Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-06 / 184. szám

1986. augusztus 6. Kelet-Magyarország 3 Az alapszervezet politikai fóruma A PÁRT POLITIKÁJÁNAK kidolgozá­sában, végrehajtásában és ellenőrzésében meghatározó szerepe van az alapszerveze­tek és a taggyűlések önálló, kezdeményező munkájának — olvashatjuk az MSZMP XIII. kongresszusának határozatában, amely rámutat arra is. hogy a párt politi­káját támogató egyetértést és cselekvést aktív politizálással, érveléssel, eszmecseré­vel kell kialakítani. E határozat tükrében első helyre kíván­kozik annak tisztázása, hogy a pártalap- szervezetek jelenleg mennyiben politikai fórumok, amelyek minden lényeges politi­kai kérdésben dönteni hivatottak, vagyis fontos helyi kérdések eldöntésére hívjak-e össze a párttaggyűlést? Ez a gyakorlatban általában így történik, de esetenként első számú kollektív testületé alárendelt hely­zetben van a pártvezetőséggel szemben. A vezetőség időnként és helyenként túlzott buzgóságból vagy kényelmességből átveszi a taggyűlés jogkörét. Ez elkerülhető, ha az alapszervezet működését érintő valamenv- nyi lényeges kérdésben megfelel a cselek­vés számára politikailag irányadó taggyű­lési határozatnak, döntésnek, állásfoglalás­nak. A vezetőség csak ezeknek birtokában lépjen fel a párttagság, a pártszervezet képviseletében. Gyakran hallani a jogos kérdést: a tag­gyűlések témái mennyiségileg nem halad- ják-e meg időben, energiában a rendelke­zésre álló lehetőségeket? A túlterhelésről panaszkodók arra is hivatkoznak, hogy az irányító pártszervek részéről is sok a kö­telezően előirt napirend. Figyelemre méltó kritika. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy e kötelező napirendek a legtöbbször nem pluszfeladatokat jelentenek, például az éves terv politikai feladatait a kötelező előírástól függetlenül is meg kell tárgyalni. A tapasztalatok szerint nem mindig meg­felelő politikai mérlegeléssel történik a taggyűlési napirendek megválasztása. Gya­kori még e téren is a formalizmus, a témák mechanikus vagy rutinszerű kiválasztása. Rendszerint ennek következménye a túl­terhelés, de ennél is rosszabb, hogy ily mó­don a dolgok semmivel sem mennek előbb­re, illetve azt az illúziót keltik csupán, mintha a problémák megoldást nyernének. Éppen ezért a taggyűlések munkaprogram­jának összeállítása jóval nagyobb figyel­met érdemel, mint amilyet a jelenlegi gya­korlatban általában kap. Miután kéthavonként kötelező taggyű­lést tartani, sok helyen ehhez keresnek té­mát. Vannak úgynevezett sztereotip napi­rendek, ezekből választanak egyet-egyet, és máris kitöltött a keret. Sokkal haszno­sabb lenne, ha a helyi viszonyokból, poli­tikai szükségletekből kiindulva határoznák meg. mivel kellene a taggyűlésen foglal­kozni, illetve mi az, ami más fórumok té­mája lehet. Továbbá túlságosan sok az úgy­nevezett informatív jellegű napirend. Az utóbbi időben különösen gyakoriak a tag­gyűléseken a propagandafeladatokat betöl­tő előadások. EZEK IS FELESLEGESEN TERHELIK A TAGGYŰLÉSEKET, más fórumok len­nének hivatottak rá. Ugyanakkor háttérbe szorítják, sok esetben egyszerűen lehetet­lenné teszik, hogy a saját funkciójából adó­dó kötelezettségeknek a taggyűlés eleget tegyen. Például döntésre váró, fontos helyi kérdések tárgyalását. E gyakorlat mögött bizonyára kényelmesség, a könnyebb fel­adat irányába való választás is meghúzó­dik. Hiszen jóval egyszerűbb egy felsőbb pártszerv határozatáról vagy a gazdasági szakvezetés döntéséről ismertetést adni, vagy egy politikai kérdésről propaganda jellegű előadást tartani (különösen külső előadóval), mint a sajátos helyi viszonyok egy-egy fontosabb területének alapos elem­zése, politikai összefüggéseinek vizsgálata. E gyakorlatnak a legsúlyosabb következ­ménye, hogy megfosztja a párttagot attól a fórumtól, ahol legalapvetőbb jogait ér­vényesítheti. Ha a taggyűlés nem azt a sze­repet látja el, amire hivatott, akkor a párt­tag hol talál fórumra a politika művelésé­re, alakítására, formálására, gyakorlati al­kalmazására, a kérdések eszmei-politikai tisztázására? A mozgalmi életnek megvannak a maguk speciális fórumai, sajátos funkcióikkal és szerepekkel. Ezeket nem szabad összeke­verni. felcserélni vagy összevonásukból rendszert csinálni. A másik jelenség, mely rontja a taggyű­lés érdemi szerepének érvényesülését, hogy a taggyűlésen szereplő témákat gyakran nem politikai megközelítésben tárgyalják. A beszámolók, előterjesztések, szakmai ér­tekezések a számok, adatok tömegét tartal­mazzák. amelyeknek bonyolult szövevényé­ben a párttagok jó része képtelen eligazod­ni. Ennek folytán az sem várható el, hogy megalapozottan politikailag állást foglaljon az előterjesztések célszerűségéről, reális voltáról. Különösen gyakori, hogy a gazda­sági természetű témákban nem kapnak kellő figyelmet az emberi viszonylatok, an­nak vizsgálata, hogy egyik-másik elhatáro­zás milyen módon érinti a dolgozók külön­böző csoportjait, kik kerülnek előnyösebb, kik pedig hátrányosabb helyzetbe és mit lehetne tenni ez utóbbi ellensúlyozására. Arról is kevés szó esik, hogy a politikai munka eszközeivel milyen módon biztosít­ható az azonosulás, a gazdasági célokkal hogyan teremthető meg a tudatosan vál­lalt cselekvési készség. IDŐSZERŰNEK LÁTSZIK ANNAK ALA­POS VIZSGÁLATA, hogy a taggyűlések mennyire képesek pozitív hatást gyakorol­ni a vállalati gazdasági folyamatokra. Mi­lyen politikai döntések születnek és ezek­nek nyomán mi változik az üzem, a válla­lat életében. Eléggé elterjedt az a vélemény, hogy mind több nehézségbe ütközik a taggyűlé­sek rendszeres megtartása, ezen a párt­tagság részvételének biztosítása. Kevés a párttagok ideje, leköti őket a munkahely, a gmk és egyéb rrrás, munkaidőn túli el­foglaltság. Az idő valójában rendkívül fel­értékelődött. De a tapasztalat azt bizonyít­ja, hogy a jó taggyűlések iránti igény sem­mivel sem csökkent. Viszont az emberek valóban nem szívesen töltik idejüket olyan rendezvények látogatásával, amelyek szá­mukra nem sokat nyújtanak. A probléma tehát ott van, hogy a taggyűlések jó része nem elégíti ki a politikai igényeket, nem tölti be a kommunisták politikai fórumá­nak szerepét. A kommunistákat ma is számtalan prob­léma foglalkoztatja, s ennek a legkülön­bözőbb formákban hangot is adnak. Ezért a legkevésbé őket illeti a szemrehányás. Tény, hogy a taggyűléseink és általában pártrendezvényeink keveset politizálnak, sok helyen nem tudnak olyan körülménye­ket és légkört teremteni, ahol a politikai nézetek, vélemények sokkal nagyobb mér­tékben, szabadabban, bátrabban kifejezés­re kerüljenek. NAPIRENDEN VAN A PÁRTDEMOK­RÁCIA SOKOLDALÚ FEJLESZTÉSE. Ez is új módon veti fel a taggyűlések politi­záló jellegét a kérdések tisztázásában, a közös kommunista elvi álláspont kialakí­tásában betöltött szerepét. Minél szélesebb a társadalmi demokratizmus, annál na­gyobb az igénye a politikai tudatosságnak, a kommunisták egységes, közös eszmei frontjának. A kommunistáktól csak akkor várható el az egységes kiállás, a környe­zetük pozitív politikai befolyásolása, ha van fórum, ahol őket erre megfelelően fel­készítik. Ilyen szempontból is a taggyűlés­nek semmi mással nem pótolható szerepe és jelentősége van. Dr. Latos István, az MSZMP KB párt- és tömegszervezeti osztályának helyettes vezetője M a éppen 2107 éve an-* nak, hogy a sziraku- zai nagy Archimé- des ezt mondta: — Adjatok nekem egy szilárd pontot és egy egyenest, és én kifordí­tom sarkaiból a Földet! Ezt ugyanaz az Archimédes, aki meztelenül futkosott az ut­cákon és ezt kiabálta: — Heuréka, heuréka! — és ez­zel megalapozta a heurisz­tikának nevezett új tudo­mányt. Azt beszélik, hogy amikor Archimédes bejelentette, hogy kiforgatja sarkaiból a Földet, magához hívatta öt egy bizonyos bölcs, aki az alkotói szövetség elnöke volt. A bölcs ezt mondta Archimédesnek. — Szóval egy egyenest. — Igen. egy egyenest, egy emelörudat, de elég hosszú legyen. — És még? — Egy szilárd pontot. Miron Ivanov; De minek? — És még? — Más semmit. — Csak ennyit? — Csak ennyit! — És miért? — Mit miért? — Miért akarod kiforgat­ni a sarkaiból a Földet? Archimédes elgondolko­zott. Valóban: valamilyen oknak kell lennie, a lehető­ségen kívül mindig lennie kell oknak is. — Szeret téged a felesé­ged? — kérdezte a bölcs. — Hát... — És a lányaid, a fiaid, az unokáid ... — Ne is említsd őket... — Hát adósságod van-e? — Ne is kérdezd .. . — És az emésztésed? — Ha én azt elmonda­nám .. . — Veseköved van? — Ki tudja . . . — Az nem lehet, hogy csak úgy egyszerre eszébe jut valakinek, hogy kifor­dítja a sarkaiból a földgo­lyót — sóhajtott a bölcs. — Vagy megöltél valakit, vagy idegen vagyont tulajdoní­tottál el, vagy téged ért va­lami —, valami nagy do­lognak történnie kellett, ha ilyesmi jutott eszedbe, hogy kiforgatod a sarkaiból a | A vetéstől «z evésig (2.) Rögös az út a fogyasztóig Vita az élelmiszer-termelésről és az -ellátásról Ha nem lett volna áremelkedés az elmúlt öt év alatt, lehet, hogy most azt írhatnánk: nem költöttünk többet a boltokban még élelmiszerekre sem, mint öt évvel koráb­ban. Így azonban a statisztikákban azt rögzíthetik, hogy a VI. ötéves terv ideje alatt 45 százalékkal emelkedett a me­gye kiskereskedelmi áruforgalma. Talán még ennél is na­gyobb mértékű növekedést rögzíthettek volna a statisz­tikusok, ha azok is a bolt­ban vásárolják rheg a zöld­ség-gyümölcsféléket, akik a háztájiban, a hobbitelken megtermelik saját maguk­nak, s ezért — legalábbis a zöldségboltokban — nem kell fizetni. VÁLTOZÓ FOGYASZTÁSI SZOKÁSOK Mint az előző részben már szóltunk róla: változtak — méghozzá kedvezően — fo­gyasztási szokásaink, több baromfit, húst, több növényi zsiradékot ettünk, s keve­sebb fogyott a szénhidrát- tartalmú élelmiszerekből, illetve a zsírból. Jelentősen fejlődött az alapellátás és ezért elismerés illeti a taná­csokat és a SZÖVOSZ-t, il­letve a MESZÖV-öt is. Ta­nácsi pénzből épült fel a nyíregyházi Piaccsarnok, ilyen pénzekből bővült az ABC-áruházi hálózat, a SZÖVOSZ és a MÉSZÖV tá­mogatásával pedig a kistele­pülések boltjai váltak kor­szerűbbé és ölthettek ma­gukra új köntöst. Sajnos azért gond is ma­radt bőven. A jelenlegi há­lózat például nem elegendő a feladatok megoldásához, több községben hiányos az alapellátó hálózat, a váro­sokban pedig az új lakótele­Földet. Gondolkozz, kérj tanácsot valakitől, menj el a papokhoz vagy a jósok­hoz ... Archimédes elgondolko­dott, tanácsokat hallgatott meg, elment a papokhoz, meghallgatta, mit monda­nak a jósok a madarak re­püléséről, és némi idő el­telte után eszébe jutott, hogy a felesége valóban megcsalja öt a szomszédjá­val. a fiai hazudnak neki. a vökről már nem is beszél­ve. / smét eltelt egy ke­vés idő, és Archimé­des talált magának egy fiatal barátnőt, ott­hagyta a feleségét. újabb gyerekei születtek, és elfe­ledkezett arról, hogy ki akarta fordítani a sarkaiból a Földet. A Föld pedig azóta is ugyanúgy forog, mint az­előtt. pekre költözőknek kell mesz- sziről cipekedniük, mert a boltok jóval később épülnek meg, mint a lakások. Ennél is feszítőbb a technikai fel­szereltség hiánya, de a meg­lévők állapota sem minde­nütt megfelelő. A legtöbb problémát a hűtőberendezé­sek korszerűtlensége okozza, ami magyarul azt jelenti, hogy egy sor fontos élelmi­szert • nem tudnak árusítani, mert nincs hol hűteni. Nemrég Nyíregyházán az ABC-áruházakban és élelmi- szer-szaküzletekben tapasz­talták az ellenőrök, hogy a tej és tejtermékeket sehol sem tudják megfelelően hű­teni, ha kint 30 fokot mutat a hőmérő. Az ABC-ken kívül kevés, sok helyen egyáltalán nincs a nehéz fizikai munkát könnyítő gépekből és sajnos ezen egyelőre nem is tudnak változtatni, mert nincs hozzá elegendő pénz. Ami a boltok ellátását il­leti: többnyire megfelelő. A legnagyobb szállító az Alföld Élelmiszer és Vegyiáru Ke­reskedelmi Vállalat, de alap­vető fontosságú partner a húsipari vállalat, a tejipari vállalat, a sütőipari vállalat, a baromfifeldolgozó, sőt az­zá nőtt a Kelet SZÖVKER és az olyan gazdasági társu­lások is egyre inkább teret nyernek maguknak, mint a rakamazi Tisza-tej, a máté­szalkai húsüzem, a tiszadobi és a nyíregyházi húsfeldolgo­zó üzem. SZEMÉLYI FELTÉTELEK Javultak az élelmiszer-ellá­tás személyi feltételei. Terv­szerű az utánpótlásképzés, folyamatos a dolgozók to­vábbképzése, a középvezetők szakmai ismeretének bővíté­se, s tulajdonképpen ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy csökken’ a kereskedelemről, az ellátásról szóló panaszok száma. Tettek ezért a taná­csoknál dolgozók is, hiszen ellátási felelősségükből adó­dóan dolgoztak a forgalom- szervezés, a szállítás javítá­sán, a gazdasági együttműkö­dés kialakításán, a hiányos­ságok feltárásán, de dolgoz­tak a keretes termékek ará­nyos elosztásával is. Nem új dolog az olvasók előtt, hogy a hús és húské­szítmények a központi keret- gazdálkodás alá vont termé­kek közé tartoznak, vagyis nem annyit hoznak forgalom­ba belőle, amennyi van, ha­nem amennyit a központi keretek engedélyeznek. Ez — bár az utóbbi években sokat emeltek rajta — még mindig Űj ABC-áruházat nyitottak a közelmúltban Örökösföldön. (elek) nem éri el azt a szintet, amit a megye lakosságának száma indokol. Növeli a feszültséget, hogy még mindig nem meg­felelő a szállítások gyakori­sága. Az állatforgalmi és húsipari vállalat például még a megyeszékhely üzleteinek sem szállít mindennap, sőt a saját, illetve a közös üze­meltetésű boltjaiban sem kí­nálja teljes termékskáláját, s ennek — minden bizonnyal — nem kizárólag az az oka, hogy nem kielégítő az érdek­lődés. Még mindig nem si­került megoldani a marhahús húsrészenkénti szállítását. pedig a kistelepülések ellátá­sának megoldása már nem tűr tovább halasztást. Lényegesen javult a ba­romfihús-ellátás, nincsenek mennyiségi gondok a ke­nyérellátásban, de nem vál­tozott a szállítás rugalmassá­ga. gyakorisága, időpontja, nem változott a péksüte­mény-ellátás, nem nőtt a vá­laszték, s hiába várja a la­kosság évek óta, hogy újra megjelenjen például a sós kifli, sem a kereskedelem, sem a sütőipar a füle botját sem mozdítja. Sokat változott a tej és tejtermékek kínálata, de még a szakboltban sem jelenik meg a tejipar teljes termékskálája, a termékek minősége pedig elmarad más tejipari vállalatok termékeié- től. Nem oldották meg a tej visszavásárlását. Ez a boltve­zetőket óvatosságra inti, vagyis arra. hogy kevesebbet rendeljenek, így előfordul, hogy záráskor sok helyen már nincs tej. FEJLESZTÉSRE VÁRVA A gondokból természetesen következnek a feladatok. Kö­zöttük is első, hogy tovább kell fejleszteni az élelmiszer- ellátást segítő termelést és feldolgozást, javítani az áru­terítést és -szállítást, rangot adni a szerződéseknek, élni a pályázati rendszerben elnyer­hető központi források meg­szerzésével, rábírni a nagy­kereskedelmi vállalatot, hogy korrektebb partnerei legye­nek a kiskereskedelemnek. De többet kell tenni a helyi élelmiszeriparnak is, hogy teljes termékskálájuk a pul­tokon legyen, mert csak így érhető el, hogy a VII. ötéves terv után mi vásárlók ked­vezőbb képet festhetünk az élelmiszer-termelésről és -el­látásról is. Balogh József

Next

/
Thumbnails
Contents