Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-09 / 212. szám

2 1986. szeptember 9. Előfizetőket gyűjtenek Avar kori a magyar korona Bozsó Jánost szűkebb ha­zájában — Bács-Kiskun- ban és a megyeszékhelyen, Kecskeméten — jó ideje nem kell bemutatni. Művei nép­szerűvé tették az egész Du- na-Tisza közén. Ismerik a fővárosban és a Dunántúlon is. Csütörtöktől kelet-ma­gyarországi kirándulásra vál­lalkozott: a kiskunsági élet és táj avatott festőjének, al­kotásai Nyíregyházán, a Képcsarnok Benczúr Gyula­termében sorakoznak fel. Olyan festő él a „hírős vá­rosban”, akinek hírnevéhez hozzátartozik, hogy gazdag néprajzi gyűjteményt hozott létre, alkotóháznak való ta­nyát rendezett be és ajándé­kozott Kecskemétnek. Első­sorban mégis a művei valla­nak róla. Immár több mint négy évtizede — kiállításról kiállításra — a maga útját járja. Tanyát festett akkor is, amikor pusztulásra ítél­tetett a tanya. Pincesorok előtt, erdei ösvényeken és Bozsó János motívumkereső úton... tisztásokon, zegzugos és fa­lusi utcákon át vezeti vissza mindazokat a gyermekkori friss színvilágba, akik már elhagyták a dülőutakat, s akiknek a gyermekei lakó­negyedek panelházai közt nőttek föl. A tájképek teremtője fes­tővé, érzékennyé vált a má­soknak alig felfogható han­gulatok iránt is. Talán ezért élnek annyira a fény- és ár­nyékpontok, ragyognak, fe­hér, sárga, kék és zöld szí­nei. Ezeknek a festményeknek a legjava egyszerre realista mű és mélyen átélt-kifejezett természetimádás. A titok sem nem kisebb, sem nem na­gyobb : alkotójuk minden ízé­ben és egész tudásában meri vállalni, hogy értsék, sőt sze­ressék az emberek. Jól ismert felfogás, misze­rint a magyar királyok ősi koronája két részből áll, me­lyek különböző helyen és időben készültek, s később illesztették össze. Amikor évekkel ezelőtt hazakerültek a magyar koronázási jelvé­nyek, sokat hallottunk-olvas- tunk erről. Azt mondták a szakértők: ez nem is Szent István koronája, hanem egy később készült „pótlék”, mi­vel az eredeti elveszett. Arról is hírt adott viszont a sajtó, hogy egy kis csoport tüzetes vizsgálat alá vette a koronát, és más megállapí­tásra jutott. Most megjele­nés előtt áll egy könyv, mely­ben -Csömör Lajos és cso­portja a korona aranyműves vizsgálatának eredményeit tárják a nagyközönség elé. A kötet — csaknem másfél száz szemléltető ábrával — a Vay Ádám Múzeum baráti köre kiadásában jelenik meg, várhatóan még ebben az esztendőben. Az aranyművesek vizsgá- lata érdekes eredményeket hozott. Lényegében ez lesz az első olyan könyv a koro­nakutatás történetében, mely pontos és részletes mé­réseken alapuló adatokat kö­zöl. A szerzők azt állapítják meg (és bizonyítják), hogy az ereklye lehetett Szent István fején, mivel kutatá­saik szerint a 700-as évek végén vagy a 800-as évek elején készült, mégpedig egy avar ötvösműhelyben. Ez pedig azt is jelenti, hogy szó sincs két részről, kétféle al­kotóról és tervezőről. A „Magyarország szent ko­Mindeddig büntetlen volt a harminchat éves nyírvas­vári G. András. A bökkenő csak az, hogy nem egyedül a priuszlapja üres, hanem a munkakönyvé is hiányos. G.-t ez év elején a nyírbátori ta­nács alkoholelvonó kezelés­re kötelezte, olyan sokat italozott. Tavaly ősztől még alkalmi munkát is alig vál­lalt az édesanyjával élő férfi. Egyszer-kétszer galy- lyat szedett, makkot gyűjtött, rónája” című könyv új vál­lalkozás a vajai múzeumba­ráti körénél, hiszen eddig kisebb-nagyobb tanulmányo­kat adtak ki, szerény kivi­telben. Ez a 240 oldalas kö­tet várhatóan mintegy 180 forintba kerül darabonként, tehát az előállítási költségek jóval meghaladják a baráti kör anyagi lehetőségeit. Ezért folyamodtak a napjainkban szokatlan, ám régi módszer­hez: előfizetőket gyűjtenek a megjelenés előtt. Ízléses kül­lemű felhívást bocsátottak ki, kérve az érdeklődők tá­mogatását. Egyrészt megren­delhető a kötet, másrészt pedig, aki teheti, támogat­hatja a kiadást — a 700 fo­rinton felüli adományok gazdái számozott példányt kapnak, és a könyvben köz­zéteszik nevüket is. (tgy) néhányszor pedig napszám­ba szegődött el, de aztán ennyivel ki is merült a mű­ködése. Alkoholizmusától el­tekintve egészséges, munka­képes, de kényelmesebb megoldásnak találta, ha idős szülője nyakán él. Nagymér­tékű italozása miatt aztán eléggé megromlott közöt­tük a kapcsolat, gyakran kerültek összeütközésbe egy­mással. G. András ellen közveszé­lyes munkakerülés miatt indult eljárás. A vádlott egy percig sem tagadott, őszinte megbánást tanúsított. A bí­róság nyolc hónap szabad­ságvesztésre ítélte, amely­nek végrehajtását két év próbaidőre felfüggesztette. Fellebbezés után a megyei bíróság elé került az ügy. Az ítélőtanács úgy vélte, hogy a felfüggesztett fogház- büntetés nem éri el célját, ezért megváltoztatta az el­sőfokú határozatot. A jog­erős ítélet egy év szigorított javító-nevelő munkát írt elő számára. (E viszonylag új intézmény azt jelenti, hogy meghatározott helyen, fel­ügyelet mellett köteles dol­gozni .a vádlott.) Nyírbátorból Olaszországba Síruhák, tollaskabátok A Nyírbátori Ruhaipari Szö­vetkezet termékei évek óta si­kert aratnak külföldön. Főleg tőkés piacokra küldik a divatos és keresett tollaskabátokat, sí- ruhákat. Ebben az évben két olasz cég megrendelésének tesz­nek eleget. Időarányos tervüket 100 százalékra teljesítették, ezen belül tőkés exportra 7,7 száza­lékkal több árut küldtek, mint az elmúlt év hasonló időszaká­ban. Halász Ferenc AZ AUTÓPIACON I lyen kellemetlen érzései lehetnek annak az apá­nak is, aki a petrezsely­met áruló csúnya lányával a bálban üldögélt. Erre gon­dolt, miután már két órája üldögélt hiába, és egyre re­ménytelenebb ül a hatéves Trabantjával a használtautó­piacon. A kutyának sem kel­lett a szívéhez nőtt járgány. Pedig még most is olyan, mintha új lenne. A motorja kifogástalan, megy ez még százzal is, ha megszorítják. Kívül pedig? Ragyog, mint a harmat. Egész héten csuta­kolta, kenegette, hogy va­sárnap kiglancolva hozhassa ide eladni. De úgy látszik, minden hiába. Az autópiacon az embertö­meg olyan érdektelenül és közömbösen hömpölygőit el mellette, mintha csak egy csúf és mozgásképtelen mű­anyag lenne. Igaz, neki sem voltak túlságosan vérmes el­képzelései. Jól tudta, hogy a kocsi, amit a gyártó vállalat a prospektusában úgy reklá­moz, hogy „az osztályában jó vonalú, elegáns és élénk jármű”, keresettsége, értéke hónapról hónapra romlik. Érthető, vette csöndesen tu­domásuk Kinek keli manap­ság e kétütemű. Szíve mélyén miaga is pokolba kívánta va­lamennyit. Kormoz, füstöl az ilyen, szennyezi a levegőt, a természetet. Na, de valamin járni kell, különbre nem te­lik. Sokan mások is így van­nak vele. Hiszen bármerre is néz, télié az út Trabantokkal. Most meg senki sem akar használtat venni. A nap egyre feljebb ka­paszkodott, a hőség már-már elviselhetetlen lett. Miután a magával hozott újságokat többször is átnézte, kikászáló­dott a kocsiból, hogy meg-, nézze a mellette eladásra kí­nált autókat. Jobbra egy Lada állt, tíz év körüli lehetett, már igen sokan érdeklődtek iránta. Elképedt, mivel majd­nem százezret kértek érte. Bal oldalt egy négyéves Sko­dát árultak. Azt is hasonló összegre tartották. A fene ette volna meg az egészet, ő meg már 42 ezerért is odaad­ná az övét, csak vigyék, sza­baduljon tőle. Jövő héten menni kellene az újért, hon­nan teremtse elő a hiányzó összeget? Lassan három órá­ja, hogy kinn van, és még csak nem is érdeklődtek ná­la. Kajánul fedezte fel a sor végén P-t, a főorvost, aki szintén a használt kocsiját árulta. Na, ez is szívesebben lenne a műtőben, mint itt — gondolta. Tett még néhány kört, bámészkodott egy dara­big, aztán újra visszaült a kocsiba. Néhány autó már el­költ, igaz nagy részük még mindig nem talált gazdára. Már majdnem dél volt, amikor észrevette, hogy va­laki vizsgálgatja a kocsiját. Megjött a vevőm — villant át az agyán. Felvillanyozó- dott, de azért óvatos maradt, mint a nyálra leső vadász. Nem szólt még, nehogy el­riassza a kuncsaftot. — Mennyire tartja? — szó­lalt meg az néhány percnyi mustra után. — Negyvenre — szólt ő el­bizonytalanodva. — Megmutatná a motorját is?-— Készséggel — mondta, és már pattant is, akár a kiscserkész. A harminc év körüli férfi nagy szakérte­lemmel Vizsgálódott, közben a fejét csóválta. Hirtelen bal­jós sejtelme támadt. Mint a hideg zuhany, úgy érte a fér­fi váratlan véleménynyilvá­nítása. Ne adja annyiért! — Hogy-hogy? — hápogott teljesen elképedve. — Hát ha maga negyvenért ad el egy ilyen jó állapotban lévő hatéves kocsit, hogy fo­gom én negyvenötért eladni a hétévest? Bodnár István A tárgyalótoremböi Munkaterápia „Útravaló" — gazdászolcnak Hit vár a falu? KIBŐL lesz Jó Ag­rármérnök? Elég-e, ha a szakmai feladatait teljesí­ti, vagy többet Is elvár tő­le környezete, az adott tele­pülés — többnyire falu — lakossága? Hogyan készül­hetnek fel a főiskolákon, egyetemeken a fiatalok ár­ra, hogy nemcsak szakem­berek lesznek, hanem értel­miségiek 'is, (akiktől ia közös­ség bizonyos szerepkörök betöltését elvárja? Ilyen és hasonló kérdésekről volt szó a közelmúlitban egy ta­nácskozáson Nyíregyházán, az ország valamennyi, me­zőgazdasági képzést folyta­tó egyeteme és főiskolája képviselőinek részvételével. A mezőgazdasági ágazat vezetői és illetékes testüle­ted, intézményei az alapve­tő, szakmai képzésen túl fontosnak tartják a hallga- tók felkészítését a közéleti- ségre, <az értelmiségi élet­formára. Ennek fór urnáit, színtereit és lehetőségeit mutatták be egymásnak a ny íregyih ázii tanácskozáson. Az országos tapasztalatokat, az agrár felsőoktatási in­tézményekre jellemző ada­tokat Bányász János, a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola kollégiumigazgató­ja, egyben a közművelődési bizottság elnöke összegezte. Ebből a „jelentésből” de­rült ki, hogy kitaposott utakról még nem beszélhe­tünk, és oka van annak, ha az értelmiségi élet, a közéletiség, a műveltség té­maköreit ezekben az okta­tási intézményekben rend­szeresen napirendre tűzik. A LEGUTÓBBI FELMÉ­RÉS adatai szerint ugyanis ezekben az iskolákban a haLlgatók egyharmad része a tanulmányi időt teljes kulturális és közéleti pasz- szivitásban „vészeli át”, nincsenek olyan kulturális szükségletei, amiből a jövő­re nézve bármiféle igényes­ség megjósolható volna. A másik egyharmad pasz- szív, de nem húzódik el, nem bújik ki, és csak a fennmaradó egyharmad ne­vezhető főiskolai, egyetemi életmódja alapján leendő értelmiséginek. Ezek az arányok indokolják az ilyenfajta tapasztalatcseré­ket, a jó iskolai példák nép­szerűsítését. Mert az lenne a jó, ha minél több fiatal agrárszakember felismerné a szakbarbárság fenyegető szakadékát, amelybe a „ta­pasztalt rókák” szerint állí­tólag elég könnyű beleesni, küevickélni már annál ne­hezebb. Ezen a nyíregyházi ta­nácskozáson is többen emel­tek szót azért, hogy kapjon nagyobb hangsúlyt a főis­kolai, egyetemi képzés ide­jén a hallgatók leendő ér­telmiségi léte. Igyekezzenek az eddigieknél jobban tuda­tosítani a végzős mérnökök, üzemmérnökök körében, hogy általában a társada­lom, de még inkább a szű­kebb környezet, a munka­hely, a falu őt, mint értel­miségit, vezetőnek tekinti, akitől képzettségénél, be­osztásánál fogva elvár bizo­nyos dolgokat. Jó lenne, ha ez fokozottabb igényességre serkentené a fiatal szakem­bereket, és erre már a fő­iskolán, egyetemen jobban odafigyelnének. DE HOGYAN? Ez volt a központi kérdése annák a fórumnak, amelyre eljöttek a Mezőgazdasági Miniszté­rium, a MEDOSZ, A KISZ KB képviselőd, társintézmé­nyek és gazdaságok vezetői. Jenáik József professzor, a gödöllői egyetem rektorhe­lyettese fogalmazta meg, hogy az értelmiségi létre minden felsőoktatási intéz­ménynek kötelessége nevel­ni, függetlenül alttól; hu­mán vagy reál jellegű-e a pálya. A MÉM főelőadója. Sze­keres Béla a pályakezdés kudarcairól szólva hangsú­lyozta; milyen fontos, meg- őrzi-e a fiatal mérnök a lelkesedését, hogyan készí­tették fel a közösségi ma­gatartásira. Rudolf Imre, a Sárospataki Állami Gazda­ság igazgatója arról beszélt, hogy előbb-utóbb vezető be­osztásba kerülnek a fiatal mérnökök, 'akiknek szakmai és általános műveltség dol­gában, közéletiségben szük­séges személyes jó példával elől járni. Szó volt a mód­szerekről is, mert .ahány is­kola, annyi változat. Példa­ként néhány a nyíregyházi főiskolai lehetőségek közül: foltószakkör, sei-fi klub, stú­dió, ifjúsági klub, német, eszperantó szakkör, számí­tógépes szakkör, fafaragó kör, fotó-, nyelvi, pszicholó­giai labor, nyomda, oktatás­technikai központ, diákpoli­tikusok klubja, házimozi, könyvtár, kiállítások és még sorolhatnánk, miiből vá­laszthatnak a hallgatók. Van iskola, .ahol ennél ke­vesebb, van, ahol jóval több a kínálat. És milyen a ke­reslet? Bige András kollé­giumi nevelő, a közművelő­dési bizottság titkára sze­rint a kollégisták kétharma­da aktív, de sokat elárul a hallgatók „érdeklődéséről” egy másik szám is: negy­vennél több színházbérletet nem lehet eladni — három­száz hallgató körében ... NEM MENTEK HAZA „ÜRES KÉZZEL” a tanács­kozás résztvevői: a rende­zők elkészítették a fórum „téziseit”, összefoglalva a következő időszakra java­solható feladatokat. Ily mó­don a nyíregyházi főiskola is hozzájárul ahhoz, hogy a szakemberképzés gyakorlata és az áhított célok az agrár felsőoktatási intézmények­ben közelebb kerüljenek egymáshoz. Baraksó Erzsébet Kelet-SacgTUomác Az Alföld festője Bozsó Dános képei Nyíregyházán Vályúnál, déiidőben. (Vincse Péter felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents