Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-20 / 222. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986 szeptember 20. I I----------------------VALÓSÁGUNK KÖZELKÉPBEN I----------------------A velencei Doge-palotá- ban ma is láthatók azok a nyílások, ahová a feljelentéseket dobhatták be a város lakói. A kivizsgáláskor a bejelentő nevét titokban tartották, s csak akkor fedték fel, ha a bejelentés rágalmazásnak bizonyult. Ez esetben viszont eljárás indult a vádaskodó ellen, névtelen bejelentésekkel nem foglalkoztak. Sokan bizonyára úgy vélekednek, nekünk is a velenceiek példáját kellene követnünk, legalább a névtelen levelek dolgában. Meglehet. De annyi bizonyos, ha így tennénk, a rosszindulatú vádaskodás ocsújával együtt nem egyszer az igazság magvai is a szemétbe hullanának. A névtelenségüket őrző levélírók ugyanis távolról sem egyformák. A legtöbben természetesen a következményektől tartva óvják inkognitójukat. Mások egyszerűen csak irtóznak a nyilvánosságtól, és ezért maradnak névtelenek akkor is, amikor voltaképpen semmit sem kockáztatnak, hiszen ugyan milyen „következményei" lehetnének teszem azt ama észrevételnek, hogy balesetveszélyes gödör van az úton, vagy már megint nem lehet alufóliát kapni . . . Az alábbiakban egy csokorravalót közlünk a szerkesztőségünkhöz az utóbbi néhány évben érkezett névtelen levelekből. A helyszínre és személyekre utaló adatokat elhagy- tuk. * Tisztelt Szerkesztőség! Elnézést kérek a zavarásért, de nem ltudom szó nélkül tűrni. Mostanában elég sokat foglalkoznak az újságban a túlzott alkohol- fogyasztással. De sajnos csak az újságcikkek szaporodnak, meg az italboltok. Nem vagyok egy zseni, de ezt nap mint nap tapasztalom. Hol ezt, hol azt nem lehet kapni, de bort és pálinkát mindig, minden élelmiszerboltban. Eddig volt a községünkben 1 italbolt és 1 presszó, most van 1 maszek csárda, és még mindez nem elég, van 1 maszek szeszfőzde. Mért nem lehet korlátozni az alkohol kínálatát? Vajon hány család éjszakája lenne nyűgöd tabb? Hű olvasójuk. ★ Vizsgálják meg ezt_ az esetet. Van itt egy nő, a csoportba nem kellett, mert évek óta alkoholista, így otthon van. És hogy mit csinál ? Minden megfogható! elad, kit hogy tud becsapni. És most halljanak csodát. A döntőbizottság 50' százalékot adott neki, persze ezzel nem kap le- százalékolást. Na, erre a helyi tanács valamelyik okosa az állam pénzét egy ilyen asszonynak odaadta, havonként kétezren felül! Egy ilyen erőteljes embernek. mert ha valaki beteg, teheteilen, de ez... ! Más is ihatna ennyi szociális segélyei t. Nincs azt a pénzt hova tenni az államnak?! Nem írom a nevemet, de ha intézkedésről fogok hallani, jelentkezni fogok. Jó * egészséget kívánok. ★ Van az utcánkban egy fiatalember, aki azt hiszi magáról, hogy ő a kiskirály. Azért hát ne csodálkozzanak, hogy ez a levél névtelenül megy, hiszen őrnek az embernek az ök- 1 r,i- n az igazság, és akinek i tetszik, ahogy ő viselik,. hát csak szóljanak, majd ő megmagyarázza az i rizságát. hát ebből mi nem kérünk. Ez az ember a börtönben se tanult rendet és fegyelmet. Most, bog: szabadult. rögtön hozott egy nfii az édesanyja hazáiba. A,.;; r a nőt alaposan helybenhagyta, az minden zokszó nélkül elment. Azt mondja, neki senki se árthat, mert bírósági pártfogója van. Most fogott megint egy nőt, de annak van egy nagyocska lánya. De nem is az a baj, hanem, hoigy nem lehet megállapítani, hogy az anyával vagy a lányával van-é, mert hol az egyiket gyomrozza, hol a másikat. Ha pénzhiánya van, az anyját zavargatja ezresekért. Könyörüljenek meg ezen az idős nénin. ■k Tisztelt Szerkesztőség, az uramat elvette a jóisten, és most rámmaradt öt fiú, igaz, már kitöltötték a katonaidejüket. Sajnos ón szenvedtem annyit, mint C9ak az úrjézus a töviskoronával, de nem értékeli a társadalom. Egy öt fiúgyermek anyját. Én, mint rokkant, le vagyok százalékosa, ugyanis a szív elégtelen. Hűségesen fizettem a csébet, de sajnálattal közlöm a tisztelt ügyfelekkel, hogy nem vagyok jogos a 100 ezer forintra. Sajnos így kénytelen vagyok abbahagyni a biztosítást, pedig 5 fiút szültem azért, hogy őrizzék a más álmait. De nékem nagyon fáj az élet! Hogy én ilyen sorsüldözött vagyok! Maradok tisztelettel, de sok lenne leírni a bánatom, ★ Kevés lakás épül, nehéz hozzájutni, évekig laknak a fiatalok albérletben. De ez nem általánosítható, mert mindenütt van egy kiskapu. Van aki még férjhez se ment, már megkapta a lakást, mert a rokona vébétitkár. Egy másiknak is a közeljövőben lesz az esküvője, és a lakást megkapta, mért titkárnő. Közel vannak a tűzhöz, nekik ez is sikerülhet! A szocializmusban élünk, a szükségletek mind teljesebb kielégítése a cél. Mégis vannak, akik mindenhez könnyen hozzájutnak, nem kell várni, ajtóról ajtóra kopogtatni, hogy meghallgatásra találjon. S, hogy nevem nem írom ki, azért van, mert egy vagyok a kopogtatók közük ★ A tanácstitkár úr a tanácshoz vitte a sok jó akácfát, megyen a tüzelés éjjel-nappal, az iskolába, óvodába meg csak a nyers nyárfa kerül, ami nem ég. Ne haragudjanak, nevet nem- írok, de úgy gondolom, név nélkül is ezekről meg lehet győződni az illetékeseknek. És még azt is megírom, hogy az igazgató az iskolában alig van, a kiskocsmában füzet van neki vezetve, a cseresznyét úgy issza hitelbe, az iskolával meg senki nem törődik. A titkár úr is a kiskocsmába hányszor szalad át egész nap munkaidő alatt, és estére meg üil a kocsiba, megy haza. A nép ezt is látja és zúgja. ★' A mi kisközségünkben történt most egy kis bonyodalmas dolog. Egy kismama készül visszamenni a munkahelyére, de amíg ő gyesen volt. odakerült másvalaki arra a munkahelyre És az most olyan kijelentéssel töltötte be a falut, hogy ő nem dolgozik ezzel a fiatalasszonnyal. Ez nagy visszhangot keltett a faluban! De időközben rendeződött az ügy, megszűnt az idegesség. De kérdem én önöket, hogy lehet ilyen kijelentést tenni? Nagyon megkérem önöket, a szerkesztői üzenetben szorítsanak egy kis helyet, hogy máskor az ilyen kis beképzeltek inkább a munkájukkal foglalkozzanak, mint megszomorítani vagy idegesíteni egy asszonykát egy ilyen dologgal. A nevem nem írom ki, nem szeretnék egy éles nyelv hegyére kerülni. ★ Hogy lehet az, hogy ebben a mai világban, ebben a drágaságban más örül, hogy azt a kis fizetését be tudja osztani úgy, hogy a megélhetőségre jusson, az ilyennek, meg mint . . . jut mindenre, két hét Balaton, két hét tengerpart, zenesarok meg még mellette a mulatás. De az a baj, hogy nem a sajátjából, hanem a máséból. Cserélgeti a kocsit, a gyerekének házat építtet, azt se tudják, milyen bútort vegyenek, meg aranyit néki, -ás ímeülertte dí- nomdánom! Meg az üdülés! Járjanak már végére ennek a nagy dinomdánomozás- nak, nem azért, hogy irigyeljük, de azért ne a téesz pénzét mulassa el, dolgozzon meg érte, amit ők nem szeretnek, de a potyát annál inkább. (A nevünket nem adjuk oda, mert esetleg az állásunkba is belekerülhet) ★ Jó napot kívánok, köszöntőm a szerkesztőséget. Csak azt mondják meg, mitévő legyek én ezzel a te- méntelen sárgarépával. Gondoltam, jó pénzt fog hozni, most meg nem kell senkinek, vihetem akárho- va. Ha nem intézkednek, kénytelen leszek a jószággal feletetni. Csak az újságba tessenek válaszolni, mert rossz a rádióm. Isten vetek. ★ Tisztelt szerkesztőség, már amikor a 80 láda paradicsomot nem fizették ki neki, akkor akartam írni, de elodáztam, pedig minden okom meg lett volna rá, hogy segítséget kérjek. Mivel ő a felvásárló rokona, nem keverte az ügyet, és most is hallgat, pedig neki se mindegy. Most meg állítólag a fiú kérte, hogy várjanak az áruval, és ők nem vártak, hanem belekeverték a cefrébe. Hát ez aztán végképp feldühített. A magam sérelmét nem kavarom, de ezt szeretném, ha minél előbb megvizsgálnák. * Tisztelt Szerkesztőség. Ne legyen harag ezért a sok levélírásomért, de most már kezdek kijönni a béketűrésemből, mert már egy hónapja is elmúlt, hogy egy másik levelet elküldtem, és még ezidáig semmit sem olvashattam annak a névtelen levelemnek a nyomán arról az . . .-ügyről. Pedig én úgy gondolom, hogy már éppen ideje lenne tudatni azt az érdeklődő lakosságot, akik nagy odaadással figyelik ezt az ügyet, mi is történt itt és hogy mi van ennek a háta mögött. Tehát én nagyon kérem, hogy hívják fel az illetékeseket, cselekedjenek már, mert én úgy gondolom, hogy a Minisztertanács határozatát nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni, vagyis hogy megszigorították a gazdasági bűncselekmények elkövetőinek a büntetését. Mert én sok mindent tudok, csak azt nem, hogy milyen határozat született a . . .-i járásbíróságon, mert ezt tartják ők titokban. Állítólag még mindég nyomoznak az ügyben, de még mindég sok mindenről nem szereztek tudomást, hogy honnat . . .-nak az a sok pénz, pedig igen könnyű rájönni erre . . . Várom a komoly választ a lapban. ★ Kedves Szerkesztőnő! Nem tudom, hol él ön, hogy ilyen írást megjelentetett. Tudja, hogy milyen a mai gyerekek többsége? Durva, tör-zúz, káromkodik, stb. Felnőttel, nevelővel tiszteletlenek, visszabeszélnek, a gyengéket terrorizálják. Senki nem tud és nem is mer rájuk szólni, mert akkor megnézheti magát. Az ilyen gyerekek szülei is durvák, a nevelők reszketnek tőlük, ha rá mernek szólni az ilyen vagányokra, minden lehetséges helyen feljelentik. Inkább olyan cikkeket írjon, amibe szépre, jóra tanítja a gyerekeket, nem a felnőttek ellen uszít. Tisztelettel egy anyuka. ★ A tévé naponként a rendes havi fizetési díjért szinte semmi adást nem sugászükséges némi korlátozás, de ennyire azért mégsem kellene takarékoskodni. A tévéadás úgyis úgy van ösz- szeszedve, hogy nemigen szükséges csökkenteni az adásidőt, mivel olyan mű sorszámok léteznek, hogy nem érdemes nézni. Lenne egy olyan javaslatom, hogy akkor a havi tv-díjból 20 forintnyi összeget havonta a Nemzeti Színház építésére átutalni, ezzel jelentősen hozzájárulnánk ezen épület mielőbbi felépítéséhez. Van még egy javaslatom, amelyet jó lenne a tévé szerkesztősége felé közölni: este 20 órakor ne közvetítsen egyidőben két filmet is, ezzel sok családi szóváltást kerülne el. ★ Tisztelettel fordulok Önökhöz. Mi kertes házba lakunk és macskákat tartunk. Hogy az egereket pusztítsa. Itt az Űjszőlő utcából és a Városmajorból is átjönnek a macskák. De . .-né rettenetes sok mérget pakol ki hússal. Rengeteg macska elpusztult már. És csapdákat is rak ki! Tessék kivizsgálni, intézkedni! ★ Keresett áruk Csehszlovákiából. Olvasom nagy örömmel, hogy biztos tárgyaltak, vagyis gondoltak a sok falusi asszonyokra, férfiakra, és rendeltek gumicsizmát. De hírből sem volt szó róla. Miért nem egyezkedtek, hogy csizma is legyen közte, hisz olyan gumicsizmát egy ország sem tud gyártani, könnyű és jó bőtorkú. Szóval nekünkva- ló volna. Kérem, menjen vissza a tárgyalónk, és kérjen tőlük, az lesz a piac sikere. Sorban állunk a fehérgyarmati ócskasoron, hogy hoztak-é ilyen csizmát. ★ Elvtársak! Miért avas a fémdobozba kiszerelt vietnami sózott mogyoró? Le kell értékelni! Miért kell a fogyasztókat becsapni? Üdv. ★ Tisztelt Főszerkesztő Ür! Tudom, nem szereti a névtelen leveleket, de a nevemet nem írhatom ki, mert akkor soha se kapnék semmit az itteni TÜZÉP-ről. A lényeg. Szeretnénk tudni miért nincs a TÜZÉP-en folyamatosan szén. Ezt tessék megnézni vagy megkérdez- tetni. Itt a hideg lassan a főnök csak ígérget, neki jó fizetése van, mink meg le vagyunk intve. Tisztelettel sok panaszos nevében egy öreg nyugdíjas néni. Az újságban, a Keletben fogom nézni a választ. ★ Elnézést kérek e pár sor írásért, de már a felháborodás hozza ki belőlem, hogy tollat fogjak. Én ritkán vagyok táppénzen, de szegény orvosok már lassan nem is tudják eldönteni, ki az igazi beteg, mert annyi sokan kijátsszák őket. A nagy szimulálással kiíratják magukat. Most például a nagy almaszedés idején nem a szabadságukat veszik ki, hanem telik a táppénzből, és az orvos szinte tehetetlen, mert nem tud minden beteg után odafigyelni. Most csak akiről tudok, például . . akik ezt teszik. Ha látják őket, alig bírnak menni, annyira fáj a lábuk, de bezzeg almafát mászni nem fáj. Csak jó volna ennek véget vetni egyszer. Ezt írja egy olvasó. ★ Köszönetét érdemel az a buszvezető, aki . . .-én a hetes buszon - teljesített szolgálatot. Olyan intelligens, szép szóval tájékoztatott, hogy üdítőleg hatott rám magatartásával. És még arra is volt ideje, hogy idős, beteg, rokkant nagynénikémet felsegítse a buszra és leültesse. Ez a cselekedet mindenféleképpen jutalmat érdemel. Javaslom a Volán vezetőinek, hogy feltétlenül adjanak jutalmat ennek a fiatalembernek. Egy nyíregyházi lakos. ★ Tisztelt Szerkesztő Urak és Hölgyek! Hazánkban a jóhiszemű bejelentőt nem érheti sérelem, olvasom az újságban. Ez leírva gyönyörű, de az életben nem így van. Tettem egy bejelentést, és azóta összeférhetetlen vagyok. Ekkor elhatároztam, soha többet, se névvel, se név nélkül. Nem akarom Önökhöz passzolni a labdát, de amikor azt írják, „a jólmenő butik tulajdonosa”, akkor Önök is névtelen leveleket írnak. Néha jó lenne azzal is foglalkozni, miért névtelenek a levelek. További jó egészséget. X. roz. Én megértem, hogy “-"'Nem adom a nevem
