Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-17 / 219. szám

1986. szeptember 17. Kelet-Mag jrarorszsg 3 BIOGÁZ A HULLADÉKBÓL Olajtemető Nyíregyházán Hová kerüljön a veszé­lyes hulladéknak számító olajos anyag, mi Legyen vele? Régóta foglalkoztat­ja a szakembereket a kér­dés — s immár megoldás is született. Mint egy nyíregyházi tájékoztatón elhangzott: a Budapesti Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat több éve kísérle­tezik azzal, hogy az olaj­tartalmú hulladékanyago­kat — olajos homok, fű­részpor, tisztításra hasz­nált rongyok, gépkocsimo­sásnál keletkező olajos iszap — valamilyen mó­don ártalmatlanítsák. A kísérletek sikerrel fe­jeződtek be körülbelül egy éve, azóta több városiban megkezdődött az ilyen hulladék veszélyitelenítése -feldolgozása. (Hogy valló­ban ártalmasak ezek az anyagok, elég egyetlen példa: ha olaj kerül a víz­be, a legkisebb mennyi­ség is elegendő ahhoz, hogy vékony rétegben nagy felületet borítson be, s a levegőtől elzárja a vi­zet — veszélyeztetve an­nak élővilágát.) Egyszerű, Olcsó eljárás kidolgozása volt a cél, s ez, úgy tűnik, sikerült: az Olajos hulla­dékot más kommunális eredetű szeméttel keverve elbontják — s úgyneve­zett biogáz keletkezik. Azt találták a legcélsze­rűbbnek, hogy a városi szeméttelepeken teremtse­nek módot erre — s mint ezt az egri vagy a miskol­ci példa bizonyítja, siker koronázta az erőfeszítése­ket. Egy év során bebizo­nyosodott, hogy az olajos hulladék csaknem száz százalékban elbontható, s idővel a téljes értékű át­alakítás is elérhető. A nyíregyházi tájékoz­tatóra olyan vállalatok, szövetkezetek képviselőit hívta meg a város közte­rület-fenntartó vállalata, melyeknél olajos hulladék nagyabb mennyiségben keletkezik. Itt elmondták: az ismertetett eljárást Nyíregyházán is bevezet­ték, és ettől a héttől fo­gadják a különböző he­lyekről beszállított anya­gokat, hogy azokat az új nyíregyházi telepükön ár­talmatlanítsák. Tudni kell azt is, hogy a szállítás előtt a budapesti vállalat laboratóriumában meg­vizsgálják a hulladékot, hogy a legjobb, leghatéko­nyabb módon alakíthassák azt át — csak ezután lehet konténerbe rakni. Mindez természetesen pénzbe kerül — de sokszo­rosan olcsóbb, mint azok­nak a károknak a helyre­hozása (ha egyáltalán helyrehozhatók), melyeket az olajszennyezés okozhat élővizeinkben vagy a ta­laj alatti vízkészletben. (tgy) Évente kétezer vizsgálatot végeznek 8—10 típusú fékbetéten a Kisvárdai Villamosszigetelő és Műanyaggyár mechanikai laboratóriumában. Képünkön: Jánvári Mária a fékbetétek sza­kítószilárdságát méri. (Farkas Zoltán feiv.) Új járművek, önelszámoló egységek Kenyér konténerből Szállítás az élelmiszeriparban Hajnalonként még nem is pirkad az ég alja, mikor megkezdik a munkát a nagy élelmiszeripari vállalatok gép­kocsivezetői, szállítómunkásai. Rajtuk múlik, hogy a frissen elkészített pékáruk, a tej és a tejkészítmények, a húsféle­ségek idejében megérkezzenek a boltokba. A túrajáratok ésszerű, cél­szerű szervezettségén nagyon sok áll és bukik: többek közt a rakomány minősége is. Készenléti szolgálat Még a legkorábban nyitó üzletek is zárva vannak, mi­kor reggel 5 órakor kigör­dülnek a Nyíregyházi Sütő­ipari Vállalat gyáraiból, üze­meiből a kocsik. Nyíregyhá­zán és BaLkánytól Kisvárdáig 37 jármű hordja ki a kenye­ret, péksüteményeket. Az autók egy része a hagyomá­nyos, „fakkos” szállításra al­kalmas. A korszerűbb, ládás rakodás mellett a megye- székhelyen 4 konténeres IFA- val is dolgoznak. Ezzel a módszerrel lehet legjobban megóvni a minőséget. Nincs szükség többszöri átrakásra: a kenyeret abban a konté­nerben tartják a boltban is, amiben érkezett. Nagy szükség van a kor­szerűsítésre. ezért ebben a tervidőszakban 10 dízel meg­hajtású Robur és 10 konté­neres IFA vásárlását tűzte ki célul a vállalat. Mivel ez sokba kerül, ezért évenként 2—3 új jármű beszerzésére van lehetőség. A községekbe naponta egy­szer, a városok nagyobb ABC-áruházaiba pedig 2—3 alkalommal is érkezik friss pékáru. Szeptember 4-től szombatonként készenléti szolgálatot tartanak a válla­lat központjában és az új ke­nyérgyárban, hogy ezzel is segítsék a zavartalan ellá­tást. Vasárnap szállítás nincs, viszont a két nyíregyházi ke­nyérgyárban szükség esetén adnak ki kenyeret a raktár- készletből. Hűtűkamlon— bérletben Tekintélyes járműparkkal rendelkezik az állatforgalmi és húsipari vállalat. Az élő­állat-szállításhoz 24 pótko­csis IFA áll rendelkezésre, to­vábbi 33 járművel pedig a késztermékeket juttatják el a boltokba. Sajnos, a gépko­csik műszaki állapota eléggé leromlott, ezért nagyon sok­ba kerül a javítás, karban­tartás. Ez év első felében például csaknem 7 millió fo­rintot költött a vállalat erre a célra. B alatonszéplaki szezonvég. A tó hideg habjai közé már csak elvétve me­részkedik valaki, de a parton még sok kései üdülőt fogad meleg kegyébe a szeptemberi nap. Az éttermek, presszók zsivaján napról napra csendesít valamit a közelítő ősz — a vendégváró asztalok köré csupán esténként gyűlik társaság. ANZIKSZ A maszek kifőzde pincéreinek is ilyen­kor, vacsoraidőben akad a legtöbb dolguk — futkosnak ide-oda. Egy tálcán egyensú­lyozva sört vagy más italt visznek ki, visz- szafelé használt terítékeket tornyoznak ölükben, s miközben slalomoznak a székek között, kiürítik a hamu tálakat. Valóságos bűvészmutatvány, amit csinálnak. Különösen két harsány külföldi vendég — minden jel szerint férj és feleség — dolgoztatja meg őket. Pattogó nyelvükön, fülbántó hangon adják fel újabb és újabb rendeléseiket. Van a viselkedésükben va­lami idegesítő butaság és közönségesség. Láthatóan csöppet sem zavarja őket, hogy mások is vannak a helyiségben. Egy házáspár a mellettem lévő asztalnál — akikkel barátságot kötök közös felhábo­rodásunk hevületében — nem is bírja so­káig. Az asszony — lévén középiskolai nyelvtanár — egy darabig fordítja a szin­te visszhangzó „beszélgetést”, aztán egy­szerre mehetnékjük támad. Én maradok. Integetek nekik, amint el- poroszkálnak bejáratos Trabantjukkal. Fü­lemben csengenek a mérnök férj szavai: évekig gyűjtöttünk erre az autóra. Ezek itt bent továbbra is fennen rajcsú- roznak. Egy pincér szól is nekik: nem le­hetne halkabban? Rövid időre elcsendesül­nek, aztán folytatják, ahol abbahagyták. A pincér elindul feléjük — megint figyel­meztetni akarja őket. De azt már nem vár­ják meg. Fizetnek, és tüntetőén kivonul­nak. Bevágják magukat egy metálszínű turbó dízel Volvóba, és szinte elszállnak — alacsonyan föld felett, Nyugat felé... Czine Gáspár Ez azért jelent gondot, mert hetente átlagosan ezer tonna élő állat, s csaknem ötszáz tonna tőkehús és ké­szítmény szállítása hárul a szakemberekre, részben a megye területén, de megyén kívülre is: főleg a főváros­ba. Nagy segítséget jelent, hogy — több éve tartó együtt­működés keretében — rend­szeresen bérel hűtőkamiono­kat a vállalat a debreceni Hunyadi Termelőszövetke­zettől a budapesti szállítá­sokhoz. Mivel a járműpark korsze­rűsítésére kevés a pénz, ezért a közelmúltban lízingszerző­désben vett új kocsikat a húsipar. Közel 750 ezer fo­rintos költséggel vásároltak egy IFA termoszgépkocsit a kész termékek szállításához. Másik két XFA-t pedig — kevés híján 900 ezer forintért — az élőállat-szállításra sze­reztek be. Üjabb kocsik vá­sárlására egyelőre nincs le­hetőség. A szállítás, szerve­zés, karbantartás rendszeré­ben annyi újdonság várható, hogy terv szerint jövő janu­ártól önelszámoló egységként működik majd a szállítás és a javítóműhely. II szabolcsi példa Nem kisebb feladat vár a Szabolcs-Szatmár megyei Tej­ipari Vállalatra, mint évente 140 millió liter tej beszállí­tása. valamint nap mint nap valamennyi megyei település ellátása tejjel és tejtermé­kekkel. E hatalmas forgal­mat 130 gépkocsi bonyolítja le. A járművek naponta há­rom alkalommal érintik a te­lepüléseket, ami esztendőn­ként 6 és fél millió kilomé­tert jelent. A tejipari vállalatok közül elsőként a Szabolcs-Szatmár megyei teremtette meg a szállítás feltételeit. Most, ti­zenöt évvel később a szabol­csi példa alapján kapták meg a lehetőséget — a járműve­ket és a műszaki feltételeket — e feladat megoldására jö­vő januártól a társvállalatok. Szeptemberben megyénk tejiparában önelszámoló egy­séget hoznak létre Mátészal­kán a járművek nagyjavítá­sára. Ez azért jelent majd nagy könnyebbséget, mert a szálkái és a nyíregyházi üzem szállítási egységei ezentúl a napi feladatokra koncentrál­hatnak. Mindezt beruházás nélkül, a meglévő adottságok ésszerű átcsoportosításával, hasznosításával oldják meg. Az átszervezéstől azt várják, hogy gyorsabb, gazdaságo­sabb lesz a szállítás a vál­lalatnál. Házi Zsuzsa Vásár — másképp MÉG MEG SEM NYÍLT az idei BNV, amikor már divatos beszédtémává vált. Amint arról néhány lap híradásából értesülhettek, a mostani őszön több nagy magyar cég nem vesz részt a vásáron, vagy Lega­lábbis cikkünk megírásáig nem jelentkeztek. Kár volna emiatt meghökkenniink, felháborod­nunk vagy szomorkodnunk. A vállalati önállóság korát éljük, minden gazdálkodó szerv maga dönt afelől, hogy milyen rendezvényeken képviselteti ma­gát, mennyire ítéli azt fontosnak. Megszűnt a felül­ről jövő „leszólások”, sugalmazások kora, mint ahogy szűnőben van az olyannyira nem szimpatikus „el­várásoké”, vagy a támogatásoké. Annak a kezében, illetve fejében legyein a döntés joga, aki állja a cehhet és fizet a részvéteiére nem csékély forinto­kat. Ha tehát úgy ítéli meg, nem érdemes eljönnie, mert már jövőre is eladta összes áruját, kapacitását jó előre lekötötte, minek hirdessen? Csak azért, hogy tudassa, jelen van a piacon? ELŐFORDULHAT, HOGY A HIÁNYZÓ VÁLLA­LAT nem a vásárt tartja a legalkalmasabb marke­tingeszköznek kínálata megismertetésére. Netán: nem ezt a vásárt. Hasznos volna afelől a Hungex- pónak — csak úgy, kollegiális minőségben, mint egyik gazdálkodó szerv a másiktól, teljesítő a meg­rendelőtől — megtudakolni a távolmaradótól az okot, mert esetleg ő is tanulhat belőle. Megeshet, hogy korábban a részvételi díj ellenében nem nyújtott olyan szolgáltatást, amelyet elvárt volna tőle egy iparvállalat. A harmadik eset. amikor egy szakma mélyponton van. Vezetői úgy vélik, minden fillér számít, taka­rékoskodnak, egyébként sem tudnak kirukkolni ko­moly ajánlattal, világszínvonalú áruval, ezért leg­feljebb egy tablóval jelzik, hogy léteznek, semmi több. Ez a jelzés ezúttal nem annyira a potenciális vevőnek szól, mint inkább a szakma felügyeletének — akárha új szabályozással is, de rendet kell tenni a házuk táján ... Ettől függetlenül természetesen az idei BNV-n is zajlik majd az élet, lesz sok divatbemutató, kóstoló, szakmai nap és több tucatnyi külföldi kiállító, ha nem is jegyeznek abszolút rekordot számukban. Ez betudható visszafogott importpolitikánknak, beruhá­zási helyzetünknek. Mindenképpen érdekes, hogy jó néhány partnerünk először vagy sok év után új­ból nemzeti kiállítással jelentkezik, ami külkeres­kedelmi térképünk egyes részleteinek átrajzolására utal. SZÁMÍTHATUNK ÜZLETKÖTÉSEKRE is, bár az­zal aligha árulunk el titkot, hogy az üzletkötések több­sége nem a BNV idején kötődik, mint ahogyan a házasságok sem a mennyben köttetnek. A vásár leg­feljebb jó alkalom arra, hogy aláírásokkal pecsétel­jék meg a szerződést. Az idei BNV mindenesetre figyelmeztet rá: nincsenek örök érvényű szabályok és jó néhány tabu is csak annak volt kikiáltva. Az érem másik oldaláról se feledkezzünk meg. Aki részt vesz a vásáron és költségekbe verte magát emiatt, tudja is, hogy miért teszi. Itt volna az ideje, hogy a résztvevők saját maguktól várják el első­sorban a színvonalas üzleti munkát. Ne csak a pletykálkodás csörgedezzen, a kávé folyjon a stan­dokon. Mély gyökerei vannak e magatartásnak. A magyar (vásári) munkastílus — külföldi színhelye­ken is — általában és enyhén szólva, laza. Nincse­nek követelmények, és ez a lagymatag álmunka ter­jed. A nagyközönségnek drága prospektusokat osz­togatni: ezért nemhogy külföldre utazni bűn, de a termékek többségének esetében. Kőbányára is kár. Mindehhez persze tudnia kellene egy cégnek, hogy mit is akar egyáltalán. Ne legyen hiánycikk az ala­pokon nyugvó terv, a markáns piacpolitika, a meg­bízható gyártmányfejlesztés. Igazi újdonságokkal kellene kirukkolni és elérni, hogy annak stabil gyár­tási háttere legyen. Ha rendelni akar valaki abból, ne döbbenjenek meg ezen, hiszen éppen ezért van­nak itt! Elek L.------------------------------------------------J Napenergia hőnyerésre Takarékosság a dohányfermentálóban A Nyíregyházi Dohányfer­mentáló Vállalart energiata­karékossági törekvéseinek eredményei nemcsak náluk, hanem a velük kooperáló gazdaságokban is jelentkez­nek. Mind a dohányfermen­táló, mind a partnerei nagy mennyiségű energiát igyekez­nek megtakarítani a dohány- szárításnál. Például a közel­múltban beszereztek egy me­zőgazdasági hulladékkal üze­melő kazánt, mellyel nagy mennyiségű tüzelőolaj spó­rolható meg. A kazánt jelen­leg kísérletképpen Szakoly- ban fóliaházak fűtésére, va­lamint d oh án ys zár í tásra al­kalmazzák. A leveleki ter­melőszövetkezetben szinten a fóliasátrak fűtésére meleg­vízfűtési rendszert hoztak létre. Két régebbi típusú, olajjal üzemelő dohányszárítón (Si­rokkó és TDO) végrehajtott átalakítás révén a jövőben a hőnyerésre az olaj mellett a napenergiát is felhasználják. A kistermelők több típusú dohányszárítót vásárolhat­nak, illetve bérelhetnek. A vállalat összehasonlító vizs­gálatokat végez annak meg­állapítására, hogy melyik üzemeltethető a leghatáso­sabban és legolcsóbban. Ame­lyikkel a legkedvezőbbek a tapasztalatok, kistermelőknek azt fogják ajánlani. Azontúl több Sirokkó és TDO szárító berendezésit is felújítanak. A szakemberek azon is dol­goznák, hogy a fermentáló gépek úgynevezett hulladék­hőjét hasznosítsák, azaz a gépből távozó gőzt visszave­zessék a rendszerbe, vagyis az energiáját újból kamatoz­tassák. Aztán a nyíregyházi hőerőműből távvezetéken ér­kező gőzenergiával történő takarékoskodás jegyéiben fel­újítják a távvezetéket és an­nak hőszigetelését. Az idén a vásárosnaményi dohányüzemben áttérnek a gázfűtésre. A Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat 1986 első felében a tavalya év hasonló időszakához ké­pest mintegy 7 ezer tonnával kevesebb gőzt használt feL ícsgy)

Next

/
Thumbnails
Contents