Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-12 / 215. szám

1986. szeptember 12. Kelet-Mag yarország 3 Vissza vívás S okunk lelke örült, amikor Budavár év­fordulóján az ese­ményt így jellemezték: a vár visszavívása. Nem a szó hangulata csupán, hanem a szelleme is megkapó volt. Jelzője annak, hogy törté­nész és nyelvész közös ne­vezőre jutván oly kifejezést élesztett újjá. mely sokkal több. mint a visszafoglalás, elfoglalás, birtokba vétel. A visszavívásban benne fog­laltatik a nemes küzdelem, a viadal, a jogos visszaszer­zésének hősi pátosza. Kérd­hetné valaki: miért e lelke­sedés egy kifejezés mián? Miért kell örvendezni, hogy valamit úgy neveznek, ahogy kell? Mi van abban rendkívüli, hogy nyelvünk legmegfelelőbb szava ke­rült újra a köztudatba a történelmi esemény kap­csán ? Nem Budavár miatt va­gyok lelkes. A szép szó. a választékos kifejezés hasz­nálata késztet írásra. Ma. amikor olv sokan, még írók és újságírók is ágálnak az ellen, hogy nyelvünk pallé­rozásán fáradozzunk, örö­met kelt a gyakorlat meg­győző kontrája. A tartalom a fő. a forma másodlagos elmélet hirdetői bőven be­érik azzal, ha panelekkel mondunk el dolgokat. Van. aki úgy véli. néhány száz Szó már elegendő ahhoz. hogy mindent kifejezzünk, ami dolgainkkal összefügg. A nyelvért aggódók táborá­val szemben duzzad azok sora, akik a nyelv gondos­ságának elhanyagolhatósá- gát vallják. Kétségtelen, a középszerű mindig beéri a panellel. A világosan gondolkodó vi­szont mindig ügyel arra. hogy elmeszüleménye tisz­tán jelenjék meg másdk előtt. Nincsen olyan nép­mese, nem akad egyetlen népdal sem. melyben ne volna minden szó a helyén. s ne a legmegfelelőbb fe­jezné ki a névtelen szerző mondandóját. Egyetlen mű —se könyv, se cikk — nem élt meg hosszú kort. mely híjával volt a gondos fogalmazásnak, a szép ma­gyar szónak. Ma sem mond­hatunk le tehát arról, hogy korunk sokféle, sokszínű világát szép szóval tegyük közzé. H a úgy tetszik: vívjuk vissza a szép. a tisz­ta magyar beszéd, szó. fogalmazás becsületét. Gyomláljuk nyelvünkből azt. ami idegen, ami pontat­lan. Merjünk meríteni több tíz ezer szavunk kincsesbá­nyájából. színessé téve mondandónkat, hihetőbbé gondolatunkat. igazabbá igazságunkat. . (bürget) Neíe6jéreer Új VdSÚti Híd 0 SzQlllOSOn a Debreceni MÁV Igazgatóság. Képein­ken: a régi híd mellett az új tartópillé­rek fogadásra készén várják az acél- szerkezetet. A híd Fehérgyarmat felöli vege már a Szamos fölött, a levegőben. Kép es szöveg: Zsoldos Barnabás. Munkahelyi rehabilitáció — gondokkal Papíron rokkantak? Vállalat ás ©gyén érdekütközése A Nyíregyházi Divat Ruházati Vállalat könyvelésén Ro­botron könyvelőgépek, segítik a vállalat gazdálkodási ada­tainak gyors és pontos feldolgozását. (F.lek Emil felvétele) A megváltozott munkaké­pességű dolgozók sorsa nem lehet magánügy, egy-egv vál­lalat. munkahely gondja. Ed­dig sem volt az, bár a ta­pasztalatok nem valami fé- nyesek. „Nehéz11 munkahelyen Mostanra kiderült: az ér­vényben lévő szabályok felett• bizony jócskán eljárt az idő. Gazdasági szempontból sem hatékonyak, az érintettek ér­dekeit sem szolgálják megfe­lelő módon. A változtatás te­hát mindenképpen szüksé­ges. Leghamarabb az érde­keltség megteremtése szüksé­ges. Az érintetteket arra kell ösztönözni, hogy maguk is akarják saját rehabilitáció­jukat, s fogadják el a válla­lat. a munkáltató áltál fel­kínált munkahelyeket. Hogy mindezekre miért van szükség? Azért, mert — hangozzék is bármily fur­Az egészséges ember nem is gondol ra. Teszi a dolgát nap mint nap. s talán eszébe sem jut, hogy elég egy rossz pillanat, máris minden megváltozhat. Legalább ilyen gyakori a másik változat. Hosszú évek után a szervezet megkopik, egyszerre nehéz lesz az ed­dig könnyen végzett munka. Megoldást mindkét eset­ben találni kell. Neve: munkahelyi rehabilitáció. csan — manapsag ez nem mindig van így. A vállalatok nagy« gondja a rehabilitáció. Gyakorlati példa után ku­tatva a kisvárdai Vulkán Öntödei Vállalatot kerestük fel Kovács Zoltán igazgató mondja: — Ezeregyszáz dolgozónk­nak közel fele törzsgárdatag. Nálunk közismerten nehéz a munka. Közöttük is az önt­vények tisztítása, csiszolása kívánja a legnagyobb fizikai igénybevételt. Az üzemünk­ben dolgozók számára így valóban lényeges a rehabili­táció. amelyet a legtöbb eset­ben minden kötelezettség nélkül, méltányosságból is megteszünk A Vulkánban a törzsgár- datagokkal van a legkeve­M agasan repülnek a fecs­kék. Most mar útra kelnek. De mégegyszer. immár utoljára fészkükre szálltak. Jöttek késő dél­után. fekete felleges őszi ég alatt és az ablak derékszö­gében. mint máskor annyi­szor —, hogy repülni tanul­tak — nagy ricsajt csaptak Ez volt az utolsó idei fecs­kelecke. Megmérték, meg­jegyezték, szapora madár- nyelven egymásra csivitel- ték: ez az a ház. ez az a magasság és ez az az ablak, amelynek ereszében a fészek áll. Jövőre ide kell vissza­térni. És aki visszatér, okos lesz és erős. Takarít majd és renovál. Takarítás előtt azonban — mekkora bosszúság mindig — rosszhiszemű, jogtalan la­kásfoglalókat, a verebeket kell a fészekből kipaterolni. így volt ez tavasszal is. A fészek látta kárát, hogy az a néhány veréb benne telelt. Nemcsak összeronditották a meleget adó, jó pihebélést. de leverték a bejárat sárpöty- työkböl gondosan rakott pe­remét, küszöbét. No, hiszen kaptak érte. Verték a verebeket a fecs­kék, de azok a buta mada­rak még akkor is maradni akartak. Hitték a verebek: ebül szerzett joguk másít- hatatlan, hiszen már tojást is raktak, már költeni akar­tak. Emiatt is volt kissé drá­mai és hosszas a kilakolta- avagy a fészekjavítást kí- tás. Hatóság nem volt jelen sérte. Ott hangoskodtak, ki­es ha ott van is, fecskééknél abáltak és ordítottak, itt köl- a veréb hiába ugrál. tés közben kedveskedtek. Miután a fecskék eljárá­sát siker koronázta, dolog­hoz Iának. Tíz évnél is ré­gebbi már a fészek, nem cso­da hal. hogy mindig javí­tani kell. Napokig tartott a munka. A villásfarkúak cső­rükbe hordva az emberi mértékkel parányi sárgala- csinokat, keményen szorgos­kodtak. így is ráment egy hetük. Aztán jöttek más fecs­kék is. Voltak vagy hatan, semmit sem tettek. Csak röpködtek a fészek körül, csevegtek, csicseregtek. Fon­toskodtak mint holmi mű­szaki átvevők, ellenőrök. Mi­ről beszéltek? Szentesí­tették a szakszerűséget, a minőséget és meglehet, ki­adták a lakhatási engedélyt. A tojásrakás és költés az láthatatlan, de hallható ese­mény. A fecskepár alkonyai­kor. hajnalonként meghitten és egymás iránti nagy-nagy szeretettel cseverészett. Más volt ez a csicsergés attól, ami a veréb kilakoltatást, majdhogynem udvaroltak. Kitartott ez a finom mo­dor a fiókák kikeléséig. Majd lett az esemény. Az ablakpárkányra rövid időközökkel négy tojáshéj pottyant. Négy éhes csőr kö­vetelte ezek után — szünte­len étvággyal a legyeket, bo- garokat és mindama laktató csemegét, amelyet a szülőpár állandó röpüléssel gyűjtött. Az etetés hetekig tartott, az­tán már nehezebb és szigo­rúbb lett az élet. A fiókák re­pülni tanultak. Ehhez már kellett a zord szigor, a szü­lői jóindulatú kemény ri­degség. Szabályszerűen kilökték; kitaszították a fészekből a még semmit sem sejtő és értő fiókákat Volt amelyik majdnem az utca kövére esett. Nem igy lett. A szülő­pár egymást túlharsogva csi­cseregte: használd a szár­nyaid, te buta. Értett a jó szóból a suta kalimpáló. A verdesés átment szabályos szárny csapásokba és kikö­tött a riadt jószág a porolón. Nem volt' megállás. Csőrcsí­pés biztatta tovább és to­vább. Nehéz iskola a reptetés. Vagy tudomány a messzire szállás, a siklás, a vitorlázás, repülés közben az ételszer- és és fészekközeiben a fékezés, landolás. Meg kell anulni azt is, merre terepi a legtöbb bogár, hol a viz, avagy a jövőbeni fészekra­káshoz., javításhoz hol a sár­nyerő hely. És repülni kell. repülni minél többet, meg­állás nélkül és kitartóan. Muszáj a szállás esőben, vi­harban, széllel szemben, mert lesz az itteni zivatartól rosz- szabb is. Á fecskék sok mindent megtanultak, amíg tar­tott a nyár. Öszrehaj- lóan már azt is tudták, el­mennek, kontinenseket átre­pülve messzire szállnak. De tegnap még hazajöttek, még fészkükre szálltak és csicse­regtek. Szapora szóval meg­beszélték, ez az a ház, az ab­lak, a fészek, ide kell vissza- szállni. Talán azt is mond­ták a házban lakónak: türe­lem, várd ki pajtás és a fecskék visszajönnek. Csak álljon a ház, maradjon meg az ablak, a fészek és mind­eme világ békessége. Seres Ernő sebb baj. Csakhogy belőlük már itt is egyre kevesebb. Amíg 12 évvel ezelőtt 100 munkaalkalmassági vizsgá­latot végeztek az üzemorvo­si- rendelőben, addig az el­múlt évben már 374-et! Az egvre növekvő táppénzes na­pok számát, a rehabilitációs ügyeket pedig az üzemi sta­tisztika szerint legtöbbször az újonnan érkezők gyara­pítják A Vulkánban most új üze­met építenek, amelyben könnyű munkát is végezhet­nek majd a dolgozók. Mint az igazgató mondja, az új üzem nem elsősorban reha­bilitációs célzattal épül. — Főként gazdasági meg­fontolások vezettek bennün­ket — mondja. — Csak ez­után gondolhattunk a meg­változott munkaképességű dolgozókra is. valamint azokra, akik bedolgozói rendszer-ben - kívánják meg­keresni kenyerüket. Az elekt­romos főzőlapokat gyártó üzemben, melynek befejezér sét 1988-ra tervezzük, 230- an dolgoznak majd, közöttük 80 rehabilitációs munkát igénylő is dolgozhat, ha akar. Munka, vagy juttatás? Manapság még egyáltalán nem ritka, hogy a megválto­zott munkaképességű dolgo­zó számára egyetlen felkínált lehetőség sem felel meg E megállapítást támasztja alá Vincze Bertalan, a vállalati rehabilitációs bizottság el­nöke is. — Mi kétféleképpen ren­dezzük a rászorulók ügyét — mondja. A dolgozóval meg­beszéljük. mi az a munka, amit el tudna végezni. Mert aki például önteni már nem tud, a szerelést még nyugod­tan elvállalhatja. Aki maga is akarja, annak ügyét ha­mar megoldjuk. Baj csak ak­kor van. ha a dolgozónak egyetlen felkínált lehetőség sem felel meg. Ilyenkor nem sokat tehetünk, elkezdődik a huzavona. A gyár üzemorvosa, dr. Hegedűs Valéria sem véleke­dik másképp. — A foglalkozási megbete­gedések szerencsére egyre csökkennek. Köszönhető ez annak a közel hatvanmillió forintnak is, amelyet az utóbbi öt évben a gyár mun­kaegészségügyi feladatokra költött. Nem maradtak ered­ménytelenek a rendszeresen végzett szűrések sem. A fog­lalkozási megbetegedések mi­att, melyek közül vállala­tunknál legsúlyosabb a szili­kózis, mind kevesebb em­bert kell leszázalékolni. Évente tíz-tizenöt ügyről ké­szül jegyzőkönyv, de ennél jóval több azoknak a szá­ma akiknek gondját min­den adminisztráció nélkül megoldjuk. Ehhez persze az kell, hogr a dolgozó partner legyen a megoldáskeresésben íme a kulcsmondat, immár másodszor. A jelenleg ér­vényben lévő szabályok sze­rint ugyanis mind gyakoribb az egyet akarás hiánya. Saj­nos, manapság egyre nő azoknak a száma, akik mun­kájuk során, hosszú évek alatt megbetegedve mái nem fogjalkoztathatók eredeti munkakörükben. Számukra csak a könnyebb munka, sú­lyosabb esetekben a leszáza- lékolás hozhat megoldást. Szabolcs-Szatmár gyárai­nak. üzemeinek dolgozói többségükben kétlaki embe­rek. Jövedelmüknek csak egv része az ipari munkából szár­mazó kereset. A másik, ese­tenként jóval nagyobb a ház­táji és állattartásból szárma­zó jövedelem. így aztán köny- nyen előáll a mostanihoz hasonló helyzet. Ha ugyanis a munkáltató nem tud meg­felelő munkahelyet felaján­lani. vagy a lehetőségek egyi­két sem fogadja el a dolgozó. nem marad más hatra, mint a rendszeres szociális jutta­tás, amelynek összege néhol elérheti a munkával megke­resett havi jövedelmet is. Csoda-e ezek után, ha egye­seknek nem érdeke a megol­dás keresese? Mind többen vannak azok, akiknek nem a rehabilitációs munkahely el­fogadása a cél, hanem a rok­kantság megállapítása... Akik maguk kérik Megyénkben az országos átlagnál magasabb, és nap­jainkban is tovább nő a meg­változott munkaképességű, rehabilitációs munkahelyet igénylők száma. Ennél töb­ben már csak azok vannak, akik saját maguk kérik rok­kantságuk megállapítását. Amíg az elmúlt év júliusáig hétezer, addig ez év hasonló időszakában már tizenegy- ezer kérelem érkezett az or­vosszakértői bizottsághoz. A kérvények feladói nem reha­bilitáltak, hanem saját elha­tározásukból rokkantak akar­nak lenni! Kovács Éva tonnás acélszerkezetet — földön össze­szerelt állapotban — folyamatosan von­tatják a folyómederbe elhelyezett tartó­pillérekre. A kiizei kétszáz méter hosz- szú vasúti hidal november hetedike tiszteletére akarja forgalomba helyezni l.I VASÜTI HID A SZAMOSON. Az ország egyik legöregebb vasúti hídja ké­szül ..nyugdíjba” Tunvogmatolcs hatá­rában. amely a Szamoson ível át a hú­szas évek középétől. Az új vasúti híd építésé befejezéséhez közeledik. Az 550

Next

/
Thumbnails
Contents