Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-06 / 210. szám
HH HÉTVÉGI MELLÉKLET Szendrei István Taktaszadán született, apja mint vincellér költözött a harmincas évek derekán Sóstóhegyre. Pécsett tanulta a csemegekereskedő szakmát. Ott szabadult, majd a katonaság, a háborút követően már Nyíregyházán élt. Volt bolti eladó, dolgozott az áruforgalom csaknem valamennyi területén. Igazgatóhelyettesi posztot töltött be korábban az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatnál, a Tüzép vállalatnál, majd első számú vezető az ÉRDÉRT tuzséri telepén, ezt követően ö volt a Nyíregyházi Vendéglátó Vállalat igazgatója. A nyugdíj előtti éveket ismét az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatnál dolgozta végig, mint igazgatóhelyettes. A Fogyasztók Megyei Tanácsának elnöki tisztét 1982 ősze óta tölti bel. Legutóbb a megyei tanács végrehajtó bizottsága az élelmiszerellátásról tárgyalt, s az eltőerjesztésben többek között ez állt: „Egyeztetve a Fogyasztók Megyei Tanácsával.” Egyáltalán, ml az Önök szerepe, feladata Szabolcs-Szat- márban? — Négy évvel ezelőtt a Minisztertanács határozata alapján jött létre Szabolcs-Szat- márban is a Fogyasztók Megyei Tanácsa: 1982. szeptember 3-án 35 fővel alakult meg a testület, ezen belül külön szakbizottság létesült a kereskedelmi, illetve a szolgáltatói munka figyelemmel kísérésére. Előre bocsátom, hogy a mi testületünk nem hivatal, amely rendelkezhet jog- és hatáskör birtokában, hanem mozgalmi eszközökkel dolgozó társadalmi szervezet. Célunk, hogy a kereskedelem és a szolgáltatás területén figyelemmel kísérjük és értékeljük a különböző jelenségeket, s főként azt, miként érvényesülnek a fogyasztók jogai. Elnézést a közbeszólásért: van ennek a munkának valamilyen haszna, értelme, ha semmilyen eszköz nincs a birtokukban a változtatásra? — Ezt a kérdést már kiegészíthetné azzal is, hogy az állami kereskedelmi felügyelet — tehát a profi, a fizetett ellenőrök — munkája mellett mi szükség van erre a testületre, amely a Hazafias Népfront keretében tevékenykedik? Más ez és más az. A megyei illetve a városi és nagyközségi tes- tületeink feladata, hogy az ellátás terén tapasztalt gondokat feltárjuk, s ajánlásainkkal segítsük az államigazgatási szervek, a gazdálkodó egységek tevékenységét. Bár intézkedésre közvetlenül nincs jogosítványunk, de amennyiben úgy Ítéljük meg, hogy valahol a fogyasztók jogai sérelmet szenvednek, az illetékes szerveknél vizsgálatot kezdeményezhetünk, melyek megállapításairól, a szükséges intézkedésekről bennünket kötelesek tájékoztatni. Tehát itt egy széles társadalmi kontrollról van szó, hiszen ezt igazolja a mi testületünk összetétele is, amelyben nem csupán az ellátásban érdekelt szervek, a társadalmi és tömegszervezetek képviselői, hanem nagy tapasz- talatú szakemberek vesznek részt. A Még mindig nem elégít ki a válasza. W Önök el tudják érni, hogy változtassanak az érintett szervek? — Természetesen. Mi az állásfoglalásunkat megküldjük az érintett szervnek, ezen túl az országos tanácsnak is, majd a vizsgált szerv megyei felettesének, mint e társadalmi testület kendőzetlen véleményét. Tehát több irányból is biztosítékunk van, hogy megállapításaink, javaslataink nem a polcokon porosodnak. Egyetlen cég sem hányhat fittyet a véleményünkre, de ilyet nem is tapasztaltunk, mert ők is segítségként fogják fel jelzéseinket. A Említette, hogy a megyein kívUl vidé- w ken, a városokban, nagyobb településeken is léteznek fogyasztói tanácsok. Miként kapcsolódik az ő munkájuk az országos tanácséhoz? — A legközvetlenebbül, hiszen valójában ők élnek, dolgoznak az ellátás, a szolgáltatás tűzvonalában, tehát ők a saját bőrükön érzik a hiányokat, a fonákságokat, a hanyag Hétvégi interjú Szendrei Istvánnal, A FOGYASZTOK MEGYEI TANÁCSA ELNÖKÉVEL a fogyasztói érdekvédelemről J munkát, vagy a városlakók másfajta elégedetlenségét. Miként a megyei fogyasztói tanács, ők is terv szerint dolgoznak, különböző, sóik embert érintő témákat tűznek üléseik napirendjére, melyhez az alapanyagot az érintett vállalatok, szervek szolgáltatják. A létrejöttünk óta eltelt négy évben többek között tüzetesen elemeztük a belkereskedelmi törvény végrehajtásának tapasztalatait, a tartós fogyasztási cikkek jótállási és szavatossági problémáit, a fogyasztói érdekvédelmet az élelmiszerkiszolgálás terén, vagy például az építőanyag-ellátás helyzetét, feladatait, a zöldség-, a gyümölcstermelés és -forgalmazás buktatóit, de még csak a lakásépítkezés szabolcsi sajátosságait Is. Ismétlem, amikor mi ezeket az egész társadalmat közvetlenül érintő témákat boncolgatjuk. csupán egyetlen célunk van: tükröt tartani az intézkedésre jogosult és kötelezett vállalatok, szervek elé, és sarkallni őket a szükséges lépések megtételére. Abban, hogy napjainkra lényegesen javult az építőanyagellátás, ha nem is meghatározó, de mérhető szerepe volt a fogyasztói tanácsok valóságfeltáró tevékenységének is. Szeretném, ha lencsét váltanánk a nagyítóban, és egy-egy területet közelebbről szemlélnénk. Ön említette az élelmiszerkereskedelmet, tehát a mindennapi ellátást is, amit vizsgáltak. Mit tapasztaltak? — Sok minden jót és rosszat is. Abból indultunk ki, hogy az élelmiszertermelés és -ellátás nem egyszerűen kereskedelmi, hanem politikai kérdés. Megyénkben ezt sajátossá teszi, hogy itt általában alacsonyabb a jövedelemszínvonal, mint másutt az országban, s ez parancsolóan írja elő a sajátos elelmiszerfogyasztási struktúrát is. Röviden: sajnos az élelmiszerfogyasztás színvonala és összetétele rosszabb a kívánatosnál, annak ellenére, hogy a megye mező- gazdasága jó hátteret jelent az élelmiszerfeldolgozásnak. Igen ám, de a feldolgozó kapacitás mind a mezőgazdaságban, mind pedig a kereskedelemben számottevően elmarad az országos szinttől. Kapacitáshiány és szűk termékskála miatt például a megyébe vissza kell hozni Debrecenből, Szegedről, Gyuláról, de még csak Kaposvárról is egyes húsipari termékeket, vagy a sajtokat, a féltartós és a tartós tejeket. Meghökkentő az is, hogy az élelmiszeripari szervezeteknél alig változott valamit a termékszerkezet, hiszen az elmúlt több mint tíz évben az itt gyártott és boltokba juttatott termékek 85 százaléka mit sem változott. Bátrabban kellene lépni e téren is! A Ezek a rossz tapasztalatok. Es mik a W jók? — Annak ellenére, hogy napjainkban az egyik legnagyobb társadalmi gond megyénkben az elmaradott térségek felzárkóztatása, s ennek jelentős részben ellátási vonzata is van, tapasztalni előrelépést. Az utóbbi pár évben a boltok alapterülete 13 ezer négyzetméterrel nőtt, s a nyíregyházi piaccsarnok vagy a városi ABC-hálózat mellett örömteli, hogy o kistelepüléseken saját erőből, és részben országos támogatással, érezhető rekonstrukcióra kerül sor. Ez év végéig 125 ilyen településen bővül, korszerűsödik több mint 170 üzlet, bolt. Persze ez a legkisebb megelégedettségre sem adhat okot, hiszen még a városokban is alapellátási nehézségek vannak a peremrészeken, de a kiemelt nagyközségekben, falvakban is hiányos az ellátó hálózat. Fokozza a feszültséget a technikai felszereltség hiánya, a meglévők alacsony műszaki szintje. Többször hangsúlyozzuk munkánk során, hogy gátolja a jobb ellátást a szállítóeszközök hiánya, állapota. A legtöbb élelmiszerterméket forgalmazó Alföldi Élelmiszer- és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat munkájában — miként ezt a megyei tanács vb is reálisan megállapította — a javuló tendencia ellenére még mindig sok hiányosság tapasztalható. Egyetlen példa: a nyíregyházi raktárház képtelen zökkenőmentesen lebonyolítani a megyeszékhely és vonzáskörzetének forgalmát; hiányos a megrendelések teljesítése, olykor a szállítások is késnek. Aztán elgondolkodtató jelenség az is, hogy egyes élelmiszertermelő üzemek saját boltjaiban sem jelenik meg' valamennyi termékük, ami már egyértelműen szervezési öngól, hanyagság. Mi is szóvá tettük már, — hogy visszautaljak a szállítási nehézségekre — a falvak kis boltjaiban újraéled a nem kívánatos kenyér- előjegyzés és bizony nem megfelelő a megyében a péksütemény-választék sem. Keressük a túlzott óvatosság okát az árurendelésnél. Jeleztük már, hogy nincs meg a szükséges hálózat a megyében, amely szavatolná a termékek jó minőségének megőrzését. Hasonlóan felhívtuk a figyelmet a kistermelők informálásának fontosságára: enélkül bizonytalanná válik a helyzetük, kiszolgáltatottak lesznek és elmegy a kedvük a termeléstől, aminek a piac issza meg a levét. A Mondja, On, ha nem a Fogyasztók Megyei Tanácsának az elnöke, hanem csupán, mint nyíregyházi lakos vásárol egy liter tejet, s az forralás közben összemegy, kit szid? — Nyilván, mint vásárló én is elmondok a fogaim között néhány „keresetlen szót”, de eszembe jut az is: a hanyagságon túl a technikai feltételek is hiányoznak a biztonságos élelmiszer-ellátáshoz. Amikor ilyen témát tárgyalunk, természetesen a személyes tapasztalataimat sem tudom a tanácskozótermen kívül hagyni, mint ahogy valamennyi fogyasztói tanácstag sem. Ezzel kapcsolatban még annyit: mi nem csupán nagy, átfogó témákkal foglalkozunk a mun- katervünk alapján, hanem a legkülönfélébb bejelentésekkel is. Sőt: az üléseink nyilvánosak, azon bárki részt vehet és elmondhatja kifogásait, tapasztalatait. A Ha én, mint vásárló bemennék az Önök ülésére, nemcsak az élelmiszerekről szólnék, hanem arról is, hogy jócskán akadnak gondok az iparcikkellátás terén. Tudják Önök a fogyasztói tanácsban, hogy például a vásárlók elképedve állnak utóbbi időben a ruházati cikkek rakétagyorsaságú áremelkedésével szemben? — Tudjuk, sőt még mást is tapasztaltunk. Például azt, hogy a nem mindig indokolt áremelés mellett szegényes a választék színben és méretben, ezért aztán gyakorta ottmarad az áru a kereskedő nyakán, nem tudja forgatni a pénzét, kénytelen a gyakori kiárusításokra. Az e téren felgyülemlő gondok is késztettek bennünket arra, hogy az idén árszakértői, illetve külön jogi munka- bizottságot hozzunk létre a még alaposabb valóságfeltárásra, szakszerű javaslatok megtételére. Ezzel összefüggésben nyugodtan említhetnénk a szolgáltatás helyzetét, ami még a kereskedelemnél is rosszabb megyénkben. A hátrányos helyzetű településeken egyenesen elviselhetetlen a szolgáltatások hiánya, s rágondolni is rossz, mennyivel többe kerül például egy ilyen kistelepülésen élőnek a szállítási és utazási költséggel megterhelt javítási tarifa, mint egy városinak. A Eddig többször érintette a technikai ^ feltételeket. Mi a helyzet az ellátás emberi oldalával? — Általában javultak a személyi feltételek, tervszerű a bolti dolgozók képzése, továbbképzése. Ezzel együtt sem elegendő a diplomás szakember, nincs elegendő utánpótlás hentes és vegyiháztartási szakmákban, visszaesett a vállalkozási készség a boltvezetői munkakörökre. Ezek egyrészt a kereskedelmi dolgozók érdekeltségi rendszerére vezethetők vissza, ami az utóbbi időben történt javulás ellenére sem kielégítő. Persze a teljes igazsághoz tartozik, hogy vannak a kereskedelemben is oda nem való emberek, akik a legkisebb elhivatottságot sem érzik a szakma iránt. A Napokig boncolhatnánk a részletkérdé- w seket, hiszen témánkat a megye minden lakosa csaknem mindennap a bőrén érzi. Összességében miként jellemezné az ellátás, illetve a fogyasztói érdekvédelem helyzetét, jelentőségét megyénkben? — Szembe kell néznünk azzal, hogy megyénkben is rohamosan változik a lakosság igénye, amely azért a maga módján sajátos igény. Nem hunyhatunk szemet a jövedelmi viszonyok fölött sem, ami más területhez képest jobban indokolja az elérhető árú, olcsóbb termékek tömeges jelenlétét. Sajnos, a mi megyénkben még szinte ismeretlen a családgazdálkodás, az, hogy a jövedelemhez illő legyen a költekezés. Ezt a kereskedelem sem ismerte fel kellően, mert ellenkező esetben saját jól felfogott érdekében igazítaná árukészletét egyes területeken a sajátos igényekhez, illetve az ott élők pénztárcájához. Hátrányt szenvedünk az egyes monopolhelyzetben lévő áruszállító vállalatoktól is, amelyek szerződésszegéseit gyakorta semmilyen szankcióban nem részesítik, sőt, a boltok vezetői — mert kiszolgáltatott helyzetben vannak ■— szóvá sem teszik az őket ért sérelmet, mert akkor később még rosz- szabb helyzetbe kerülnek. Jobban oda kell figyelnünk a szolgáltatás terén a kisszövetkezetekre, amelyek sokat tehetnek az ellátásért, de amelyek sokszor tqssz feltételek között, számtalan hiányzó cikkel megküzd- ve végzik munkájukat. Pillanatig sem téveszthetjük szem elől az elmaradott térségek megsegítését, ugyanakkor a választék- bővítést a városokban és vonzáskörzetükben. Mi annak jegyében végezzük munkánkat a Fogyasztók Megyei Tanácsában, hogy a jobb ellátás, jobb közérzetet eredményez. O Köszönöm a válaszait. Angyal Sándor ... a kockázat vállalására a legbiztosabbnak tűnő üzletkötésnél, a százalékosan jó szándékúnak tűnő cselekedetnél is szükség van. Eme eszmefuttatásra egy hétköznapi eset késztetett. Történt, hogy jó ismerősöm szívességből elvállalta egy színes televízió beszerzését. Aki a készüléket akarta, megkapta, ám de az öröm néhány hétnél nem tartott tovább. A gyárihibás masina menetszerűen felmondta a szolgálatot és azóta is a javítást javítás követi. Közjátéka az ügynek, hogy a televízió öröm- telen tulajdonosa a beszerzésben közreműködő ismerőst vádolja, miszerint rászedte, drága pénzen egy ócska készüléket sózott a nyakára. Tart a harag. Aki jótett helyébe jót várt, most a hálátlanság mintapéldájaként fűnek-fának említi: önzetlen volt és jóakaró, és mindenre számított, csak arra nem, hogy rosszhiszeműséggel gyanúsítsák. Mondja: mi mindent vállalt azért a nyavalyás készülékért. Utazott, tárgyalt és alkudozott, sőt fuvart is szerzett a házhozszállításhoz. Pusztán szívességért. - Na és a kockázat? Ez a kérdés meglepetésként hatott. Sem ismerősömnek, sem másnak soha eszébe sem jut, hogy az ember bármit tesz az életben, az kockázattal, mi több, felelősséggel jár. Ez álól a szívesség, az ellenszolgáltatás nélküli, jó tettnek minősített cselekedet sem kivétel. Klasszikus példája ennek: ha egy úrvezető autóstopost vesz fel kocsijába, elsősorban szívességet tesz, de felelősséget vállal utasa testi épségéért, azért, hogy alkalmi ismerősét baj nélkül juttatja el úticéljához. Ez a felelősség, kockázat a javából. Hiszen közismertek a lépten-nyomon bekövetkező közúti balesetek, a kis- és nagymértékű karambolok. Van egy olyan példám is, hogy egy arra illetéktelen, — mert jót akart és szépet — üzemi dolgozót megkért egy művelet elvégzésére. Súlyos baleset lett a következménye. Most mindkét fél, a rábeszélő és rábeszélt egyaránt arra hivatkozik, hogy nem gondolták: a jó szándékból tragédia lesz. A felelősség, a cselekmény kockázata sem akkor, sem most, mint kötelesség, eszükbe sem jutott. Példákból talán ennyi is elég aMioz, hogy a kockázat minden cselekedetben jelenlevőségét bizonyítsam. Ezzel természetesen azt is kimondom, kockázat nélkül nem lehet élni, dolgozni, szórakozni, de talán még aludni sem. Komolytalan lenne tehát egy olyan intelem, ha most valakinek azt ajánlanám, ne kockáztasson. Vagy talán beszéljem le a lottózni akarót, ne töltse ki a szelvényét, mert csak a pénzét kockáztatja, hiszen úgysem nyer. És ha nyer! Mert van aki nyer, van aki nem. Avagy mondjam az utazónak, ne szálljon repülőre, ne üljön vonatra, mert a repülő lezuhan, a vonat kisiklik, a hajó elsüllyed és a többi. Na és ha nem süllyed el, nem siklik ki, nem zuhan le? Akkor én vészmadár vagyok... Idáig érve jutott eszembe, hogy eme eszmefuttatásommal is kockáztatok. Bárki félreértheti soraimat. Vélheti az olvasó, hogy el akarom riasztani a szíves- ségtéteVtől, az önzetlen cselekedettől és bármilyen természetű segítségadástól. Ez nagy tévedés lenne, mert szerintem a legnagyobb kockázata és ebből eredően kára a semmittevésnek van. Aki azt hiszi, hogy ha nem lát, nem hall és nem beszél, nem cselekszik, akkor nem érheti baj, az téved. Van ilyen magatar- tású ember és csak a jó ég tudja, az elzárkózása a világ, a társadalom, a közösség dolgaitól önmagának — és ha van, családjának, kollégáinak — mennyi bajt, gondot okoz. Aki tehát vélt biztonságból és óvatosságból semmit sem tesz, az boldogító jó eredményektől, sikerélményektől és olyan apró örömöktől esik el, amire áltálában azt mondják, az élet sója. Így lesz maga az ember is saj- tálan, morózus, életunt, apatikus. Az ilyen ember kinek kell...? Visszatérve az eredeti gondolatsorhoz; nincs kockázatmentes cselekedet, de munkában, munkavállalásban, magánéletben, egyénnek, vagy közösségnek tett szolgálatokban a megfontoltság, a körültekintés, a megalapozott döntés a kockázat mértékét csökkenti, az esetleges káros és hátrányos hatást megszünteti. Mondtam volt ismerősömnek is, ha tud, vegyen máskor is, másnak is televíziót. Mondom az úrvezetőknek is, ha van hely a kocsiban és az útirány megegyezik, vigyék az autóstopost. Lehet jó tanácsot is adni. Egyről azonban soha, semmilyen körülmények között nem szabad megfeledkezni: vállalni kell a kockázatot, a felelősséget. Aztán ha a következmény jó szó, dicséret, avagy köszönet ... Ne lepődjünk meg. Ilyen is előfordul, sőt talán ez a gyakoribb. 1986. szeptember 6.
