Kelet-Magyarország, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-13 / 216. szám
1986. szeptember 13. ^ A felhőid árnyékában 2. Buda csellel, harc nélkül a terüké Vegyünk elő egy térképet, engedjük szabadjára a képzeletünket és menjünk vissza két-három évszázadot az időben. Mekkora volt az a török birodalom, amelynek seregei 1526-ban tönkre zúzták a mohácsi mezőn a magyar hadakat és utána elfoglalták az ország jelentős hányadát? A félhold világított Észak-Afrika fölött. Egyiptom, Tripolisz, Tunisz és Algír a török birodalomhoz tartozott. Ugyanígy a mindenkori szultánnak fizetett adót Irak, a Vörös-tenger keleti partjának, a Krím-félszigetnek és a Balkán-félszigetnek a lakossága. Öriási katonai hatalom tartotta rettegésben a török birodalom határán élő népeket, országokat, mert soha senki sem tudhatta, hogy Konstantinápolyban ki ellen főznek támadó terveket a nagyvezér tanácsadói. Térjünk vissza a végzetes 1526-os esztendőre, amikor is II. Lajos király serege megsemmisült Mohácsnál, itt a túlerő diadalmaskodik, míg 1541-ben a cselvetés győz, mert ekkor amíg Szulejmán szultán Budán kívül fogadja a kis János Zsigmond gyerekkirályt, és három gyámját, addig a török katonák Buda nyitott kapujain, mintha csak a palotákat bámulnák, békés szándékot színlelve besétáltak a Várba és amire a megtévesztett őrök, polgárok észrevették, már minden kaput, teret, keresztutat elfoglaltak. Harc, puskalövés nélkül. Ekkor senki nem sejthette, hogy milyen könnyen jutott Buda a török birtokába, olyan nehezen tudják majd a keresztény hadak 145 esztendő múlva visszafoglalni. Csaknem másfél évszázadig a félhold ragyogott a Duna magyar partjai fölött. Amikor a törökök fortéllyal megszerezték Budát, a janicsárok parancsnoka lovas hírnökkel adta a lakosok tudomására: — A hatalmas Szulejmán császár parancsolja, hogy a városban mindenki tegye le a fegyvert és maradjon otthonában. Aki nem engedelmeskedik, annak levágják a fejét. A polgárok megrettentek, és nem mertek szembeszállni a turbános katonákkal. Ezzel megkezdődött a törökvilág Budán. A város megváltozott, ezt jól érzékelteti Reinhold Lubenau kőnigsbergi utazó naplójának egyik részlete: „... A házak és paloták, amelyekből rendkívül sok volt valaha, jobbára düledez- nek, megtámasztva állnak. Mert ha a törököknek lovaik számára helyük van, azzal sem törődnek, hogy házaikba behull az eső. A tekintélyes épületeket puszta hiúságnak tartják ... Nem nagyon törődnek azzal, hogy a házakban egerek, gyíkok, menyétek, skorpiók tenyésznek, mert ők a házakat, mint zarándokok, átmeneti szállásnak tartják ... Nagy uraik azonban szép kerteket is csináltatnak, ezekben fényűző fürdőket építtetnek.” A törökökre emlékeztetnek a később feltárt leletek, így például a hajdani Pasa sze- ráj romjai. Aki elmegy a mai Vármúzeumba, az megláthatja a török művészet, a fegyverkészítés, az iparművészet sok remekét. Budát azonban rengeteg kár érte. 1578. Drámai esztendő. Ekkor a villám belecsapott az egyik palotába, ahol a törökök lőport tároltak. A budai palota kövei, amint ezt Zolnay László, „A budai vár” című könyvében is olvashatjuk, a Duna jobb partjáról átrepültek a bal partra, szétszakították a folyamon létesített hajóhídakat. Növelte a bajt, hogy a robbanás nagy tűzvészt okozott. Ilyen csapás még nem érte a palotát és a környező épületeket. Aki ekkor látta a várost, hihetetlennek tarthatta a korábbi itáliai mondás igazságát: „A kerek világnak három városa gyöngye: Velence a vizeken, Buda a hegyekben, és Firenze a síkságon”. A lőportár robbanása pedig nem is Buda romlásának a vége, hanem éppenséggel a kezdete volt. 1591-ben Rudolf császár követe ajándékokat vitt III. Murad szultánnak. A diplomata kíséretében utazott Vratiszláv, egy nemes cseh fiatalember is, aki ezt jegyezte fel budai élményeiről: „Régen Buda külvárosaiban is szép épületek emelkedtek, régi magyar királyok és főurak lakóhelyei. Ma már csak romok láthatóak. Ami pedig még fennmaradt és némileg lakható, az kaszárnyául szolgál. A katonák szegények, alig kapják meg mindennapi szükségletüket. Nincs otthon mit őrizniük. Ha a tető valamelyik részén átcsorog a víz, akkor ahelyett, hogy megjavítanák, áthurcolkodnak a ház másik végébe, ahol még száraz helyre vethetik fekhelyeiket.. A cseh fiatalember elismeréssel ír a török fürdőkről, amelyeket ki is próbált és feljegyezte, hogy kilenc kerek fülkében sárgaréz csapokon folyik a hideg és meleg víz. Fontosabb persze az — mert. Rudolf császár és magyar király kémfeladattal küldte embereit Buda várába, — hogy megszámolták, harminc ágyú védi a falakat és az egyiknek a csövébe még egy ember is beleférne. Feltűnt Rudolf embereinek a török állandó készülődése, a várható újabb harcokra. Mindenütt látták malmukat, amelyek lőport készítettek, erődöt építettek és nagy fegyverraktárakat. Rudolf császár és király ajándékokat küldött a török szultánnak, de ez nem csillapította Konstantinápoly támadó kedvét, megindultak a kisebb-nagyobb támadások. 1596. III. Mehmed szultán személyesen vezette hadait magyar földre és el akarta fogAz egykori budai városháza, Hadik András szobrával A Tánciics Mihály utca lalni Eger várát. A védők nem voltak olyan egységesek, mint 1552-ben, amikor Dobó irányította a katonákat. Eger falait csak kevés magyar, de annál több német, vallon és lengyel próbálta védeni a túlerővel szemben. A katonák, amikor felrobbant egy lőpó- ros hordó, gyáván viselkedtek. Nyáry Pál parancsnokot megkötözték és a várat átadták a töröknek. Szomorú esemény a magyar várak történetében. A hadiszerencse azonban forgandó. 1596 október 26-án, tehát tizenhárom nappal Eger eleste után, Mezőkeresztesnél összecsapott a császári haderő a törökökkel. Ibrahim nagyvezér csapatai győztek ugyan, azonban súlyos veszteségeket szenvedtek. Nincs hosz- szabb fegyvernyugvás a magyarországi háború ide-oda hullámzásában. 1598-ban a császári és királyi csapatok elfoglalják a törököktől Győrt és felvonulnak Buda ostromára. (Folytatjuk) „Áhalmennék én a Tiszán...” Ungvár magyar nyelvű iskolájában nevettető iccsodó, a szavaikat összeíró Ikortesszónok, a kedve- kacsintó, a jópofa, a x-iszoibonral Londonban ilgó turista, a szellemes erainszié mind a sokszínű al László volt. rra talán kevesebben emlé- iek, hogy filmezett is, ha is túl gyakran. Először -ben állt kamerák elé. lonyi Géza Isten rabjai í regényének filímvádtoza- n. Játszott a 2x2 néíha című filmvígjátékban irég a televízióban láthat- Az ötvenes években a írpapa, A csodacsatár, üfelé • a lejtőn, később a néni két élete —, hogy néhány filmjét említsük. r színpadi alakításaira va- nűleg még kevesebben ■keznek. Pedig ő volt Bur- a Szibériai rapszódiában, mdőr Gyárfás Férfiaknak című darabjában, a papa yppolit, a lakájban, dr. az Én és a kisöcsémben. televízió elképzelhetetlen nélküle. Nemcsak tévéjá- klban szerepelt, de nem yozhatott a szilveszteri rákiból sem. Már nyugdí- volt, fájdalmasan súgva dt el betegségének híre, mindig láthattuk, és a akkor készítette összefognak szánt portréfilmjét. , május 10-én ragadta el a .. Azóta nagyon hiányzik, yzik a kollegáknak, akik hték, hiányzik a közön- ék, amely felvidul, ha egy-egy régi felvételen vnittótja. idén lenne 75 éves. o Tényleg a szép magyar népdalt hallom? Itt, ahol az imént a Korjatovics téren érdeklőd^ tem, aztán a Szuvorova utcán haladtam végig, majd pedig a Moszkovszkaja naberezsnaja vonalát javasolták útirányomul, hogy a keresett címre odataláljak. Megállók a rozsdabarna épület előtt. Most már az első emeleti nyitott ablakokon át kiszüremlő dallamfoszlányok szövegét is összeilleszti bennem a felismerés öröme: Általmennék én a Tiszán ladikon, ladikon, de ladikon . . . Ott lakik a, ott lakik a galambom . . .” Ungváron, a Szovjetunió Kárpátontúli területének legnagyobb városában inkább ukrán beszédhez szokott a fülem, s oroszhoz a szám. Hogyne dúdolnám tehát az ismeretlen éneklőkkel együtt a magyar népdalt! Túl a Tiszán — de néhány utcányival még az Ung folyón is túl — örülök a magyar szónak. e — A mi iskolánkat tetszik keresni? Három vörös nyakkendős úttörő vesz körül, egy mosolygó szemű kisfiú és két kislány; a lányok hajfonata tökéletesen egyforma lenne, ha a szőke selymessége nem ütne el a barna bársonyosságától, ök zökkentenek ki szemlélődésemből. — A ti iskolátokat? — kérdezek vissza. — Attól függ, melyik az. — Hát ez itt, ni — mutatnak az éneklő ablakokra. — A tízes. — A tízes? Ez a neve? — A 10. számú Zalka Máté Középiskola. — Középiskola? Ti legfeljebb hatodikosok lehettek. — ők igen — mutat copfos társaira a kisfiú —, de én már hetedikes vagyok. Nálunk tíz osztály van. A kis szőkének gyanús a tájékozatlanságom. Megkérdezi: — Magyarból tetszett jönni? Bólintok. o — A Szovjetunió egyetlen magyar nyelvű középiskolája a mienk — mondja néhány perccel később, már az épületen belül, a vezetése alatt álló intézményről Takács József igazgató. A történelem—társadalomtudomány gzakos tanár az Ungvári Állami Egyetemen végzett, 1971 óta irányítja hatszáz tanuló és negyvenöt tanár munkáját. — Ha levelet kapunk Magyarországról és a borítékon csak annyi áll: Zalka Máté Iskola, Ungvár — már megtalál bennünket a postás. Ezt a nevet mindössze öt in? tézmény viseli a Szovjetunióban, de itt, a Kárpátontúlon csak mi. Igyekszünk .is becsületesen ápolni a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosának az emlékét, aki egyebek között részt vett Krasznojarszk, majd a Krím felszabadításában. Zalka tábornok lányával jó kapcsolatunk alakult ki, többször vendégül láttuk már az iskolában. A Zalkában 7 éves koruktól az érettségiig egy évtizedet'töl- tenek el a gyerekek. Nemcsak magyar anyanyelvűek Ungvár- ról, Beregszászból, Nagyszöllős- ről, Husztról, Perecsényből, aztán a kisebb falvakból, Keter- gényből, Nagyrátról, Szűrtéről, Hongokról és máshonnan, hanem más ajkúak is. — Akárcsak Ungváron, nálunk is tíz-tizenegy nemzetiség van, de miként a Szovjetunióban bárhol, az iskolában sem a nyelve szerint határozzák meg az embert — folytatja az igazgató, — Az oktatás nyelve természetesen a magyar. Oroszt heti öt órában tanulnak a gyerekek, háromban az irodalommal, kettőben a nyelvtannal ismerkedve. Saját tankönyveink vannak, mi látjuk el oktatási anyagokkal a moszkvai magyar kolóniát is. Az ungvári 10. számú Zalka Máté Középiskola — az Ungvári Állami Egyetem gyakorlóiskolája — fő feladatának a továbbtanulásra való előkészítést tekinti. A diákoknak a negyedik, ötödik, hatodik, hetedik, nyolcadik és kilencedik osztály befejezésekor tanév végi vizsgát kell tenniük. A tanterv is eltér a magyarországitól. Mások az arányok, más a felépítés, a tagozódás. Negyedikben például már dióhéjnyi világtörténelmet, nyolcadikban szovjet állampolgári és jogi ismereteket, a tizedik osztályban pedig társadalomtudományi ismereteket is oktatnak az ungvári magyar nyelvű iskolában. o Munkára nevelve — írhatnám a befejező rész élére, ha összegezni akarnám mindazt, amit az iskola klubhelyiségében Ladányi Ibolyától hallottam. Újdonsült kalauzomat előbb tizedikesnek, azaz másodikos gimnazistának néztem. Csodálkoztam is aztán, amikor az igazgató úgy mutatta be: legközvetlenebb segítője néhány éve érettségizett, s jelenleg a Zalka függetlenített (!) úttörőcsapat-vezetője, itteni el- x nevezéssel: úttörőtitkára. Ibolya azonban nemcsak az iskola úttörőéletét szervezi, hanem mindazt, ami a tanuláson kívül a gyerekek mindennapi életéhez hozzátartozik. Elmondja például, hogy nyaranta a tanulók egyhónapos nyári munkán vesznek részt. Tavaly a 13—14 éves diákok 4800 zöldséges és gyümölcsösládát szegeitek össze, darabját 12 kopejkáért. A költségeket (szállítás, étkeztetés) az iskola fedezi, a kereset viszont a gyerekeket illeti meg. Egy évre 284 ezer rubel az iskola költségvetése, ebből 18 ezret a nyolc napközis csoportra, illetve a kisebb jövedelmű szülők gyermekeinek szociális segélyezésére fordítanak. A jövedelmi különbségek eltüntetésére vezették be a kötelező iskolai egyenruhát is. A finom kásmirból készült praktikus köpeny és a sötét szoknya, illetve nadrág mindennapos úttörőöltözet. A drágább külföldi holmit és a szegényesebb, kopottabb ruházatot egyaránt kiszorítja az iskolafalak közül. A zalkásokat az ungvári ruhagyár patronálja. Az iskolának ez évi több ezer rubel támogatás. Cserében a kilencedikes lányok, akik gyakorlati tárgyként szabás-varrást tanulnak, nyaranta a gyárban dolgoznak egy hónapot. A fiúk gyakorlati érzékét sem hagyják parlagon heverni: autó-motor szerelésből akár szakmát is szerezhetnek az érettségivel egyidejűleg. Ladányi Ibolya elújságolja, hogy az iskola úttörői milyen előkelő helyezéseket értek el a tanulmányi és sportversenye? ken, hogy a Zalka kórusa harmadik a városban és szerepelt az ungvári televízió magyar adásában is. Mondja: örül, hogy a Tiszántúlról érkezettnek is adhat hírt egy hatszáz lelkes közösség mindennapi életéről, örömében a hírvivő is osztozik, Juhani Nagy János
