Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-29 / 229. szám
1986. szeptember 29. Kelet-Magyarország 3 Az olyasó kérdésére Amikor végigolvastam a nevemre érkezett kérdéseket, megijedtem. Eszembe jutott az az ember, aki épp diny- nyét vitt a válla fölé emelve a tenyerén, amikor megszólította egy férfi: — Legyen szíves megmondani, merre van az Ipar utca? Emberünk megállt, a kérdezőnek átadta a dinnyét, majd szabaddá vált karjait égnek emelve így válaszolt: „Tudom is én...!” A szándék megvolt benne, de hiányzott a szükséges tájékozottság. E veszély kísért engem is, amikor válaszadáshoz kezdek. A nyíregyházi Szántó Kovács János utcából kérdezik többen: hallották, hogy az utcában telefonbekötésekre nyílik lehetőség, mikor? Az illetékesek szerint: 1987 elején kerül sor kisszámú telefonbekötésre. Veszel-i Pálné Nyíregyháza, Űjszőlő utca 33. szám alatti lakos kérdezi: teflon kávéfőzőjéhez hol lehet betétet vásárolni? Egy éve keres ilyet, de sehol nem kap. Az iparcikk-kereskedelmi vállalat áruforgalmi osztályán megtudtam: valóban nincs összhangban a kávéfőzőgyártás az alkatrészellátással. Az említett betét gyakran hiánycikk. Időnként azonban kapható. A piaccsarnoknál lévő konyhafelszerelési bolt vezetője felajánlott önnek egyet. Átveheti. Balogh G. Imre nyíregyházi lakos kérdezi: a Zrínyi Ilona utcai szoborcsoportra fordított pénzt miért nem adták inkább a nyíregyházi rádió műsoridejének növelésére? Ö ugyanis szívesebben hallgatja a helyi rádiót, mint nézi a szobrot vagy olvassa a rosszul nyomtatott helyi lapot. Nehéz kérdés, így ez eddig nem vetődött még fel. Abban igaza van, hogy rádiót hallgatni könnyebb, mint olvasni. Várható azonban, hogy javulni fog a lap nyomása és olvashatósága. (Ezzel azt is érzékeltetni kívánom: nekem az a rokonszenves, ha a rádióhallgatók olvasnak is, tehát több irányból tájékozódnak, mert amíg olvasnak, addig nem maradok — és kollegáim sem — munka nélkül.) A szoborcsoporttal kapcsolatban mondom: az említett alkotás életünknek azon pillanataiból örökít meg, amikor boldogítónak érezzük, hogy élünk. Ügy gondolom, hogy ezt semmilyen rádió bármilyen műsoridővel sem tehetné meg a szoborral azonos módon. Kedves olvasónk barátkozzék meg e műalkotással. Ehhez figyelmébe ajánlom Baudleaire tanácsát: Mindig azt a művészetet kell legjobban megbecsülni, amely a legégetőbb szükségleteket elégíti ki. Fekete Istvánné kemecsei olvasónk kérdezi: mikor lesz folytonégő kályhába való kazánszén ? A TÜZÉP kereskedelmi igazgatója szerint a folytonégő kályhába minden olyan tüzelőanyag jó, ami salak nélkül ég el. Ilyen jelen pillanatban is van, több fajta A brikettet ajánlja. Importszenet is várnak és abból Kemecsére is jut majd. Szabó György tervezőszerkesztő yálaszol B. József Sóstóhegyről panaszolja: hiába keres a városban olyan cipészt, aki hajlandó lenne megtalpalni elnyűtt talpú cipőjét. Nagyfő Gábor, a KIOSZ megyei titkárságáról elmondta: minden kisiparos köteles elvállalni a javítást. Ha mégsem teszi, olvasónk jelentse be név szerint a KlOSZ-nál, s a mulasztót felelősségre vonják. A nyíregyházi kispiac környékének Lakói panaszolják, hogy szerda—szombat napokon iszonyatos a zsúfoltság, nehéz a közlekedés a kispia- oon, és nincs tisztálkodóheiy, sem WC. A messziről érkező vásárlók-eladók az utcán pe- lenkázzák csecsemőiket és a kocsik „árnyékában” végzik kis- és nagydolgukat. A Piac és Városgazdálkodási Iroda vezetője közölte: a zsúfoltság okozta problémákat ismerik, ezért kérték a piac területbővítését. A közegészséget veszélyeztető bajokról eddig nem érkezett bejelentés hozzájuk. Egyelőre azt tanácsolja: minden ilyen rendellenességet jelentsenek a piaci ellenőrüknek vagy a szolgálatos rendőrnek. Takács Pál Nyíregyháza, Kossuth utcai lakos értesít: a házunk egy lakójának gyermeke trombitálni tanul. Ez szép dolog, csakhogy hangos és a nyitott ablakú lakások lakóit zavarja. Már jelentettük az illetékes hivatalnak, de nem intézkedtek. Mit tegyünk? — várjuk, hogy elfogy a hivatal türelme és intézkedik, vagy reménykedjünk abban, hogy egyszer mégis csak elfogy a trombitáló gyermek nyála? Gyakran mindkettő kifogyhatatlan, de bízzanak a hidegebb napok eljövetelében. Zárt ablakon át ugyanis elviselhetőbb a trombitaszó. Ha türelmetlenek, próbáljanak megegyezéses megoldásra jutni, ha nem sikerül, tegyenek nyomatékosabb bejelentést a „türelmes” hivatalnál. N. K. nyíregyházi olvasónk telefonon kérdezte: a tervezőszerkesztőnek mi a dolga? Kollegáim cikkeinek tervezek vonzó, sőt csábító „ruhát”. Ezenfelül az országos és a nemzetközi eseményekből is elhelyezek egyet-egyet az újságban (általában az 1. és a 4. oldalon). A munkám hasonlít a szabóéra: úgy sza- bok-varrok, hogy ami figyelmet érdemlő, kívánatos is legyen, ami lapos, kidomborodjon: egy kis karcsúsítással, némi válltöméssel pótlódjon mindaz, amit a cikkíró szűkön mért vagy nem adhatott meg a művének. A szürettel egyidőben megkezdődött a szőlő átvétele és feldolgozása az EGERVIN Borgazdasági Kombinát nyírségi üzemében. A környező nagyüzemektől eddig 300 tonnát vettek át, amit préselés után tartósítanak. A szőlőlevet a Márka csalid különböző ízű üdítőinek alapanyagaként használják fel. A sóstóhegyi üzemben ez év őszén a tervek szerint 1000—1200 tonna szőlőt vásárolnak fel a nagyüzemektől és a kistermelőktől. Képünkön: Hermann István pincemester a must cukorfokát méri ... A fogadó ciszternába öntik a beérkező szőlőszállítmányt, (császár) Tejipari „slepptúra" Megoldódik a hétvégi dilemma Friss áru minden vevőnek Űj szolgáltatással lepte meg szeptemberben a nyíregyházi boltokat a Szabolcs- Szatmár megyei Tejipari Vállalat. A szakmai zsargon „slepptúrának” nevezi azt a speciális különjáratot, mely ezentúl hétvégeken és az ünnepnapok előtt indul útnak, rakodóterében a tejtől a túróig gazdag áruválasztókkal. A jármű sorra járja az üzleteket, s — rendelésen felül — abból a termékből ad át kisebb-na- gyobb mennyiséget, ami éppen fogytán van a boltban. Az ötletet az adta, hogy nyáron széles körű vizsgálatot tartott a népi ellenőrzés megyénk tejgazdaságában. A vizsgálat kiterjedt a tejszállítás rendszerére, szervezettségére is. Többek közt ellenőrizték a tejipari vállalat be- és kiszállításainak rendszerét, a járatok ütemezését annak megállapítására, hogy időben megérkezik-e a friss áru a fogyasztókhoz. Általános tapasztalat, hogy hétvégeken a kereskedelem óvatosan rendel. Valóban nem könnyű pontosan - kiszámítani: miből mennyire lesz szükség. Mivel a termelőnek is fontos, hogy elkeljen a portékája, s bőséges legyen a választék mindenütt, ezért indította útnak a tejipari vállalat a különjáratot a túrajáratok mellett. Szeptember 7-én Nyíregyházán sikert aratott a „premier”. A következő szombaton a megyeszékhely mellett Mátészalkán is bevezették a szolgáltatást. A vállalat tervei szerint rövid időn belül legalább a nagyobb településeket szeretnék bevonni a különjárat útvonalába. Mesés összegek ócskavaséit? — Tudod milyen mesés összegeket keresnek egyesek az ócskavason papíron? — állított meg a minap egyik ismerősöm. — Innen-onnan begyűjtik a mindenféle anyagokat, aztán felmarkolják a sok pénzt a MÉH-től. Nyíregyházán sokan kifejezetten erre szakosodtak. A találgatásokat megelőzendő, nézzük a tényeket. A Kelet-magyarországi MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalat nyíregyházi telepének 28 személlyel, úgynevezett gyűjtőkereskedővel van szerződése. Ezek az emberek stráf- kocsival, teherautóval kutatnak a környéken értékes hulladékok után. Tagjai a Kiskereskedők Országos Szervezetének, forgalmuk nagysága szerint progresszívan adóznak. I tiszta findelcH Közülük ki mennyit keres, az attól függ, mennyi anyagot képesek behordani a telepre. Augusztus hónapban például volt, aki összesen 54 ezer forintot vehetett fel a pénztárban, de akadt olyan is, aki mindössze 1100-at. A szóródás nagy. Az egy begyűjtőre jutó átlagos havi kifizetések 20—30 ezer forint között mozognak. Természetesen a tiszta jövedelmek nem egyenlők ezekkel a summákkal, hiszen számolni kell a hulladékok összesze- dése során felmerülő költségekkel is. Márpedig a benzin, széna, járműkopás, esetleg a kisegítő rakodó javadalmazása nem kevés pénzbe kerül. így aztán, hogy egész pontosan mennyi egy- egy begyűjtő tiszta jövedelme, azt alighanem képtelenség megállapítani, annál is TTi ne ismerné Petőfi örökszép versét, a Szeptember végén-t, amiben kicsit megjósolja korai halálát, s megfenyegeti ifjú hitvesét, hogy halálában is maradjon hűséges hozzá, mert ha nem ... Persze, akkor sem bántaná, csak éppen az özvegyi fátylat vinné magához a sírba. Hányszor vetették Júlia szemére, hogy nem maradt hű Petőfihez annak holtában is, az ő élete végéig is! S hogy ez miért téma napjainkban? Nemcsak azért, mert közeleg szeptember vége, hanem azért is, mert még mindig sok az előítélet. Szerencsére a fiatal özvegy nem olyan sok napjainkban, mint volt Petőfi idején, de azért ma is szedi az áldozatait a harmincas férfiak között a halál: közlekedési baleset, gyakran az ital, szívinfarktus, tüdőrák — hogy csak a gyakoribb okokat említsem. Es marad a fiatal özvegy gyerekkel vagy gyerek nélkül. Maradjon özvegy örökre? Ne hozzon „mostohát" a gyerekének? Nem, ez nem a gyerek érdeke. Elnézést a személyes példáért. Kilerycéves voltam, amikor — egy műtétet követő embóliában — fiatalon meghalt az édesapám, akit — jól emlékszem — még édesanyámnál is jobban szerettem. Édesanyám huszonhét évesen maradt özvegy. Es egy-két év elteltével én voltam az, aki sürgette: menjen férjhez, hozzon nekem apát. Irigyeltem azokat a gyerekeket, akik úgy sétáltak az utcán, hogy mindkét szülőjük kezét fogták. És amikor egy özvegy- ember elvette anyámat — őszintén örültem. A közvélemény ma már nem ítéli el azt, aki egy idő után „eldobja az özvegyi fátylat”, sőt azt tapasztalom, hogy még a több gyerekes özvegyek is „ka- pósabbak” az elvált asszonyoknál. Hogy miért, ítélje meg ki-ki a maga gondolatai szerint. A közvélemény kicsit előbbre jár, mint a jogalkotás, hiszen sok özvegy azért nem megy papíron is ismét férjhez, mert akkor anyagi hátrányba kerül. M ondják, tervezik a módosítandó családjogi rendeletben, hogy ezen is okosan változtatnak. Jó lenne, ha így lenne. (sárdi) inkább, mert az anyagok származásáról és beszerzési áráról nem kötelező bizonylatot kérni vagy adni. „Kontár” itt is? A MÉH szerződéses emberei vállalatoktól, mezőgazdasági üzemektől nem hozhatnak el kidobásra ítélt dolgokat — elvileg. Elvileg, mert nehéz elhinni, hogy az a begyűjtő, aki naponta két- három fuvart visz a telepre, az kizárólag az árokpartról, falusi portákról, szemétlerakókról szedi össze az anya-' gokat. Akadnak persze olyanok is, akik megkerülik ezt az intézményesített hálózatot, nincs „kedvük” adózni, ezért abszolút kívülállókként szeretnék rendszeresen hordani az értékesnek tekintett anyagokat. Ezekre a MÉH-kun- csaftokra a szerződésesek hamar megorrolnak. Általában beállnak a „kontárok” is a hivatalos papírral rendelkezők sorába. Töredéke ugyan a begyűjtő kereskedők által megmozgatott fémek, rongyok, papírok mennyiséget a telepre bekerülő volumennek, mégsem elhanyagolható része. A cégnek nincs annyi eszköze, munkása, hogy pótolni tudná az esetleges kieséseket. Mindenképp hasznos tevékenységnek tekinthető a vállalati telepekhez megyeszerte kapcsolódó gyűjtőkereskedő társaságok munkája — és akkor még a környezetvédelmi hasznukat nem is említettem. . Tessék megpróbálni! Aki pedig irigykedik, az próbálja ki ezt a munkát. És ha az említett jövedelmek mögött nagy hasznokat sejt, akkor tekintse ezt az írást mézesmadzagnak, azaz MÉHesmadzagnak. Sztancs János SZERKESZTŐI Bar hivatalosan is megkezdődött az ősz, közel még a nyár és a különös tapasztalat: amíg a nagyobb üzletekben gyakorta hiába keresték a vásárlók az olcsó sört (sokszor még a drágát is) addig a félig maszek (szerződéses) vagy a teljesen magán kézben lévő kocsmákban, presszókban, kis csárdákban hivalkodóan sorakoztak a különböző márkás sörök a pulton, az első szóra felszolgálta azt a pincér. Magam is elcsodálkoztam ezen: valamiféle csodát sejtettem a jelenség mögött, feltételezve, hogy átok ü>l az állami kereskedelmen, áldás a másikon, ezért üres az egyik, azért van tele a másik. A héten rájöttem, egy frászt van itt csoda! Fel- dúltan újságolta kedvenc ABC-áruházam vezetője, hogy az előbb dobott ki egy pasast, aki húsz láda sört kért tőle, „maga sem bánja meg” ajánlattétellel. Mikor rákérdezett, hogy esküvő lesz-e náluk vagy más nagyobb családi esemény, csak mosolygott és mondta: egyik sem, ő maszek kocsmáros vidéken és így szerzi be az árut... Ez esetben nem járt szerencsével és a boltban 9 forintért megvásárolt sört nem adhatta oda 14 forintért, vagy még többért. Számoljunk csak utána, hogy száz láda — kétezer üveg — sörnél a különbözet plusz tízezer, amiből ha „csúsztat” 2—3 ezret, neki még mindig marad 7—8 ezer. Csoda most már nincs, de kérdés annál inkább: vajon minden állami boltvezető így kidobja az ilyen maszek felvásárlót? Vajon ki ellenőrzi a maszekot: mit, honnan, mennyiért vett és mennyiért árusít? És ki ellenőrzi azt, aki mindezt nem ellenőrzi ? A. S. Mustból Márka Még nyílnak a völgyben...
