Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-27 / 228. szám
UM HÉTVÉGI MELLÉKLET A Bécsi kapu A Budán székelő pasák tudták, hogy meg kell erősíteni a várat, mert sorozatos ostromra számíthatnak. Ká- szim pasa bástyája például ötven méter átmérőjű, a falak vastagsága négy és fél méter volt. A törökök ismételten vissza tudták verni az ostromlók minden kísérletét. Döntő változást csak az 1686- os esztendő hozott, amikor létrejött Habsburg Lipót német-római császár, Szobi- eszki János lengyel király és Don Marco Antonio Giusti- niani velencei dózse szövetsége. Elhatározták, hogy harcba indulnak az oszmán birodalom ellen, ezért véres csaták kezdődnek: a Buda ellen induló egyik sereg parancsnoka Lotharingiai Károly herceg, a másiké Miksa Emánuel bajor választófejedelem volt. Európa sokféle katonája sorakozott a zászlók alá, a többi között brandenburgi, sváb, frank, svéd, bajor, angol és szász harcosok. Az összlétszám: 61 273 ember. És a magyarok? Az ő számukat 20—24 ezerre becsülték a hadtörténelem szakemberei. A budai ostrom idején a magyarok újabb egységei érkeztek a várhoz, és főleg a huszárok jeleskedtek. Jelentős tüzérség is felvonult a tekintélyt parancsoló bástyák ellen, az egykori hadinaplók szerint 186 ágyú lőtte a törökök védelmi rendszerét. 1686. június 18. Az egyesült hadak zászlói lengnek Pest tornyai fölött. Június 24. A budai Vár alatti Vízivárost a keresztények elfoglalják. Június 29. szombat: A janicsárok heves és kétség- beesett kitörést hajtanak végre a bajor választó fejedelem állásai ellen. Mindenképpen előre akarnak nyomulni a közeli árkokba, de Miksa Emánuel arra fordít- tat néhány ágyút, ellentámadásra vezényli gyalogságát, és a lovasságot. Heves harc bontakozik ki: a törököket visszaszorítják a várkapuig. Kémek már akkor léteztek, amint ez kiderült egy fogoly vallomásából is: — Nem megalapozatlan az a hír, hogy a törökök előzetes tudomást szereztek arról, ha a keresztények valamit terveztek. Ott volt ugyanis a nevezett Schreyer vagy más néven Lauffer, akinek dobjelzéseiről az ostromlók semmit sem tudtak, a dobolás ugyanis mindig azon a helyen történt, ahol valamilyen akció várható volt. Június 30. vasárnap: A fővezér futóárkai százötven méterre megközelítik az Esztergom rondellát és befejezik az ágyúk állásainak kiépítését. Az árkokban állandó őrség tartózkodik, tagjait éjjelente látják el élelmiszerrel. Két fiatal török, akik négyszáz juhot őriznek a vár árkában, a bajorok állásai felé lopakodnak és fölajánlják az állatokat Miksa Emá- nuelnek. A harcok napról napra hevesebbek, a törökök vakmerőén többször kitörnek, és főleg a janicsárok küzdenek hősiesen. De végnapjuk feltartóztathatatlanul közeledik. Július 3.: Ezen a napon regénybe illő eset történik. Estefelé egy janicsár zászlótartó kiszökik a várból. A 35 év körüli férfi elmondja, hogy megölte vetélytársát, akivel ugyanazt a lányt szerették, és a halálbüntetés elől menekült. Felfedi a török aknák helyét, hármat az északi fal előterében, kettőt délen, a vízpart közelében mélyítettek. Állítása szerint a várőrség 5-6 ezer katonából áll. (Valójában a budai pasa legalább tízezer emberrel rendelkezett.) És eddig négyszáz harcost veszített. Arról is beszámol, hogy a mozsárágyúkból kilőtt bombák nagy kárt okoznak. Július'22. Ezen a napon felrobban a törökök nyolcszáz tonna puskapora, amelyet Mátyás király palotájában halmoztak fel. „Az egész látóhatár elsötétedett. Föld, kő, és emberi eső hullott alá” — ezt jegyezte fel később Johann Dietz, a brandenburgi katonák orvosa. 1500 török veszítette életét, hatvan tonna ezüst semmisült meg és szakadt ki száz- húsz-száznegyven méteres épületrész a várból. Abdurrahman pasa, a várvédők parancsnoka cölöpgáttal és földtöltéssel igyekszik betö- metni a réseket. Eldördülnek a törökök ágyúi, ezzel jelzik az ellenségnek, maradt még puskaporuk. Augusztusban elszántan harcolnak az ellenfelek, a Dunát pirosra festi a katonák vére. Felmentő török sereg érkezik Szulejmán nagyvezér irányításával. Buda közelében heves harc alakul ki, főleg a bajorok és a magyar huszárok küzdenek vakmerőén. A törökök súlyos veszteséget szenvednek, meghátrálnak és sorsukra hagyják Budát, a megtizedelt sereg elvonul Fehérvár irányába. A Habsburg-csapatok félholdas lobogókat zsákmányolnak és ezeket felmutatják Abdurrahmannak, a várvédők vezérének, hogy lássa: helyzete reménytelen. „Jeruzsálem és Konstantinápoly kulcsa” —, ahogy akkoriban Budát nevezik, még egy hónapig ellenáll. Augusztus 22.: A bajor választófejedelem katonái bejutnak a budai palota déli végébe. Szeptember második napján döntő rohamra indulnak Lotharingiai Károly és Miksa Emánuel katonái. Egy szemtanú később az ostrom döntő napjáról ezt mondta a győztes csapat tisztjeinek: „Azon a napon, amikor a keresztények a várost elfoglalták, a törököknél kétszer volt riadó, kétszer készültek a roham elhárítására, de a támadás elmaradt. Amikor aztán délután 2 órakor harmadszor fújtak riadót, a törökök már nem hittek a roham bekövetkeztében, és így súlyos hibát követtek el. Ab- di pasát, a vár parancsnokát a rohamkor megsebezte a sváb ezred egyik ütegéből kilőtt ágyúgolyó. A lövedék a pasa bal karját érte és átfúrta a testét. A kérdezett saját szemével látta a pasát holtan heverni, a tetem egy fehér zubbonnyal volt letakarva, a kard még a pasa kezében volt.” Rengeteg aranyat találtak a győztes katonák Budán, de még több kincs eltűnt. Hová? Talán a földalatti folyosó-rendszer rejti azokat még ma is. A szemtanúk szerint a török uralom idején Budán legalább annyi kincset, arany- és ezüsttárgyat őrzött a mindenkori pasa, mint amennyi Konstantinápolyban volt. A győzelem hírével elsőként Károly herceg futárai ülnek lóra. Néhány nap múlva már egész Európa tudja a hírt, és önfeledten ünnepel, miközben a török foglyokat megölik, csak azoknak kegyelmeznek, akik megkeresz- telkednek. Sok turbános katonát Bécsbe szállítanak, és ott eladják őket a piacon rabszolgának, fgy múlik el a janicsárok dicsősége. Abdurrahman pasa, a védők parancsnoka harc közben veszti életét, az őt körülvevő katonák kérlelik, hogy meneküljön, azonban a török vezér így szól: — Ha nem tudtam megvédelmezni a rám bízott várat, akkor haljak meg itt. Abdurrahman pasa o nyugszik a budai Várba Sírját ugyanúgy megnézik turisták, mint Buda többi ni vezetességeit: a Mátyá templomot, a Halászbástyá a hajdani Városházát, Had huszárgenerális szobrát, Várszínházát, amelyet a bi szorkánymesternek neveze Kempelen Farkas terveze és a Bécsi kaput, amely me lett az 1686-os ostrom en lékműve található. Buda különleges része magyar fővárosnak. Olya nyitott történelemköny amelyben mindenki találh tanulságos fejezetet. Molnár Káro (— Vége ANTAL ATTILA: Harminc év Hajamban varjútollal rohantam vékonypénzű dakota harcos: futtatott forró szól izzó töltés-oldal nyaraknak párás szeptembereknek tudtam a tanár még szendereghet tüdőm mégis végigsípolta reggelenként a poros utcát vonzották szemem lenge csurkák aztán ... haverok csikkek és sör s a válasz az egyetemről ideges évek halkuló ,,hurrá”-k férfi-örömök (sok is meg kevés) albérletek és versmérgezés: — harminc év ... időm fele: a főpap halál imamalmán hajszálnyi repedés Szombati galéria ANTAL ATTILA: Miként egy déltengeri... Miként egy déltengeri sziget halásza kinek homlok-barázdáiban felizzanak a sókristályok ha csónakját apái földjéhez simítja úgy érzek én is az éjszakák végtelenéből visszavetődve partjaidra te porral szalagozott ezer bajtól sarcolt mégis mindig-új szerelemre hangolt kicsinyke világ: szülőföldem Egry József: Délibábos párás fények (1923) K ietlen, sötét külváro: utca. Mindössze két-há rom sápadt fényű lárr pa hunyorgott. Félénker ahogy a fiú a mellette lépked lányra. Sokáig sétáltak szótla nul, s közben arra gondol hogy mondania kellene vala mi nagyon szépet, megfogni kezét, átölelni . . . — Leszállt az éj — bökt ki váratlanul. — Csöndesei feketén, mint biciklijéről a fa radt kéményseprő . . . — Hogy micsoda? — tói pant meg a lány, hátracsapv szőke copfjait. — Olyan fűi csákat mondasz néha . . . Én egészen mást szeretné neked mondani — magyará: kodott magában —, de ú| látszik, ahhoz gyáva vágyó! azért találok ki ilyen őrültsc geket. — Jobb, ha nem kísérsz te vább, mert Pepe bizonyéi most is ott ólálkodik a házun körül. Még megöl . . . — Miért ölne meg? — néze meglepetten a lányra, fázósa összehúzva keszeg vállán ri vidke kabátját. — Mert mindig féltékenyk dik, meséltem már. Egy rész ges vadállat, ráadásul kétszi akkora, mint te. Belém ve zúgva, de engem nem érdek* utálom, mert erőszakos, 4. Győztes roham a török ellen A Zenetörténeti Múzeum belső udvara (Szentgyörgyi Marina felvételei)
