Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-08 / 211. szám
2 Kelet-Magysrország 1986. szeptember 8. Két keréken Finnországban Előbb szauna, aztán vacsora Mint egyik júniusi számunkban beszámoltunk róla, öt tanárképző főiskolás diák fárasztó, de szép élményekkel kecsegtető finnországi túrát tervezett. Szabados László, Bába Károly, Szoták Ferenc, Borgulya Zoltán és Lengyel Zoltán Helsinkitől kerékpáron akart eljutni az északi sarkkörig. Bevalljuk, akkor kicsit mi is kételkedtünk a túra sikerében, hiszen a szokatlan dim- bes-dombos vidéken kétezer kilométert megtenni, bizony még versenyzők számára is szép teljesítmény lenne. Hát még a hosszú vizsgaidőszakban megfáradt diákoknak! Ezért aztán a tanév kezdetekor, amikor a diákok elérhetők lettek, kíváncsiak voltunk, vajon sikerült-e a tervezett út. Szabados László, másodéves földrajz—népművelés szakos hallgató igennel fogadott. — Július 8-án érkeztünk meg vonattal Helsinkibe. Még aznap elindultunk Es- poóba, ami 20 kilométerre van a finn fővárostól. Ez volt az igazi főpróba. Eleinte bizony kemény volt a nyereg és szokatlan a dombos vidék. Néhány nap alatt aztán megszoktuk a pedálozást. Jól tettük, hogy ezt a Finnországban oly népszerű járművet választottuk. Sokkal többet láttunk, mintha vonattal mentünk volna. Szállásgondunk nem volt, vittünk magunkkal néhány címet, de legtöbbször ismeretlen tanyákon aludtunk, ahol az este utolért bennünket. Ölen unkari lainen — mutatkoztunk be ilyenkor néhány szavas gyatra finn tudásunkkal. Ez a néhány szó úgy hatott, mint valami bűvös szöveg. Minden alté kinyílt előttünk, s a legtöbb helyen azt kérdezték, hogy szaunázunk-e, vagy vacsorázunk. Nem csoda, hogy így nem került sokba az utunk. Feleithetetlen három napot töltöttünk el Kaiaaniban. Mi is meglepődtünk, hogy a városházán díszebédet adtak a tiszteletünkre. elvittek városnézésre. sőt még ajándékot is kantunk. Kalandjaikról, nehézségeikről és élményeikről a helyi sajtó a Kainuun Sano- mat képekkel illusztrált hosszú cikkben számolt be. A fiúk ígéretükhöz híven kemény, kitartó pedálozással mind az öten eljutottak a sarkkörön lévő Rovaniemi- be. — Egy közép-európai embernek nehéz szavakban kifejezni a fehér éjszakák páratlan élményét — áradozik Szabados László. Az éjszakák mintegy egyórás sötétedésfélét jelentik éjfél körül, de ilyenkor még világításra sincs szükség. Az emberek zöme az utcán van, társasági életet él, a hosszú tél nehezen viselhető sötétségéről megfeledkezve. Még néhány üzlet is nyitva van. Nehéz Fosztják a mentát Az ibrányi fogyasztási szövetkezet gyógy- és fűszernövényt termesztő szakcsoportja évente csaknem hárommillió forintos bevételre tesz szert a fodor- és a borsmenta, a macskagyökér, az ange- liika és a különféle mályvák termesztésével. Most a legtöbb munkát a menta adja, a legtöbb helyen már a harmadik gyapját fosztják. Az érdeklődés egyre nő iránta, így a szakcsoport jövő évi terve: duplájára szándékoznak növelni a menta területét, amihez a szaporítóanyagot ingyen kapják majd a Herbáriától. A kerékpáros kvintett. volt visszaindulni, de végül is sürgetett az idő, menni kellett. Közel egyhónapos túra után augusztus 5-én értünk haza. Dicséret illeti a gyártól kölcsönkapott Csepel kerékpárokat, amelyek jól vizsgáztak a szokatlan terepen. Bodnár István Valamennyi Volánnál: Uniformisváltás előtt Néhány évvel ezelőtt tetszést aratott a Volán 5- ös számú Vállalat dolgozóinak új egyenruhája. A buszvezetők, taxisok, jegykezelők, ellenőrök, a személyforgalmi tizem csaknem valamennyi szakembere divatos, elegáns, s egységes öltözéket visel munkahelyén. A férfiak nyáron zöld, télen barna öltönyt, a nők bordó kosztümöt hordanak. Most, amikor már megszoktuk a közlekedésiek egyenruháját, rebesgetik, hogy hamarosan ismét uniformisváltás lesz a vállalatnál. — A hír igaz — hallottuk Kodácsi Csaba csoportvezetőtől. — Országos intézkedés szerint jövőre ismét változik az egyenruhánk. Vagyis a következő esztendőtől hazánk minden táján azonos ruhát viselnek majd szolgálatban a volánosok. MESE ÉS VALÓSÁG Indokaim a következők... Böngészés a rendőrség postájában A büntetésnek senki nem örül. De hát nem is azért szabják ki, hogy örömet szerezzenek vele, hanem, hogy érvényt szerezzenek a rendeleteknek, hogy nagyobb legyen a rend. Most a közlekedés rendjének megőrzésére tett erőfeszítések helyett arról adunk ízelítőt: milyen furfanggal próbálnak kibújni néhányan a büntetés alól. Már-már nem is számít viccnek, ha valaki viccet mond az anyósáról, hiszen a jópofáskodás kedvéért az is rosszat mond „az öreg lányra”, aki szereti. flz anyós névnapja Éppen ezért okozott meglepetést, amikor egy ittas vezetésért megbírságolt férfi azt hozta fel mentségéül, hogy anyósa névnapját tartották, felköszöntötték, aztán koccintottak is rá egy féldecis pohárral, s ekkor jutott eszébe, hogy nem igazi így a köszöntés, virágot is kellene venni. Ezért ült kocsiba, s amilyen peches volt, épp ekkor igazoltatták. Vannak sokkal egyszerűbb, és semmi furfangot nem rejtő, mégis furfangosnak nevezhető kérelmek, fellebbezések is. Egy férfit például a közlekedés rendjének megzavarása miatt sújtottak bírsággal, és elvették a jogosítványát is. Fellebbezésében azt írta: azért kell a jogosítvány, mert munkaidő után mezőgazdasági munkát végez, ehhez kell neki a kocsi. Hasmenés miatt... A nők sokkal ötletesebbek, mint a férfiak, és ha ők fellebbeznek .meg egy határozatot, olyan indokokat találnak ki, amelyiket utólag sem lehet ellenőrizni. Az egyik hölgy a Kelet Áruház mögötti parkolóba állt be teljesen szabálytalanul, úgy, hogy gyakorlatilag lehetetlenné tette néhány szabályosan várakozó kocsi kiállását is a parkolóból. Amikor a bírságról szóló értesítést megkapta, azzal védekezett, hogy megivott egy tejszínes kávét, s ettől olyan hasmenés jött rá, hogy kénytelen volt a legközelebbi helyen megállni, s mivel nem volt szabad parkolóhely, ezért állt be szabálytalanul. Egy tehergépkocsi vezetőjét azért büntették meg, mert Budapesten áthajtott egy közlekedési lámpa piros jelzésén. Megfellebbezte a büntetést, mert úgy gondolta, ezt nem lehet bizonyítani. Amikor megtudta, hogy fénykép készült az esetről, változtatott védekezésén, azt mondta: azért nem tudott megállni, mert mögötte hosz- szú kocsisor jött, ha ő hirtelen fékez, beleszaladnak a mögötte jövők. Aztán elétették a fényképet, és kiderült, a környéken sem volt jármű, nyugodtan megállhatott volna, sőt meg kellett volna állni, mert mielőtt behajtott az útkereszteződésbe, már pirosat mutatott a lámpa. Rpuka érdemei Egy fiatalembert személyazonosságijával kapcsolatos mulasztásért büntettek. Beidézték a rendőrségre, helyette azonban egy levelet kaptak a fiatalember édesapjától, aki leírta: fia nem tud bemenni, mert a munkahelyéről nem lehet csak úgy kijárkálgatni, ő azonban vállalja a fia helyett a következményeket. Aztán felsorolta saját érdemeit, leírta múltját és kitüntetéseit, mert úgy gondolta, nem árt, ha fia javára is szól valami. Az elmúlt két évben ugyanis sokszor büntették már meg fiát, többek között közveszélyes munkakerülésért is. Egy másik bírság oka az volt, hogy a gépkocsi vezetője és utasa nem kapcsolta be a biztonsági övét. Helyszíni bírsággal megúszhatták volna, ám ők nem fizettek, s amikor megkapta a gépkocsivezető a helyszíni bírságként felajánlt összeg többszöröséről szóló értesítést, azzal próbálta menteni a helyzetet, hogy nem szándékos volt az öv becsatolásának elmulasztása. Egy sorompó állította meg őket, közben rágyújtottak, ezért kapcsolták ki a biztonsági övét, visszacsatolni pedig elfelejtették. 1986 első felében 2868 volt a Nyíregyházi Városi Rendőrkapitányságra érkezett feljelentések száma, s amikor a büntetéseket kiszabták, 380 kifogás érkezett a bírság, illetve annak összege miatt. Legtöbben a sebességtúllépést nem ismerték el, néhányan leírták, hogy ők is el ítélik a gyorsan hajtókát, s amikor előkerült a fénykép, akkor úgy módosították kifogásukat, hogy rossz volt a kilométeróra (ez egy plusz szabálysértés), de nem ritka az sem, hogy azt mondják: a kocsit más vezette. Sokan amiatt fognak tollat, hogy leírják: nem értik, miként lett a helyszínen felajánlott 100—200 forintos helyszíni bírságból 1000— 1500 mire a papír megérkezett? A helyszíni bírság szerepe más, mint a szabály- sértéseké, s ha például egy járőröző rendőr száz forintot szab ki egy tilosban parkoló járművezetőnek, abból azért lehet akár ezer is, mert az egy—kétszáz forintos bírság — a kifizetés megtagadása miatt — nem érte el a visszatartó hatást. A kapitányságon tudják, hogy néhány helyen naponta forgalmi dugók keletkeznek, mert naponta elállják a szabályosan parkoló autók elől a kijáratot, s ezért próbálják magasabb összeggel elérni a kívánt visszatartó hatást. Ilyen hely Nyíregyházán például a RAMOVIL előtti útszakasz, ahol hiába ott a tábla, állandóan parkolnak. Tudomásul kell venni, hogy a megállni, várakozni tilos táblákat nem véletlenül helyezték éppen oda, hogy nem lehet mentség az „épp akkor” sárgáról pirosra váltó lámpa, mert a KRESZ előírja, hogyan kell megközelíteni a jelzőlámpákat, vagy a vasúti átjárót. És nem lehet kifogás, hogy sietni kell. A 380 fellebbezés zömében szerepel, hogy a járművezető a feleségéért, a gyerekért, a munkahelyére sietett. Csak néha útba esett a kocsma is. Balogh József — Évekkel ezelőtt gondot jelentett, hogy nagy volt a raktárkészlet egyenruhákból. Budapestről kaptuk, előrendeléssel. Sajnos rendszerint olyan hosszúra nyúlt az átfutási idő, hogy mire megérkeztek a ruhadarabok, sokan nem találtak a méretüknek megfelelőt a szállítmányban. Mikor áttértünk az újfajta öltönyökre, kosztümökre, megszűnt ez a gondunk. Lehetőség nyílt rá, hogy helyben készíttessük el az egyenruhákat, a Nyíregyházi Divat Ruházati Vállalatnál. Vagyis minden érdekelt dolgozó a méretére szabott öltözéket kapott. Sajnos ez a rendszer — úgy tűnik — véget ér... A Volán fővárosi központja szerződést kötött a Munka- ruházati Kereskedelmi Vállalattal. Vagyis 1987-től az ország valamennyi Volán-vállalata ismét Budapestről kapja majd az uniformist. Megyénkben érthetően nem örülnek ennek a megoldásnak. Egyelőre maguk az érintett dolgozók is csak színes divatfotókon láthatják, milyen lesz az új viselet. A ruhadarabok alapszíne: szürke. A férfiaknak világosszürke nadrághoz sötétkék zakót, újszerű felöltőt terveztek. A hölgyeknek ajánlanak nadrágos és szoknyás összeállítást is, kiegészítőként pedig a blúz nyakába bársonyszalagot, a fejre kalapot. Kétségkívül szebbek, csino- sabbak ezek az öltözékek, mint a mostaniak. Egyelőre nem dőlt el, hogy az 5-ös Volán dolgozói is a fővárosból kapják, vagy továbbra is helyben csináltatják a ruhákat. Ám az biztos, hogy ’87- től kezdve az ország összes volánosa az új fazonú, divatos egyenruhát viseli majd. Házi Zsuzsa Tengernyi szesz M iután jön bz ősz, s ezt követően újra nagy sz-eszfőzési kampány várható, érdemes előszedni a KSH és az alkoholizmus elleni állami bizottság jelentését, hogy lélkiisméretünk megmozduljon . - Mert igaz, a bolti forgalom se alábecsülendő, de a házak számára főzött pálinkák hatását nem lenne jó lalábecsülini. Az 1984. évben Szabolcs- Szatmár megyében a pálinkafőzéshez felhaszinált nyersanyagok mennyisége 75 millió 164 ezer kiló volt. Csupán almából 21 millió 946 ezer kilogrammot használtaik ilyen célra. A második helyen a vegyes gyümölcs áll, 46 millió kilóval. A szilva már szeré- nyebto, ebből a gyümölcsből csak 5,5 millió kilót főztek meg pálinkáinak. A sárgabarack a 14 ezer kilóval, a körte 456 ezer kilóval csak szerénykedik. A pálinka mennydjsiéige hektoliter fokiba n 3 millió 94 ezer 140 volt. Mondani sem kell, ehhez növekvő létszámú főzdie is rendelkezésre áll, szám sze- rint 101. A szeszadó az 1971-es 65 millió forintról 246 millió 280 ezer forintra nőtt, ami nem csekélység. Vagyis mint kiderül: a pálinkafőzés nem is olyan rossz üzlet. Xde kell még tenni egy adatot: a büfék, italboltok, borozók a megyében is jó forgalmat csináltak 1984-^ben, hiszen minden lakos, beleértve a csecsemőit ip, 1610 forintot hagyott ezekben az egységek- ben. A következmények sem maradtak el. Szabolcs-Szatmár megyében az alkoholfogyasztásra visszavezethető halálokban meghaltak száma tempósan növekedett. 1981- ben a százezer lakosra 24,35, 1984-re már 50 ilyen okban meghalt jutott. Az évi háromszáz elveszett ember a tengernyi alkohol következte- ben halt meg, az ő egyéni tragédiájukhoz azonban számítsuk hozzá a családokat ért traumákat, a válások, a le- züiliétsek számát is. pS ez csak a jéghegy !| csúcsa. Azért érde- JLi mes figyelni, hiszen ősszel, télen a tapasztalatok szerint egyre több ök akad az ivásra. S egyre többen látnak jó üzletet a szeszfőzésben is . . . (bürget) Még mindig a „leim” Majdnem sírva fakadtam, mert megsajnáltam azokat a szegény budiai villatulajdono- sokat. Azokat, akik a főváros XI. kerületében lakinak, s hogy-hogy nem település- fejlesztési hozzájárulásra kötelezték őket, merthogy a kerületben a hosszadalmas szavazás után mégis csak a településfejlesztési hozzájárulás, a teho bevezetése mellett szavaztak. A szombati televízió-híradóban még a figyelmünket is felkeltették: vitatkozó riport készüli a kerület tanácselnök-helyettesével. A végső érv egyenesen „sokkoló”: a kerület (alig százezernyi lakos, a főváros huszad-része) egymilliárd forinttal gazdálkodik, mi ahhoz képest a tehóból befolyó hétmillió, aminek az adminisztrációja ötmilliót már elvitt. Sajnálom szegény fővárosi lakástulajdonosokat, villával és más ingatlannal rendelkezőket, mert nekik is kell egy kis morzsát visszaadniuk. Bezzeg azok a szabolcsi, szatmári falvak, ahol ahhoz, hogy a vizet bevezessék, út épüljön, emberibbek (és nem a fővároshoz közelítőek legyenek) az életkörülmények, évente súlyos ezreket áldoznak, mi több, szinte minden helyen fizetik a településfejlesztési hozzájárulást is. A tv-híradó riportja azt sugallta: szegény vidékiek, hát érdemes áldozni? (Mármint áldozni a műsorszerkesztésre, drága riport készítésére, politikai analfabétizmussal.) (lányi) f steledett. A bőrdzsekis férfi az iskolával szemben egy fa alatt állt. Cigarettázott. Hidegek már a szeptemberi esték, ujjhegyének jólesett a parázs melege. Az iskolakaput leste. Egy kislányt várt, akit nem látott egész nyáron. De most, hogy megkezdődött az iskola...! A kislány elsős volt és kék szemű. A férfi elnézte, hogyan birkózik a hatalmas táskával, s milyen boldogan mesél az anyjának, ilyenkor öt óra tájban. Most is hajszálpontosan ötkor léptek ki a kapun. Hárman voltak. A nő, a gyermek és egy idegen férfi. A bőrdzsekis halkan szólt: — Kislányom ...! De azok nem hallottak semmit. A bőrdzsekis némán nézett utánuk, s újabb cigarettára gyújtott. Jólesett a meleg, mert hidegek már így ősszel az esték ... Balogh Géza Este
