Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-13 / 216. szám
P árizsból, „a szép ámulások szent városából” hazatérő és mesélő turista a bőség zavarával küszködik. A naponta rázúduló élmények özönéből mit is válasszon ki, miről is meséljen? Mi volt a legfontosabb, legcsodálatosabb élmény? Meséljen talán a franciák egymás iránti udvariasságáról, tiszteletéről, ami nekünk, magyaroknak szinte szokatlan. A francia nyelv szellemességéről, szépségéről, több oktávot átölelő dallamáról, amiből egyébként épp, hogy kapisgál valamit. Vagy talán Európa — ha nem a világ — legszebb temploma, a Notre Dame zenéjének kőbe fagyott csipkéiről, áhítatáról szóljon? A mérnöki munka hajnalát győzedelmesen hirdető Eiffel-toronyról? A Quartier Latin, a diáknegyed kavargó szellemiségéről, Ady egyik kedvenc oázisáról, a Luxemburg- kertről, ahol görgőn, búsan, rőten hull a levél" ősszel a pompás platánfákról? Vagy talán a kávéházak örökké zsúfolt teraszairól, a madár- és virágpiac egzotikus zsibongásá- ról írjon? Szorongásairól számoljon be, ami nemegyszer meglepte a háromnégy szintes metróállomások útvesztőiben? Vagy mégis az éjszakák varázslatos fényeiről szóljon inkább? ★ Legszívesebben a Jeu de Paume-ról, a napfény múzeumáról ad számot. A Tui- leriák kertjének nyugati oldalán, a Concorde tér sarkán szerényen álldogál az egykori királyi labdaház. Egészen közel a gazaz impresszionizmus lelket simogató képeinek. Így azonban e képtárat felfedezni vágyó idegen szerencséje, hogy külön napot szentelhet a Jeu de Paume remekeivel való ismerkedésre. Az impresszionista képek gazdag színvilágából mit sem sejt az, aki csak a reprodukciókat ismeri: az hagyja ki a Párizsban megforduló idegen. A 42 méter magas, üvegtubusra emlékeztető építmény méltó otthont ad többek között a modern művészetek kiváló képviselőinek. A termeken átrohanó, egymást követő turistacsoportok megszokott látványa mellett egy irigy- lésreméltó művészettörténet azonban nem az ultramodern épület, nem is az okosan szervezett kiállítások és programok jelentették a legtöbbet, hanem az előtte levő tér tarka kavalkádja csalogatott többször is visz- sza-vissza. Itt ugyanis művészetéből vagy annak vélt tehetségéből bárki bármit szabadon bemutathat. A * Párizs Barangolás eredeti képek előtt lenyűgözve és megbabonázva áll a szemlélő. Mit sem észlel Renoir asszonyainak gyöngyházfényéből, telt szépségeiből: Manet vibráló zöldjeiből, Monet boldogságot és beérkezést sugárzó barnáiból, Sisley és Pissaro vakító halványkékjeiből. A párizsi éj titkaiból, a lombok közt játszadozó fényekből, az árnyékok lebegéséből, ha nem az eredetit nézi. Már maguk a címek is boldogságot sugároznak: Nyári rét; Erdő napfényben; Gyümölcsöskert virágzó fákkal; A felkelő nap; A roueni katedrális déli verőfényben; Reggeli a szabadban. Örömteli pillanatokat élünk át, s elárad bennünk az érzés: érdemes élni. Tudjuk, az impresszionista festők a pillanat, a látvány színeit, mozgását, ennek illúzióját igyekeztek megragadni. Elérték azt, amit a tudósok, hadvezéórának lehettem tanúja. A Picasso képei előtti teret törökülésben üldögélő, vázlatfüzetbe jegyezgető, izgőtér egyik sarkában tűznyelő osztozik egy fakírrai a gyülekező bámészkodók borzalmára. Amott egy A ma már sajnos rossz hírű Moulin Rouge mozgó diákcsapat foglalta el, s lelkes tanárnőjük vezetésével eredetiben ismerkedtek a nagy festő világhírű képeivel. Számomra verklis édes-gyönyörű, régen elfelejtett párizsi dallamokat csalogat elő ócska ládájából. Néhány festő pillanatok alatt portrét készít A diadalív árnyékában (Csutkái Csaba felvételei) mellettem ülő vendég csigás palacsintát fogyasztott, szemmel ' láthatóan nagy élvezettel. Elképzeltem, hogy ezek még mozognak a palacsintában... és sietve távoztam. ★ Engedtessék meg egy kis kitérő a könyvekről. A Szajna-parti bouquiniste-k sem a régiek már, igazi felfedezést már nem tehet az ember, de azért jó elbámészkodni az alkalmi könyvesboltok előtt. A francia szellem itt is tetten érhető. Az egyik standon egymás mellett Golda Meir és Jasszer Arafat könyve, arcképük a címoldalon. diáknegyed nyüzsgése és vidámsága, a Szajna partján alvó clochard-ok, íróink, költőink kedvelt kávéházai, a Montmarte művészeket ihlető hangulata, a boule- vardok forgataga, a divatos üzletek csillogása, a régit és az újat ötvöző új városnegyedek? Melyik hát az igazi: az ódon, az új, vagy a jövőt idéző? Vagy ezek csak együtt jelentik azt, hogy Párizs? Párizs az idegen számára megfejthetetlen titok marad. Tartózkodó menyasszony, aki nem adja oda magát. Hu db ár István Páriául koncul* 20—30 frankért a magukat megörökíteni akaró ácsorgókról. Két pantomimmü- vész a járókelőket utánozza; előttük kevésbé gyűl a tömeg. Egy néger zenekar ősi hangszerein egy távoli afrikai kultúra hangulatát varázsolja ide. A közeli kis utcában éppen politikai agitáció folyik; aláírásokat gyűjtenek a dél-amerikai börtönökben szenvedők kiszabadításáért. Színes forgatag óránként váltó mű-' sorral és összetételben. ★ A sok nézelődés után ideje lenne harapni valamit. Párizsban, a gourman- dok városában mi sem könnyebb ennél. Inkább választani nehéz az ízek eldorádójábán. A mesterszakácsok kompozícióinak színe-java, az ízharmóniák káprázatos választéka zavarba ejt. Párizsban talán minden ország konyhájának nevezetességei fellelhetők az ételkülönlegességek állandó fesztiválján. Egy Szajna-parti. kis utcácskában hat ország konyhája versenyez egymással. A távol-keleti specialitások mellett ott van a dél-amerikai, afrikai, de a magyar is. Illedelmes utazók lévén, útitársammal természetesen a franciát kóstoltuk meg egy hangulatos kisvendéglőben. Nem bántuk meg. Elsőként a nevével is csábító „fruits de mer"-1, azaz a „tenger gyümölcseit”. Eleinte kicsit óvatosan, de aztán egyre bátrabban eszegettük a pirosra főtt tucatnyi rákot, ízletes húsú, ismeretlen tengeri halakat ... A francia konyha rafinériáján csak egyszer hűltem el. Egy piciny bisztróban, ahol csak palacsintát kínáltak — de abból vagy húszfélét — a Arcuk felhőtlen, békésen megvannak egymás mellett. 'A turista szinte véletlenül bukkan rá a Quartier Latinben a Sorbonne egyik bejáratával szemben álló Cluny apátságra, amelynek nemcsak százados falai, hanem a benne elhelyezett tárgyak is a távoli k >zép- kor hangulatát idézik fel a XX. századi nagyvá’-os közepén. A Párizsba látogató apátok egykori szálláshelyén csend és nyugalom fogadja a látogatót, aki áhítattal szemlélheti az ismeretlen középkori művész falakat beborító remekműveit, a rózsaszínes-pirosas alaptónusú faliszőnyeg-so- rozatot, melynek ismerős a címe: Hölgy egyszarvúval. A képek szereplői, a hölgy, a saolgálólény, az egyszarvú, az oroszlán, a majom, a virágos háttér és a benne megjelenő szelíd állatkák meseszerűen jelenítik meg a hat érzékszervet. A képek látványához szökött szemlélőt lenyűgözi a szőnyegszövés művészete, az a naiv báj, amit a gobelin- tieduiilka kifejező erejével, a fonalak itt-ott ugyan már fakuló, de még mindig élő színeinek varázsával ért el a középkori művész, és amely miatt még ma is mo- derhna'k hat. Párizs ezerarcúsága szinte természetes. Ahány utca, park, tér, annyi hangulat. Melyik ház az igazi? A művészetek évezredes kincseit őrző gazdagabbnál gazdagabb múzeumok, a dag nagybácsihoz, a Louvre-hoz. Az impresszionista festők iránt érdeklődők szerencsére, hogy ezeket a képeket nem a Louvre-ban helyezték el, annak valamelyik oldalszárnyában, ahol a sűrű embertömeg sodrában a végeérhetetlen termek több kilométerén át már így is több mint 200 000 műalkotást szemlélhet meg a látogató. A bőségnek ez a tombolása egyetlen látogatás során szinte felfogha- tatlanná válik, és az évszázadok műkincseinek ilyen mennyiségben ránk zúduló hatásától megfáradva minden bizonnyal kevesebbet szentelnénk rek, államférfiak nem fognak megoldani: megállították az időt. Az impresszionisták éppen a pillanatot adták át az örökkévalóságnak, mindnyájunk legnagyobb boldogságára. (A Jeu de Paume augusztus 18-án bezárt. Degas, Cezanne, Manet, Monet, Sisley és társainak a képei a tágasabb Orsay múzeumban láthatók majd.) ★ Egészen más élmények várnak Párizs egyik legújabb nevezetessége, a Georges Pompidou művészeti és kulturális központban. Ha csak teheti, ne KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. szeptember 13. A szerelem városa
