Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-27 / 201. szám
1986. augusztus 27. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 3 Közérdekű javaslatok Nem pusztába kiáltanak A közérdekű javaslat társadalmilag hasznos cél elérésére irányuló kezdeményezés ... A közérdekű bejelentés javaslatot is tartalmazhat ... (Az 1977. évi I-es tv. II. fejezetének 4. paragrafusából.) „Filléres" bosszantások Nem megfelelő a közbiztonság a Toldi út környékén, a lakások pincéit rendszeresen jeltörik — tette szóvá az idén az egyik fórumon B. László nyíregyházi lakos. Vajon pusztába kiáltott szó maradt mindez, avagy történt valami intézkedés? A városi tanács titkárságán vezetett nyilvántartás egyik rubrikájában azt olvashatom: „A városi kapitányság intézkedése nyomán a környéken fokozott rendőri ellenőrzést vezettek be." Egy másik friss példa ugyancsak a Szamuely lakónegyedből. F. Zoltán amiatt háborgott egy városkörnyéki tanácskozáson, hogy rosszak a kaputelefonok — mintha nem is volnának. Intézkedés? „Az IKSZV gondoskodik a rrtegjavíttatásukról.” (Csak úgy zárójelben: a krónikás reméli, hogy az illetékesek nem csak papíron „intézkedtek”.) Hosszan sorolhatnánk a példákat abból a több mint negyven közérdekű bejelentésiből, amit a megyeszékhely lakosai a legkülönfélébb fórumokon tettek szóvá az idén abban a reményben, hogy cselekvésre, a gondok-bajok orvoslására serkentik az illetékeseket. Mondják erre: divat lett panaszkodni, mindenféle maximalista igényekkel előállni; a lakók némelyike igyekszik meglovagolni a közélet demokratizálódását és ahol csak .teheti, kér, követel, vagy a kákán is csomót igyekszik találni. Igaz, vannak ilyen lakók is, de a jellemzőbb — mondják a tanács titkárságának illetékesei —, hogy a nyíregyházi választók valójában kisebb dolgokat kérnek. Olyan problémák megoldását sürgetik, amelyeknek zöme nem igényel milliókat, százezreket, csupán kisebb összeget, vagy ésszerű intézkedést. Ezek a gyakorta „filléres” bosz- szantások nagyon sok ember életét képesek megkeseríteni, ezért fordítanak egyre nagyobb figyelmet a lakosok közérdekű bejelentéseire és javaslataira a városi tanácsnál. Érdemes és tanulságos visszapillantanunk a legutóbbi választásokat megelőző jelölőgyűlésekre, ahol több mint másfélszáz helyi problémát tettek szóvá, közöttük olyanokat is, amelyeknek a megvalósításához a város erejét sokszorosan meghaladó pénzre volna szükség. (A pontosság kedvéért: a tavalyi jeiólőgyű- léseken összesen 92 közérdekű bejelentés, 65 közérdekű javaslat és 3 panasz hangzott el.) Általánosságban: Nyírgyheáza szinte valamennyi választókerületében gondot jelent az utak minősége, vagy a kövesút hiánya. Ráadásul ezek zöme a tetszetős belvároshoz közel lévő utcákon a legaggasztóbb tünet. Vagy: a Honvéd, a Hunyadi és az Agyag utca környékén nagyon sok ház dü- ledezik a közlekedési és építészeti elképzelések „ütközése” miatt. Továbbá: egymás után háromszor bontották fel a Hímes utcán a már elkészült utat és járdát, a közművesítés és a fejlesztés szervezetlensége miatt. És: az egész várost sújtja a Tokaji úti felüljáró hiánya. Vagy: máért rombolnak el a szanálások során gyakorta nagy értékű, gyönyörű portákat? Mások amiatt hálborognak, hogy a tanácsi lakások pincéit, közös helyiségeit magán kisiparosoknak adják használatba. („Kozmetikát nyitottak a szeméttároló helyén, ahová rekordgyorsasággal a telefont is bevezették. Enyhén szólva különös ...”) Párbeszéd színtere De említhetjük az elhangzott felvetések közül a városrészenként katasztrofálisan rossz telefonellátást, az olykor humoros utcaelnevezést, az állami lakások udvarainak ,Jiarlemi állapotát” éppúgy, mint a tanács egyes dolgozóinak körülményes ügyintézését. A képnek falon a helye Galéria a Bagolyvárban Újra cserélt kaputelefon Ha közelebbről is szemügyre vesszük a közérdekű panaszokat és javaslatokat, rögvest kiderül, hogy a nyíregyháziak túlnyomó többsége nem „kívánsághangverseny- nek”, hanem a komoly párbeszéd színhelyének tekinti a városkörzeti tanácskozást éppúgy, mint a tanácsülést, vagy bármilyen találkozást a tanács vezetőivel. Nyilvánvaló, hogy mind többen tudják: megnehezültek a városfejlesztés feltételei, ezért a földön kell maradnunk az igényekkel, egyre több létesítmény megvalósításánál a lakosoknak is zsebbe szükséges nyúlniuk. Ezért igaz a bevezetőben is említett állítás: a megyeszékhely lakóinak többsége nem lázálmokat kerget, hanem kis lépésekkel szeretné javítani a városi közérzetet. Íme: elmondták, hogy a Rózsa Ferenc utca környékén nagyon rosszak, sárosak az utak... Nem használható a parkok öntözéséhez megépített vízvezeték a Krúdy és a Garibaldi utca területén ... Rendszertelen a szemétszállítás az őz köz és a Vasvári Pál út környékén... Kihasználatlan a hatalmas üres terület a Marx téri ABC körül ... A Lászlócsere-dűlőben járdaépítéshez kérik a tanács segítségét... Miért nem tájékoztatják megfelelően a Mező és a Pacsirta utcák átépítésével kapcsolatban az ottlakókat?... Két éve fizetik már a víz- műnhozzájárulást Rozs rét-bokorban, de még csak hozzá sem kezdtek a megvalósításhoz . .. Nem megfelelő a húsellátás a Szamuely téri ABC-ben ... Égető gond a talajvíz elvezetése, a szennyvízvezeték hiánya az Esze Tamás, a Mikszáth Kálmán utcák környékén ... Mentsék meg a fákat a Petőfi téren a Volán-pályaudvar építésekor!... Nagyszálláson és Nyírjesen nincs egészséges ivóvíz ... Gyalogoslámpa kiépítését kérik a Bethlen Gábor út—Kossuth tér, illetve a görög katolikus templomnál lévő csomópontra, mert így nagy a balesetveszély ... Nem ismerik a város lakói a Hímes rendezési tervét, pedig itt kiváló foghíjtelkek vannak, teljes közművesítéssel... Hire van pénz? önkényesen kiragadott példák csupán, de vélhetően jól érzékeltetik, hogy mi foglalkoztatja a nyíregyháziakat. Ezek a nyilvános felvetések a választásokat megelőző jelölőgyűlésekén hangzottak el és jó néhány gond közülük azóta már megoldódott. Nyilvánvaló, hogy az illetékeseknek rangsorolniuk kellett: mi a múlhatatlanul sürgős és — főleg — mire van pénz? (Nagyon okos dolog, hogy a városi tanács a kisebb pénzekből orvosolható problémák megoldására külön alapot, keretet létesített, s ebből már sok mindennapi bosszantó afféle „kátyú szintű” gondot sikerült orvosolni. Ki mindennek a karmestere, hogy végül is kiszűrjék a disszonáns hangokat? Nos: a városi tanács vb titkársága gondoskodik róla, hogy a közélet bármiféle demokratikus fórumán elhangzott közérdekű bejelentés, javaslat rögzítése kerüljön (amiből kiderül, ki, mit tett szóvá, mit javasol), s ezt megküldik az intézkedésre képes és köteles szakosztályoknak azzal a kitétellel: a törvényes határidőn belül értesítsék a választó- polgárt és a titkárságot a megtett intézkedésről. Tehát létezik a megfelelő kontroll, amely kizárja, hogy pusztába kiáltott szó maradjon a közérdekű javaslat. (Van a titkárságnak ún. sajtófigyelő szolgálata, s az újságban közzétett panaszokat, bírálatokat — hasonlóan a közérdekű panaszokhoz — küldi a szakosztályokra, s kér a tisztségviselők megnyugtató tájékoztatására felvilágosítást. Az egyes szakosztályok külön jelzés nélkül is reagálnak a sajtóbírálatra, vagy elismerik vagy megkontrázzák a panasz, a felvetés jogosságát. Minél kisebbek az anyagi lehetőségek, an- , nál inkább meg kell becsülni a városlakók javaslatait — vallják a tanácson. S miután a kérések, az óhajok között mindenkor rangsort kell felállítani, ezért tartják fontosnak az őszinte, a nyílt tájékoztatást, hogy minél több nyíregyházi választópolgár le- | gyen tisztában a lehetőségeinkkel, mielőtt I röptetni kezdenénk az igényeinket. Angyal Sándor ■ Nehéz lenne hirtelen összeszámolni, hány kiváló kép hever Nyíregyházán raktárban. Az évtizedek során összegyűlt anyag számottevő, falon lenne a helye. Boros, Rud- nay, Ámos, Holló, Diószegi, Barzó festményein kívül a mai kortárs művészek alkotásai várják a raktárakban a feltámadást. Most már azt is elmondhatjuk: nem hiába. A helykijelölés hosszadalmas procedúrája és kis csatája elmúlt, s immáron biztos helyről tudósíthatjuk az olvasót. A nyíregyházi városi galéria a Selyem utcában talál otthonra, mégpedig az egykori Bagolyvárban. Hozzáértő vélemények szerint ez az épület, elsősorban a belső elrendezése miatt, kiválóan megfelel e nemes célnak. A szobák, termek rendszere szinte kínálja magát, hogy kiállítótermekké alakuljon. Az igazsághoz tartozik viszont az: az épület mai kinézete aligha mondható biztatónak. Sok-sok évtized hagyta rajta kezenyomát, mégpedig nem az áldásosat, mondhatnék úgy is: életveszélyes a Bagolyvár. Nyilván az első lépés nem is lehet más, mint még időben hozzálátni a mentéshez. Mégpedig úgy, hogy a hetvenhat évvel ezelőtt épült ház megőrizze varázsát, ugyanakkor alkalmas legyen az új funkcióra. Két ütemben folyik majd a helyreállítás. Az első az épület külső részeit hozza majd rendbe, ezt követi a belső átalakítás, renoválás. Miután a tervek elkészítése folyamatban van, annyit talán előre is lehet tudni: 1988-ra lesz teljesen kész, és akkor már a kiállítás, a városi galéria is berendezhető lesz. Az épület helyét sokan vitatták, a város rendezési terveinek ismeretében azonban elmondhatjuk: lényeges változások lesznek a megyei-városi művelődési ház környékén. Folytatódik a Vay Ádám körút építése a Bujtos felé, régi romos házakat szanálnak, így aztán szépen kirajzolódik majd a megyeszékhely közművelődési centruma, amely magába foglalja a megyei könyvtárat, a mozit, a művelődési központot, majd a galériát, s csatlakozik a bujto- si sportcentrumhoz. Az elképzelések szerint a galériában a meglévő művek kapnak helyet, ide kerül a múzeumi szabolcsi galéria anyaga is. Az új épületben marad egy terem, amely kamarakiállítások bemutatására lesz alkalmas. De a város kötelessége az is, hogy a sóstói művésztelep eddigi és jövőbeni — mondhatjuk kincset érő — alkotásait gondozza. (Az idén már több mint ezer darabos állományt tartanak nyilván.) Nyíregyháza városról esik szó, ami talán már tisztázta is: a városi galéria fenntartója és működtetője a tanács lesz. Természetesen a szakmai felügyeletet a múzeum gyakorolja, de a galéria városi lesz. Teljesen jogos, hogy egy 120 ezres város rendelkezzék ilyen intézménnyel, különösen ha figyelembe vesszük: a régi értékek mellett mindig új szerzeményekkel gyarapszik a köz- gyűjtemény, amit vétek lenne a pincékben tárolni. Ezért is örvendetes, hogy a helykijelölés után most már a tényleges munkák következnek. Az értékek méltó elhelyezésén kívül az is megnyugtató, hogy a város újabb reprezentatív művelődési intézménynyel gazdagodik, s az sem mellékes, hogy végre olyan kamaraterme is lesz, melyet kimondottan kiállítások részére terveznek. Azt talán mondani sem kell, mindez sok pénzbe kerül, de halaszthatatlan, mert a képek, szobrok, érmek, kisplasztikák tárolása nemigen használ az alkotásoknak. Különben is: akár Kiss Lajos egykori múzeumigazgató, akár a mai vásárlók azzal a céllal szerezték meg kiváló művészek alkotásait, hogy azok minél több embernek szerezzenek örömet. A városi galéria tervezési és építési ideje alatt azonban más, talán prózaibb feladat is adódik a szakembereknek. Fel kell mérni a gyűjteményt, értékelni kell a műveket, döntésre'kell jutni mi az, ami feltétlenül bemutatásra vár. A látogatók azt is természetesnek tartják majd, hogy kezdettől rendelkezésre álljon egy olyan — több nyelvű — katalógus, tárlatvezető-könyvecs- ke, amely eligazít a művek között. Mindenképpen szükséges az is, hogy a városi galéria, mint művészeti látványosság, időben bekerüljön a köztudatba, nemcsak Nyíregyházán és a megyében, hanem országosan is. Mondhatná valaki, hogy két év még mesz- sze van. Ez azonban csalóka dolog, hiszen akár a nyomdai átfutásokat, akár a különböző szerkesztési, elemzési munkákat nézzük, kiderül, ha már megkezdték volna az ilyen előkészületeket, talán már az is késő lenne. A galéria következménye lesz az, amire már utaltam. A múzeumban hely szabadul fel, s nyíregyházi történetünk sokkal gazdagabban, többrétűén jelenhet meg a látogatók előtt. Miután Nyíregyháza a jövő évben ünnepli várossá nyilvánításának 150. évfordulóját, még egy kiállítás is segíthet abban, hogy ezrek és ezrek számára tárja fel a különleges, érdekes históriával rendelkező település múltját. Ez eddig a hely hiánya miatt késett, s a múzeum is örül annak, hogy egy ilyen, a hazaszeretetre, a vá- rosszeretetre nevelő bemutatónak méltó és bő helyet biztosítson. Az eddigiekből is kiviláglik: a városi vezetés nagy körültekintéssel fáradozik azon, hogy az itt élő és az idelátogató egyaránt jó ismerője legyen mindazon értékeknek, amelyek itt felhalmozódtak. Jó lenne viszont már ma tervezni azt a közlekedést, amely a művelődési centrum megközelítését segítené elő. Jelenleg ugyanis se a járatok sűrűsége, se a közlekedési utak iránya nem azt szolgálja, hogy ezek a nap bármely — hangsúlyozom bármely! — szakában könnyen elérhetőek legyenek, illetve onnan a gyors hazajutást biztosítsák a külső részeken lakóknak. A városi galériával, illetve a kulturális centrummal kapcsolatosan vetődik fel még egy gond, ami viszont feltehetően hamar megoldható lenne. A központban lévő, kulturált információról van szó. A kiürülő buszpályaudvar kínál erre nagyszerű lehetőséget. Itt kaphatna helyet a soknyelvű információ, itt kaphatna felvilágosítást bárki a kulturális, idegenforgalmi látnivalókról, s itt lehetne elhelyezni azt a boltot is, amely képes levelezőlaptól a reprodukcióig, nép- művészeti emléktárgytól a térképig mindent kínálna, amit a helyi és idelátogató csak kívánhat. Remélhető az is, hogy a galéria elkészülte előtt már eszébe jut valakinek, hogy olyan tájékoztató táblákat helyezzen ki a centrumban, amely felhívja a figyelmet a művelődési intézményekre, szinte odatereli a látogatókat. Amint látható, a galéria egyszerűnek tűnő ügye sok vonzatot tartalmaz. Jó lenne, ha a város lakói is véleményüket nyilvánítanák, hiszen végtére legyen szó akár a galériáról, akár a kulturális központról, az itt élők érdeke, meglátása nem nélkülözhető. Mert elképzelhető, hogy ezt a környéket még több szép köztéri szoborral lehetne díszíteni, művészi parkkörnyezetet kialakítani, hogy ng csak az intézmény jelentsen művelődési értéket és lehetőséget, hanem a környezet is. Jó lenne, ha ez a térség is folytatná azt a csodás hagyományt, amely Nyíregyházára oly jellemző: a parkok, terek egymásba fűződő láncolatát. Mindez azért kap a mai gondolkodásban is már kiemelt helyet, mert a város felelős tervezői és rendezői úgy vélik: kevés a kulturális létesítmények centralizálása, ha ez nem jár együtt egy egész térség esztétikus megjelenésével. Még két esztendő, s előttünk áll majd a megújult Bagolyvár. Új névvel, új tartalommal. Reméljük, készítői a bagoly bölcsességével döntenek a többi részletről is. Bürget Lajos A „Bagolyvár” — 1988-tól városi galéria
