Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-20 / 222. szám

2 Kelet-Magyarország 1986. szeptember 20. Reális kép vagy romantika? Paprikaszedők Dániából Az örökké mosolygó Rie Dalsgaard szép élményeket gyűjtött Magyarországról Ízlik a tízórai a vajai határban (Jávor László (elvételei) N yulak játszótere lett a vajai dinnyeföld. Elszá­radt indák, sárgult levelek próbálják vissza­idézni a nem is oly régi főszezont. Bezzeg a paprikatábla! Most éli világát legjobban. A harsány­zöld levelek közül a sárga, a piros millió árnyalata ka ml > ál. Mintha csak kinevetné hervadozó szomszéd­ját Jó kedvének persze egyéb oka is van. Olyan ven­dégeket fogad, amilyenekről ültetés idején még csak nem is álmodott! ötvenhárom diák és öt ta­nár hajladozik a paprikatö­vek k ■ rt, bár közelebbről nézva inkább hasonlítanak egy jól menő sportklub tag­jaihoz. i. diákok zöme ugyanis 1 Upig Adidasban végzi a számára szokatlan munkát. paprikaszedők Dániából ér ■ ek. Ahol n jár turista A dán -L iskola diákjai kedvelik ázást. Ezúttal olyan országot kerestek, amely számukra teljesen is­meretlen látnivalóval kecseg­tet. Az r ' -tok között a fő­város, ton és Kecske­mét is Jelt. Hogy miért választót; mégis Vaját? — Olyan vidékre szeret­tünk volna eljutni, ahol ke­vés a turista —, mondja Svend Erik Eriksen tanár, a csoport vezetője. Ebben aztán nincs is hiba. Nem hogy turistát, élő lel­ket is alig találni ilyenkor a faluban. Hogy is lehetne a legnagyobb dologidőben? Az őszi munkák idején minden épkézláb ember a földeken munkálkodik. Nem csak a vidék, a beta­karítás is szokatlan a vendé­geknek. A beszélgetéshez an­nál nagyobb kedvet mutat­nak. Rövidesen kiderül, or­szágunkról bizony vajmi ke- -veset tudnak. — Amikor én voltam di­ák, négy-öt oldal szólt a könyvünkben Magyarország­ról. — mondja a csoport ve­zetője. — A fővárosról, a hí­res tokaji és egri borokról meg a pusztáról tanultunk akkoriban — folytatja, majd mosolyogva hozzáteszi: a tan­anyag azóta sem változott. -• Magyarország diákszemmel A Dánia északi részén fek­vő Thisted város diákjai szemmel láthatóan élvezik az ittlétet. Ismeretlen, csendes vidéket kerestek, s azt meg­találták. Ezt erősíti meg Rie Dalsgaard is, aki meg sem tagadhatná származását. Az északi népek ragyogó szőke­sége nála örök mosolygással, vidám természettel párosul. — Nem sok mindent tud­tam Magyarországról, ezért talán még jobban örülök, hogy önöknél lehetek — mondja mosolyogva, miköz­ben segélykérő pillantásokat vet tanárjára. A „Mi tetszik legjobban?” kérdésre gondol­kodás n^kül kivágja: Az, hogy minden olyan olcsó. Nyakigláb, igazi kamasz társa, Dibdal Klaus felnőttes komolysággal sorolja tapasz­talatait. — Bár még személyesen egyetlen magyar fiatalt sem ismerek, a diszkóban, ahová esténként járunk, már sok él­ményt gyűjtöttem. Legjobban az lepett meg: a fiatalok olyan zenére táncolnak, mint •mi odahaza. A fiúk, lányok öltözködése is majdcsak olyan, mint a miénk. Azt hit­tem — folytatja mosolyogva — sokkal szegényebbek itt az emberek, hogy sokkal sivá- rabb ez az ország. Hallomás és valóság A többiek ezalatt tovább dolgoznak. Közben felpillan­tanak, beszélgetnek, nevet­gélnek. Hosszabb ideig csak akkor nézelődnek, ha hatal­mas port hagyva maga után egy-egy lovasszekér vagy au­tó tűnik fel. Kicsit unják már a papri­kát. Almaszedésre várnak, ahhoz talán a kedvük Is na­gyobb lesz. Vidámak, fiata­lok. Iskolájukban nem tan­Svend Erik Eriksen, a cso­port vezetője dán történelmet és irodalmat tanít diákjai­nak tárgy a gyakorlati munka. A középiskola elvégzése után szinte mindnyájan továbbta­nulnak. Szüleik többnyire jó­módú emberek, akiknek nem volt nagy kiadás a befizetett ötszáz nyugatnémet márka, illetve a kétezer dán korona. Olyan emberek tehát, akik­nek a világjárás nem elérhe­tetlen álom. Távozóban azt remélem, ezután közülük is mind töb­ben kelnek majd útra Ma­gyarország felé, hogy ne csak az agyonreklámozott roman­tikát, hanem a valóságot is megismerjék hazánkban. Kovács Éva ÉLETE A VÁLÁSSAL KEZDŐDÖTT. AMIKOR EGY ÉVE KIMONDTÁK A BOLDOGÍTÓ NEMET, VAGYONA 14 MILLIÓ VOLT, KERESETE PEDIG HA FIZIKAI MUNKÁT VÉGZETT 4822-RE, HA IRODÁBAN VOLT, 7781- RE RÚGOTT. A TlZ SZÁZALÉKOS BÉREMELÉS ÓTA MOSTANRA A FIZI KAI MUNKÁÉRT 4085-re, AZ IRODAIÉRT 5187-RE CSÖKKENT A BORÍ­TÉK TARTALMA. E NÉHÁNY SÖRBŐL FURCSA ^SZERZETNEK VÉLHE­TŐ SZERVEZET NEVE SZATMÄR AUTÓJAVÍTÓ KISSZÖVETKEZET, AHOL — AMINT AZT A NÉPI ELLENÖRÖK VIZSGÁLATA MEGÁLLAPÍ­TOTTA — HELYTELEN ÉS JOGOSULATLAN ELSZÁMOLÁSOKKAL 667 ESETBEN Becsapták a gépkocsitulajdonosohat Történt, hogy 1985. július 1-től a Mátészalkai Építő- Szerelő és Szakipari Szövet­kezetből kivált a gép jármű - szervizüzem és kisszövetkeze­té alakult, ötvenhármán vol­tak akkor a dolgozók, volt egy tizenhat állásos szerelő- műhelyük, külön karosszéria­javító, festőelőkészítő, hőke- mencés festőműhely és egyéb szerelőműhelyük is. Külön helyen végezték az olajcserét, az alsó- és felsőmosást és volt minden olyan felszere­lésük, ami a motor és a futó­mű beállításához, a fékek, lengéscsillapítók szabályozá­sához, a füst, a gáz mérésé­hez szükséges. Vállaltak is ennek megfelelően minden­féle javítást, sőt zárttechno­lógiás műszaki vizsgáztatáso­kat is szakszerűen végeztek. DRÁGÁBBAN Amikor elváltak, négymil­lió forint értékű anyaguk volt, s bár azóta csökkent raktárkészletük, úgy nagy általánosságban azóta is si­került beszerezni a javítások­hoz szükséges alkatrészeket. Csaknem mindig a legszabá­lyosabb úton. A népi ellen­őrök kiszámolták, hogy a be­szerzett alkatrészek 35—36 százalékát nagykereskedelmi vállalatoktól vették, 62—63 százalékát azonban a kiske­reskedelemtől (1—3 százalé­kát a magánkereskedőktől) vásárolták, s mivel a kiske­reskedelem is ráteszi hasznát az általa forgalmazott áru­cikkeket, az ilyen alkatrészek lényegesen drágábbak voltak a kocsiját javíttató autós számára, ráadásul éppen azok elől veszik meg, akik nem mehetnek el a nagykerhez. Mit állapítottak meg a ja­vításokról? Sok jót és sok rosszat is. Jónak találták, hogy elfogadták telefonon és szóban is, ha valaki javíttat­ni akart, sőt azonnali munká­ra is vállalkoztak, ám a munkafelvevő a munkafelmé­rést már nem végezte el, s nagyobb javításoknál, vagy karosszériajavítások esetén sokszor több hónapba telt, míg elkészült az autó. Nem töltötték ki rendesen a meg­rendelések felvételekor a munkalapokat sem, így aztán sok esetben nem írták be a javítási költséget, a javítási időt és azt sem, ha a megren­delő vitte magával az anya­got, vagy az alkatrészeket. CSAK ÜGY SZOBÁN ... Az is az autók gazdáinak lenne nagyon rossz, ha eltűn­ne egy-egy autó a telepről, mert a javításra bevitt gép­kocsik átvételét még több hó­napos javítás esetén sem vé­gezték el, így aztán akár le is tagadhatták volna, hogy ná­luk volt az a gépkocsi. Nem rendezett a munkalapokon az anyag felhasználása és a ja­vítások minőségének ellen­őrzése sem, a javítási átfutá­si idő szúrópróbaszerű ellen­őrzésekor pedig kiderült, hogy a megrendelések két száza­lékát harminc napon túl tel­jesítik, egy százalékát pedig tartós anyaghiány miatt nem vállalják. Ezek a számok gyors mun­káról árulkodnak, hiszen a hozzájuk vitt mintegy 600— 650 autó nyolcvan százalé­kát egy napon belül javítot­ták meg, 11 százalékukra ket­tő és nyolc nap közötti időre volt szükség, és 6 százalékuk­ra kellett kilenc és harminc nap közötti ideig várakozni az autó gazdájának. HA MEG SEM TÖRTÉNT Meglehetősen sok szabály­talanságot találtak ugyanak­kor a munkalapokon, ahol olyan díjtételeket is felszá­moltak, amelyek nem illeték meg a szövetkezetei. Például a motor beszabályozása he­lyett motorhiba megelőző karbantartást számoltak el, s ez háromszor, négyszer any- nyi idő felszámolására nyúj­tott lehetőséget. Sokszor nem részletezték a elvégzett mun­kákat, volt ahol az első futó­mű és kormányrudazat ki- és beszerelése helyett hidrau­likus fék légtelenítését szá­molták, a Trabantok félten- gelycsukló-cseréje során rendszeresen elszámolták a rezsianyagnak minősült csap­ágyzsírt, a zárttechnológiás vizsgáztatásoknál mindig 1,3 órával többet számoltak, rendszeresen elszámolták a fényszórók beállítását, beté­tek vagy izzók cseréjét, még akkor is ha ezek nem történ­tek meg. Amikor a vizsgálat végét­ért, s megállapításait a kis­szövetkezet elnöke megismer­te, nem azt kereste: hogyan tudná a szabálytalan dolgo­kat szabályosnak láttatni, hanem olyan intézkedéseket hozott, hogy ha azokat a dol­gozók megtartják, az elkövet­kező időben nem kell félni a gépkocsi-tulajdonosoknak, hogy a Szatmár kisszövetke­zetnél becsapják őket. Balogh József Panaszok nyomán Kisvárdán Van szén, de... Ha hiszik, ha nem: egyet­len vásárlóval sem sikerült beszélnem a kisvardai Tilzép- telepen. Nem volt ott senki. Igaz, délután kettőkor jár­tam ott csütörtökön, s aho­gyan Girán János telepveze­tő elmondta: ha reggel hét­kor megyek, nem ilyen csön­des a helyzet. Éjjel ugyanis két vagon szenet kaptak, s ezt egy óra alatt el Is vitték a kocsik. Utána legfeljebb ér­deklődök jöttek: kérdezték, hogy mikor és milyen sze­nük lesz? Én is ezt kérdeztem, s a válasz eléggé bizonytalan volt. A telepen jelenleg van I Húszezer családot árint megyénkben I Bj igazolási rendszer a családi pótlékhoz A családi pótlékra jogosultság szempontjából azt a gyermeket kell figyelembe venni, aki 16 évesnél fiata­labb, vagy 16 évesnél idősebb ugyan, de még nem töl­tötte be 19. évét, és alsó- vagy középfokú oktatási in­tézmény nappali tagozatán tanul. Ezért a tanév elején a gyer­mek iskolai igazolását be kell küldeni a családi pótlékot el­bíráló és folyósító szervekhez (a munkahelyi kifizetőhelyek­hez, illetve a megyei társada­lombiztosítási igazgatóság családi pótlék osztályához). Mindez csaknem 20 ezer családot érint Szabolcs-Szat- már megyében. Családi, illetve jövedelem- pótlékra az a szülő jogosult, akinek gyermeke 16. évének betöltése után alsó- vagy kö­zépfokú oktatási intézmény nappali tagozatos tanulója. Ezt minden év szeptemberé­ben kell (a fent említett fo­lyósító szervek által megkül­dött nyomtatványon) a csalá­di pótlékot igénylő szülőnek az iskolával igazoltatni. Ugyancsak szeptemberben kell nyilatkozni a szülőnek a családi pótlékban, illetve jövedelempótlékban részesü­lő, 14. életévét betöltött gyer­mek eltartásáról. 1986 szeptemberében új igazolási rendszer bevezeté­sére kerül sor. Ez azt jelenti, hogy — iskolatípustól füg­gően — első alkalommal a gyermek 16. évének betölté­sekor, majd ezt követően csak az utolsó tanulmányi év meg­kezdésekor, augusztusban kell az iskolai igazolást be­küldeni. A 14. életévüket betöltött gyermekek esetében pedig csak akkor szükséges a ki­küldött nyomtatványt vissza­juttatni a folyósító szervnek, ha a gyermek elhelyezésében változás következik be (pl. kikerül a biztosított háztar­tásából, árvaellátást állapíta­nak meg részére, szakmun­kástanuló otthonban vagy térítés nélküli intézetben he­lyezik el, állami gondozás­ba kerül). Az iskolai igazolásokat és nyilatkozatokat augusztus vé­gén postázták a biztosítottak­nak. Azt, hogy a gyermekek után ki és honnan részesül vagy részesült családi pótlékban, országosan a Családi Pótlék Nyilvántartó Központ tartja nyilván, a családi pótlékot megállapító és folyósító szer­vek által kitöltött és megkül­dött családi pótlék ellenőrző kartonok alapján. E központ feladata annak megelőzése is, hogy ugyanazon gyermek után egyidejűleg két vagy több család igényeljen csa­ládi pótlékot. Az adatok pontosságához szükség van a valódi helyzet igazolására. Ezért a közeli napokban minden családi pótlékban (6 éven aluli gyer­mek esetén is) és jövedelem- pótlékban részesülő biztosí­tott részére elküldik a „Nyi­latkozat” elnevezésű nyom­tatványt. Ezt kitöltve, aláír­va 1986. október 15-ig kell visszajuttatni a munkahelyi kifizetőhelyre vagy a megyei társadalombiztosítási igaz­gatóságra. Ellenkező esetben megszüntetik a családi pótlék folyósítását. ugyan egy kevés szén, de ezeket jószerivel csak azok veszik, akik speciális kazán­nal fűtenek, mivel például a lengyel Haldex-dara csak ilyenbe alkalmas. Brikett. Mostanában sok szó esik erről — nagy gond, hogy kevéssé ismerik, s nem szívesen veszik. Már leírtuk, s a Tüzép szórólapjain is megtudja bárki, hogy a bri­kett helyes tüzelési móddal (felülről begyújtva) jól ég, jól fűt, nem kormoz, kevés hamuja marad. Mégis: a megszokás nagy úr — no, és a pénztárca is határt szab. Jó-e tehát a tüzelőellátás Kisvárdán vagy sem? A vá­lasz: nem jó. Mert hiszen a jó az lenne, ha ott tornyosul­nának a szénhalmok a tele­pen, s folyamatosan vihet­nék a fuvarosok, nemcsak reggel, amikor megérkezik a vagon. Viszont az ellátás fo­lyamatos, azt mondta a telep­vezető: ha a bányák tovább­ra is így szállítanak, akkor szeptember végére a tüzelő­utalványokat mindenki be­válthatja. EÍ* persze, csak re­mény — viszont annyit már­is tett a Tüzép-központ, hogy kéréssel fordult a bányákhoz: a kisvárdai telep elsőbbséget élvezzen a szállításban — mi­vel itt a legkevesebb jelenleg a szén, a brikett. Nap* 150 tonna brikett gyors szállítá­sát kérték Dorogról — bizo­nyára meg is érkezik majd az igényelt mennyiség. A hazai szenek „frontján” a helyzet változatlan. A Bor­sodi Szénbányák szállít — de távolról se „árasztják el” szénnel a telepet. Újra csak azt írhatom le, amit már megtettem: a Tüzép vállalat vezetői azt ígérik, hogy senki se marad téli tüzelő nélkül, elegendő lesz a tervezett 545 ezer tonnás mennyiség, amit el akarnak adni Szabolcs- Szatmárban. - (tgy)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents