Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-06 / 184. szám
2 Kelet-Magyarország 1986. augusztus 6. Háromszáz méter szilárd útburkolat készült el az útépítő vállalat kivitelezésében az Északi lakótelepen, az Ősz utcában. Az Északi lakótelepen régen gondot okoz a csapadékvíz elvezetése. Most a szomszédos zártkerten át egy főgyűjtő csatornát épített illetve épít az Ecsedi-Láp Vízgazdálkodási Társulat. Üj szolgáltatás Mátészalkán, hogy az Áfész kölcsönzőboltja új helyen, az Alkotmány úti papírboltban kibővített cikklistával várja ügyfeleit. Mostantól kölcsönözhető betonkeverőgép, parkettacsiszoló gép, motoros és elektromos fűnyíró gép, porszívó, centrifuga, mosógép, írógép, mély és sport babakocsi, fagya- lu, kölcsönözhetők esküvői étkészletek. Ugyancsak őszváró hír, hogy a vízügyi igazgatóság dolgozói befejezték a Széchenyi köz csapadékvízelvezető rendszerének építését. Autóst, gyalogost is érzékenyen érint, hogy .ma már a városközpontban épül, olykor közlekedési nehézségeket okozva a gázvezeték. Az építők a lakosság elnézését és türelmét kérik. KUTYABARÁTOKNAK. Augusztus 7-én este 18 órakor a művelődési központ színháztermében tartja a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete nyíregyházi szervezetének Mátészalka helyi csoportja ünnepi alakuló ülését. Az alakuló ülésre a meghívottakon kívül minden mátészalkai és környékbeli kutyatartót, -tenyésztőt és természetesen minden kutyabarátot szeretettel várnak a rendezők. Az egyesület helyi csoportjába helyre és korra, nemre való tekintet nélkül a helyszínen bárki jelentkezhet. A mátészalkaiak már csak palotának mondják. A tervezett ütemnél is gyorsabban, egyre látványosabban épül a postapalota. (Farkas Zoltán felvétele) Augusztus 20. programjából Két hét választ el alkotmányunk ünnepétől. A városi tanács és HNF városi bizottsága elkészítette az ünnepi programot, illetve programjavaslatot. Népünnepély jellegű rendezvényekkel, munkás-paraszt találkozókkal, kulturális és sportrendezvényekkel ünnepük meg alkotmányunk törvénybe iktatásának 37. évfordulóját. Mátészalkán zenés ébresztővel kezdődik a nap. Délelőtt 10 órakor a Keleti lakótelepen lesz a központi ünnepség. Az ezt követő kulturális programban fellép egy kárpátontúli ének- és zenekar. A gyerekek részére lesz aszfaltrajzverseny, a sport- program kínál női és férfi kispályás labdarúgó-mérkőzéseket, JT-kupa futballmérkőzést, teniszversenyt, kézilabda-mérkőzéseket. Az MHSZ lövészversenyt rendez. Az ünnepi programot a ZalNem akarjuk az iskolásokat szomorítani, de fenyegetően közeleg a szeptember. Mire számíthat a város majd 3200 általános iskolása? Mi várja őket szeptember elsején? Jó hír a szülőknek: jóllehet a gyerekek számához mérten kevés a 81 tanterem, a 4 tornaterem, szükség van kiegészítő tantermekre is, várhatóan elérhető lesz, hogy az oktatás minden iskolánkban egy műszakos legyen. Egy, július végi felmérés azt mutatja, hogy a takarítások, festési munkák, javítások a tervezett ütemben folynak. Jelentős lemaradás TETSZIK a hír, miszerint részben a volt Múzeum bar átok Köre örököseként a közeljövőben Mátészalkán is megalakul a városszé- pítők, városvédők köre. Pontos nevét még nem tudom, de elkészült az alapszabály, és soksok, ma még talán egymást sem ismerő várost szerető ember koponyájában már fogalmazódnak a tervek, az elképzelések. Az olvasó, a rádióhallgató, a televíziónéző szinte naponta hah, olvas a városaink más és más nevű egyleteinek munkájáról. Sikereiről, olykor balsikereiről is, és ha valaki figyelmes, akkor megértheti, hogy milyen örömet, sikerélményt jelenthet egy-egy építészeti érték, vagy akár egy idős fa megmentése is. Nemcsak azoknak, akik az egyesület nevében — joguk van, lesz rá — szót emeltek a hivatalokban, hanem azoknak is, akiket a megmentett érték szolgált és szolgálhat ezután is. Hallottam persze olyan véleményt is. hogy ugyan mit akarunk mi, hiszen Mátészalka még alig város, a történelem sohasem volt túlságosan kegyes hozzánk, nem lehetnek hát megmenteni való értékeink. Kinek kell egy ócska parasztház, ha sorban állunk még a lakásokért, egy utcarészlet, ha •ott elfér egy bérház? Egyáltalán mire való ezeknek az emlékeknek a dajkálása, féltése? Van persze ebben valamiféle ráció, de gondoljuk végig, hogy ha elhisszük, ha elfogadjuk ezt az elméletet, akkor azt isx javasolhatnánk, hogy Mátészalka ne legyen többé Mátészalka«, nevezzük akkor mondjuk ,,Krasznaújváros”-nak, vagy egy kicsit bonyolultabban, (Kraszna-Balpart-Üj városnak. Akikor majd egyetlen idetévedő idegen, egyre többen vannak pedig, sem keres majd meghitt hangulatú öreg utcát, nem gondol arra, hogy a városnak sok évszázados történelme van, hogy erről a történelemről itt élő emberek tollából tanulmányok, kötetek jelentek meg. A ma érdekessége, hogy az ember időnként hátrányul, és az emlékek tartományából merít segítséget a holnap tervezéséhez. Ehhez kell az a bizonyos egyesület. írom, tetszik a hír. már azért is, mert így is elkéstünk vele. Menteni való lett voLna a telje9 Kossuth utca. Menthető még belőle egy kevés. Palota értékű ház, remekművű ablakokkal, állt a mai Szabadság téren. Ma a sok tatarozás, átalakítás után jellegtelen, értéktelennek tűnő épület. Nem nekünk, de unokáinknak igenis fontos lehet még, hogy milyen volt egy hajdani mátészalkai parasztporta. Ha nem vigyázunk, egy se marad, pedig a nálunk nagyobb, szebb Debrecen is rádöbbent eltékozo«l:t értékeire, és ma már gőggel őrzi ami a cívis kultúrából még megmaradt. Felsorolni is sok lenne, hogy hányféle dolga lehet még ennek az egyesületnek. Táj, természet, város. Az életünk. Szívesen írnék múlt időben a megalakulásáról. NEM TETSZIK, hogy ma már csak a lokálpatrióták elbeszéléseiből tudom: valamikor a szalkaiak kedvvel figyelhették két mátészalkai kert párbaját. A vasutasoké (pályafenntartási főnökség) volt az egyik, történelemtől függően a megyeházáé, a járási tanácsé, a járási tanácsi hivatalé, és most újabban a művelődési központ kertje volt a másik. Állítólag „kegyetlen” párbaj volt, mert ha az egyik kertész kitalált valamit, akkor a másik rögtön ráfelelt, ha az egyik oldalon nyílt a rózsa, a másik kert tele lett többfajta virággal. Nem győzött soha senki, gyanítom, hogy a kertészek is jó barátok voltak, miként az igazi ellenfelek mindig, de mégis volt nyertese a csatáknak. A város. A vonattal érkezett ember itt lélegezhetett először jóízűn nagyot, ezekkel a kertekkel mondott „jó napotot” az idegennek a város. Most? Valahol valaki valamit kitalált. Szétverték az egyik kert szökőkútját, elvittek onnan (egy különben nem szép) Zalka Máté-szobrot. Baltával, csákánnyal kipusztították a ház falára kúszó rózsát, ásókkal kihányták a tulipános ágyást, és hogy az öröm teljes legyen, betonból utat építettek az örökké lezárt kapuhoz. Tudom, hogy készen állnak, évek óta készen állnak az új kert tervei, azt is, hogy ezek szépek, de pusztítás már évek óta tart. Korábban elkezdődött, semhogy remény lett volna a közeli építésre. A másik kert most aggódva figyel. Ott szemben iskolás gyerekek tiporják a füvet, törik a megmaradt bokrok ágait, tapossák a hajdan voltból megmaradt egy-egy gyöngyvirág hajtását. Én megértem azt a másik, azt a szép kertet. Mi lesz, ha odaát is kitalálja a kertész, amit ebben az elhanyagolt kertben a véletlen, a figyelmetlenség már megalkotott? Olyan lesz az is, és az idetévedő idegen elhaladván az úton majd elcsodálkozik, hogy milyen két csúnya nagy udvar néz itt egymással farkasszemet ... Szeptemberi előzetes Egy műszakos tanítás nincs, kész tantermék várják «az iskolásokat. Igaz, «ahogy tavaly is, idén is szükségtanterem lesz a malom udvarának egy raktárából átalakított teremben, 13 szükségtanterem lesz a BFK volt munkásszállójában, amelyet iá városi tanács megvásárolt. Űj iskolánk nem épült idén, jövőre készül el az Északi lakótelep 13 tantermes új iskolájia, és ez majd valamelyest könnyít a gondokon. Idén nyáron is tapasztalat: valamennyi iskola pedagógusközössége, a szülői munkaközösségekkel összefogva, társadalmi munkát is szervezett a festések utáni takarításhoz. Több, az iskolákat támogató szocialista brigád segített társadalmi munkában a szükséges javítások elvégzésében. Nem lesz tehát pánik, hóvégi hajrá szeptemberben, legfeljebb csak egy kis nyarat sirató «halk szomorúság — a gyerekeinkben. Az is csak addig, míg be nem indul a „sulinagyüzem”. Az oldalt összeállította: BARTHA GÁBOR A Zalka Máté iskolában a festők előtt még a kőműveseké a terep. 4 z idősebb korosztályok még emlékezhetnek, hogy a húszas-harmincas években mozgalom indult az első világháborús hősök emlékeinek megörökítésére. Szobrok, relieftáblák, különböző emlékművek hirdették a magyar katona kényszerű dicsőségét. A korabeli elképzeléseket Mátészalkán egészen különleges módon valósították meg: az országban először és egyedül, emlékmű helyett egy iskolát építettek, a Hősök iskoláját. A volt 5-ös honvéd gyalogezred budapesti emlékbizottságának kezdeményezésére a helyi képviselőtestület egyhangúlag hozzájárult az iskola felépítéséhez, sőt ingyentelket is adományozott. Ezt a határozatot a törvényhatósági közgyűlés is magáévá tette. Két éven át — természetesen hathatós propaganda segítségével — folyt az adományok gyűjtése, ezután az akkori Kölcsey téren felépült a 6 \----------------------------------ka Máté Művelődési Központban rendezett videodisz- kó zárja. ablakos, egy tantermes iskola. Az érdem kétségtelenül az egykori 5-ös honvédeké. Tiszteletükre 1936. szeptember 13-án nagy ünnepséget rendeztek, amikor átadták az iskolát és leleplezték azt a fekete márványtáblát, melynek két oldalán a régi osztatlan Szatmár megye egykori híres házi ezredének harcai és csatáinak nevezetesebb helyei vannak feltüntetve. Az iskola első tanítója Borbás János volt. Az épület immáron fél évszázada nemzedékeknek ad helyet, szervezetileg a „közös” iskolához tartozott. A ma is működő iskola emléktábláján ez a mottó áll: „Gyermek! — Valahányszor e ház küszöbét átléped, — gondolj büszkeséggel a hősökre, kik életüket áldozták a hazáért.” Áll még az iskola. Csupán a homlokzatáról verték le félkör alakban kiírt nevét: Hősök emlékiskolája. (nyéki) _______________________) Hagyomány immár, hogy Mátészalkán az Áfész minden nyáron egy napot ad a fiataloknak. E napok házigazdája a KISZ és a szövetkezet ifjúsági bizottsága. Egy sikerért dolgozni, készülni kell. Tették is ezt a szövetkezeti fiatalok becsülettel. A magnókazettákra műsorok, reklámszövegek, okos és ügyes szlengek kerültek, és mert a készülődés öröme közös, a készülődés közben is születtek ötletek az ifjúsági és önkormányzati napra. Hat áruház, hat vendéglátóegység és a Kraszna Áruház fiataljai szövetkeztek a nap sikeréért. Vásárlóöröm, hogy volt ezen a napon 30 százalékos árengedmény, rendeztek étel- és üdítőital-kóstolókat, bemutatókat. Volt, ahol előző napon este tízig dolgoztak a fiatalok, készítették a dekorációkat, rendezték a kirakatokat. A vásárló meglepődhetett, de ezúttal kellemesen. Volt az áruház előtt divatbemutató, játék, csecsemő- és gyermek- ruházati, iskolaruházati kiállítás és vásár. Bemutató a járdán, a vásárlók kívánságait kutató kérdőív az ABC- áruházak pénztárainál, és mindehhez sok-sok nekünk, vevőknek szóló mosolygás és jókedv. Tizenhárom, addig az étlapon sohasem látott ételkülönlegesség a bisztró étlapján ... Lehetne sorolni tovább, hogy miért éreztük, mi vásárlók, jól magunkat ezen a napon. Nem hiszem persze, hogy egy ilyen vállalkozás ingyen megvalósítható lehetne, de biztos, hogy olyan energiákat szabadított fel, amelyek nélkül szegényebb a világ. Igen szerencsésen az ifjúsági nap egyik programpontja volt, hogy az Áfész újítási bizottsága ez alkalomból újítási ötlethetet rendezett, és a beérkezett ötleteket, ésszerűsítési javaslatokat ezen a napon értékelték. Egy nap alatt 18 hasznosítható pályázat érkezett a bizottsághoz. Mi volt még? Zene, megállító tábla, hangos reklám, és minden, ami egy jó értelemben vett vásári hangulathoz kell. Nem maradt el természetesen az eredményhirdetés sem. A legjobbak a Kraszna Áruház konfekcióosztálya, az 1-es számú ABC-áruház, a Halász étterem és a bisztró dolgozói lettek. A többieket is dicséri, hogy a legszerencsésebbek azok voltak, akik ezen a napon tévedtek a mátészalkai Áfész-üzletekbe. Divatbemutató a járdán. (Gaál Zoltán felvétele) Hűsök emlékiskolája Ha minden nap ilyen volna...
