Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-26 / 227. szám
1986. szeptember 26. Kelet-Magyarország Szombaton! I gazán el kellene jutni egyszer addig, hogy a különböző rendezvényeket munkaidő után tartsák — hangzott el már sokszor, sok fórumon (munkaidőben) a megszívlelendő tanács. Ugyanakkor rögtön hozzátették, hogy nem biztos, lesz-e elég résztvevő egy ilyen tanácskozáson, megbeszélésen, ezért maradnak a már megszokott keretek között. Ezen a rossz „hagyományon" változtatott a közgazdasági társaság megyei szervezete, amely szombaton tartotta tisztújító közgyűlését. Mondhatnánk csodák csodájára majdnem megtelt a tudomány és technika háza nagyterme. Kiderült, hogy egy színvonalas előadásnak, a közgazdász társadalom vitatott kérdéseinek akad hallgatója munkaidőn kívül is. Elismerés illeti azokat, akik nem sajnáltak jó néhány telefont, hogy minél többen eljöjjenek a rendezvényre, azokat, akik szóltak ismerősüknek, barátuknak, hogy ő is ott legyen a közgyűlésen, még ha előtte más hétvégi programot tervezett is. Bár az említett esemény csak az első fecske, azonban be kell látni, hogy a munkaidő védelmében mind több tanácskozásra kerül sor délután, szombaton. Meglehet, hogy néhány helyen az érdektelenségbe fullad majd egy-egy rendezvény, de akkor azon is gondolkodni kell, szükség lenne egyébként is rá, vagy pedig máskor is alibi tanácskozás volt? Bármennyire mondjuk, hogy az emberek a mellékes után futva nem érnek rá, ki kell derülni, hogy hasznos célok érdekében, megfelelő érdeklődést felkeltve igenis áldoz nak szabad idejükből. Li. B. Jót állt a jótállásos magnó I MOTTO: „A POLGÁRI JOGI JOGVISZONYOKBAN A SZOCIALISTA EGYÜTTÉLÉS KÖVETELMÉNYEI SZERINT, KÖLCSÖNÖSEN EGYÜTTMŰKÖDVE KELL ELJÁRNI.” (POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV 4. §.) Többen üljük körül az asztalt. Balogh László és felesége (akik tavaly augusztusban beadták jótállásos javításra az ELITÁSZ Mártírok téri szervizébe néhány hónapos rádiómagnójukat, s még most sem kapták vissza), Iván László, a megyei tanács kereskedelmi felügyelőségének munkatársa (aki ez év júniusától segíti Baloghékat), Németh Balázs, az ELITÁSZ szervizhálózatának vezetője (az ő cége végzi — a RAMO- VILL megbízása alapján — az ominózus készülék jótállásos javítását) és az újságíró. Csak írásban Németh Balázs (akinek a segítőkészsége nélkül még itt sem tartana az ügy) meglepő bejelentéssel kezdi a beszélgetést. Munkahelyi vezetőivel megtárgyalva a dolgot készített egy feljegyzést az ügyről, az abban foglaltak tekinthetők hivatalos véleménynek. Ami mást elmond, az a magánvéleménye, s a közléséhez nem járul hozzá. Nézzük hát a hivatalos ira- tojt! „Balogh László a készülékét garanciában kívánta javíttatni, azonban szakszerűtlen beavatkozás miatt a javítást csak készpénzért vállaltuk. Ügyfelünk a 35. sz. rendelet szerinti javítást 1986. június 4-én kérte." Iván László: — Baloghék 1985 januárjában vásárolták a készüléket. Amikor elromlott, augusztus 2-án bevitték az ELITÁSZ Mártírok téri szervizébe jótállásos javításra. Ezután tíz hónapig jártak be rendszeresen érdeklődni, de mindig azt a választ kapták, hogy még nincsen kész. Idén június negyedikén közölték velük, hogy csak készpénzes javításra tudják vállalni. Tíz hónapnak kellett tehát eltelnie ahhoz, hogy megmondják: eltörött a ferritrúd és a csatlakozóaljzat, s mivel ez csak a nem rendeltetés- szerű használat következménye lehet, megszűnik a jótállás. Nem világosították fel őket egy újabb lehetőségről. Ennek a készüléknek ugyanis legalább nyolc évig biztosítani kell az alkatrész-ellátását. Ha pedig mégsincsen hozzá alkatrész, akkor a vásárló kártalanításra tarthat igényt. (Erről a feljegyzésben is említett minisztertanácsi rendelet intézkedik.) A kereskedelmi felügyelőség beavatkozása, majd Németh Balázs közreműködése nyomán végre legalább a kártalanításhoz szükséges eljárás megindult. A RAMO- VILL belső rendelkezése értelmében ilyenkor újból meg kell rendelni az alkatrészeket, s ha visszajelzik a hiányt, akkor jöhet a kártalanítás. Ismétlések Június 18-án vitték be Baloghék a szükséges okmányokat, öt nappal később az ELITÁSZ elküldte a megrendelést a budapesti RAMO- VILL-nak. Onnan nem a kért anyag érkezett, emiatt július 7-én reklamáltak a nyíregyháziak. Megjegyezték A honvédtiszt — Két dolog foglalkoztatott komolyan az életben: a gépek, a műszaki berendezések, és, hogy szerettem emberekkel foglalkozni. Vajon milyen pályát találok ehhez? Sokszor feltettem magamnak a kérdést a szakmunkásképzőben, ahol mechanikai műszerésznek tanultam. Végül az élet egyszerűen és simán elintézte ifjúi lelkesedésemet. Szerelő lettem a mai Debreceni Kötöttárugyárban. Bartha Tibor főhadnagy ugyan simának nevezte az általa megtett utat. Ám amikor összeszámlálja, hány évet töltött távol a kiszemelt kislánytól, majd a menyasszonyától, később feleségétől, majd családjától, igencsak túllépte a hat évet. Még a gyárban megismerkedett egy fiatal lánnyal, akivel megállapodtak, megvárják egymást. Bartha Tibor közben beiratkozott a katonai előkészítőre, ahol az egyéves iskolában behozhatták az érettségi hiányát a legjobb szakmunkások és a vizsga egyből valamelyik katonai főiskolára jelentette a belépőt. Ö, aki ötössel zárta a szakmunkás- képzőt, a felvételije is ragyogóan sikerült. Négy év múlva pedig vörös diplomával lépett ki a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola kapuján. — Debreceni vagyok, de a szolgálat Nyíregyházához köt. Most teljesedett be régi vágyam, hogy egyszerre tanulmányozhatom a modern technikát és emberekért felelek. A század szakmai munkájának szervezése, koordinálása szintén az én feladatom. Az újoncok kiképzését, nevelését rendszerint tapasztalt csapattisztekre bízzák. Most Bartha Tibor foglalkozik a nemrégiben bevonult sorkatonákkal. — Számtalan dolgot kell röpke pár hét alatt megtanítani a fiúknak. De a katonai eskü idejéig már érzékelhető az a változás, ami a későbbi hónapokban még jobban kiteljesedik a szolgálat során. Mindenekelőtt olyan tulajdonságokat kell kialakítani bennük, ami egyáltalán nem csak a katonaság alatt fontos. Rendszeretetre neveljük őket, pontosságra. A fegyelmet egy ideig lehet, hogy kényszernek érzik, később már hiányozna. S itt nem úgy van, mint a civil életben a gyárban. Ha valami nem tetszik, kérem a munkakönyvem! Nem lehet meghátrálni, s ezt két-három figyelmeztetés vagy fenyítés után megtanulja a katona. Az állandó ellenőrzés, a feladatok teljesítésének értékelése pontosságra neveli az újoncot. Én úgy vélem, az időben kimondott dicsérő szónak nagyobb nevelő hatása van, mint egy később átnyújtott kitüntetésnek. A szolgálat teljes embert kíván. Bartha Tibor szerint rendezett családi háttér nélkül képtelen lenne napjában ötkor kelni, majd este hétre hazamenni, s napközben irányítani, nevelni a beosztottakat. A felesége friss vacsorával, kitakarított lakással és megértő szóval várja haza. Kétéves kisfiúkat, Kristófot azonban az édesapa vacso- ráztatja és fürdeti, ennyi „kizárólagos” jogot kért legalább a gyermeknevelés ezernyi terhéből. Bartha Tibor élénken érdeklődik a katonapolitikai kérdések iránt. Még a főiskolán hozzálátott egy nagyszabású tanulmányhoz: A két nagyhatalom közti erőviszony katonai és politikai kérdéseiről írt, egyik hallgatótársa, Szentesi Miklós pedig a fegyverkezés gazdasági hátterét hasonlította össze a két világrendszerben. Gödöllőn, a felsőoktatási intézmények tudományos diákköri dolgozatai közt tavaly ez a pályamunka nyerte el az első díjat! Még végzős hallgatóként átvehette a Haza Szolgálatáért Érdemrend bronz fokozatát. — Teljes embert kíván a szolgálat. A csapattiszt másfél éven át együtt él a sorkatonákkal. Szakmai, emberi fejlődésüket ezalatt pontosan nyomon követheti. Igaz, mindössze egy éve vagyok hivatásos katona, ha a főiskolai éveket nem számítom. De ma már el nem tudnám képzelni másképp az életemet. Talán nehezebb a munkám, mint másnak, de olyan örömteli pillanatokkal ajándékoz meg az élet, amit máshol nem biztos, hogy elérnék ... Tóth Kornélia azt is, hogy — mivel tudomásuk szerint ott is hiánycikk ez a bizonyos alkatrész — küldjenek az ügyfélnek utalványt, ami alapján kifizethető a kártalanítás. (A készülék állapotát a szerviz leírja a RAMOVILL-nak, s ennek alapján döntenek a kifizetendő összegről ott, ahol nem is látják a gépet...) Augusztusban megérkezett az értesítés Baloghékhoz, csak éppen a legfontosabb, a kártalanítási összeg maradt le róla. Németh Balázs felhívta Budapestet. Elnézést kértek, ha visszakapják az iratot, akkor soron kívül intézkednek. Aznap postára adják az értesítést, de szeptember 9-én még mindig semmi. Újabb telefon. Ismét elnézést kérnek, azért késik az ügyintézés, mert az illetékes osztály új helyre költözött. És egy új ígéret: szeptember 19-ig elküldik. Az ügynek ebben a szakaszában egyértelműen a RA- MOVILL követett el hibát (nem is egyet-kettőt!), ezt senki nem vitatja. De mi történt a megelőző tíz hónapban? Sajnáljuk, hogy az ELITÁSZ erre az időszakra nem tér ki a feljegyzésben (a szervizhálózat vezetőjének érveit pedig — tiszteletben tartva kérését — nem közölhetjük, így nem is vitatkozhatunk vele). Az írásban adott vélemény utolsó pasz- szusát azonban érdemes idéznünk: „Megjegyezni kívánom, hogy a 35 1978. (VII. 16.) MT sz. rendeletben foglalt jogairól a tulajdonos a készülék megvásárlásakor a jótállási jegy első mondatában kiemelve tájékozódhatott.” Való igaz, magunkat kímélnénk meg sok felesleges herce-hurcától, ha tisztában lennénk jogainkkal. Csakhogy ... Ki vesz úgy valamit az üzletben, hogy azt feltételezi : elromlik hamarosan, ráadásul nem javítják meg, vagyis arra készül, hogy ilyenkor' majd mit kell tudnia? Amikor viszont erre esetünkben sor került, a jótállási jegy — a készülékkel együtt — a szervizben porosodott, tehát el sem olvashatták Baloghék. Első látásra úgy tűnt, legfeljebb erkölcsileg marasztalható el a Mártírok téri szerviz, mert nem mondta meg az ügyfélnek, hogy van kártalanítási lehetősége is. Ha azonban ismét vetünk egy pillantást írásunk mottójára, már jogi alapját is találjuk ellenérzéseinknek! Néhány kérdés 'Végezetül — a tanulságok levonása helyett — még néhány kérdésünk lenne. Hogyan bizonyítható, hogy a jótállás megszüntetését eredményező törés még a vásárlónál, nem pedig a szervizben következett be? Miért nem közölték már jóval korábban, hogy ezért nem tudják megjavítani a készüléket? Ki fizeti meg az utánjárás költségeit, s azt, hogy a 6400 forintos készüléket immár több mint egy éve nem használhatják a tulajdonosok? Papp Dénes UTÓIRAT: Balogh László a szeptember 11-én lezajlott beszélgetés végén szintén kérdezett: „És akkor most meddig kell még várni?” Az utolsó határidő szeptember 19. volt, az ígért utalvány 24-én érkezett végül meg. A 6400 forintos készüléket a RAMOVILL 3938 forintra értékelte (fél év használat után). Ebből az összegből — anyag- és javítási költség címén — még levontak, így Baloghék 3491 forint felvételére jogosultak. Aznap az ELITÁSÉ még ezt sem tudta kifizetni, mondván, hogy nincsen a kasszában pénz. A szabolcsi ipartelepítés keretében létesült a Ganz Műszer Művek nyírbélteki gyára. A korábban faipari tevékenységgel foglalkozó üzemben ma már 430-an dolgoznak, jó munkafeltételek mellett. Elsősorban haszonjárművek villamos elven működő műszereit gyártják, valamint táblába építhető volt- és ampermérőket, (elek) Ezer diák sorsa Egy kisebb falu lakosságát kitevő diáksereg nem jutott be az elmúlt tanévben a megye középiskoláiba. Körülbelül ezer általános iskolát végzett fiatal kapott elutasító választ mindkét megjelölt középiskolájától, többségük, 681 lány. Az elutasítások — a helyhiányon túl — eléggé visz- szatérő gondokat takarnak: 38 százalékuk gyenge, 39 százalékuk közepes eredménynyel fejezte be az általános iskolát. De nem hallgatható el az sem, hogy 23 százalékuk a közepesnél jobb, 4 százalékuk pedig négyes, ötös osztályzatú tanuló volt. A gyenge eredmények mellett ezek szerint közrejátszott sok fiatalnál az is, hogy olyan iskolába szerettek volna megyén belül — vagy azon kívül — bejutni, ahol nagy volt a túljelentkezés. De mi történt az ezer „elutasított” diákkal? Kik és miben segítettek, hogy az áhított iskola helyett egy másik iskolával barátkozzanak meg, s ott kezdjék el az új tanévet? A megyei pedagógiai intézet a közelmúltban összegezte a középiskolákból első nekifutásra kimaradó fiatalok helyzetének alakulását. Az intézet több irányú tanácsadói tevékenységet folytatott érdekükben, igyekeztek elsősorban megyén belüli elhelyezési lehetőségeket keresni, de tájékozódtak a megyén kívüli továbbtanulási, illetve munkalehetőségekről is. Ennek eredményeként 25 intézmény, vállalat segítségével az ezer diáknak összesen 3446 továbbtanulási, elhelyezkedési ajánlatot adtak. A legtöbb fiatalt a következő cégek, intézmények várták: a tiszaberceli mezőgazdasági szakmunkásképző intézet, az Újpesti Cérnagyár, a budapesti Sortex, a Magyar Gyapjúfonó, a Lenfonó- és Szövőgyár, a Hungária Jacquard, a Szegedi Pamutfonó, a fővárosi Bőripari, a Pamutfonó, a Hazai Fésűsfonó, a Ganz-MÁVAG, a Csepel Művek, a KÉV-Met- ró, a Landler MÁV Javító, több állami építőipari vállalat, a Beton- és Vasbeton- ipari Vállalat, valamint az oroszlányi és a dorogi szénbányák. Mint látható, zömében megyén kívüli munkahelyek kínáltak tanulási és munkalehetőséget a szabolcsi fiataloknak. Minden tanulóra átlagosan több, mint három munka-, illetve továbbtanulási ajánlat jutott. A megyei pedagógiai intézet erőfeszítéseinek nyomán ez év szeptember 15-ig a 990 középiskolába be nem jutott diák közül 578-nak — ez az össz- létszám 58.4 százaléka — sikerült munkahelyet, illetve továbbtanulási leh etőséget találni. Ez a szakemberek szerint, a korábbi évek átlagától jobb eredmény. S mi a sorsuk a munkahely, iskola nélkül maradiaknak? Az intézet tájékoztatása szerint 412 fiatalnak — az elutasítottak 41,6 százalékának — nem tudták megoldani az elhelyezését, ugyanis a szabolcsi fiatalok — részben a szülők kívánságára — nem szívesen választanak megyén kívüli, távoli munkahelyeket, iskolákat. Az intézet kíváncsi volt a kimaradókra és levélben kért választ, amelyből kidérül, hogy 1,7 százalékuk tanfolyamon, vagy magánúton továbbtanul, míg 3,2 százalékuk saját maga keresett munkát, dolgozik. Az utóbbi három év tapasztalatai már kirajzolódtak: évenként ezer körül van a megyében a középiskolába jelentkező, de fel nem vett tanulók száma. Az utóbbi három évben sikerült csaknem 60 százalékuknak továbbtanulási lehetőséget teremteni. A fiatalok többsége, 71,8 százaléka szakmunkásképzőben, 5,4 százalékuk szakközépiskolában, 22,8 százalékuk gimnáziumban tanul tovább, csak nem a választott iskolában, vagy településen. Még egy tanulságos értékelés készült a közelmúltban a megyei pedagógiai intézetben: ez pedig azokról ad némi képet, akik nem szándékoztak az általános iskola után továbbtanulni. Ez a szám sem kicsi, meghaladja a fél ezret, sőt, mivel az iskolák nem mindig teljesítik jelentési kötelezettségüket, a pályaválasztási szakemberek szerint a megyében 800 körül van azoknak a fiataloknak a száma, akik még sem kísérlik a továbbtanulást, mert félévkor megbuktak, vagy eleve nem volt szándékuk továbbtanulni. Komoly erőfeszítésekkel az intézetnek mintegy 1Q-—20 százalékukat ez év őszéig sikerült elhelyezni, munkába állítani. A becslések szerint később 10 százalékúk valamilyen formában mégis továbbtanul, 25 százalékuk pedig végleges, vagy ideiglenes munkahelyen dolgozik, 40 százalékuk a családban marad. Kár lenne, ha elkallódnának, vagy a félanalfa- béták számát szaporítanák. P. G. próbái Bartha Tibor főhadnagy
