Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-13 / 216. szám

Hét évtized bölcsességének tanulságaival megáldva iszapot cipelt Hévíztől Sóstóig, hogy tündérkertet varázsoljon a homokon, bizonyítva é táj életre valóságát és saját megszállottságát is. Domokos Mátyás e hír­nevet alapozó mesterséget is csak teljes em­berként tudta vállalni csaknem egy ember­öltőn, pontosabban 45 esztendőn át. Üzemalapító és munkásnevelő, névtelen iparteremtő, akiről nem szól a történelem, de azok az emberek, akik a keze alatt tanul­ták a konzervipari mesterséget, soha nem felejtik el. Ö volt a mai Nyírség Konzerv­ipari Vállalat tyukodi üzemének a megala­pozója. Fél évtizedig vezette, irányította, s teremtett jóformán" a semmiből, kimondha­tatlan áldozatok árán Szatmárban elsőként konzervipari kultúrát. Egykori kendergyári emberekből nevelt konzervgyártó szakmun­kásokat, lékészítőket, sterilezőket, gépkeze­lőket és karbantartókat. Így lehelt „lelket" a leendő gyárba. — Alig félszázan kezdtük, s öt év alatt 5—600 főt számláló üzemmé fejlesztettük a tyukodi t — emlékezik. Igaz, az első évben még csak zakuszka alapanyagot konzervál­tunk, melyhez Nyíregyházáról szállították a 300 hl-es hordókat. A második évben aztán már többféle zöldség konzervgyártását, kezd­tük meg. Az első exportot a második évben indítottuk útba a Szovjetunióba és,a szocia­lista országokba. Arra büszke vagyok: ha a gyár valahol külföldön részt vett árubemu­tatón, kiállításon, a mi, tyukodi üzemünkből szállították hozzá a konzerveket. Híre bejárta a Nyírséget, Szatmári. Elju­tott Nyírtassra is. S egy szép tavaszi napon. 1969 márciusában az akkori tsz-elnök, Vir- tics Ferenc állított be Domokos Mátyáshoz Tyúkodra. Nem titok: csábítási szándék ve­zette. — Soha nem felejtem el. Hozott'magával az elnök egy pohár ecetes tormát, amit ak­kor a tárnoki közős gazdaságban gyártottak. Azt mondta: szeretne ilyet csinálni. Én azt válaszoltam, ez nem gond, bár még ecetes tormát nem konzerváltam, összeállítok egy receptet és készíthetik. Végül is feltette a kérdést: lenne-e kedvem megszervezni Tas­son egy konzervüzemet? Domokos Mátyás gondolkodott. — Csak abban az esetben, ha a munkám­ba senki nem szól bele. Én vállalom a fele­lősséget mindenért. Ha valamit vétek, von­janak felelősségre — válaszolta. Könnyen megegyeztek. Egyelőre félmilliós beruházásra volt szükség. Néhány nap múl­fi lonzenmsier va Domokos Mátyás már Nyírtasson volt, Megnézte a csomózóházat (a leendő konzerv­üzemet), a vízvétel lehetőséget, a szennyvíz- elvezetést, a villanyhálózatot, s már a jövő­ről álmodott. És amikorra a gyárban „fel­ébredtek”, már ki iá kérték a konzervm.es- tert, akit mindenáron igyekeztek e lépésé­ről lebeszélni. Sikertelenül, mert annyira megszállottja lett ismét a gyárteremtésnek, a konzervgyártás megújulásának. S bár még szabadságát töltötte, hozzálátott az üzem megalapozásához. — Kazánt vásároltam Diósgyőrben, Sajó- szentpéteren az üveggyárban üvegeket, má­sutt zárólapokat, vegyi anyagokat, gépeket, sterilezőkádakat, s amikorra a kertészetben megkezdődött az uborka-, paprika-, káposz­ta- stb. szüret, készen állt fogadására az üzem is. Ha jól emlékszem, 1969 július ele­jén megkezdtük az első hőkezelt savanyú­ságok gyártását. Kedve szerint kísérletezett, saját elkép­zeléseinek megfelelően, de a piaci igénye szerint és a minőséget szigorúan megtartva! Így ismerték meg azokat az ízeket, amelye­ket Domokos Mátyás „kotyvasztott” össze évszázados magyar és német receptúrák se­gítségével. Itt is nevelte a munkásgardát, akiit e szép mesterségre megtanított. 1977-ig, nyugdíjazásáig volt a Nyírtassi Dózsa Tsz konzervüzemének a vezé'tóje. Izeiért kitün­tették a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója ki­tüntetéssel, s amikor kezet nyújtottak neki — nem véglegesen! —, akkor a Munka Ér­demrend ezüst fokozatával ismerték el, A Budapesti Erjedéstani Állomáson még az 1936-ban végzett' kiváló szakember két konzervüzemet alapozott- Szabólcs-Szatmár- ban. Sok-sok íztitok, recept, eljárás őrizője, tudója. Tudomása szerint ezeket most is hasznosítják Nyírtasson és másutt. — Nyugdíjazásom után kértek, maradjak még legalább két évig. Megígértem, teljesí­tettem is. „Kineveltem” az utódom, aki ak­kor kertészmérnök volt, de megszerezte az élelmiszeripari-szakmérnökit is. Zagata Feri. Ö lett az utódom. Eljöttem, de azóta sem váltam meg a tsz-től. Jó a kapcsolatom a nyírtassiakkal és a konzervgyáriakkal is. Hi­szen még 2 évig felkérésre a gyár termelési tanácsadói tisztét is elláttam — újságolja Mátyás bácsi. E szakma jó hírnöke volt. Ezt alapozta megszállott makacssággal a megújulásra mindig készségesen reagálva. A tsz jubileu­mi ünnepségén említette dr. Técs.v László, a tsz elnöke: a nyírtassi emberek életében meghatározó lett a konzervüzem. Ebben fő része van Domokos Mátyásnak. Életmódot kell tanulni ettől á hetvenöt évesen is „fiataltól”, aki nyugdíjasként szin­te rpinden szabad percét, sokszor még a téli fagyos napokat is-Sóstón, a kertjében, a Mackó utcában tölti. Nem tétlenkedik soha. Két kezével és családja segítségével, a gödör ásásától a szigetelésig minden az ő kezük munkáját dicséri e takaros házban. A kert azonban „csak” Matyi bácsi birodalma. Cso­dás botanikus és sziklakertet, picinyke mes­terséges medencét varázsolt ide. Tavasztól késő őszig sok a vendége. Jönnek csodálni a tavirózsákat, a medencébe telepített dísz­halakat, és a ház előkertjében kialakított alig 36 négyzetméteren elterülő sziklakért különlegességeit. Több mint 200 olyan virá­ga, növénye van, amelyeket katalogizált. Leg­büszkébb talán a hét magnóliafájára. Domokos Mátyás bácsi a széppel fertőzi környezetét. — Virágokból, dugványokból, magokból másoknak is szívesen adok, díjtalanul. A nyíregyházi botanikus kertnek tavirózsát, a debreceninek tulipánfát neveltem. És sok­sok kertbarátom van, akiktől kapok is, s adok is magot, virágot. Igyekszem széppé tenni öreg napjaimat, és a környezetemet. És az emberekét is. Farkas Kálmán NEVEK, S KIEJTÉSÜK Nyíregyháza utcáit járva., Körülbelül egy évtizede nagy vita folyt a budapesti megálló- nevek kapcsán arról, hogyan ejtsünk bizonyos neveket. A vi­tát az indította el. hogy a met­ró Batthyány téri megállójá­nak a nevét miként mondjuk: battyány-nak, battyá.ni-nak, battyányi-nak? Azóta már sok­szor megírták, hogy az utóbbi ejtés a helyes. Eíféle kiejtési nehézségek, összevisszaságok nemcsak Budapesten fordulnak elő, hanem Nyíregyházán is. Igazságtalanok lennénk a nyír­egyháziakkal, h-a .mindent az ő nyakukba varrnánk. A várost felkereső idegenek is terjesztik a ..kórt”, hiszen ők álltaiéban a térképről olvassák le az ut­canevet. Városunkban nincs a Batthyány-hoz hasonló bonyo­lult írásképű utcanév, de a könnyebbekkel kapcsolatban is lehetnek nehézségek. Menjünk ki tehát az utcára! ílógebbi hellyesírásunk az s hangot igen gyakran kettőzve írta le. de .az emberek egynek ejtették. A mai gyakorlat kissé mást mutat. Az aradi vértanú (Kiss Ernő) nevét gyakran hal- l.-nj- ál írááképtick, megfelclö- ■ Bessenyei flySrgy bcsc­nyei-nek ejtette a nevét, akár­csak Kossuth Lajos kosút-naik (és nem kossut-nak!) Ezt ö maga is bizonyította egy szel­lemes szójátékkal. • Hosszú emigrációja alatt több álnevet is használt. Angliában pl. a kö­vetkezőt: Ramway. Nagyon is angol névnek látszik: s Kos­suth alaposan megtévesztette vele Ferenc József rendőrsé­gét. A kiváló államférfi a sa­ját nevét fordította le angolra a következő tagolásban: kos (angolul: ram) + út (way). Természetesen egyéb írás­módról is tájélkoztatnalk az ut­canévtáblák. illetve a térkép. Széchenyi nevét sokan szécse- nyi-nek ejtik, pedig a „legna­gyobb magyar” soha nem mondta így. Nagyon problémás Westsik Vilmos családneve. A helyes: vescsik, és nem vejcsik. vessik. vesszik. A kiváló orvos­ról Jósa Andrásról városrészt,, utcát és kórházat neveztek él. tehát valamilyen vonatkozás­ban gyakran emlegetjük, saj­nos. nem a. megfelelő ejtésben (helyesen." jőzsa), h'aiiem íz' • írásképnek rnegíéiétóéHH^ier: 's Vezeté'krvóWjink tekintáíveífe'* sze végződik -i-re vagy i hang- értékű -y-ra (ezek általában helynévi eredetűek). Ha még magánhangzó is van előttük, igen hajlamosak vágyunk a név végén j-t ejteni. Bizony elő­fordul. hogy ilyeneket hallunk: Bocskai utca, Görgej Artúr ut­ca. Kállaj Éva utca stb. Van­nak olyan családnevek Is. ame­lyekben már nem nagyon vesz- szük észre, hogy annak idején helynévből! képezték őket; ilyen pl. Vay Adám és Fáy András neve. Bizony, nem ritka eset, amikor így halljuk: vaj. fáj, pedig mondhatnánk helyesen is: vaji-nak. Illetve fáji-nak. Ugyan miért harapjuk el az 1-t? Mert könnyebb az ejtése? Az íráskép és az ejtés között . tehát különbség lehet a szemé­lyekről elnevezett utcák, terek stb. esetében. Így ha helyesen akarunk J?eszélm, utána kell néznünk. Elvégre a torzíláiShoz senkinek sincs joga, s a'rról nem is beszelve, hogy könnyen .» nevetségessé válhatunk. Avagy . mrt szólnánk ahhoz, ha á saját nevünket torzíított) »lakban hatMníffi*-- bárkitől is? n-"» Mizser Lajos-v Vittorio lie Sica sziiletésnapjára Különböző for­rások eltérően jelölik születé­se évét. Mivel a többségük sze­rint az idén lenne 85 eszten­dős a világhírű olasz színész­rendező, Vittorio de Sica, mi most emlékezünk meg róla. Neve még életében bekerült a filmtörténetbe. Mór 13 esz­tendeje halott. Ha semmi más nem fűződne a nevéhez, mint a Biciklitolvajok — a brüsz- szeli világkiállítás alkalmá­ból minden idők legjobbjai­nak megszavazott 12 film egyike —, akkor is arany betűkkel írta volna be magát a hetedik művészet történe­lemkönyvébe. Az olaszországi Serában született. Kereskedelmi isko­lát végzett, jogot tanult, de érdeklődése a színpad felé vonzotta. A harmincas évek elején már élvonalbeli szín­padi színész, az évtized vé­gén pedig mór a filmnél ta­láljuk: forgatókönyvíróként tevékenykedett. 1918-ban állt ugyan mér a kamerák előtt, a felvevőgép másik oldalára 1939-ben került, akkor ren­dezett először. Nemzetközi áttörést csak a fasiszta rend­szer bukása után ért ed, ami­kor Cesare Zavattini forgató­könyvíróval együtt, dolgozva elkészítette neorealista film­jeit. A fiúk a rács mögött kis római cipőtisztító gyerekek drámai kalandját mondja e! az utcák forgalmában és a börtön poklában. Georges Sadoul szerint a film igazi jelentősége akkor mutatko­zott meg, amikor befejező­dött a tetralógia, amelynek egyes darabjai a Biciklitolva­jok. a Csoda Milanóban és A sorompók lezárulnak. A Biciklitolvajok egy római munkanélkülinek és kisfiá­nak hétköznapiságában is fe­lejthetetlenül megrendítő tör­ténete. A Csoda Milanóban az emb.eri szolidaritás ma- gasztalása, amelyben a „tün­dérmese” a nép követelései­nek kifejezője. A sorompók lezárulnak a nyugdíjasok vi­gasztalan sorsát mutatja be. De Sica egy 1959-es nyilat­kozatában így beszélt: „Film­rendezés közben mindig arra törekedtem, Hogy az élet igazságát még abban az eset­ben is rögzítsem, ha ez az igazság nagyon keserű”. Még a háború alatt, 1943- ban készítette el A gyerme­kek figyelnek bennünket cí­mű filmjét. Egy gyermek tör­ténetében, aki szüleinek tönk­rement házasságától szenved — az olasz fasiszta polgári tár­sadalom törékenységét tük­rözte. Alkotása kivétel a há­borús években készült olasz produkciók között. 1955-ben forgatta a Tetőt, az utolsót, amelyik a neorea- lizmus vonalába tartozott. De Sica „az olasz film történe­tének csodálatos éveiről” be­szélve egy ízben elmondta, hogy a filmtörténetben mér­tékadó alkotások között alig volt anyagilag sikeres — óriási konkurenciát jelen­tettek a velük egy időben be­mutatott amerikai kommersz vígjátékok, ö ilyenkor szí­nészként, ugyancsak vígjáté­kokban kereste meg a rende­zéseihez szükséges pénzt. Em­lékezhetünk a Kenyér, szere­lem . . . filmekre, amelyekben hol Lollobrigída, hol Sophia Loren oldalán volt rokon­szenves hősszerelmes. Szere­Vittorio de Sica pei között vannak maradan­dók is, ilyen a többi között a Rovere tábornok címszere­pe. Rendezései közül a már említett neorealista remeke­ken kívül kiemelkedik a.Mo- ravia regényéből készült Egy asszony meg a lánya, és em­lékezetes az Altona foglyai. Egy évvel halála. előtt a Grazia című lapnak adott nyilatkozatában így vallotta: „Én csak egyféleképpen tu­dok filmet csinálni. Csak egy alkotó vénám van. És ahhoz hű maradok. Nem érdekelnek új hullámok,, divatok: én az emberek érzelmeire akarok hatni, az érzelmek pedig időt­lenek. nem mennek ki a di­vatból, megszületnek és el­használódnak, ma éppúgy, mint száz évvel ezelőtt.” Utolsó filmjeit is abban az esztendőben. 1973-ban forgat­ta. Hófehér hajával is örök­ifjú charmeur volt az Oscar- díjas rendező. Hála a filmsza­lagnak, időnként még talál­kozhatunk alakjával, mun­káival, amelyek fent idézett hitvallását tükrözik. Kvarcóra ír himnusszal Szabolcs-Szatmár megye va­lamelyik szakmunkásképző intézetében is készülhetett volna a riportkönyv, amely­nek elejéről idézünk: „Az évi igény 4—500 szakmunkás vol­na, de az iskola csak 350 gyereket tud beiskolázni. En­nél több jelentkezőt nem si­kerül toborozni. Így a kör­nyékbeli gyárak, , üzemek örökké létszámhiánnyal küsz­ködnek, bizonyítványosztás­kor a munkaügyisek, vagy megbízottaik gyakran a fo­lyosón várják a frissen vég­zett szakmunkásokat. A ta­nulók 38 százaléka paraszt származású, 51 százalékuk munkás, 30—40 százalékuk hátrányos helyzetű.” A szakmunkástanulókkal és környezetükkel foglalkozó könyv Vathy Zsuzsa Kvarc­óra ír himnusszal című ri­portkönyve a Kozmosz-köny­vek sorozataként augusztus elején jelent meg a nyíregy­házi könyvesboltokban. Való­ságfeltáró, szocjográfiai ri­portot vehet az ol­v ísó A hétadffi a kiskun­félegyházi sPpPní nkásképző intézet és az Alföld egy sző­kébb rixzevv. Mégis úgy érzi az olvasósi hogy ezek a fiata­lok és szú.Lej^ltt élbek közó;. • . Az éfaérfíe, csuPán a művelő­déspolitikai határozatok el­olvasása után, nem csak az iskola falai között mozog, el­látogat a tanyákon élő szü­lőkhöz is. „Tizedszer ebben az évben felültem a Nyuga­tiban a Szeged felé induló vonatra, és elutaztam Kis­kunfélegyházára” — írja egy helyütt. Pár évtizeddel ez­előtt Móricz Zsigmond járta ilyen kitartóan ezt a vidéket és riportjaihoz, könyveihez gyűjtötte az anyagot. Vathy Zsuzsa könyvének talán azért is van irodalmi értéke, mert néhány tanulót és ta­nárt jellemez, s megrajzolja, felvillantja némelyik szülő portréját. Az ismert, de nem eléggé ismert siralmas tény tárulko­zik elénk a könyvben. Né­hány idézet: „A nyelvtan­dolgozatok kapcsán arra a megállapításra jutottunk, hogy a tanulók helyesírási készsége nagyon gyenge. A leggyengébben a geometria sikerült, a teljesítmény mind­össze 20 százalék volt. A ta­nárok szerint az autószere­lőknek mindig könnyebben megy a tanulás, mint a fes­tőknek, kőműveseknek.” Mélyre nyúl az író-riporter és valós társadalmi gondokat feszeget. Egyik riportalanya például ezt mondja: „Az 1961-es oktatási törvény alap­jában véve jó szándékú, de a gyakorlati lehetőségeket alig ismerő főhatóság azt tűzte ki célul, hogy hysz éven belül minden tanköteles gyerek vé­gezzen középiskolát. Az, el­képzelés fejleszti a gimnáziu­mokat. de leépíteni igyekszik a szakmunkásképzést Í963­.baa, tyaba .j$,.az^s^áf^teh^l^ró képességet meghaladja, így t, Pistik, hogy a demográfiai csúcsot a szakmunkásképzőkben kell levezetni. És aki ezek után szeretne eligazodni az okta­tási törvények dzsungelében, ugyancsak szedje össze ma­gát.” Megtudjuk a könyvből, hogy az említett helyen tíz év óta nincs megoldva a tan­műhelyi gépek nagyjavítása, s a leendő szakmunkások már tanuló korukban megismer­kednek — az anyaghiánnyal. Olvashatunk arról is, hogy sokan a több éves, drága kép­zés után nem a tanult szak­májukban dolgoznak. „Nővé­rem női szabó szakmát ta­nult, de keveset keresett és elment a tésztaüzembe tész­takészítőnek.” Az írónő jól használja fel műveltségét, olvasottságát. Az egyik folyóiratból ezt idézi: „A szakmunkástanulók több­sége a munkát nem alkotó- tevékenységnek, személyes szükségletnek, hanem társa­dalmi életfeltételnek tekinti. Eszköznek, amellyel bizonyos javakat megszerezhetnek ma­guknak. Az életük közép­pontjában nem annyira a munka áll, hanem a megsze­rezhető jó, a munkán kívüli élet." Némi hibája a könyvnek, hogy néhol nem elég feszes, eltér a tárgytól. Talán fölös­leges az iskola részletes, sö­tétítő függönyöket is ismer­tető bemutatása. Kiskunfél­egyháza városának történetét talán más könyvben olyas- . nánk szívesen. Nem egészen á tárgyhoz illő ez a riporte­ri kérdés: — Milyen bab.ónák '. ezen a vidéké pí A * kormányszintpritífciol- i ’#f^vaso1 vagy sümk I _ Náhrádi Lajos ■ Ulf HÉTVÉGI MEUUÉKILlft : ,í-{ terr -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents