Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-17 / 219. szám

2 Kelet-Magyarország 1986. szeptember 17. ÚJ N VUCOÍJASKL Uß Üj nyugdíjas kJ ubrtak ad otthont a Mátészalkai Műve­lődési Központ szeptember hónaptól. A klubkönyvtárban évek óta eredményesen működő „Harmónia” klub mellett, most a város központjában is lehetőség nyílt az idősebbek­nek közös programok szervezésére. Az új klub a foglalko­zásait minden héten hétfő délután tartja, de a klubtagok naponta bejárhatnak beszélgetni, kézimunkázni, sakkozni. Októberben tartják ismerkedési estjüket. _____Ma még tövisekből épül_____| Rózsadomb, vagy gondhalom? Közhely, de ahogyan minden, magára is adó városnak van „Rózsadombja”, úgy Mátészalkának is lesz. Az Cjte- lepiek ne reménykedjenek. Az ott élők számon tartják, de a másutt élők is tudják, hogy mennyi mindennel tartozik ez a kamaszodó város annak a területnek, az ott élőknek. Nem az ő gondjaikról írunk ezúttal. • Tájkép — építőkkel az Északi lakótelepen Mi a városi lét egyik alap­ja? Víz, villany, út, csator­na, közlekedés, kommunális ellátás, tehát óvoda, iskola, bolt... A felsorolás nem tel­jes, azt jelzi a három pont, mert mindahhoz, hogy egy városrész a holnapot tervez­hesse, építeni is kell ott. Ro­hamosan épül Mátészalkán az Északi lakótelep. Lett vá­rosközpont, lett immár befe­jezett Keleti, gázt kap a Rácz-kert. És van az Északi lakótelep. Az Üjtelep most is kimaradt, mint a város- fejlesztésekből már annyi­szor. Hihetné a távollakó, hogy az Északin élni, építe­ni, megtelepedni a legegy­szerűbb. Eladhatatlan telkek 9 Néhány adat: a városköz­pontból a telep 10—15 per­ces sétával elérhető. Van au­tóbusza, és az ottlakók leg­többje rendelkezik gépkocsi­val. Ideális, hogy a családi­sorházas beépítési forma mindenképpen kedvez azok­nak, akik a városban letele­pülve, vagy bérházból kite­lepülve életformát váltanak. Mátészalka Rózsadombja — vagy gond-halom? Dr. Kó- ródi Ferencet, a városi ta­nács illetékes osztályvezető­jét kérdeztük: „Építene-e az Északin? Lesz-e ott kis­városi Rózsadomb egyszer? A válasz: építenék, mert lesz. Mikor? Majd akkor, amikor e tervezett beruhá­zások elkészülnek, amikor minden teleknek gazdája lesz, amikor egyáltalán fel­nőtté válik a lakótelep. Aki most egy hétvégén ar­ra jár, sétál egyet, meglehe­tősen vegyes érzésekkel ér­kezik haza. Vannak már va­lóságos csodapaloták, szé­gyellem leírni, hogy meny­nyiért, telkek, kiásott ala­pokkal, mintha a ki hányt föld napon száradó görön­gyei példáznák az építeni akarók görcsös erőfeszítése­it, vannak kész kertek, de a jövendő lakószobák helyén is burjánzik még a gaz. Tény és igaz, hogy a város­nak ezen a területén a legol­csóbb a közművesített telek, de az is, hogy bárhol máshol a tanács által kínált, tehát Az oldalt összeállította: Bartha Gábor nemcsak a magánforgalom­ban lévő telkek, drágábbak. Messze van... Az Északi lakótelepen, az első ütemben, 1980-ban 116, a második .ütemben, 1984- ben, 91, a harmadik ütem­ben, (tavaly a zártkerti ütemben) 20, idén 68 telket kínáltak az építeni szándé­kozóknak. Jelenleg, az 1981- ből maradt 1 telekkel együtt, az idén megmaradt 27 telek­kel együtt 28-nak nincs gaz­dája még. Kérdés lehet tehát, hogy mennyire gazdagok az épít­kezők, vagy miért rossz az „Északi”, ha a másutt kínált telkekre bőven volt, van je­lentkező? Messze van? Ezt mondják azok, akik kint élnek, és azok is, akik most építenek. Nos, a 15 perces séta Buda­pesten se sok. Az ellátási rendszer, amit a tervek ígérnek, nagyon sok belvá­rosinál is jobb. A tartós használatbavételi díj a Bú­MátészalSca címmel volt már korábbam Is hetilap a kisváros­ban, 1890-t>en, az viszont hama­rosan megszűri*. ilyen címen 1909 áprilisában indult egy ma­gát nádikáüSTiak nevező, a va­lóságban inkább jól odamondo­gató hetilap, melynek első fő­szerkesztője Deme Károly pol­gári iskolai igazgató, a felelős szerkesztő dr. Vizsolyi Manó ügyvéd volt. A szerkesztőség és kiadóhivatal Weise Antal Vasút utcai könyvnyomdájáibem székelt. Nincs adat a példáiny- sz.ámakra, a becslések szerint csupán néhány száz jelenhetett meg. Természetesen vidékre is eljuDott, ahonnan helyi tudósí­tók tájékoztatták a „nagyérde­műt”, általában pontosan, hi­telesen. A főszerkesztői, illet­ve főmunkatársi funkciók év­ről évre változtak. fDr. Törők Árpád, Schreiber Menyhért, dr. Tóth Bálint, dT. Bartos Mi­hály, Máté Sándor, Molnár Ká­roly Rtb.) A szerzői gárda igen merészen írt, ebből adódóan többször volt a lapnak sajtópe­re. Nem politikai, hanem „osaik” társadalmi hetilap volt, de például 1012-ben a politiká­nak társadalmi vonatkozású kérdéseivel is foglalkozott, töb­bek között a sajtószabadság ügyével és a vasúti tarifa drá­gításával. Mivel kauciója nem volt, utolérte az ügyészi szigor: egyszerre négy sajtópere tá- piadt. V------------------------­za és a Tél utcán utat, víz­vezetéket, villanyhálózatot jelent. A Kalarrtár utcán ké­sőbb épül az út, de ott is tervezik. A használatbavéte­li díj 110 és 150 ezer forint. Érdekes tapasztalat, de a tu­lajdon és a tartós használat közötti, előítéleteken alapu­ló megkülönböztetés szűnő­ben van. Miért eladatlanok akkor a telkek? Miért épül, egy kicsit — akadozva a vá- -ros Rózsadombja? Haladókot kértek Nincs az építkezőknek képzelőereje? Lesz ott köze­li iskola, új bolt. Van köz­mű, nyilvánvalóan nem romlik, inkább javul a köz­lekedés feltételrendszere. Nem lenne az építeni aka­róknak pénzük? Ez sem igaz, hiszen a negyedik ütemben kialakított 68 telek egy része déli-keleti fekvésű volt. Ezeket drágábban 150 —250 ezer forintért adták, valamennyi, elkelt. Ugyan­akkor többen visszaléptek az építkezéstől, vagy moratóri­umot, haladékot kértek ar­ra. Más lehetőségre várnak, mert az Északi lakótelepet nem szeretik? Nem tudni. Az bizonyos, hogy a város­ban ma összesen 19-en vár­nak telekre. Ez kevesebb, mint amennyit csak az Észa­kin kínál a város. Drága az építkezés. Tud­juk. Ugyanakkor a most épí­tők szerint évek óta soha­sem volt olyan kiegyensú­lyozott az építőanyag-ellá­tás, mint most. Fogy a pén­zünk. Ezt is tudjuk, de az is igaz, hogy paradox módon a fogyó pénzünk ellenére is nőnek az igényeink. Azt nem tudni, hogy milyenek lesznek a tavaly, az idén el­ültetett fák és bokrok, de azt igen, hogy másképpen élnek, akik a bérházak he­lyett ezt választották. Az a bizonyos mátészalkai domb ugyanis épül. A „belső munkatársaik” he­lyi toaniongatók voltak, több­nyire ügyvédek, majd fővárosi szerzőket is megnyertek — ná- sodközlésekre. így jelent meg többször Szomory Emil. Halasi Andor, Ady Endre, Lengyel Ist­ván írása is a Mátészalkában. A vezércikkeket általában a felelős szerkesztő írta, Vizsolyi Manó híres cikkét még a mai napig is idézik, amit a helyi polgárt iskola ünnepsége alkal­mából közölt, „El nem mondott beszéd” címen. Csak egy pasz- szust idézünk: „Ha felnőttök és önzetlen munkáival az anya­gi érdekeltek rovására is a Rá­kóczi zászlajának diadaláért fogtok küzdeni, úgy őszinte, át- érzett, önzetlen, felemelő és tudatos volt ünnepségetek, de ha ti is osak ünnepelni, dik- cdózml fogtok, azonban nem szálatok sflona „pro patria et libertate”, úgy ünnepségtek ha­zug, s Rákóczi csak keserűvíz.” Talán van némi irodalomtör­ténet! kuriozitása, hogy Franki Bélának, a későbbi Zalka Má­ténak itt jelent meg 1915-ben néhány verse először. Miután kitört az első világhá­ború, az utolsó szám 1915. szep­tember 19-én jelent meg. A Mátészalka bét évfolyamon ke­resztül összesen 341 számával tartotta az „ellenzéki” frontot, mindenképpen jó szolgálatot téve a szaikad és a vármegyei közéletnek is. (nyéki) /-------------------------------------------------------------------------------­Zalka Máté verseit közölte Sajtótörténet szakaiaknak A lakások száma: 6051 Adatok a kommunális ellátásról Ivóvíz Minden utcában van veze­tékes ivóvíz. Az Üjitelepen is. Az ivóvízellátás biztosított, idén mindössze egy alkalom­mal került sor három napig tartó vízkorlá'tozásra. A ter­veik szerint Mátészalkától kap vizet a VII. ötéves terv­ben néhány környező telepü­lés. Ellátásukhoz 40 millió fo­rint értékű vízműbővíbésű be­ruházást tervez a tanács. Klstársulás 6051 lakás vám a városban, 4293-ban van vízvezeték. A kerti csapok száma 830, a szennyvízhálózatra kötött la­kások száma 2587. A város szennyvíztisztító művének kapacitása kihasználatlan. A Röviden — UTCAKÖSZÖNTÖ. A városi tanács határozott ar­ról, hogy az Újtelepen lévő Arany János utcát és a nyír­meggyes! utat összekötő út­szakaszt Arany János sornak nevezi el. Az új utcanévtáb­lák kihelyezéséről is intéz­kedett a városi tanács. ★ A NAPOKBAN, MÁTÉ­SZALKÁN a Kossuth Lajos utcában tizenkét lakást ad­nak át a SZAEV dolgozói. ★ A ZALKA MÁTÉ MŰVE­LŐDÉSI KÖZPONT munká­ját értékelte a városi tanács. Megállapította, hogy a jelen­Egy kiadvány margójára város valamennyi lakásának szennyvizét itisztttamd tudnák. A heíyl szikkasztók szennye­zik a családi házas környe­zetben a talajvizet. Szüksé­ges a szennyvízhálózat bőví­tése. Ennek érdekében a 'ta­nács kis társulások szervezé­sét tervezi. Fürdő Mátészalkán gondot okoz az épület állagának leromlá­sa miatt a tisztasági fürdő működtetése. Az épület átala­kítására, korszerűsítésére ter­vek készültek. A felújítási munkákat várhatóan 1986 te­létől végzik. O 1987-ben kempingtábor építését tervezik a fürdő mel­lett. légi nehéz körülmények kö­zött jól dolgozott a ház, de egyben feladatul jelölte ki, hogy mivel a központ szín­háztermének építése, az in­tézmény bővítése megkezdő­dött, dolgozzon ki progra­mot és készüljön fel annak hasznosítására is. ★ — Új helyre költözik a népfront. A Hazafias Nép­front városi bizottsága új hivatalos helyiséget kap. A Kossuth utcában épült bér­házak földszintjén. Az új székházban tanácsterem is lesz, ahol kisebb rendezvé­nyek megtartására is lehe­tőség adódik. A népfront ré­gi irodáival a KIOSZ helyi szervezete rendelkezik. Nem nagy, nem hosszú, vaskos, tekintélyes. Megjele­nése nem szenzáció, feltehe­tően a füzetecskéről sehol nem írnak ismertetőket. A recenzor ebben az esetben legfeljebb azt mondhatja el, hogy örül valaminek. A Közlekedési Múzeum városunkról, illetve a MÁV pályaudvaron kialakított mini közlekedési múzeumot bemutató kiadványa (össze­állította Szabó Menyhért, a fotókat készítette Erdei László). Találunk tehát néhány, a helyi látványosságokat be­mutató fotót és ismertetést is arról, ami az egy vasúti kocsiból, mozdonyból, hajtá- nyokról elmondható. Rövid bevezetésként megtudhat­juk, hogyan lett a Közleke­dési Múzeumnak „Mátészal­kai bemutatóterme”, arról, hogy kik, hányán dolgoztak e kultúrtörténeti értékek megmentéséért. Mátészalkáról szól ez a kis kiadvány, és mert rólunk szól, ez önmagában is elis­merés. Alig néhány lap, re­cenziót se írnak róla máshol. Mi megírtuk, mert örülni csendesen is szabad. TETSZIK, hogy nagyon sok szemre­hányást kapott a szer­kesztőség a legutóbbi má­tészalkai oldalban megje­lent „nem tetszik” jegy­zetért. Már a régen távol élők is írtak levelet arról, hogy milyen szép volt a város szívében a járási hi­vatal, a mai művelődési központ előtti park. Most ronda. Tetszik az indulat, amivel a mai helyzetet vé­dik. Elmondják, írják, hogy most iskolai osztá­lyok dolgoznak az épület­ben — én teszem hozzá, hogy rontják napról nap­ra a patinás épületet, hogy szép terv készült a park rendezésére, de el­fogyott közben a pénz. El­hiszem az általam nagy- rabecsült, a várost igazán szerető városépítő-város­történész véleményét is, miszerint ehhez a város- fejlesztéshez türelem kell és nem újító szándék, hi­szen a pénz kevesebb, mint az akarat. Biztosan ez is igaz, de annak a pa­rányi parknak, néhány négyzetméterről van szó, majd a fele a gyerekek elől most is elzárt, most is védhető. Nem tetszeti, hogy annyira kevesen voltunk legutóbb, augusztus 20-án a város központi alkotmányna- pi ünnepén. Már-már keve­sebben, mint a vendégül hí­vott, a műsorban fellépő tán­cosok és énekkarosok. Tu­dom, néhány városatya most haragszik, hogy ezt majd százezer példányban szétkia­bálom, mert milyen háziasz- szony az, aki az elsózott le­vesével dicsekszik, de ba nem beszélünk róla, akkor a legközelebbi ünnepünk is ilyen felemásan sikerülhet. Történt augusztus 20-án, bogy a Keleti lakótelepen dél­előtt 10-kor elkezdődött a hi­vatalos ünnepély. Előtte, a plakátok szerint 9 órakor el­kezdődött egy másik program is. Ki adott az egyező idő­pontra engedélyt, azt nem tudjuk, de ez a másik prog­ram, nevezetesen egy kutya- kiállttás, Igen vonző volt. Nos, ünnepi szokásaink közé tartozik, hogy egy-egy neve­zetes napon felkerekednek a családok, kicsik és nagyok, az utcán, a plakátokon meg­nézik a műsort, és járnak egyet. Ebben az esetben, nem­csak azért, mert a kutyások­nak nagyobb reklámja volt, hanem elsősorban azért, mert Uyenkor családok sétálnak, és ha teheti, akkor minden gyerek a kiskutyák látványá­ra fogad, azt kéri, azért sir, toporzékol, arról álmodik, többen voltak ott, mint itt. Ez pedig nem volt szép. Mátészalkai képeslap (Fotó: Csiky)

Next

/
Thumbnails
Contents