Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-09 / 187. szám
1986. augusztus 9. e Kovács Tibor, a megyei tanács közművelődési csoport vezetője, osztályvezető-helyettes, Tivadaron született, 49 éves, a debreceni, illetve a pesti egyetem magyar— könyvtáros szakán szerzett diplomát. Nős, felesége a tanárképző főiskola könyvtárának igazgatóhelyettese. Mint gyakorló könyvtáros tizenhét évig dolgozott a mátészalkai községi, majd városi könyvtárban, 14 évig a könyvtár vezetőjeként tevékenykedett. 1977 óta dolgozik a megyei tanács művelődési osztályán, a közművelődés sokrétű munkájának egyik irányítója. Több közéleti tisztséget is betölt; titkára a megyei közművelődési bizottságnak, elnöke a TIT megyei szervezete ellenőrző bizottságának. Szakmai munkájának egyik fontos területe a művelődési otthonok tartalmi tevékenységének elemzése, a tapasztalatok hasznosítása, a megújítás, korszerűsítés segítése. £ Sokan azt mondják, korszerűtlen for- ^ ma, nem lehet mit kezdeni a művelődési otthonokkal, túllépett rajtuk az idő. Mi erről a véleménye? — A kérdésre nem lehet kategorikus választ adni, mert a művelődésiotthon-hálózat megyénkben éppúgy, mint országosan, igen összetett képet mutat. Ez vonatkozik az épületek állagára, felszereltségére éppúgy, mint az ott folyó tartalmi munkára, a közművelődési tevékenység minőségére. Az eltérések igen jelentősek, a kis egytermes — tiszteletdíjas népművelővel dolgozó művelődési otthontól a városok jól felszerelt művelődési központjáig — ahol természetesen több főhivatású népművelő végzi munkáját — iggij széles a skála. — Ezért nem is támaszthatunk egységes, valamennyi intézményre érvényes követelményeket velük szemben. Az intézményeket a hatvanas évek elejétől hálózatba szervezte a művelődési irányítás, hogy a nagyobbak, a jobban felszereltek segítsék a kisebbeket. Mindezekkel együtt megyénkben is a művelődési otthon jellegű intézmények egyharmada-fele képes ellátni feladatát. Mi ennek az oka? A meglévő szegényes, vagy egysíkú épületállomány, a kevés anyagi támogatás, a szereptévesztés? — Az okok összetettek, s valóban az elsők között említhetjük az épületeket, amelyek egy tekintélyes része eredetileg sem művelődési otthonnak épült, majd az ötvenes évek „divatja” és lehetőségei szerint létesült akkori „kultúrházak” sem igen felelnek meg a mai igényeknek. A művelődési otthonok egy jelentős része a szó igazi értelmében nem eléggé otthonos, vonzó, ahhoz, hogy a lakóterületen élő emberek kedvelt, rendszeres találkozóhelye, a művelődés, a szórakozás színtere legyen. Változók az anyagi lehetőségek is. összességében — me- gyeileg — a mostani években sem kapnak kevesebb anyagi támogatást a művelődési központok, otthonok a fejlesztésre, felújításra, bővítésre, berendezési, technikai eszközeik gyarapítására, mint a korábbi években. S ez igen pozitív a mai nehezebb gazdasági helyzetben. Mégis hozzá kell tennem, hogy igazában akkor válhatnak valóra a kitűzött célok, ha a helyi pénzügyi erőforrások, a megyei támogatás és az országos szervek — az országos közművelődési alapból nyerhető összegekre gondolok ezúttal — kiegészítik egymást. E három forrás összehangolására azért is szükség van, mert közismert, hogy drágulnak a kulturális szolgáltatások költségei is, a fenntartás, az „üzemelés” kiadásai, az energia, a különböző eszközök, így minden fillért csak célszerűen szabad elkölteni... ^ Egyetért-e azzal, hogy a művelődési otthonok — s ez nem megyei jelenség — nem haladtak az idővel, az irányítás, a tartalmi munka korszerűsítése, a profilok korszerűsítése, hozzáigazítása a jelenlegi igényekhez szereptévesztéshez vezetett? — Valóban érzékelhető, hogy az ésszeHétvégi interjú Kovács Tibor OSZTÁLYVEZETŐ-HELYETTESSEL a művelődési otthonok reformjáról rűbb, hatékonyabb gazdaságirányítási rendszerre való áttérés, amely a gazdasági életünkben fokozatosan végbemegy, nem haladt kellő ütemben az intézmények demokratizálása, az irányítás, ösztönzés, a teljesítményre alapozott értékelés korszerűsítése. Véleményem szerint megyénkben is azok a művelődési központok, otthonok, házak népművelői teszik jól, akik széles társadalmi alapokra helyezik az intézmény vezetését. Ezzel nemcsak színesítik tevékenységüket, hanem jobban igazodnak a helyi — és tegyük hozzá — a valóságos művelődési igényekhez, mindennapi kultúrájához. A demokratikusabb irányítás alapján komoly szerepet, beleszólást szánnak a helyi társadalmi és tömegszervezeteknek, a szakszervezetnek, a KISZ-nek, a népfrontnak, illetve az ezekhez kapcsolódó művelődési egyesületeknek, kulturális közösségeknek. — Sokat javított a tartalmi profilok helyes irányú alakításán a korábbi években hozott szabályozás is, amely különböző kategóriákat állított fel — követelményeket írt elő. Tisztázta az intézmény alapellátási funkcióját. Ennek nyomán — és természetesen a szemlélet változásával együtt — megyénkben is kevesebb az arc nélküli, az egymáshoz mindent hasonlító, „mindent felvállaló” művelődési otthon. Jó néhány helyen a helyi igények sajátos arculatot kölcsönöznek a művelődési intézménynek, ahol rájöttek, a tévé, video, a számítógépes korszakunkban, nem kell mindennel foglalkozni... Q Igen, de sokáig az volt a jó művelődési otthon, amely sikeres, nagy rendezvényeket tudott felmutatni. A számszerűség, a nagy közönség részvétele jelentette az elismertetést, rangsorolást. Mi változott az utóbbi időben? — Szeretnék visszautalni a beszélgetés elején szóba került gondolatra, a gazdaság- irányítás korszerűsítésére; jól tudjuk, ez nem szűkén értelmezett cél, hanem társadalmi méretű korszerűsítési folyamat. Ehhez a mi területünkön az szükséges, hogy a valóságos teljesítményekhez, hatáshoz mérjük a kulturális tevékenységet, s ne az legyen a mérce; egy-egy rendezvénynek hány látogatója volt. Szakítani kell a régi beidegződéssel, a mennyiségi szemlélettel — még ha kellenek ezután is nagyobb tömegeket érintő és megmozgató kulturális rendezvények — fontosabbá válik a minőségi munka. Lehet egy-egy rendezvény, közösségi művelődési forma eredményes, hatásos akkor is, ha nem nagy tömegeket vonz. £ Ez a gazdasági életben szokásossá váló kockázattal is járhat. Tehát azt gondolja, hogy a művelődési intézmények is éljenek a bátrabb, kezdeményezőbb, netán kockázattal is járó műsorpolitikával, programszervezéssel? — Azt gondolom, szükség van erre, hisz eddig is adódtak olyan művelődési formák, rendezvények, amelyek bizonyos anyagi kockázattal is jártak, olykor ráfizetésesek voltak, mégis szükség volt rájuk, mert igényes művelődési, szórakozási célokat szolgáltak. Ezzel a jövőben még jobban lehetne élni. Ez azért is szinte elkerülhetetlen, mert a helyi igények, az érdeklődés felmérése aligha valósítható meg másként, s mivel minden kísérletnek vannak rizikói, ezzel a közművelődésben is. mint ténnyel számolni kell. De ennek következményeit is tudomásul kell venni, ha netán valamelyik kulturális „vállalkozás" nem hozza meg a kívánt eredményt, vagy kudarcba fullad, s nem a hozzáértésben, a szakképzettségben, a felelősségteljes szervezésben volt a hiba. A népművelőt ilyen esetekben ne érje hátrány. Mindez természetesen együtt kell, hogy járjon a megyében dolgozó népművelők szakképzettségének növelésével, anyagi és erkölcsi megbecsülésük, élet- és munkakörülményeik további javításával. A Hogyan érhető el a művelődési otthonok megreformálása, korszerűbb, színvonalasabb tevékenysége, amikor a megye művelődési otthonaiban sok a szakképzetlen népművelő és a szakképzettek bérezése is eddig elmaradt az országos átlagtól? — A mi területünkön is érvényes az általánosabb igény, amely az emberi tényező szerepét kulcsfontosságúnak tartja. A megye művelődési intézményeiben valóban sok a szakképesítés nélkül dolgozó népművelő, amely több éves gond, s elsősorban a kisebb településeket érinti. Megoldása nem várható máról holnapra, de a szükséges lépések megtételével sem lehet várni. Ezért a már dolgozó, de képesítéssel nem rendelkező — művelődési otthonokban lévőknek — magas színvonalú, kétéves szakmai tanfolyamot szerveztünk. Ez nem ad ugyan főiskolai, vagy egyetemi végzettséget, de mindenképpen javítja a pályán dolgozók szakmai ismereteit, kulturáltságát, fogékonyságát az új iránt. Ezenkívül kedvező változás az is, hogy a tanárképző főiskolán — megyei és minisztériumi együttműködés eredményeként — tovább növelték a népművelési szakra felvehetők keretszámát, ami a következő években érezteti majd remélhetőleg kedvező hatását. — Jóleső érzéssel szólhatok arról is, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben is sikerült lehetőséget teremteni s megyei költségvetésből a már dolgozó és szakképzettséggel rendelkező népművelők bérének emelésére. A megyei tanács egymillió forintot fordított a — Közalkalmazottak Szakszervezete kezdeményezésére és támogatásával — elsősorban az alacsonyabb fizetésű népművelők bérének emelésére. Az itt dolgozó szakalkalmazott állomány átlagbére megközelíti a hasonló végzettségű pedagógusok átlagbérét. Reméljük, ezzel lényegesen javulni fog a jól dolgozó és szakképzett népművelők közérzete és sikerül a pályán tartani az értékes munkát végző népművelőket. A Milyen sors vár a kistelepülések művelődési otthonaira? Ök kiktől várhatnak támogatást a jövőben? — Említettem a három anyagi forrást, a helyi tanácsok — és kulturális társulások — által nyújtott összegeket, amelyekről jól tudjuk, főként a kistelepüléseken okoznak gondokat, ahol kevés a termelőüzem, gazdaság, s amelyről a középtávú közművelődési tervünk úgy szól: az 1500 lakoson túli településeken részben klubkönyvtárak, részben közösségi helyiségek kialakításával indokolt megteremteni a lakosság alapszintű kulturális ellátását. Az is helyet kapott a megyei tervben, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani a következő években az oktatási és közművelődési intézmények együttműködésében rejlő lehetőségek jobb kihasználására, szem előtt tartva a két terület speciális eszközeit és módszereit. A községekben az iskolákkal közösen célszerű megteremteni a videózás feltételeit. — Itt említem meg a már szóba került harmadik anyagi forrást, amely a megye kistelepüléseit is érinti, ez pedig az országos közművelődési alap céltámogatása, amely várhatóan tizenöt-húsz kisebb településen javíthatja a művelődés tárgyi feltételeit, ha a beküldött pályázati kérelmeket kedvezően bírálja el az országos közművelődési tanács elnöksége ... £ Ügy tűnik, szervezeti, szemléleti változást is sürget az idő, ennek jegyében megyénkben is folynak kísérletek. Milyen tapasztalatokat hozott ez a többi intézmény számára? — A megyében kiemelten két településen Vaján és Apagyon kísérleteznek az egységes művelődési intézményrendszer — iskola, művelődési otthon, könyvtár stb. —szervezeti, irányítási, tartalmi összehangolásával. A tapasztalatok jók, bár mindenütt a sajátos körülményeket figyelembe véve kéll majd felhasználni. Lehetőséget látunk azokon a helyeken is a komplex oktatási-művelődési intézményi tevékenységre, ahol nem ilyen célra készült épületekben, közös elhelyezésben működnek a helyi kulturális intézmények, de jól kiaknázhatok a meglévő szellemi, vagy anyagi lehetőségek. Előfordul, hogy az iskola korszerű tárgyi és egyéb eszközökkel rendelkezik, miközben a művelődési otthon, vagy a könyvtár a minimális feltételeket is nélkülözi, s külön- külön „falak" között végzik munkájukat. A nyitottságot, a rugalmasságot szeretnénk erősíteni a népművelők gondolkodásában is, amelyek nagy tartalékaink a korszerűsítésben. £ Végül is miben látja a kivezető utat, hogy az igen tarka képet mutató művelődésiotthon-hálózat betöltse hivatását? — A kétezerig szóló megyei tervünkben is megfogalmaztuk, alapvető feladat a társadalmi igényekhez, a helyi adottságokhoz, az élet- és munkakörülményekhez igazodó művelődési feltételek biztosítása. Ösztönözni, segíteni kell a közösségi és egyéni művelődés kibontakozását, a szakmai és tudományos ismeretterjesztést, az amatőr művészeti mozgalmat, a fiatalok és nyugdíjasok szabadidős szórakozási igényeinek színvonalas kielégítését. Fontos feladat a rétegigények kielégítése mellett nagy figyelmet szentelni a társadalompolitikai és tudományos ismeretek terjesztésére is. Az a törekvésünk, hogy a nagyobb intézmények vállaljanak szerepet a közvetített érték kiválasztásában, a szocialista, humanista művészet népszerűsítésében, a befogadás tudatosabb segítésében. — Igen fontos, amiről már beszéltünk, hogy erősödjék a művelődési otthoni tevékenység társadalmi, mozgalmi jellege. Mindezek és az időszerű — közben felmerülő feladatok iránti érzékenység erősítésével — esélyünk van arra, hogy a művelődési otthonokat új fejlődési pályára állítsuk. Ezzel egyre inkább egy szocialista értékekkel dolgozó művelődési tömegmozgalom otthonává válnak a nemzeti vagyonunk fontos részét képező művelődési intézmények. Q Köszönöm a beszélgetést. Páll Géza ... mindenki úgy gondolja, ha balesetről, karambolról vagy hasonlóról hall- olvas: ez csak mással történik meg, velem nem. Egészen addig vélekedik így, amíg egy hibás döntés, egy rossz mozdulat vagy éppen egy másik gépkocsivezető hibája miatt be nem következik a baleset az úton — s akkor aztán főhet a feje. Még cifrább a helyzet, ha az autóbaleset mondjuk külföldi nyaralása alatt következik be — ott áll egy idegen ország közepén, beszélni nem nagyon tud, legfeljebb kézzel- lábbal egészíti ki azt a pár szavas tudását, amit az útiszótárból merített. Vegyünk egy példát. Gépkocsival Bulgáriába utazik a család, a tengerpartra. A nyaralás közepén beülnek a kocsiba, s kirándulni indulnak a közeli nagyvárosba. Útközben egy kanyarban bekövetkezik a már említett rossz mozdulat: megcsúszik és felborul a kocsi, szabályosan fejreáll. Mentő, rendőrség, csődület, viszonylag gyors intézkedés — az egyetlen sérült kórházba, a kocsi pedig (vontatva) szervizbe kerül. S itt kezdődnek a bonyodalmak. A szervizben az első kérdés: hol a papír a BULSTRAD-tól, azaz az ottani biztosítótól? Irány tehát a biztosító. Itt a kérdés: van-e casco-biztosítása? Van, mondja a póruljárt ember. Igen ám, de ezt nem tudja hitelt érdemlően bizonyítani, mivel erről nincs semmi papírja. Itthon ugyanis, elutazása előtt érdeklődött: s azt mondták neki az Állami Biztosítónál, hogy az itthon kötött casco ott is érvényes. Pont. Ebben meg is nyugodott akkor, hiszen egyrészt ő is abban a hitben indult el, hogy baleset csak mással történik, másrészt pedig, ha ott is érvényes a biztosítás, akkor nyilván megvan a rendje, hogy ezt az ottani biztosító ellenőrizze (telex, telefon, levél stb.). Nem ilyen egyszerű azonban a dolog. Ha nincs do- kument, nincs biztosítás sem, nekik tehát nincs semmi közük az ügyhöz, a károsult intézi a dolgot, ahogyan tudja. Telexezni ugyan lehetne, de az több napba kerül stb. A károsult okosnak képzeli magát, mivel itthon az Autóklubnál hitellevelet váltott. Ebben van egy szelvény, mely az üzem- képtelen kocsi hazaszállításáról szól. Annyi kell hozzá — olvassa — hogy a bolgár autóklubhoz elmegy, s ott segítenek azon nyomban. Csakhogy kiderül: az ottaniak még nem is láttak ilyen hitellevelet, nincs is sok kedvük a nyűgös magyarral foglalkozni. Menjen a biztosítóhoz. Summa summárum: kiderül, hogy casco-igazolás nélkül nincs is casco, hogy mit sem ér a sokat reklámozott autóklubos „testvériség”, hogy napokba telik, míg sikerül elhelyezni a hazaszállításra váró kocsit, a hitellevélen szereplő közvetlen budapesti szám, melyen személyesen is kérhető a hazahozatal, nem jó szám, hívjon újat ... Egyszóval: bosszúság és bosszúság. S töpreng a bajba jutott autós, mit is kellett volna tennie, hogy mindezt elkerülje? Rájön: ha tudja igazolni az ottani biztosítónál, hogy érvényes casco-ja van, akkor az mindent elintézett volna. Hazajön hát kocsi nélkül, itthon jelenti a biztosítónak mi történt, s az kézbe is veszi az ügyet. Kíváncsiságból érdeklődik, hogyan kellett volna cselekednie elutazás előtt. Telefonon közlik vele: érvényes a casco Bulgáriában is. Jó, jó, de hogyan igazolom? Vigye a kötvényét. De ez nem jelenti, hogy érvényes a biztosításom — mondja — hiszen, ki tudja ott, hogy én fizetem is a díjat? Hát... — hallja — ha nagyon ragaszkodik hozzá, akkor jöjjön be, és adunk egy úgynevezett Kék kártyát, mely igazolja, hogy érvényes a biztosítása. Ha nagyon ragaszkodik hozzá ... Szerintem nem ettől kellene függővé tenni az igazolás kiadását. Az ügyfél ugyanis miért ragaszkodna? Ha neki ezt mondják, akkor úgy érzi, hogy nem is olyan fontos az a kártya, csak a szőrszálhasogatók kérik, anélkül is minden rendben lesz, ha történne valami. S ha bajba jut, kiderül, hogy mégsem így van. S ez már nemcsak szerintem igaz. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET
