Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-06 / 210. szám
Egy vitaszintézís margójára Áru-e a kultúra? 1944 ŐSZÉN Nyíregyháza bombázása A gazdaság és a kultúra összefüggéseiről A kultúra és a gazdaság összefüggéseinek feltárása napjainkban ,a közvélemény érdeklődésére Is számot farit. A vállalatok önállósodása, a piacviszonyok erősítése, az állam változó gazdasági funkciói nem hagyják változatlanul a kulturális szféra gazdálkodási feltételeit sem. A változások, a nehézségek új feltételeket termtették a kultúra számára. Régi hipotézisek, elgondolások új megközelítésbe helyezve kérdőjeleződtek meg; kiéleződtek a kultúra anyagi lehetőségeinek korlátozottságából adódó problémák. Egyebek mellett ezért sem véletlen, hogy az utóbbi években vitáknak, nézetcseréknek lehettünk tanúi a folyóiratok, napilapok hasáb jiaim. A nyolcvanas évek elején „Áru-e a kultúra?” címmel folyit vita a Kritika hasábjain. A lap a nézetcserét indító számiban három álláspontot vonultatott fel. Igen. Nem. Is-is. Hernádi Gyula a problémáit felvető írásában határozott igennel válaszolt a kérdésre. Véleménye szerint a „váltakozói szocializmus” nagyon eredményesen működtethető a kultúra területén. Szociálpolitikai szempontok bevitelét az árpolitikába kényelemnek, felmentésnek minősíti. Megfogalmazza, hogy az államnak joga van mecénásként támogatni áz olyan törekvéseket, melyeket iá maga számára hasznosnak, progresszívnak ítél. Csirba István a társadalom érték- és értékelési zavarait jórészt 'arra vezeti vissza, hogy nem vonjuk le a konzekvenciákat abból, hogy a kulturális termékek a szocializmusban is áruformában jelennek meg. Akad félnivaló a kereslet—kínálat elvének való kiszolgáltatottságtól — mondja, de ez nem lehet indok arra, hogy erről a területről száműzzük a gazdaságosságot, az igények feltérképezését. A kulturális politika dolga meghúzná azt a határt, 'amely alatt tilt, a határ fölött Viszont bátrabban érvényesíthetők az áru- és pénziwiszonyok, a kereslet—kínálat önszabályozó mechanizmusai. Hermann István válasza a határozott nem. 11 ivátkozik ia marxizmus klasszikusaira, alkiik nem tekintették árunak a művészetet. Hangsúlyozza: a a szocializmus körülményei között a kultúra nem áru, de részlegesen van árutermészete. Előállítása nem kizárólag kulturális munkákat, hanem árutermelő munkák sorát is igénybe veszi. Másrészt: a szocializmus átmeneti körülményei között is áruvá válhat számos olyan dolog, tulajdonság stb.. amelynek eredetileg nincs árujellege. A kultúra állami támogatása a jövendő nemzedékek nevelése és az emberek sízük- ségleteinek kulturális formálódása szempontjából még a kapitalizmus számára sem közömbös. A szocialista társadalom a kulturális forradalom eredményességét „nem kockáztatja azzal, hogy a kultúr javakat odaveti a szabadpiac ármozgásainak” — fogalmazza meg az álláspontját Hermann. A Kossuth Kiadó a Vélemények—viták sorozatban ez évben kötetben jelentette meg az akkori, nem egy esetben indulatos, érzelmektől átfűtött, esetenként dogmává merevített véleményeket, álláspontokat. Ebben a sorozatban 1980-ban — már jelent meg 'kötet a kultúra fogalmáról, mely tucatnyi kaszai fogalomelemzést mutatott be. A tágabb felfogást vallók szerint a kultúra mindent magába foglal, ami az emberi szabadság szférájába tartozik. A szűkebb kultúrfogalom képviselői a tudomány, a művészet és a köz- művelődés területeit sorolták ide. Hermann István említett írása a tágabb kultúrf ogailorr»ból kiindulva jut el a felismeréshez: a szocializmusban a kultúra nem lehet áru, történelmünk során soha nem volt adásvétel tárgya, valószínű nem is lesz az. A szűkebb fogalomra tekintek számára ez Kőszobrok ez a zöldár egy folyó két partjára vetett minket ■ valaki földöntúli varázsló még összehúzhatná a partokat mint ablakon a függönyt de ha elindulnánk is csak távolodnánk egymásnak háttal állunk mint mozdulatlan húsvéti-szigeti kőszobrok s már az idők végezetéig így morzsol zúgat a szél V _______________________ korántsem ilyen közvetlenül elgondolható. Hernádi a szocialista vállalkozás koncepcióját viszi át a kulturális intézményrendszerre. Liska Tibor is csatlakozik a javaslathoz. Hoch Róbert, Bernáth László, Garai László ellenvetéssel él. A kérdés tudományos igényű vitájára közgazdaságtudományi, szaktudományi fórumok illetékesek. Több megállapítás figyelembevétele és hasznosítása a gyakorlat számára is indokolt. Bernáth, Terták Elemér, Hoch, Barcsai Antal és mások felhívták a figyelmet arra, hogy az életszínvonal emelkedése korántsem vonzza maga után automatikusan a kulturális színvonal emelkedését, a magasabb kultúra még ma sem minden társadalmi réteg természetes szükséglete. U gyanakkor az is igaz, hogy a kulturális színvonal emelése nélkül nem lehet tartósan életszínvonalat emelni. Hermann, Hoch, Kerékgyártó István meggyőző érveléssel fejti ki, hogy a tudomány, a művészet és a közművelődés által nyújtott szellemi értékek milyen nagymértékben befolyásolják az anyagi termelést, s hogy a kulturálatlanság viszonyai között nem létezhet korszerű termelési kultúra sem. A kulturális szféra nemcsak a szocializmusban igényel és kap állami támogatást, hanem a kapitalizmusban is. Éles Csaba emlékeztetett arra, hogy az állami mecénatúra ilyen hagyományai az ókorból származnak. Többen hangsúlyozták, abszurd követelmény, ha egy kulturális intézménnyel szemben azt az igényt támasztjuk, hogy a befektetett összegeket olyan közvetlen haszonnal kamatoztassa, mint egy ipari üzem vagy vendéglátóegység. A kulturális intézmény- rendszer haszna a társadalom általános kul- túrszintjének emelkedése révén közvetve jelentkezik. Minden érv amellett szól — fogalmaz Szerdahelyi István, hogy a kultúrát előállító intézményrendszer jobb működésének feltétele nem az önfenntartásra ösztönző gazdasági keretek további erősítése, hanem épp ellenkezőleg, az, hogy tegyük e területen alapelvvé: a gazdasági szempontok a művelődéspolitikai szempontoknak szigorúan alárendelten, csak azok érdekében működtethetők. Napjainkban egyre határozottabb az igény a problémák tisztázására, a fogalmak rendszerezésére — írja a kötet szerkesztője dr. Radnai György. A társadalmi viszonyainkban bekövetkezett változások, gazdasági fejlődésünk lassulása, lehetőségeink bővülésének tartós korlátozottsága új módon veti fel a gazdaság és a kultúra összefüggéseit. A kultúra társadalmi szerepe nő. A gazdaság aktuális problémáinak megoldása, a gazdasági reformfolyamatok viszont „hátrább” sorolják. Változóban vannak finanszírozási feltételei, erőteljes törekvések tapasztalhatók az áru—pénz viszonyok irányában. A közös nyelv megtalálására való törekvés a kiadók és a kötet dicséretes vállalkozása: az eltérő, esetenként szemben álló érdekeken és szakszerűségen is túl, megtalálni a problémák megoldásához vezető utat. E zt az utat mutatja, s a tennivalókat sorakoztatja fel a kötet végén közölt két dokumentum: az MSZMP KB mellett működő művelődéspolitikai munka- közösség állásfoglalása az MSZMP művészetpolitikájának időszerű feladatairól, továbbá részletek a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusának határozatából. A művelődés intézményrendszere a dokumentumokban foglaltak következetes érvényesítésével biztos háttérrel végezheti fontos tevékenységét. Tóth László Tetoválás ifjúkor lázadó tette balgaság sötétkék faltja szégyen szimfóniája lemoshatatlan bélyeg az ábra nem fakul az ábra nem kopik az ember változik __________y Romba dőlt családi ház Az állomás környéke A II. világháború utolsó előtti esztendejének egy kora őszi napján, 1944. szeptember 6-án találkozott Nyíregyháza igazán a háborúval. Ez év nyarától ugyanis az angolszász légierő megkezdte a tiszántúli városok bombázását, hogy megnehezítse a keleti fronton harcoló fasiszta csapatok utánpótlását, hadianyaggal és emberrel való ellátását. Pályaudvar, sporttelep, lakóházak Ezen a szeptemberi dél- elöttön 11 óra 10 perckor 120 angol gép szállt a város fölé, elég alacsony repüléssel, 100 bombázó és 20 kísérő vadászgép. Nyugati irányból érkeztek a várost nyugat—keleti irányban átszelő képzelt vonaltól valamivel északabbra. Három hullámban repültek, az elsőben 58 gépet számoltak a megfigyelők. A repülők a Debrecen—Szerencs vasútvonalat elérve délkeletre kanyarodtak és a síneket követve több „szőnyeget” fektettek le. Az első bombákat valószínűleg a villanytelepnek szánták, de a korai kioldás miatt azok lakatlan, kertes területre hulltak. A következő sorozat a MÁV- fűtőházat, a mellette levő sporttelepet és a körülötte álló lakóházakat találta. Sűrűn hulltak a bombák a MÁV-pályaudvarra, a dohánybeváltóra. Tovább haladva három utca teljes hosz- szúságában az átszelő utcák házaival együtt szenvedett súlyos károkat. Találatot kapott az állomás mögötti lovassági laktanya több épülete is. A három támadó hullám 5—5 perces időközönként követte egymást. Az egész akció mintegy 15 percig tartott. Becslések szerint a repülők körülbelül 800 darab, 250 kilogrammos romboló bombát dobtak a városra. Nyíregyháza légoltalmi parancsnoka már a harmadik hullám távozása közben riasztotta a tűzoltóságot, és egy időben két helyen, az állomáson és n dohánybeváltóban azonnal bevetette őket, ugyanakkor intézkedett a mentőosztagok mozgósításáról is. A mentésben a lakosság is segített. Nagyon megnehezítette a munkát, hogy a dohánybeváltó és az állomás víztornyát és vízvezetékeit a bombák tönkretették, s a vizet lajtokban kellett odaszállítani, a lovassági laktanyában pedig csak egy gyérvízű kút volt, ami hamarosan kimerült. Az égő anyagokat megmenteni már nem lehetett, a tűzoltók feladata az újabb tüzek megakadályozása volt. így is csak másnap délelőttre sikerült mindenütt eloltani a tüzet. A mentésben a hivatásos szerveken kívül részt vettek a leventék és a katonai alakulatok is. A beszervezett gépkocsioszlopok a riadó lefújása után fél órán belül megjelentek. 80 halott, 73 sebesült A bombázás után a város rendőrkapitánya, egyben légoltalmi parancsnok is azonnal megkezdte a károk felmérését. összesítő jelentését 1944. szeptember 9-én küldte el a Belügyminisztériumba. E jelentésből tudjuk, hogy a dohánybeváltóban 16 raktár teljesen leégett és odaveszett 25 000 kilogramm dohány, az állomás sínhálózatában és épületeiben 80%-os kár keletkezett. A tűznek esett áldozatul egy tartály- kocsi benzin, két vagon tűzifa, egy vagon faszén. A huszárlaktanyában a tűz martaléka lett két kazal széna és egy kazal szalma. A támadás után azonnal megkezdték a fel nem robbant bombák felderítését és összegyűjtését. 15 db bombát találtak: négyet az állomáson, ötöt a huszárlaktanyában, kettőt a Bethlen utca végén, kettőt a Toldi utca végén az Ér-patak hídjánál, kettőt a Lehel utca közepén. Ezeket egy tűzszerész főhadnagy hatástalanította. Tőle tudjuk, hogy ezek GP 500 LB típusú amerikai romboló bombák voltak. A mentőosztagok és a lakosság azonnal megkezdte a romok eltakarítását is, s így több óvóhelyről sikerült a bennük menedéket keresőket élve kimenteni. Ké" óvóhelyen azonban, melyek az Űjfalussyféle cukorgyár és a huszár- laktanya területén a szabadban kezdetlegesen voltak megépítve, 30 ember lelte halálát. A támadásnak 80 halottja volt, 37 férfi, 29 nő és 14 gyermek esett áldozatul a bombáknak. Súlyosan megsebesült 6 férfi, 3 nő és 1 gyermek, könnyebb sérülést szenvedett 28 férfi, 19 nő és 16 gyermek. Családok hajlék nélkül Megtörtént a megrongált épületek számbavétele is. Teljesen leégett három emeletes épület, súlyosan megrongálódott 163 földszintes és hét emeletes épület, köny- nyebben rongálódott 186 földszintes és egy emeletes épület. Ekkor pusztult el az állomás előtt álló Szabolcs- szálló is. Súlyos károkat szenvedtek az állomással szemben a Lehel, Damjanich, Vécsey, Arany János és az ezeket keresztező Árpád, Toldi, Deák Ferenc utcák lakóházai. Hajléktalanná vált 262 család, mintegy 1000 személy. A bombázás után működésbe lépett a város lakáskiutaló hivatala és segélyező szert e. Este már meleg étkezést kaptak a rászorulók. A Vöröskereszt női gárdája két helyen főzött, körülbelül 2500 személyre, itt kaptak meleg ételt a mentésben részt vevők is. A támadás által okozott anyagi kárt 74 és fél millió pengőre becsülték, ebből a közvagyont mintegy 60 milliós, a magánvagyont 14 milliós kár érte. A bombázás során egyetlen repülőgép sem zuhant le, de nem is volt mitől, hisz a városban és a környéken állomásozó katonaság sem földi, sem légi elhárító eszközökkel nem rendelkezett. Bene János m HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. szeptember 6. GYŐRRE ZOLTÁN: HORVÁTH S. DOMONKOS: Egy lerombolt raktárépület
