Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-08 / 211. szám

2 Kelet-Magysrország 1986. szeptember 8. Két keréken Finnországban Előbb szauna, aztán vacsora Mint egyik júniusi szá­munkban beszámoltunk ró­la, öt tanárképző főiskolás diák fárasztó, de szép élmé­nyekkel kecsegtető finnor­szági túrát tervezett. Szaba­dos László, Bába Károly, Szoták Ferenc, Borgulya Zol­tán és Lengyel Zoltán Hel­sinkitől kerékpáron akart el­jutni az északi sarkkörig. Bevalljuk, akkor kicsit mi is kételkedtünk a túra sikeré­ben, hiszen a szokatlan dim- bes-dombos vidéken kétezer kilométert megtenni, bizony még versenyzők számára is szép teljesítmény lenne. Hát még a hosszú vizsgaidőszak­ban megfáradt diákoknak! Ezért aztán a tanév kezdete­kor, amikor a diákok elér­hetők lettek, kíváncsiak vol­tunk, vajon sikerült-e a ter­vezett út. Szabados László, másod­éves földrajz—népművelés szakos hallgató igennel foga­dott. — Július 8-án érkeztünk meg vonattal Helsinkibe. Még aznap elindultunk Es- poóba, ami 20 kilométerre van a finn fővárostól. Ez volt az igazi főpróba. Eleinte bi­zony kemény volt a nyereg és szokatlan a dombos vidék. Néhány nap alatt aztán meg­szoktuk a pedálozást. Jól tettük, hogy ezt a Finnor­szágban oly népszerű jármű­vet választottuk. Sokkal töb­bet láttunk, mintha vonattal mentünk volna. Szállásgon­dunk nem volt, vittünk ma­gunkkal néhány címet, de legtöbbször ismeretlen ta­nyákon aludtunk, ahol az este utolért bennünket. Ölen unkari lainen — mutatkoz­tunk be ilyenkor néhány szavas gyatra finn tudá­sunkkal. Ez a néhány szó úgy hatott, mint valami bű­vös szöveg. Minden alté ki­nyílt előttünk, s a legtöbb helyen azt kérdezték, hogy szaunázunk-e, vagy vacso­rázunk. Nem csoda, hogy így nem került sokba az utunk. Feleithetetlen három napot töltöttünk el Kaiaaniban. Mi is meglepődtünk, hogy a vá­rosházán díszebédet adtak a tiszteletünkre. elvittek város­nézésre. sőt még ajándékot is kantunk. Kalandjaikról, nehézsé­geikről és élményeikről a helyi sajtó a Kainuun Sano- mat képekkel illusztrált hosszú cikkben számolt be. A fiúk ígéretükhöz híven kemény, kitartó pedálozás­sal mind az öten eljutottak a sarkkörön lévő Rovaniemi- be. — Egy közép-európai em­bernek nehéz szavakban ki­fejezni a fehér éjszakák pá­ratlan élményét — áradozik Szabados László. Az éjsza­kák mintegy egyórás sötéte­désfélét jelentik éjfél körül, de ilyenkor még világításra sincs szükség. Az emberek zöme az utcán van, társasá­gi életet él, a hosszú tél ne­hezen viselhető sötétségéről megfeledkezve. Még néhány üzlet is nyitva van. Nehéz Fosztják a mentát Az ibrányi fogyasztási szö­vetkezet gyógy- és fűszernö­vényt termesztő szakcsoport­ja évente csaknem három­millió forintos bevételre tesz szert a fodor- és a borsmen­ta, a macskagyökér, az ange- liika és a különféle mályvák termesztésével. Most a leg­több munkát a menta adja, a legtöbb helyen már a har­madik gyapját fosztják. Az érdeklődés egyre nő iránta, így a szakcsoport jövő évi terve: duplájára szándékoz­nak növelni a menta terüle­tét, amihez a szaporítóanya­got ingyen kapják majd a Herbáriától. A kerékpáros kvintett. volt visszaindulni, de végül is sürgetett az idő, menni kellett. Közel egyhónapos túra után augusztus 5-én ér­tünk haza. Dicséret illeti a gyártól kölcsönkapott Csepel kerékpárokat, amelyek jól vizsgáztak a szokatlan tere­pen. Bodnár István Valamennyi Volánnál: Uniformisváltás előtt Néhány évvel ezelőtt tetszést aratott a Volán 5- ös számú Vállalat dolgo­zóinak új egyenruhája. A buszvezetők, taxisok, jegy­kezelők, ellenőrök, a sze­mélyforgalmi tizem csak­nem valamennyi szakem­bere divatos, elegáns, s egységes öltözéket visel munkahelyén. A férfiak nyáron zöld, télen barna öltönyt, a nők bordó kosz­tümöt hordanak. Most, amikor már meg­szoktuk a közlekedésiek egyenruháját, rebesgetik, hogy hamarosan ismét uni­formisváltás lesz a vállalat­nál. — A hír igaz — hallottuk Kodácsi Csaba csoportveze­tőtől. — Országos intézkedés szerint jövőre ismét válto­zik az egyenruhánk. Vagyis a következő esztendőtől ha­zánk minden táján azonos ru­hát viselnek majd szolgálat­ban a volánosok. MESE ÉS VALÓSÁG Indokaim a következők... Böngészés a rendőrség postájában A büntetésnek senki nem örül. De hát nem is azért szabják ki, hogy örömet szerezzenek vele, hanem, hogy érvényt szerezzenek a rendeleteknek, hogy nagyobb legyen a rend. Most a közlekedés rendjének megőrzésére tett erő­feszítések helyett arról adunk ízelítőt: milyen furfanggal próbálnak kibújni néhányan a büntetés alól. Már-már nem is számít viccnek, ha valaki viccet mond az anyósáról, hiszen a jópofáskodás kedvéért az is rosszat mond „az öreg lány­ra”, aki szereti. flz anyós névnapja Éppen ezért okozott megle­petést, amikor egy ittas ve­zetésért megbírságolt férfi azt hozta fel mentségéül, hogy anyósa névnapját tar­tották, felköszöntötték, az­tán koccintottak is rá egy féldecis pohárral, s ekkor jutott eszébe, hogy nem iga­zi így a köszöntés, virágot is kellene venni. Ezért ült ko­csiba, s amilyen peches volt, épp ekkor igazoltatták. Vannak sokkal egyszerűbb, és semmi furfangot nem rej­tő, mégis furfangosnak ne­vezhető kérelmek, fellebbezé­sek is. Egy férfit például a közlekedés rendjének meg­zavarása miatt sújtottak bír­sággal, és elvették a jogosít­ványát is. Fellebbezésében azt írta: azért kell a jogosít­vány, mert munkaidő után mezőgazdasági munkát vé­gez, ehhez kell neki a kocsi. Hasmenés miatt... A nők sokkal ötletesebbek, mint a férfiak, és ha ők fellebbeznek .meg egy hatá­rozatot, olyan indokokat ta­lálnak ki, amelyiket utólag sem lehet ellenőrizni. Az egyik hölgy a Kelet Áruház mögötti parkolóba állt be teljesen szabálytalanul, úgy, hogy gyakorlatilag lehetet­lenné tette néhány szabályo­san várakozó kocsi kiállá­sát is a parkolóból. Amikor a bírságról szóló értesítést megkapta, azzal védekezett, hogy megivott egy tejszínes kávét, s ettől olyan hasme­nés jött rá, hogy kénytelen volt a legközelebbi helyen megállni, s mivel nem volt szabad parkolóhely, ezért állt be szabálytalanul. Egy tehergépkocsi vezető­jét azért büntették meg, mert Budapesten áthajtott egy közlekedési lámpa piros jelzésén. Megfellebbezte a büntetést, mert úgy gondol­ta, ezt nem lehet bizonyíta­ni. Amikor megtudta, hogy fénykép készült az esetről, változtatott védekezésén, azt mondta: azért nem tudott megállni, mert mögötte hosz- szú kocsisor jött, ha ő hirte­len fékez, beleszaladnak a mögötte jövők. Aztán elé­tették a fényképet, és kide­rült, a környéken sem volt jármű, nyugodtan megállha­tott volna, sőt meg kellett volna állni, mert mielőtt be­hajtott az útkereszteződésbe, már pirosat mutatott a lám­pa. Rpuka érdemei Egy fiatalembert személy­azonosságijával kapcsolatos mulasztásért büntettek. Be­idézték a rendőrségre, he­lyette azonban egy levelet kaptak a fiatalember édes­apjától, aki leírta: fia nem tud bemenni, mert a munka­helyéről nem lehet csak úgy kijárkálgatni, ő azonban vállalja a fia helyett a kö­vetkezményeket. Aztán fel­sorolta saját érdemeit, leír­ta múltját és kitüntetéseit, mert úgy gondolta, nem árt, ha fia javára is szól valami. Az elmúlt két évben ugyanis sokszor büntették már meg fiát, többek között közveszé­lyes munkakerülésért is. Egy másik bírság oka az volt, hogy a gépkocsi vezető­je és utasa nem kapcsolta be a biztonsági övét. Hely­színi bírsággal megúszhatták volna, ám ők nem fizettek, s amikor megkapta a gép­kocsivezető a helyszíni bír­ságként felajánlt összeg több­szöröséről szóló értesítést, azzal próbálta menteni a helyzetet, hogy nem szándé­kos volt az öv becsatolásá­nak elmulasztása. Egy sorom­pó állította meg őket, köz­ben rágyújtottak, ezért kap­csolták ki a biztonsági övét, visszacsatolni pedig elfelej­tették. 1986 első felében 2868 volt a Nyíregyházi Városi Rend­őrkapitányságra érkezett fel­jelentések száma, s amikor a büntetéseket kiszabták, 380 kifogás érkezett a bírság, il­letve annak összege miatt. Legtöbben a sebességtúllé­pést nem ismerték el, néhá­nyan leírták, hogy ők is el ítélik a gyorsan hajtókát, s amikor előkerült a fénykép, akkor úgy módosították ki­fogásukat, hogy rossz volt a kilométeróra (ez egy plusz szabálysértés), de nem ritka az sem, hogy azt mondják: a kocsit más vezette. Sokan amiatt fognak tol­lat, hogy leírják: nem értik, miként lett a helyszínen fel­ajánlott 100—200 forintos helyszíni bírságból 1000— 1500 mire a papír megérke­zett? A helyszíni bírság sze­repe más, mint a szabály- sértéseké, s ha például egy járőröző rendőr száz forin­tot szab ki egy tilosban par­koló járművezetőnek, abból azért lehet akár ezer is, mert az egy—kétszáz forintos bír­ság — a kifizetés megtaga­dása miatt — nem érte el a visszatartó hatást. A kapi­tányságon tudják, hogy né­hány helyen naponta forgal­mi dugók keletkeznek, mert naponta elállják a szabályo­san parkoló autók elől a ki­járatot, s ezért próbálják ma­gasabb összeggel elérni a kí­vánt visszatartó hatást. Ilyen hely Nyíregyházán például a RAMOVIL előtti útszakasz, ahol hiába ott a tábla, állan­dóan parkolnak. Tudomásul kell venni, hogy a megállni, várakozni tilos táblákat nem véletlenül helyezték éppen oda, hogy nem lehet mentség az „épp akkor” sárgáról pirosra vál­tó lámpa, mert a KRESZ elő­írja, hogyan kell megközelí­teni a jelzőlámpákat, vagy a vasúti átjárót. És nem lehet kifogás, hogy sietni kell. A 380 fellebbezés zömében sze­repel, hogy a járművezető a feleségéért, a gyerekért, a munkahelyére sietett. Csak néha útba esett a kocsma is. Balogh József — Évekkel ezelőtt gondot jelentett, hogy nagy volt a raktárkészlet egyenruhákból. Budapestről kaptuk, előren­deléssel. Sajnos rendszerint olyan hosszúra nyúlt az át­futási idő, hogy mire megér­keztek a ruhadarabok, sokan nem találtak a méretüknek megfelelőt a szállítmányban. Mikor áttértünk az újfajta öl­tönyökre, kosztümökre, meg­szűnt ez a gondunk. Lehető­ség nyílt rá, hogy helyben készíttessük el az egyenruhá­kat, a Nyíregyházi Divat Ru­házati Vállalatnál. Vagyis minden érdekelt dolgozó a méretére szabott öltözéket kapott. Sajnos ez a rendszer — úgy tűnik — véget ér... A Volán fővárosi központ­ja szerződést kötött a Munka- ruházati Kereskedelmi Válla­lattal. Vagyis 1987-től az or­szág valamennyi Volán-vál­lalata ismét Budapestről kap­ja majd az uniformist. Me­gyénkben érthetően nem örül­nek ennek a megoldásnak. Egyelőre maguk az érintett dolgozók is csak színes divat­fotókon láthatják, milyen lesz az új viselet. A ruhada­rabok alapszíne: szürke. A férfiaknak világosszürke nad­rághoz sötétkék zakót, újsze­rű felöltőt terveztek. A höl­gyeknek ajánlanak nadrágos és szoknyás összeállítást is, kiegészítőként pedig a blúz nyakába bársonyszalagot, a fejre kalapot. Kétségkívül szebbek, csino- sabbak ezek az öltözékek, mint a mostaniak. Egyelőre nem dőlt el, hogy az 5-ös Vo­lán dolgozói is a fővárosból kapják, vagy továbbra is helyben csináltatják a ruhá­kat. Ám az biztos, hogy ’87- től kezdve az ország összes volánosa az új fazonú, diva­tos egyenruhát viseli majd. Házi Zsuzsa Tengernyi szesz M iután jön bz ősz, s ezt követően újra nagy sz-eszfőzési kampány várható, érdemes elő­szedni a KSH és az alkoho­lizmus elleni állami bizottság jelentését, hogy lélkiismére­tünk megmozduljon . - Mert igaz, a bolti forgalom se alá­becsülendő, de a házak szá­mára főzött pálinkák hatását nem lenne jó lalábecsülini. Az 1984. évben Szabolcs- Szatmár megyében a pálinka­főzéshez felhaszinált nyers­anyagok mennyisége 75 mil­lió 164 ezer kiló volt. Csupán almából 21 millió 946 ezer kilogrammot használtaik ilyen célra. A második helyen a vegyes gyümölcs áll, 46 millió kilóval. A szilva már szeré- nyebto, ebből a gyümölcsből csak 5,5 millió kilót főztek meg pálinkáinak. A sárgaba­rack a 14 ezer kilóval, a körte 456 ezer kilóval csak szerénykedik. A pálinka mennydjsiéige hektoliter fokiba n 3 millió 94 ezer 140 volt. Mondani sem kell, ehhez növekvő létszámú főzdie is rendelkezésre áll, szám sze- rint 101. A szeszadó az 1971-es 65 millió forintról 246 millió 280 ezer forintra nőtt, ami nem csekélység. Vagyis mint kiderül: a pálinkafőzés nem is olyan rossz üzlet. Xde kell még tenni egy adatot: a bü­fék, italboltok, borozók a megyében is jó forgalmat csináltak 1984-^ben, hiszen minden lakos, beleértve a csecsemőit ip, 1610 forintot ha­gyott ezekben az egységek- ben. A következmények sem ma­radtak el. Szabolcs-Szatmár megyében az alkoholfogyasz­tásra visszavezethető ha­lálokban meghaltak száma tempósan növekedett. 1981- ben a százezer lakosra 24,35, 1984-re már 50 ilyen okban meghalt jutott. Az évi há­romszáz elveszett ember a tengernyi alkohol következte- ben halt meg, az ő egyéni tragédiájukhoz azonban szá­mítsuk hozzá a családokat ért traumákat, a válások, a le- züiliétsek számát is. pS ez csak a jéghegy !| csúcsa. Azért érde- JLi mes figyelni, hiszen ősszel, télen a tapasz­talatok szerint egyre több ök akad az ivásra. S egyre többen látnak jó üzletet a szeszfőzésben is . . . (bürget) Még mindig a „leim” Majdnem sírva fakadtam, mert megsajnáltam azokat a szegény budiai villatulajdono- sokat. Azokat, akik a fővá­ros XI. kerületében lakinak, s hogy-hogy nem település- fejlesztési hozzájárulásra kö­telezték őket, merthogy a kerületben a hosszadalmas szavazás után mégis csak a településfejlesztési hozzájá­rulás, a teho bevezetése mel­lett szavaztak. A szombati televízió-híradóban még a fi­gyelmünket is felkeltették: vitatkozó riport készüli a ke­rület tanácselnök-helyettesé­vel. A végső érv egyenesen „sokkoló”: a kerület (alig százezernyi lakos, a főváros huszad-része) egymilliárd fo­rinttal gazdálkodik, mi ah­hoz képest a tehóból befolyó hétmillió, aminek az admi­nisztrációja ötmilliót már el­vitt. Sajnálom szegény fővárosi lakástulajdonosokat, villával és más ingatlannal rendelke­zőket, mert nekik is kell egy kis morzsát visszaadniuk. Bezzeg azok a szabolcsi, szat­mári falvak, ahol ahhoz, hogy a vizet bevezessék, út épüljön, emberibbek (és nem a fővároshoz közelítőek le­gyenek) az életkörülmények, évente súlyos ezreket áldoz­nak, mi több, szinte minden helyen fizetik a településfej­lesztési hozzájárulást is. A tv-híradó riportja azt su­gallta: szegény vidékiek, hát érdemes áldozni? (Mármint áldozni a műsorszerkesztésre, drága riport készítésére, po­litikai analfabétizmussal.) (lányi) f steledett. A bőrdzsekis férfi az is­kolával szemben egy fa alatt állt. Cigarettázott. Hi­degek már a szep­temberi esték, ujj­hegyének jólesett a parázs melege. Az iskolakaput leste. Egy kislányt várt, akit nem lá­tott egész nyáron. De most, hogy megkezdődött az iskola...! A kis­lány elsős volt és kék szemű. A fér­fi elnézte, hogyan birkózik a hatal­mas táskával, s milyen boldogan mesél az anyjának, ilyenkor öt óra tájban. Most is hajszál­pontosan ötkor léptek ki a kapun. Hárman voltak. A nő, a gyermek és egy idegen férfi. A bőrdzsekis halkan szólt: — Kislányom ...! De azok nem hallottak semmit. A bőrdzsekis né­mán nézett utá­nuk, s újabb ciga­rettára gyújtott. Jólesett a meleg, mert hidegek már így ősszel az es­ték ... Balogh Géza Este

Next

/
Thumbnails
Contents