Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-09 / 212. szám
1986. szeptember 9. Kelet-Magyarország 3 Szélesebb alapokon Beszélgetés az MHSZ megyei titkárával A hét végén tartották Budapesten az MHSZ-vezetök V. országos tanácskozását, amelyen Szabolcs-Szatmárt 24-en képviselték. Herczku György alezredestől, az MHSZ megyei titkárától hétfőn kértünk gyorsértékelést: milyen feladatokat fogalmazott meg az öt évet értékelő fórum. — Első ízben vehettem részt a szövetség ilyen nagyszabású központi rendezvényén, mivel ez év augusztus elsejétől dolgozom az MHSZ megyei vezetőségének titkáraként — mondta a bevezetőben. — Ebbői fakadóan is várakozással tekintettem a tanácskozás elé. Megragadott, hogy a tanácskozás a szó igazi értelmében munkaértekezlet volt. Számot adott az eltelt 5 esztendő munkájáról, a nap mint nap megjelenő gondokról, azok megoldásáról. Őszintén szólt az eredményekről, a következő ötéves időszak új feladatairól. A tanácskozás arra keresett — és adott is — választ, hogy az MHSZ miként tudja erősíteni részvételét abban a nagy társadalmi munkamegosztásban, amely az ifjúságot, a lakosságot a hazaszeretetre, a haza védelmére neveli. Egyértelműen fogalmazódott meg, hogy még hatékonyabbá kell tennünk együttműködésünket az állami, társadalmi szervekkel, intézményekkel, a fegyveres erőkkel és testületekkel. A tanácskozás ismételten ráirányította a figyelmet a szervezetekre, a klubokra, elért eredményeikre, de a továbbfejlődésüket akadályozó tényezőkre is. — Az országos tanácskozáson elhangzottak alapján, hol helyezkedik el megyénk MHSZ-klubjainak munkája? — Az értékelés alapja nem lehet más, mint az ötéves munkánkat minősítő legutóbbi megyei aktívaértekezlet, mely szerint a megyében működő közel 300 klub jó színvonalon dolgozik. Döntő többségük rendszeres szervezeti, mozgalmi életet él, megrendezik a különböző versenyfordulókat, vetélkedőket, előadásokat, honvédelmi napokat, kiállításokat. Természetesen eredményeink mellett gondjainkkal is tisztában vagyunk. Néhány klubnál még nem találták meg a megfelelő munkastílust, csak a lövészetekben látják a honvédelmi munkát. — Melyek most a súlyponti tennivalók? — Elsőként kell kiemelni, hogy a munkaidőalap védelmére hozott párt- és állami intézkedésekkel minden klubnak és az irányító szerveknek egyaránt számolni kell, mert a korábbinál nehezebbé teszi a munkát. Ez azt kívánja az MHSZ-től is, hogy munkamódszerét, munkastílusát az új helyzethez igazítsa. A kluboknak a terv- készítésnél ezt már figyelembe kell venni. Ügy vélem, a tartalmas klubélet a rend, a fegyelem, a szervezettség javításával továbbra is megtartható, színvonalasabbá tehető. ■— A tanácskozás szellemében kiemelt feladatnak kell tekinteni a tanintézeti klubok szervezését már az általános iskolák felső tagozataiban is. Szeretnénk ennek az ügynek jobban megnyerni a pedagógusokat, kapcsolatunkat javítani az iskolákkal, a szülői munkaközösségekkel. Megkülönböztetett figyelmet kívánunk fordítani a tanintézetekben a honvédelmi neveléssel foglalkozó személyek sokoldalú felkészítésére, segítésére. Megjegyzem, hogy már most is nagyon sok iskolai klubban folyik igen tartalmas klubélet, honvédelmi felkészítés, sok pedagógus önzetlen közreműködésével. — Az MHSZ munkájában igen fontos a hazaszeretetre, a haza védelmére való nevelés... — Számunkra a fiatalok eszmei, politikai, erkölcsi nevelése (ezen belül a hazaszeretetre. a haza védelmére való felkészítése) valóban a legfontosabb. Klubjainkban, szakosztályainkban, a különböző tanfolyamainkon elsősorban ezen a területen kell munkánkat teljesebbé tenni. Vezetőségeink és klubjaink többsége jelenleg is eredményes munkát végez, eljutnak a lakosság széles rétegeihez, de időnként hiányzik a személyes, meggyőző felvilágosító munka, egyes rendezvények tartalmukban és külsőségeikben sem felelnek meg a követelményeknek. — Hangsúlyozni szükséges, hogy a fiatalok honvédelmi nevelésében nálunk elsőrangú szerepet kap a sorköteles fiatalok felkészítése katonai szolgálatra. Az eredmények mellett e területen is vannak gondjaink. Időnként a tanulmányi fegyelem nem kifogástalan, sokan nem jelennek meg a kötelező foglalkozásokon, de van gond az oktatói gárdával is. Ezek együtt adják a feladatokat. — A következő hetekben új oktatási ciklust kezdünk, amelynek során feltétlenül emelni kívánjuk a követelményeket. Ennek érdekében az együttműködő szervekkel, mindenekelőtt a tanácsokkal, a KISZ-szel, a Hazafias Népfronttal, a fegyveres erőkkel és testületekkel tovább bővítjük kapcsolatainkat. Most dolgozunk a korábban kötött együttműködések megújításán, melyet új alapokra kívánunk helyezni. egy megállapodásban rögzítjük a közös tennivalókat, valamennyi együttműködő szervvel. — Az MHSZ munkájában jelentős helyet foglal el a tömeg- és minőségi sport. Fogalmaztak-e meg e téren új feladatokat? — Az országos tanácskozás alaphangja az volt, hogy a tömegsportra, a tömegversenyekre fordítsuk a fő figyelmet, eszközeinket. A honvédelmi tömegsportrendszerünk alaprendezivényének a jövőben is a Honvédelmi Kupa lövészversenyt, a Tartalékosok Honvédelmi Versenyét, az összetett honvédelmi versenyeket tekintjük, amelyekhez az úttörők, a KISZ, az ifjúgárdisták, a szocialista brigádok, az iskolák, a szak- szervezetek egyaránt kapcsolódnak. Erősíteni kell a versenyek során a fiatalok pszichikai, fizikai állóképességét, jellembeli tulajdonságukat, erkölcsi, politikai tudatukat. M. S. Eperjeake határában a SZÁÉV és KEMÉV kivitelezésében műtrágyatároló és -csomagoló üzemet építenek. A legnagyobb épület a tároló, ragasztott faszerkezetből épül fel. (Elek Emil felvétele) Az elnök naptára Programot az élet diktál — Szerencsés ember vagyok — mondta az elnök, mert munka mellett végeztem az egyetemet. Akkor valamiképpen meg kellett szokni, hogy az ember nagyon pontosan beossza az idejét. Itt Nyírbélteken például lehetetlen lenne hivatali időt tartani. Vannak fogadóóráink, de ha én reggel hét órakor elindulok a munkahelyemre, akkor fél nyolc ,-előtt semmiképpen sem érek be. Megfogják az embert az utcán, kérnek, kérdeznek. Erre válaszolni kell. Aztán kezdődik el csak a munkanap ... Soron kívül Végignéztük az asztali naptárban egy hét történetét. Hétfőn alig ért be, Nyírbátorba indult egy értekezletre a nyírbélteki tanácselnök. Előtte egy leszerelő tanácsi dolgozót fogadott és személyi kérdésekben döntött. Egy óra után ért haza, délutánra maradt egy izgalmasnak ígérkező tanácsülés előkészítése. Tárgyaltak három lakásügyről, tanulmányi segélyekről, de rendhagyó módon az ülés után még tanácsot kellett adni egy kényes családi ügyben is. Mindkét fél meghallgatása többe került, mint egy óra. Nem is született róla akta, de talán megmaradt a család ... — Kedden? Aznap volt a tanácsülésünk. Nyár van, délelőtt átszerveztünk egy kicsit. Itt most mindenki dolgozik. Az emberek nem nagyon érnek rá. Hogy miről volt szó a tanácsülésen? A tankötelezettségi törvény végrehajtásáról, arról, hogy 500 ezer forint értékű támogatást kapunk a fiatal szakemberek lakáshoz juttatásához. Ez a nagy hír, de vannak kisebbek is. Beszéltünk az új postáról, a nálunk felépülő kis távbeszélő központról, ami azt jelenti, hogy hét község közvetlenül hívható lesz innét, úgy hogy Nyírbátoron keresztül az országos crossbarhálózatba is bekapcsolhatók leszünk. Egy falu életében jelentős dolog az, hogy új könyvtárvezetőnk van, szeptember 20-tól egy orvos jön hozzánk ... Törzsgárdában Szerda ? — No, szerda az szabadnap volt. Végre rátérhettem arra, amit tulajdonképpen csinálni kellene. Készítettük a tanácsülés jegyzőkönyvét, előkészítettünk egy hét végén itt tartott ünnepséget. Üj üzemcsarnokot kapott a Ganz helyi üzeme, és sportnapot rendeztünk ebből az alkalomból. Egy felvonulás miatt még útlezárásra is szükség volt. Ezt is elő kell készíteni. Esedékes volt két jelentés, de hiába fűztem be reggel a papírt, a munka már késő délutánra maradt. Itt naponta 20—25-ször cseng a telefon, jönnek az ügyfelek is. Ráadásul csütörtökön pártbizottsági ülés volt, területünk gazdasági egységeinek tevékenységéről tárgyaltunk. A jelentést én írtam, hadd tegyem hozzá, hogy sok jó érzéssel. Nyereségesre fordulni látszik az ömbölyi termelőszövetkezet, kiváló eredményeket ért el eddig a helyi áfész, és behozhatónak a 14 millió forintos lemaradás is, ami a Ganz-nál jelentkezik. Gyakorlatilag ez volt a csütörtök. De hozzáteszem, hogy délután, illetve este még a megyei tanácstól is jöttek hozzám. Aktuális kérE z nem a megszokott sóder. A gyöngykavics idei termése igenis jó lesz. Használt neki az időjárásjelentés. Ellentétben a szürke kaviccsal. Az bizony későn kapta a szelet, az esőt és a napfényt, egyszóval visz- szamaradt a fejlődésben. Értekezésem tárgya tehát a gyöngykavics és Stohanek. V iszony lato kban. Stohanek közérdeklődéséhez nem fér kétség. Megnyilvánult ez akkor is, amikor egy kora reggelen, a bérház lépcsőházában bátorságot véve félszegségén, megfogta kabátom hajtókáját, búsan a szemembe nézett és kijelentette: — Nem jó ember maga szomszéd! Maga velem soha nem beszélget. — Ejnye Stohanek úr — dadogtam — hát mit, és miért? Én ugye munkába. Maga úgyszint. Nincs idő szövegelni. — Értem. De esik. Már két napja esik és én aggódom, kérem. Mert kérdem, kinek jó ez. Jobban mondva, minek jó ez? Használ ez még valaminek? — A szürke kavicsnak. — Esett ki a számon a meggondolatlan vélemény és ebbe désekről volt szó. Egyébként hogy egy kicsit dicsekedjek is, ők hozták ki a tízéves törzsgárda elismerésemet. Pénteken hajnalban kimentem Nagyaszós tanyára, beszéltem két dolgozónkkal, aki most ment el tőlünk és azokkal is, akik helyükre jönnek. Nyilvánvaló, hogy ez nem olyan egyszerű, mert az új embereket valamiképpen el kell indítani. Tíz órakor volt egy értekezletem, beszéltem a postásokkal, részt vettem a vadász intézőbizottság ülésen. A nap eltelt, éjszaka meg riasztottak minket, mert önkéntes határőr vagyok. Határsértés történt, és a lakosság segítségével meg is találtuk őket. Hát ez volt a hét, az év harminchatodik hete... „Kiszolgáljuk..." Szombaton ? — Építettem. Kertészkedtem, jöttek néhányan, de legalább pihentem is. Most két értekezletem van. Beszélni szeretnék az új dolgozókkal. Hogy mi lesz a hét végén, még azt nem tudom. Tény az, hogy amint mondtam, tízéves törzsgárda- tag vagyok. Lyukas munkanap nálunk nem nagyon akadt. Az élet diktál. Mi tanácsiak kiszolgáljuk azt... Stohanek úgy beleragadt, mint az éhes bulldog a házaló nadrágjába. — Valóban. Látja, erre én nem gondoltam. Beszéljen róla. És én elmondtam, szürke- kavics-termesztésünk a világ élvonalában közismerten jelentős. Volt. Idén viszont nem lesz. A kemény télben nagy része felfagyott, károsította a szeszélyes tavasz, arról nem is szólva, hogy nem kapott májusi esőt. És a júniusi, júliusi aszály! Az aztán végképp kicsinálta. Ilyen körülmények után a szürkekavics- termés nulla. Lesz. Hacsak, nem lesz 40 napos vízözön. Akkor még bízhatunk. Stohanek szájtátva, és nagyon nekibúsulva ült a lépcsőn. Én mint isten ostora álltam előtte és fölötte és tetéztem bosszadalmát azzal a kijelentéssel: — Csak fel ne lépjen a zöld penész. Mert jó, jó az eső, de A tévében láttuk? .1 Ci. A cím nem tévedés és nem sajtóhiba. Hű képe annak, amit a televízióban vasárnap este láttunk. Ha valaki a rádióújságban nem olvasta, akkor annak a plusz tájékoztatás: a film címe El Cid volt. Most se történt más, mint már oly sokszor. A tévé olyan szélesvásznú filmet vetített, amelynek az egyharmada valahol lemaradt. Így aztán az élvezet se tehetett teljes. Azok, akik az El Cidet forgatták, tették bizonyára azzal a szándékkal, hogy a látvánnyal is lenyűgözzenek. így aztán maradtak a következő élmények: Heston nőbolon- dító volt, Loren igéző. Szerencsére voltak olyan pillanatok, amikor összebújtaik, ilyenkor egyszerre teljes egészükben láthattuk őket. Régóta gondolkozom azon: vajon a szélesvásznú filmek vetítése a .televízióban szerencsés mieg- oldás-e. Biztos akad, aki azt mondja: még kétharmad jó film is jobb, mint egy egész rossz. Ebben is van valami. De mégis becsapva érzem magám Olyan ez, mintha a rádió — ha szélesvásznú lenne — csak a szimfónia középső tétedét sugározná, mondván, a többit képzelje hozzá a hallgató. P edig a Cid nagyszerű romantikus történet. Sokakat megihletett már, van varázsa, a történet romantikus, klasszikusan lovagregény. A f ilmen éhből érzékelhettünk Valamit. Nem tagadóim, a lemaradt részek is érdekeitek volna. Jó lenne, ha a tévé gondolkodna azon, hogyan lehetne a jót is egészében bemutatná. Mert széles vászon — keskeny élvezet, ho,gy új közmondást találjak ki. Amíg orvosolják ezt a gondunkat, ha egyáltalán lehet, 'addig is hű maradok az élményhez, s szélesvásznún közlöm, hogy a cikk szerzője .. rget Laj .. attól nem csak a szürke kavics, de 'a zöld penész is erőre kap. Stohanek ekkor felnyögött. Lelki szemei előtt Szodoma és Gomora, mint pitiáner jelenség vonult el ahhoz képest, hogy milyen kárt okozhat a szürke kavicsnál a zöld penész. Megsajnáltam. Legyen valami vigasztaló az életében, közöltem hát: — A gyöngykavics idei termése viszont igen jó lesz. Annak használt az időjárásjelentés, annál is inkább, mert rádiót hallgat és nem mindig hiszi el, amit a meteorológia mond. Stohanek e jó hírtől kivirult. Lábra kapott, újfent megfogta kabátom hajtókáját, a szemembe nézett és nyilatkozott: — Jó ember maga, szomszéd! Szépen elbeszélgettünk. Ha maga nincs, halálra unom itt magam, míg kivárom hogy elálljon az eső. Mehetünk. Már nem is esik. Isten bizony, jó volt a sóder. Sóder? Nem sóder! Gyöngykavics. Az egészen más. De magyarázhatom én ezt Sto- haneknek, egy ilyen önző alaknak. Seres Ernő Bart ha Gábor Valójában egy következő beszélgetés időpontját akartuk megbeszélni. Az elnök elővette a határidőnaplóját, és — én naiv — azt gondolhattam, hogy a következő két percben megszületik az egyezség. Csik Mihály, nagyközségi tanácselnök. Naponta tízen-tizenöten keresik, és vagy bent találják, vagy nem. Gyakorta nem.
