Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-30 / 204. szám
HÉTVÉGI MEU&XLET 1986. augusztus 30. © Toronicza Gyula Nyírparasznyáról, paraszt xcsaládból jutott el a mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumba. Volt NEKOSZ-ista, 1953-ban tanítói. 1955-ben tanári oklevelet szerzett. Volt a Géberjéni Általános Iskola igazgatója, majd 1972-től a mátészalkai járási tanács, (később hivatal) művelődési osztályán tevékenykedett tanulmányi jelügyelőként. Közben elvégezte a jogtudományi egyetemet, jogtanácsos lett rövid ideig egy szövetkezetnél, majd egy vállalatnál, 1976-ban pedig a legfőbb ügyész kinevezte megyei ügyésszé. 1981-ig a fiatalkorúak ügyésze volt, azóta a nyíregyházi városi ügyészség vezetője. A Miért van az, hogy bár lényegesen keve- W sebb a gazdasági bűncselekmények száma, mint a társadalmi tulajdon ellenieké, mégis jobban foglalkoztatja a közvéleményt? — Egyszerű a magyarázat: a gazdasági bűncselekmények többségükben sokkal nagyobb horderejűek. Ha valakitől ellopnak egy kerékpárt, az — sajnos — ma már nem beszédtéma, ám ha egy tsz-elnök tevékenysége sok milliós károkat okoz, azt még évek múlva is emlegetik, joggal, mert évekig nyögi következményeit a tagság. Talán tisztáznunk kellene, melyek is azok a cselekmények, amelyek a gazdasági bűncselekmények kategóriájába tartoznak. — A gazdasági kötelezettségeket sértő,_ a gazdálkodás rendjét sértő és a pénzügyi bűn- cselekmények. A legjellemzőbb a gazdálkodási kötelezettség megsértése, a népgazdaság szerveinek megtévesztése, a gazdasági ellenőrzés meghiúsítása, a pénzügyi fegyelem megsértése. Ebbe a kategóriába tartoznak még a vám- és devizajogszabályokat sértő cselekmények: a csempészet, a forintkiajánlás és az ugyancsak nem ritkán előforduló üzérkedés. A Kérem, mondja el, mit jelent a népgaz- ^ daság szerveinek megtévesztése! — Ez tulajdonképpen egy speciális csalás. Olyan csalás, amikor egy-egy gazdasági egység, vagy egy ember valótlanságok állításával jut jelentős állami támogatáshoz, esetleg az állami költségvetésből, vagy egyéb közösségi pénzforrásból tesz szert illetéktelen haszonra. Hogy példát is mondjak: a nagykállói tsz három volt vezetője és az Állami Biztosító kárfelmérője ellen azért emeltünk vádat, mert fagykárt és homokverést állapítottak meg olyan területeken, ahol ilyen kár nem volt, így több milliós jogtalan haszonhoz juttatták a tsz-t. A Ha emlékezetem nem csal, itt találtak w példát a gazdasági ellenőrzés meghiúsítására is. — Igen, mégpedig azért, mert a termelő- szövetkezet raktárkészlete ellenőrizhetetlen volt. Nem lehetett kimutatni, hogy miért van az alkatrészraktárban közel másfél milliós hiány és mi eredményezett háromnegyedmillió többletet. A bizonylati fegyelem hiánya teljesen meghiúsította az ellenőrzést. Az ember ilyenkor elgondolkodik: vajon csak fegyelmezetlenség miatt nem találhatók a bizonylatok, vagy szándékosan okoztak káoszt, mert a zavarosban így lehet halászni? Megjegyezni kívánom, hogy a gazdasági ellenőrzés meghiúsítása jogszabályban, vagy jogszabály kibocsátására jogosult szerv rendelkezésében előírt számviteli nyilvántartások vezetésének rendszeres elmulasztásával követhető el. Csak az állami és a szövetkezeti szektorra jellemzőek az ilyen esetek? — Szinte mindenhol megtalálhatók. A szerződéses kapcsolatokban a leggyakoribbak. Ma már például egyre nehezebb ellenőrizni az állatállományt. Az egyik termelő- szövetkezetben most például 160 hízott sertést nem találnak(l), ahol 20—30 juh hiányzik, az már nem is feltűnő. Az állatkihelyezéseknél pedig — a szerződések formális hibái miatt — szinte rendszeresek e jelenségek. A kisiparosok, kiskereskedők a számukra előírt pénztárkönyvek, forgalmi naplók Hétvégi interjú dr. Toronicza Gyulával, NYÍREGYHÁZA VEZETŐ ÜGYÉSZÉVEL a gazdasági bűnözésről hiányos vezetésével, „elvesztésével” hiúsítják meg sokszor az ellenőrzést. Ennek vajon csak az hiusítása a célja? ellenőrzés meg— Nyilvánvaló, hogy nem. Az a tapasztalatunk, hogy ezzel hozhatók összefüggésbe qp adócsalások. Mérhető-e az ügyészség munkájában az a tény, hogy az utóbbi években egyre több azok száma, akiknek adót kell fizetni? — Sajnos igen. Emelkedik a bűncselekmények száma és nő az adótételek nagysága is. Meg kell mondanom, hogy az igazságszolgáltatás önmagában nem képes megfelelő visz- szatartó hatást elérni. Úgy tűnik, adóügyi szabályaink nem alkalmasak kijátszásuk megakadályozására. ^ Kik követik el az ilyen cselekményeket? — Elsősorban kisiparosok, kiskereskedők, akik nagy volumenű, nagy értékű munkákat vállalnak, de ők szinte már csak „kisvállalkozóknem dolgoznak, csak dolgoztatnak, méghozzá egyszerre több helyen és változó létszámmal. Amikor egy-egy ilyen ügy vizsgálata elkezdődik, „eltűnnek” a kötelezően vezetendő könyvelési bizonylatok. Nem gondolja, hogy olykor maguk az adóhatóságok kényszerítik manipulációra az adózót azzal, hogy ha adóbevallást tesz, arra mindig rátesznek egy bizonyos összeget. Magyarul az jár jól, aki a valódinál kevesebb jövedelmet vall be? — Ilyen tapasztalatunk nincs, az ellenkezője annál inkább. Utólag igen magas ösz- szeget — 1800—2000 kilométer árát — fogadnak el gépjárműhasználat címén, noha a jogszabály — ha a kisiparos erről nem vezet nyilvántartást — legfeljebb havi 500 kilométer elfogadását engedélyezi. Ma még elfogadnak a bíróságok olyan felújítási és fenntartási költségeket, amelyek indokolatlanul csökkentik az adóztatható jövedelmet. Még feltűnőbb, amikor arra hivatkoznak, hogy idegen munkaerőt alkalmaztak, s közben megtagadhatják az alkalmazott megnevezését, aztán természetesen nem fizetik utána a társadalombiztosítási járulékot és az alkalmazotti jövedelemadót. Vagyis, semmiképp nem nevezném eredményesnek az adócsalások elleni küzdelmet, pedig azt hiszem egy megbízhatóbb adózási rendszer sok millió forintot jelentene a manapság gazdagnak igazán nem mondható népgazdaságnak. Végül is mennyi évente Nyíregyházán a gazdasági bűncselekmények száma? — Aránylag nem nagy, tavaly 44 volt. Viszont minden bűncselekmény jelentős, mert a gyakori 1000—2000 forintos lopások mellett ezek mögött százezrek, olykor milliók húzódnak meg, amelyek kihatásai meglehetősen érzékenyen érintik a népgazdaság érdekeit és feltételezhető, hogy ezzel párhuzamosan károsodik a társadalmi tulajdon is. Valóban nem nagy szám ez a 44, annyira nem, hogy hihetetlen is. — Minden valószínűség szerint lényegesen több van, mint amennyiről tudunk, mert érzésem szerint fbben a kategóriában a legnagyobb a fel nem derített bűncselekmények száma. A boltok és szórakozóhelyek szerződéses üzemeltetése, a szövetkezeti szakcsoportok tevékenysége, a gazdasági munkaközösségek, a kisvállalkozások és a vállalati gazdasági munkaközösségek megannyi lehetőséget teremtenek szabálytalanságokra és visszaélésekre. Szorosan összefüggenek ezekkel a korrupciós jellegű bűncselekmények, az adócsalások, de a termelőszövetkezetekben egyre erősödő, szaporodó új szerződéses, bérleti termelési formák kiszélesedésével járó torzulások is, s meg kell mondanom, hogy ezek rendkívüli mértékben irritálják a lakosságot. A Milyen bűncselekményekre derítettek w fényt a szerződéses üzemeltetésekkel kapcsolatban? — Leggyakoribbak a csalások és sikkasztások. A szerződéses boltok vezetői ugyanis kényelmes helyzetbe kerülnek, mert a vállalatok, szövetkezetek adják a pénzt az árubeszerzésre és sokan ezt saját pénzükként kezelik. Ezt jelzi, hogy a nyíregyházi áfész-nek másfél millióval, a vendéglátó vállalatnak 4 és fél millióval tartoznak olyanok, akik szerződésben üzemeltettek egy-egy boltot. A Megkapták a büntetést azok, akik ezeket w a tartozásokat „összehozták”? — Sajnos a szerződéses üzemeltetésű üzleteknél a bűncselekmények bizonyítása a legtöbb esetben nem könnyű dolog. Az űz letvezetők felfedezték, hogy az okokat a bérbe adó szövetkezetre, vagy vállalatra kell hárítani és letagadni mindent, ami saját mulasztásaikra utal. A Mondana példát arra, miként játsszák ki a szövetkezetét? — A nyíregyházi áfész egyik növényvédelmi és vegyi boltjának vezetője 900 ezer forint elszámolási hiánnyal adta vissza a boltot. Egyszerű lett volna ezután vagyonából megtéríttetni a kárt, ám ezt megelőzően a házastársak megszüntették egymás között a vagyonközösséget, minden vagyont a feleség kapott meg és a férjtől nem lehet behajtani a meglehetősen nagy összeget. Hasonló módon járt túl a nyíregyházi áfész „eszén” egy nyírszőlösi bolt üzemeltetője is: a férjnek jelentős hiánya keletkezett, a feleség viszont „maszek” alapon szép éttermet építtetett, ami igen eredményesen működik. A szerződést a nagy kárösszeg miatt fel kellett bontani és a volt szerződő féltől nem lehet visz- szaszerezni az adósságot. A Vannak ilyen trükkök a gazdasági munkaközösségek tevékenységében is? — Ezen a téren kevesebb tapasztalatunk van, a néhány helyen előfordult szabálytalanságok inkább a várható tendenciák körvonalazódását jelzik előre. Az egyik, ami sok ember igazságérzetét bántja, hogy mind a gmk-k, mind a vgmk-k saját vállalataiknak, szövetkezeteiknek termelnek, a valamikori túlórát ezzel megszüntették, ám a főmunkaidőben végzett keresetnek három- szorosát-négyszeresét kapják meg. Előfordult a Nyíregyházi Elekterfém Szövetkezetnél, hogy a gazdasági munkaközösség olyan terméket állított elő, amiből még a munkaidőben megtermelt mennyiséget sem tudták eladni. A kemecsei Expressz Építő és Szolgáltató Kisszövetkezetnél koncepció nélküli, terven felüli termékelőállítással, a legegyszerűbb nyilvántartási rendszer hiányával, értelmetlen költségek kifizetésével, engedély nélküli gépkocsihasználati díjakkal okoztak nagy kárt. A Divatos manapság, hogy sokan a termelőszövetkezetektől bérelnek különböző nagyságú földterületet. Nagyon sok a szóbeszéd arról, hogy néhányan százezreket keresnek ezen és nem is dolgoznak érte. Mi erről az ügyészség véleménye? — Nemrég a népi ellenőrzési bizottság végzett vizsgálatot ilyen témáról. Az a véleményem, hogy amolyan igazi vizsgálati módszert még nem sikerült találni, s ezért csak véletlen, ha néhány esetben valószínűsíthető, hogy valaki képtelen annyi földet megművelni, amennyit bérel. Csak szemléltetésképp mondom el, hogy az apagyi tsz körülbelül 30 nem helybelinek adott kisebb-nagyobb földet, ahol hagymát és kínai kelt termeltek. A NEB vizsgálata megállapította, hogy közülük heten a sényői tsz egy, sőt két szakcsoportjának is tagjai. Az is kiderült, hogy a tagok Apagyon szinte semmilyen pénzügyi befektetést- nem végeztek, minden költséget a tsz előlegezett, a munkák nagyobb részét is a tsz végezte, s mivel a várt jövedelem elmaradt, a tsz fizetett rá a bérbeadásra. A példákat hosszasan lehetne sorolni, amikor 300—400 ezer forintot is képes valaki ilyen módon évente megkeresni. 0 Meglehetősen furcsa kép ez, és ha Ön nem is mondta ki, az olvasók bizonyára kitalálják, hogy ilyen jövedelmeket munkaidőben és munkával nem lehet szerezni. Egyáltalán lát-e valamilyen lehetőséget az ilyen jelenségek visszaszorítására? — Természetesen látok és azt gondolom, hogy ezt segíti majd a megyei párt-vb-nek a napokban hozott határozata, a városi párt- vb legközelebbi ülésének határozata, mert mindkét testület napirendre tűzte a gazdasági bűnözés helyzetének értékelését. Velük összhangban mondhatom: szigorúbb korlátokat kell szabni a gmk-k és vgmk-k tevékenységének, pontosan meg kell határozni az anyavállalat és a közöttük lévő kapcsolatot. Ami a mezőgazdaságot illeti, véleményem szerint fokozni kell a nagyüzemileg hasznosítható földek védelmét és természetesen következetesen fel kell lépni a munka nélküli jövedelemszerzés ellen. Ma például nem lehet megtudni, hogy X. Y.-nak hány hold bérelt földje van, csak akkor, ha olyan vizsgálatra vállalkozna valaki, amelyik a megye minden nagyüzemi gazdaságát érinti, de akkor még mindig ott van a magántulajdonban lévő föld kibérlésének lehetősége. Megoldható volna az ellenőrzés úgy, hogy a földhivatalokban névre szóló kimutatásokon szerepeltetnék azok neveit, akik bárkitől földet béreltek. A szerződéses üzemeltetésű boltok bérbe adásánál a kötelezettségek teljesítésére kell nagyobb figyelmet fordítani. Mondom mindezeket annak ellenére, hogy tudom: a jogszabályok nem tudják átfogni az ország gazdasági életének minden területét. Kétségtelenül vannak olyan rendezetlen, vagy ellentmondásos pontok, amelyek teret engednek az ügyeskedőknek. A büntetőjognak érzékelnie kell a gazdasági élet káros jelenségeit és minden társadalomra kellőképpen veszélyes magatartást büntetni kell. Ezek körét azonban úgy kell megszabni, hogy a büntetőjog ne akadályozza a társadalmilag hasznos gazdasági tevékenységet. £ Köszönöm a válaszait. Balogh József ... az üdítő ital mennyiségi, minőségi, választékbeli kínálata, illetve e kínálat alapos bővítése lehet az alkoholellenes küzdelem egyik hatásos módszere. Persze ezt korántsem én találtam fel. Tudja ezt az egészségnevelő, az ipar, a kereskedelem és a vendéglátás szakembere. Ez a régi felismerés meg is hozta első jó eredményeit: jobbnál jobb ízekből készíti, palackozza az üdítőket az ipar, s ha végigpásztázunk szemünkkel a nagyvárosi ABC-k gondolái között, bizony még a legforróbb nyári napokon sem volt okunk a panaszra, öthat féle üdítő kis és nagy üveges palackozásban jobbára mindig ott várta a vásárlót. Ha tehát csupán innen, a nagy- és kisvárosi ABC-k- ből ítéljük meg, van is elegendő üdítő. Vagyis ide még jut belőle. A vendéglátás „jobb helyein” is ritkán fogy el az üdítő, bár a választék ott már meg sem közelíti a nagyobb ABC-k kínálatát. Tehát ez az az első szint, ahol érzékelni lehet, hogy üdítőitalellátásunk még korántsem képes versenyre kelni a szesztartalmú italok kínálatával. Szem- és fültanúja voltam vidéki szállodánk éttermében a következő röpke párbeszédnek vendég és pincér között: „Kaphatok egy jó hideg tonikot?’’ — „Sajnos, uram, sem tonikot, sem más üdítőt nem hozhatok...” — „Akkor \egy hosszúlépést kérek, hideg szódából... mert kocsival vagyok.” Természetesen közlekedésrendészeti szempontból vétkezett a szomjas vendég, de a vendéglátó is ... És ez még mindig csak az a szint, ahol olykor elfogy az üdítő. Másutt már arról panaszkodik az üzletvezető, hogy csak olykor szállítanak. Ma egy hete beléptem egy nyíregyházi maszek cukrászdába (a Kossuth gimnázium tövében) és mert épp nem fagylaltozni volt kedvem, üdítő italt kértem. A tulaj a háta mögött tornyosuló göngyölegre. a sok-sok üres üvegre mutatott és sajnálattal közölte, hogy már két hete nem kap üdítő italt. Persze most bárki mondhatja, menjek odább száz métert és kapok a Tiszában, vehetek a Csemegében. Én pedig azt mondom, hogy ha erre visz az utam, s utamba kerül ez a kis cukrászda, legyen ott is mit innom. Szerintem nem túlzó igény az, hogy egy megye- székhely belvárosában akár százméterenként is nyugodtan lehessen üdítő italt fogyasztani. Mert ha a lakosság, a város vendégei érdekének szemszögéből nézzük ezeket a gombamód szaporodó kis cukrászdákat, akkor megfelelő áruellátásukat is ebből a szemszögből várhatjuk el. Ha egyszer engedélyt kaptak nyitásra, működésre ezek a kis cukrászdák, akkor a tőlük elvárható minimum az, hogy kínálatukból ne hiányozzék a fagylalt, az üdítő ital és a kávé. Akár a falusi boltból, a kisvárosi szálló étterméből vagy akár a maszek cukrászdából szomjasan kiforduló vendég — különösen, ha az adott faluban, városban szomjoltó kísérlete mindvégig eredménytelen marad — jogosan építi fel véleményének ilyesfajta szintézisét: ebben a városban (faluban) nem gondoskodnak jól az ellátásról. A vendég nem elemez: keveset gyárt az ipar? — rosz- szul szervezték a szállítást? —. nem jó az együttműködés ilyen és amolyan illetékes között? — nem mérték fel megfelelően a várható fogyasztást? Ha már az alkoholellenes harccal kezdtem kommentáromat, oda is kanyarodok vissza. Nemrégiben olvastam egy biztató statisztikát: valamelyik fővárosi kerületi művelődési ház prész- szójában egy éven át — nem kis erőfeszítéssel — megoldották. hogy állandóan kapható volt nyolc-tíz fajta harmatosra hűtött üdítő. Ugyanitt 40 százalékkal csökkent a sör (uram bocsá’ a sör is alkohol!) forgalma. Szerintem tehát megéri erőn felül is törődni az üdítő italokkal. m
