Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-08 / 211. szám

1986. szeptember 8. Kelet-Magyarország 3 Az olvasó kérdez A kezdet 1983, amikor Nyírbátor nagyot lépett előre a szolgáltatások te­rén. A Zrínyi Ilona utcán átadott 72 lakás nemcsak ennyi családnak adott ott­hont, hanem új szolgálta­tások bevezetésére is lehe­tőséget teremtett. A Gyap­júfonó és Szövőgyár ruhá­zatú boltot, mellette pedig mérték utáni szabóságot nyitott ezen a helyen. A helyi ruhaipari szövetke­zet egykori dolgozóiból alakult kollektíva 5 tagja örömmel vette birtokába a tágas szabóműhelyt. Az indulás igencsak jövedel­mezőnek mutatkozott. Oly­annyira, hogy tízfős sza­lagot is beindítottak, s az itt gyártott konfekcióter­mékeket saját boltjaiban, közöttük a nyírbátoriban árulta a gyár. A virágkor azonban nem tartott sokáig. Előbb meg­szűnt a szalag, majd meg­változott a gazda is. 1984 decemberében már a TEX­Visszafelé egyszerűbb? j Add tovább, mert rajtad szárad! Az ismert gyer­mekjáték jut eszembe, amikor Papp Istvánnét, a Fla­mingó Ruhaipari Leányvállalat méretes szalonjának ve­zetőjét hallgatom. A játék bizonyára közismert. A tör­ténetet ezúton kívánom azzá tenni. KON Kereskedelmi Leány- vállalat, 1985 márciusától pedig a Flamingó üzemel­teti a méretes szalont, s a mellette lévő ruházati bol­tot. Tőlük jött egy héttel ezelőtt a nagy vihart ka­vart felmondólevél is, amelyben tudatják az ér­dekeltekkel, az itt dolgozó öt asszonnyal, hogy gazda­ságtalan működés miatt szeptember 15-i hatállyal felszámolják a boltot. Bár némi sejtelmük volt, ilyen megoldásra mégsem számí­tottak a varrónők. Felaján­lottak ugyan számukra egy Balkányban, 25 kilométer­re lévő szintén Flamingó üzemelésű varrodát, de ez a felajánlás csak jelképes lehetett, hiszen valameny- nyien családos anyák, akiknek az egyébként sem könnyen megközelíthető község nem nyújthat meg­oldást. Egykori munkahe­lyük, a ruhaipari szövetke­zet a hírek szerint nem kíván méretes szalont nyit­ni. Egy szolgáltatás — e pil­lanatban úgy tűnik — visz- szafejlődött, nem szolgáltat tovább. A városi tanács il­letékese, Zsámboki Mihály- né osztályvezető szemmel láthatóan gondterhelt. So­rolja is az okokat. Mint mondja, a szolgáltatósor tervei még 1972-ben ké­szültek, azokban az idők­ben, amikor még jog­gal remélhettük a gazda­sági fellendülést. Hogy ez miért érdekes? Azért, mert az egyes helyiségek a mos­tani igényekhez mérten túlságosan is tágasak, ami­ből aztán jelenlegi bérleti díjak és energiaárak mel­lett könnyen bekövetkezik a gazdaságtalan üzemelés veszélye. Amit a tanács az osztályvezető szerint tenni tud, nem sok jóval biztat: gazdaságtalan működésre egyetlen vállalat sem kény­szeríthető. A Flamingó Ruhaipari Leányvállalat illetékese szerint a gazdaságtalan termelés oka a lassúság volt, amelynek következ­ményeit ötszáz másik dol­gozójuk is viselni kénysze­rült. Mint mondta, újfajta szolgáltatások bevezetésén törik a fejüket. A helyisé­get továbbra is fenntart­ják, s jelenlegi elképzelé­seik szerint tolltisztítás, szőnyegszegés, valamint ha- risnyaszem-felszedés kap majd benne helyet. Azt remélik, hogy a többféle profil garantálja majd a gazdaságos működést is. Kovács Éva Másfajta villanyszámla — folyamatos áttérés 1987 végéig Leáldozik a díjbeszedők kora Leáldozik a díjbeszedők kora. Az indokok között szerepel, hogy a villanyszámlás és a pénz biztonsága is ezt kívánja, mivel nemegyszer megtámadták a tás­kájában komoly értéket hordozó díjbeszedőt. Sokkal lényegesebb azonban, hogy erre a munkára is egyre nehezebb megbízható jelentkezőt találni, s ml, fo­gyasztók sem mindig lelkesedünk, ha kötött időpont­ban kényszerülünk kifizetni a számlát. Válaszol Seres Ernő főmunkatárs Tovább tart a paprikaháború. Mihály Lászlóné nyíregyházi la­kos a Ságvári Termelőszövetke­zettel kötött szerződést 800 négy­szögölön almapaprika termesz, tésre. Telefonban mondta: sok a paprika, mind ez ideig 800 kilogrammot vettek át tőle, de ennek a többszörösét szedte le. Ki fizeti meg a kárát? Nagy László Encsencsről levélben kö­zölte: „A Nyírbélteki AFÉSZ­szel ez év februárjában 200 ölön, 20 mázsa almapaprika termeszté­sére kötöttem szerződést. A mennyiséget jó minőségben meg­termeltem, de az ÁFÉSZ a mai napig egyetlen kilogramm pap­rikát sem vett át.” Hasonló tartalmú levél és telefonhívás több is érkezett. Sajnos ezekre teljes értékű és megnyugtató választ nem tudok adni. A papri’ka-„ügy- gyel” ma szinte minden me­gyei, városi, községi illetékes és kevésbé illetékes szerv foglalkozik. A megyei tanács mezőgazdasági osztályán el­mondták: szeptember 8-ra, azaz a mai napra paprika- ügyi tanácskozást hívtak ösz- sze. Részt vesz a megbeszélé­sen a Nyírség Konzervipari Vállalat, a Zöldért és min­den termelőszövetkezeti, ál­lami gazdasági megyei kon­zervüzem képviselője. Téma az almapaprika felvásárlása és terven felüli feldolgozása lesz. Remélhető, hogy a meg­beszélést az a cselekvőkész­ség követi, amely enyhít a gondokon. Más kérdés, miért van ma eny- nyi felesleges és pillanatnyilag értékesíthetetlen almapaprika? Magyarázat: nemcsak a szerződéssel lekötött termő- terület volt túlzottan nagy, de sokan — a jó jövedelem reményében — szerződés nélkül is termesztettek pap­rikát. Másrészt idén jó volt a termés nemcsak almapap­rikából, de egyéb zöldségfé­lékből, gyümölcsből is, így a konzervgyár és konzervüze­mek kapacitása kevésnek bi­zonyult. Nehezítette a fel­vásárlást, hogy a feldolgo­zandó alapanyagok érési ide­je rövidebb lett, a forró nyár miatt zöldségből, gyümölcs­ből egy időben nagy tömegű volt a kínálait. Tanulsága az esetnek, hogy a jövőben pon­tosabban kell a termeltetést tervezni, szervezni, ugyanak­kor a szerződési feltételeket a termelők részére körülte­kintőbben és egyértelműen kell meghatározni. Szükség van a feldolgozókapacitás bő­vítésére is. A megyei tanács a szövetkezeti konzervüze­mek ilyen törekvését megkü­lönböztetetten támogatja. A mórmályvaüpy. hasonlóan az előbbi problémához, sokakat érint. Ajakról 72 termelő pana­sza. hogy olyan emberrel kötöt­tek megállapodást termesztésre, akinek még a nevét sem tudják. Mórmályvavirágot egyszer vettek át tőlük, azóta az átvevő felé­jük sem nézett. A mórmályvaügy újabban nagyon sok embert érint, közügy. Szerkesztőségünk megpróbált kapcsolatba lép­ni Kató László nyíregyházi gyógynövény-felvásárlóval, de igyekezetünk sikertelen maradt, így nem tudunk ér­demben válaszolni arra a kérdésre, mi lesz a begyűj­tött virágok sorsa. „Ifjú házasok” jeligével érke­zett a levél, amelyben a szarvas­marha-tenyésztés állami támoga­tásáról érdeklődnek. A fiatalok nászajándékba tehenet kaptak, de úgy gondolják, az örökölt nagy­szülői ház istállójában akár négy tehén is elférne. Kíváncsiak, mi­lyen feltételekkel kaphatnak ál­lami támogatást? A mezőgazdasági kister­melőket a tulajdonukban lé­vő és általuk tartott tehenek után évenként azonos összegű állami támogatás illeti meg. Egy tehén után 2500 forint. de ha több tehenet tartanak, a második és minden továb­bi tehén után 6000 forint tá­mogatás jár. A támogatást nem naptári évenként, ha­nem a tényleges tartási idő után fizetik. Jó tudni, hogy aki előhasú üszője vagy le­ellett tehene négyéves tartá­sára vállalkozik, a támoga­tást egy összegben, négy évre előre megkaphatja. Ez egy te­hén esetén 10 000 forint, a második, iUetve minden to­vábbi tehén esetében 24 ezer forint. Az állami támogatás jogosultságának feltétele, hogy a kistermelő teljes szarvasmarha-állománya gü- mőkór- és brucellózismentes legyen. Sok az autó, kevés a parkíro­zóhely. Vadhajtásai a szertelen parkírozásnak a környezetszeny- nyezés, a zajkeltés, a közlekedő utak elzárása. Som Imréné ész­revétele Nyíregyházán, az Arany János u. 1—3—5. szám alatti autó­parkolót senki sem takarítja. Az autósok ott kedvükre szemetel- nek. vígan nő a Ráz, ki ezért a felelős? Gy. J. a Toldi utcából azért telefonált, hogy a bérház udvarán az autók elállják a köz­lekedő utakat, eltorlaszolják a garázsajtókat, nem lehet a po­rolóhoz férni. Jósavárosi telefo- náló volt, aki kifogásolta, hogy magánfuvarozó teherautója áll minden éjszakára a járdaszegély­hez. Olajos az úttest, hajnalban viszont arra riad a környék, hogy bőg a motor, indulás előtt hosz- szan túráztat a gépkocsivezető. Mit lehet ezekre a kérdé­sekre és panaszokra válaszol­ni? Kicsi a város és nem az emberek, de a kocsik számá­ra szűk minden utca, minden tér és valamennyi udvar. Et­től függetlenül talán rendet lehetne tenni. Vidámabb, szinte üdítően hat Belányi László rétközberencsi ol­vasónk kérdése, kérése: vajha nyerne a lottón, vagy totón egy­milliót, nyereményét kifizet­nék-e? Volt már rá példa, hogy totózó, lottózó milliókat nyert. A nyereményt kifizették. Ez tehát nem gond, tippelni és a nyertes számokat eltalálni, az a nehéz. Az őz megette Takács János nyírtassi lakos zárt kertben ter­mesztett kukoricáját, ezért a va­dásztársaságot perelte. Bírósági döntés elutasította a kárigényt és most olvasónk azt kérdezi, az őzek ellen nincs törvény? Nincs. Védekezni azonban lehet a vadak kártétele el­len. Ez mindenkor a tulajdo­nos joga és kötelessége. Miért kell a bölcsődékbe a szü­lőnek két hétig napközben is el­járni, ha oda beadta a gyerme­két — kérdezte Mészáros Ferenc a 14-118-as telefonon? Másutt is így van ez, vagy csak egyes he­lyeken? A szülők eseti jelenléte a bölcsődében elősegíti, hogy a gyermek mielőbb megszokja, megszeresse az új helyét. Ezt a módszert minden bölcsődé­ben alkalmazzák. Sajnos a rendelkezésre álló hely betelt. Volt még kérdés a hurrikánok nevéről, az ál­lományon kívüli foglalkozta­tásról, az almaszedés üze­menként eltérő munkadíja­zásáról és így tovább. E kér­dések többségére már szó­ban, személyes vagy telefon- beszélgetés közben válaszol­tam, más kérdésekre bőveb­ben — mert lényeges — a lapban, később jegyzetben válaszolok. A nyolcvanas évek elején hoztak döntést az éves leol­vasási rendszer országos be­vezetéséről, miután hosszú évek tapasztalatai és kísérle­tezései ezt látszottak alá­támasztani. A TITÁSZ terü­letén Szolnok megyében az úgynevezett kisfogyasztók 97, Hajdú-Biharban 40, Sza- bolcs-Szatmárban pedig mintegy 27 százaléka már eszerint kapja a villany- számlát. Megyénkben ez év végére közel százezer, 1987 végére pedig mind a két­százezer fogyasztónak meg kell szoknia az új módszert. Évente egyszer Az eddigi kéthavonkénti leolvasás (és díjbeszedés) he­lyett ezentúl évente csak egy­szer jelennek meg a TITÁSZ dolgozói, leolvasni a villany­óra állását. A díjat azonban továbbra is kéthavonta fi­zetjük majd. Mindig az elő­ző tizenkét hónap fogyasztá­sa alapján számolnak ki egy átlagértéket, s ötször egy­másután ez alapján kell fi­zetni a díjat. Hatodszorra kapjuk kézhez az úgyneve­zett végszámlát, amelyben már a tizenkét hónap tény­leges fogyasztása szerepel. (Lényeges, hogy nem naptá­ri évről van szó, hanem az áttérést követő tizenkettedik hónapról!) Takarékszövet­kezetnél Ha kevesebbet fogyasztot­tunk az előre kalkulált ér­téknél, akkor az eltéréssel csökken a hatodszorra fize­tendő összeg, sőt, — ha jól takarékoskodtunk az energi­ával — akár még visszatérí­tést is kaphatunk. Ugyanez természetesen fordítva is igaz. Ha több áramot hasz­nálunk, mint a becsült át­lag, akkor a különbözetteT megnő a végszámla összege. Oj lakásoknál az elektro­mos berendezések száma, várható fogyasztása szolgál a számítások alapjául. Hogyan fogunk fizetni, ha nem jön házhoz a vil­lanyszámlás ? Kézenfekvőnek tűnne a postai csekk, azon­ban — amellett, hogy ez a legdrágább: 10—12 forint — a posta nincsen felkészülve a forgalom ilyen mérvű megnövekedésére, ráadásul az egyhónapos átfutási idő gondot okozna a TITÁSZ- nál is. A legideálisabb az átutalási betétszámla lenne, de ezzel még viszonylag csak kevesen rendelkeznek. Az áramszolgáltató vállalat vé­gül a takarékszövetkezetek­kel egyezett meg, az áttérés után ott fizethető be a szám­la. Szokatlan lesz Nincs azonban mindenütt takarékszövetkezet, a kisebb falvakban ezért továbbra is megjelennek kéthavonta a díjbeszedők, s nekik kell fi­zetni a villanyszámlát — az áttérés után természetesen ebben az esetben is az előre kalkulált átlagösszeget. 1988-ban tehát már min­den szabolcs-szatmári áram­fogyasztó az új módszer alapján fizeti majd a vil­lanyszámlát. Biztosan szo­katlan lesz, kényelmetlenebb is kicsit, azonban előnyei is lesznek a dolognak. Nem kell attól tartanunk, hogy kellemetlen időpontban jön a díjbeszedő, amikor esetleg éppen nincsen otthon elég pénz. Elkerüljük azt is, ami bizony néhányszor előfordult már, hogy üdüléskor hagy­ják a postaládában a fize­tési felszólítást, s mire visz- szatérünk, meglepve tapasz­taljuk: kikapcsolták a la­kásból az áramot. Ráadásul két hét áll a rendelkezé­sünkre, hogy gond nélkül be­fizessük a számlát. Ahhoz viszont, hogy rossz szájíz nélkül vessük alá ma­gunkat a döntésnek, minél pontosabb kalkulációra van szükség. Nehogy a hibás át­lagérték-számítás alapján egyszerre, tizenkét hónap el­teltével kényszerüljünk egy nagyobb összeg fizetésére, s utólagos kigazdálkodására. Nagyon fontos az is, hogy mindenki időben megtudja, mikortól számlázza fogyasz­tását új módszer alapján a TITÁSZ. Papp Dénes SZERKESZTŐI Parkírozás AZ OLVASOK KÉRDÉSES­RE e héten válaszoló kollé­gám címére több kérdés, vé­lemény érkezett az autópar­kírozásról, de őt is utolérte az újságíró végzete, terjedel­mi okok miatt éppen csak nyugtázhatta a jogos panaszt. Arról van szó, hogy Nyír­egyháza immár kinőtte a par- kírozási lehetőségeit, már- már nagyvárosi a zsúfoltság. Az illetékesek jó érzékkel ké­szültek fel a belvárosban: szinte minden jó parkolóhely pénzbe kerül annak, aki igénybe veszi. Jó ez egy részről, hiszen jobban forog­nak az autók, s egyre keve­sebbszer fordul elő, hogy va­laki, aki belvárosi munkahe­lyen dolgozik, reggel beáll, s fél öt tájban távozik. A gond abból adódik, hogy egyre nehezebb egyáltalán megállni. Akár pénzért, akár ingyen. Sajnos, jelenleg elég felemás a belváros, olyan bonyolult a közekedési rend­szere, hogy a helybelieknek is gondolkozni kell, egyálta­lán miként is lehet megkö­zelíteni a központi részeket — és tudjuk, hogy további vál­tozások várhatók, s nem az autósok örömére. Am a lakótelepeken is kez­di felütni a fejét a parkolási gond. Az egyik az egysze­rűbb: a lakás közelében nem lehet megállni, mert már nincs hely. Ez megoldható, hiszen legfeljebb gyalogolni kell. Sokan bosszankodnak azonban amiatt Is, hogy a magán teherfuvarozók közül sokan jósavárosi, örökösföldi lakosok lévén, munkájukat korán végezve elfoglalják a parkírozóhelyeket. Ez egyéni ügy lenne, de a sok lefutott teherautó ereszti az olajat és pocsékká teszi a parkolókat. Ami még szintén apró dolog, de a korai munkabefejezés egyben hajnali indítást is feltételez. És rendkívül bosz- szantó, hogy hajnali négy-öt órakor túráztatják, melegítik az autókat, hangoskodnak, csapkodják az ajtókat — olyankor, amikor mások még aludni szeretnének. LASSANKÉNT MEGÉRIK A HELYZET, hogy a tanácsnak foglalkozni kell a témával. Időszerű lenne újra elővenni a városi garázsgondokat, hi­szen már 110 ezer forint fölé emelkedtek a garázsárak. Nincs hivatalos autóbuszpar­koló, pedig idegenforgalmunk már igényelné. Nincs kami­onparkoló, pedig határhoz kö­zelségünk miatt fontos lenne. Nincs rendezve a maszek te­herautók lakótelepi parkíro­zása, pedig rengeteg gondot okoz. Egyenként apró gondok ezek — de együtt (mint ol­vasóink jelzései is mutatják) előbb-utóbb komolyan és távlatokban kell foglalkozni velük. Marik Sándor Cserqecsoda A magas szőke leányzó gömbölyebb'ik felén szemet gyönyörköd- tetően feszült egy előírá­sosan és előre megkopta­tott farmer. A Rózsa ut­cai ócskapiacon — hiába a sűrű emberforgatag — nemigen akadt formásabb nála. Lehajolt egy árus­hoz, és kezébe vette az ad­dig ott heverő hosszú sző­rű csergeszatyrot. A vállá­ra akasztotta és úgy is szemügyre vette. Nagyon „ment” a már említett ko­pott farmerhez. Éppen rá­feküdt ott hátul a napsü­tötte domborzatokra. Az üzlet megköttetett, a sza­tyor maradt, odasimulva. A nap szemből sütött, át-áttört a szellő borzolta csergepászmák között. Egyszeresük arra jött egy kopasz ember. Nem bírta levenni a szemét a cser­geszatyorról, minduntalan nekiment a szembejövők­nek, annyira lekötötte a látvány. Egészen közel férkőzött a szőkéhez, de azért úgy ment el mellet­te, hogy nem ért hozzá. És ekkor történt a csoda. A csergeszőrök megnyúl­tak és egy irányba ren­deződtek. A mellette el­haladó ember múszálas nadrágjának fordultak és követték gazdáját, amint elhaladt a lány mellett. A kopasz ember der- medten, karikára nyílt szemmel bámulta a jelen­séget, de továbbhaladt és csak két lépésnyire állt meg ismét. Kezével vé­gigsimította válldg érő homlokát, és a tenyerébe nézett. Nedves volt a le­törölt verejtéktől. (ésik)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents