Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-27 / 201. szám
2 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1986. augusztus 27. Sok vagy kevés? ]áték a fejekkel Egy nyíregyházi gyár új igazgatója úgy kívánta szanálni az üzemben kialakult nem éppen fényes helyzetet, hogy közgazdasági eletnzé9t kért. A bel- és külpiacon egyaránt érdekelt gyárban azonban ezt nem sikerült elkészíttetni, mert kiderült: egyetlen közgazdászt sem alkalmaztak. Lehet, hogy ez a tény minden elemzésnél ékesebb választ adott a lelkes igazgatónak. Történt ugyanakkor, hogy szinte azonos időben jelentkezett munkára egyik megyei szervezetünknél az éppen frissen diplomázott közgazda. Kapott egy asztalt, munka nélkül. Egy hétig még úgy vélte: ismerkedik, tájékozódik. Aztán a második héten se akadt tennivalója, reklamált. Erre kapott is munkát: vona- lazgatni kellett táblázatokat. Mindez most, 1986-ban, amikor egyre nagyobb súlyt kap minden elemző, számító, tervező, előrejelző tevékenység, amikor új szemlélet kell(ene) vállalatnál, képviseleti szervnél. Kereken tizennégyezer A két példa arra ösztökélt, hogy nyomába eredjek annak: vajon Nyíregyházán sok vagy kevés az értelmiségi? Vajon szerepük, tevékenységük hogyan hat a városra? Jelen vannak-e egyáltalán, avagy csupán munkahelyeiket keresik fel, s teszik ott azt, amit rájuk bíznak. A statisztika megbízható adatai szerint a megyeszékhelyen dolgozik a szabolcs-szatmári értelmiség legalább nyolcvan százaléka. Ez 13—14 ezer embert jelent. Ez a szám nem esik egybe a szokásos nem fizikai munkát végzők számával, ezekből emeltük ki azokat a területeket, melyeken kimondottan értelmiségi munkát végzők vannak. A teljesség igénye nélkül: pedagógus, műszaki, közgazda, művész, orvos, jogász, politikus, közigazgatási dolgozó, közművelők stb. Ez a kerekítve 14 ezer ember első hallásra soknak tűnik, valójában nem az. A társadalmi struktúra változása azt jelzi előre, hogy a koncentrált területeken, így a Nyíregyháza nagyságrendjébe tartozó városokban ez a szám elérheti a lakosság 20 százalékát is, tehát a jelen esetben akár a 20—25 ezret is. A mostani szakaszban annak vagyunk tanúi a megyeszékhelyen, hogy némileg élénkült a műszaki értelmiség, egyre többen vannak a fiatal közgazdák, megjelent a számítástechnikával foglalkozók nem túl nagy, de népesedő csapata. Örömmel lehet megállapítani, hogy „mutatják magukat”, hallatnak magukról. Igaz, elsősorban szakmai berkekben, de ez nem baj, hiszen munkájukra égető szükség van minden gyárban, minden üzemben, intézményben. Az MTESZ is összetartja őket, a szakmai társaságokban eszmecserékre van lehetőségük. Sajnos ezen az élénkségen kívül sok más jóról nem lehet beszámolni. A TIT képtelen megoldani a más területen dolgozó értelmiségiek ösz- szefogását. Az előadások tartása aligha jelenti az együttgondolkodást. Háttérbe szorult ■ M ff I ■■ I W közreműködő Az összképhez: az tény, hogy a nyíregyháza értelmiségiek munkahelyükön helytállnak, többségük kiemelkedő teljesítményt nyújt. De ezzel a város életében vállalt szerepük be is fejeződik. Nem érezzük az ag- rárértelmiség jelenlétét, ami nyilván összefügg a főiskola sokszoros átszervezésével. A tanárképző kiváló elméi, akik országos és nemzetközi programokban vesznek részt, tudományos fokozatok megszerzéséért hajtanak, alig észrevehetőek a város szellemi életében. Mert a város joggal elvárhatná: a hatalmas szellemi kapacitás legyen ott a hétköznapok vitáiban, a tervekben, a példa erejével serkentve, igényt támasztva, törekvéseket megtermékenyítve. Az okokat kutatva sokféle magyarázathoz juthatunk eL Először is kiderül, hogy a város legaktívabb, legismertebb értelmiségijei szinte mindig ugyanazon összetételben alkotják a testületeket, társadalmi bizottságokat. Megbízhatóak, nyugodtak, megszokták őket. Ez a réteg idősebb, konszolidált anyagi körülmények között él, van ideje és igénye is arra, hogy a közéletben részt vegyen. De ha már a középkorú réteg felé tartunk, akkor már korántsem ilyen a belső igény. Visszavonulásuknak elsősorban anyagi okai vannak. Illetve a meglévő anyagiak gyarapítása áll az előtérben. Igényesebb ház építése, tartós fogyasztási cikkek vásárlása, külföldi utazások stb. így aztán megjelenik Miért a Korányi? Igény és telek Kapott egy asztalt, munka nélkül a kiskert, a piacozás, a mellékmunka, ami háttérbe szorítja a társadalmi életben való közreműködést. A legnehezebb helyzetben a fiatalok vannak. A pályakezdés első lépései nehezek, a fizetések alacsonyak. Természetes, hogy az otthon megszerzése, berendezése súlyos terheket jelent, ha egyáltalán megoldható. Már városi testület is foglalkozott azzal, hogy ez a réteg milyen nagy mértékben adósodik el, minden kihasználható kölcsönt igénybe vesz, s így hosszú évtizedekre leköti plusz erejét. A kezdeti lelkesedés egyre inkább a magánszféra gondjainak megoldására tevődik át, s ritka, ha valaki emellett a közéletben akar még részt vállalni. A kör ezzel be is zárult. Az úgynevezett aktív értelmiség öregszik, az utánpótlás pedig pénzt keres. Ezzel a város éppen a legfrissebb, legdinamikusabb erőket kénytelen nélkülözni. Az értelmiségi jelenlét egy városban, még ha az nagy is, azzal is mérhető, hogy milyen aktívak mondjuk a kulturális életben. Nos, hangversenyeinken mindig visszatérő törzsvendégek vannak, mindenki ismerős. A tárlatok megnyitásán is maroknyi embert találunk, szintén azonos arcokat. Sok értelmiségit csak reprezentatív alkalmakkor látunk, így karácsonyi koncerten, színházi premieren, ami lényegében nem igazi érdeklődést takar. Kedvteremtő egyesületek Ha a fenti tényezőket nézzük, akkor az is kiderül: lényegében nincsen egyetlen fórum sem, amely átfogó, minden értelmiségi részére kínálná a lehetőséget, hogy színre lépjen, másrészt az is egyértelmű: ez az igény bizony szűk körben jelentkezik csupán. Márpedig a jövő évtizedek alig képzelhetőek el anélkül, hogy ne lépjen ki munkahelyének zárt enklávéjából az értelmiségi. Szüksége van erre a politikának, a várospolitikának, a tervezésnek, a termelésnek. De nélkülözhetetlen akikor is, ha változtatni akarunk a rossz magatartási formákon, ha azt kívánjuk, hogy művelt, intelligens nemzedék vegye át majd a stafétabotot minden területen. Az értelmiségi példamutatás, az érdeklődés, a viselkedés, a közéletiség meghatározó lehet a jövőben. Különösen hangsúlyos ez most, amikor az értelmiség túlnyomó része már a szocializmusban született, tanult, nőtt fel, kapott ilyen vagy olyan diplomát. A problémák, amelyeket a vizsgálódás során sikerült feltárni, nem nyíregyházi sajátosságok. így a megoldás minden részletét sem lehet helyben számonkémi. Azt viszont már igen, hogy évtizedek óta miért nem alakul ki egy új klub, egy az elkülönült szakmák közös érdeklődésű embereit átfogó egyesület vagy szervezet, amely kedvet teremtene ahhoz, hogy minél többen keressék fel és meg. Az is hiba, hogy hatnak még a reflexek, melyek a kipróbált emberekre voksolnak, s nem számolnak esetleges vissza- beszélők, vitázók, haladni jobban és gyorsabban akarók csapatával. Fontos lenne az is, hogy hathatósan szembeszálljunk azokkal az értelmiségiekkel kapcsolatban született fenntartásokkal, melyek általában e réteg presztízsét alacsonyra értékelték. Ezek érdekében helyben is lehet tenni, ezek nem a bonyolult gazdaságból adódó pénzügyi kérdések. Ösztönzés, belső kényszer Á tanulságot összefoglalni nehéz. Talán az a legrövidebb summázait: a fejekkel nem játszani kell, hanem gazdálkodni. Az nem lesz elég, ha a mai -14 ezer fő számszerűen gyarapszik, ha ez nem párosul azzal, hogy a munkahely mellett megfelelő ösztönzés születik arra is, hogy a várost magáénak érezze, s azért csupán a szellemi többletet megosztani akaró belső kényszer révén is cselekedjék. Addig, míg ez teória, a 14 ezer lehet sok is, kevés is. A kérdés csak az*marad; honnan nézzük. B. L. Az utóbbi egy-két évben valamelyest csökkent Nyíregyházén a családiház-építési kedv. Az elkövetkező néhány évben is bizonyos visszaesésre számítanak. Egy alaposnak tekinthető felmérés szerint ennek ellenére évente 250—300 között családi házat építenek. Amint azt Kovács István műszaki osztályvezető elmondta, a családi házak jelentős része ezt követően is a tanács által biztosított telkeken épül. (Az elmúlt ötéves terv idején a családi házaknak több mint hetven százaléka épült'tanácsi telken.) A városi tanács 1986 és 1990 között 1200— 1400 telek kialakítását tervezi, ezek egy részét már ki is osztották. Ilyen rész Borbányán a Kállói út északi oldala. Természetesen tovább*folytatják a megkezdett családi házas telkek feltárását, s Oros, Sóstóhegy és Borbánya térségében újabb telkek kialakítása várható. Üj területként szerepel a Korányi Frigyes utca egy része, és a tervidőszak második felében a Tiszavasvári út északi oldala, tehát a Ságvári teleppel szembeni terület. Az elmúlt év második felében átmenetileg feszültség keletkezett Nyíregyházán a telekellátottságban, mivel a Korányi F. utcai telkek feltárása megkésett. (Korábban megírtuk már, hogy a terület tulajdonosai közül néhányan túlságosan magas árat kérték ingatlanukért. s úgy tűnt, hogy le is kell mondani a tanácsnak erről a területről. Ellen- súlyozásképpen Oroson és Sóstóhegyen alakítottak ki telkeket. Ezek kielégítették a legsürgősebb igényeket, de a feszültségen alig- alig csökkentettek. Annyit azonban sikerült elérni, hogy még jelenleg is tud a tanács telket adni Oroson és Sóstóhegyen, a közeljövő hetekben pedig elosztják a Korányi Frigyes utca új telkeit is. A fejlesztésre kijelölt városkörnyéki területeken is van megfelelő telekszám, kivéve Felsősimát, ahol csak a rendezési terv módosítása után lehet telkeket alakítani. Ám tudomásul kell venni, az igényesebb kereslet az erdő környékén, a Sóstó közelében jelentkezik. Jelenleg is a Korányi Frigyes utca térségére tart nyilván nagy számú telekigénylőt a városi tanács. Az eredeti elképzelések módosításával itt is családi házak építésére teremtenek lehetőséget, öthatszáz négyzetméteres (140—150 négyszög- öles) telkek kialakításával. A terület tulajdonjogát többségében adás-vételi szerződésekkel szerezte meg a tanács. Négy-öt ingatlantulajdonossal nem sikerült megállapodást kötni, ezeket kisajátítási eljárás során veszik igénybe. A korábbi meghirdetések alapján jelenleg 339 telekigénylőt tartanak nyilván, elsősorban olyan igénylőkről van szó, akiknek már van lakásuk. Az elmúlt napokban pontosították és véglegesítették az elosztás feltételeit, szempontjait. Eszerint a kialakítandó 270 telekből a korábbi tulajdonosok, illetve vállalatok, szövetkezetek részére körülbelül 45—50 telket tartalékolnak és 220 telket osztanak ki. Az elmúlt időszakban nem fogadtak el telekigényléseket, ám most ismételten lehetőség nyílik igénylések beadására, de csak 1986. szeptember 15-ig. Ezután számítógéppel dolgozzák fel az igényléseket, majd listát készítenek, és ennek alapján hívják be be az igénylőket telekkiválasztásra. (Külön kihangsúlyozta a műszaki osztály vezetője, hogy ezen a területen nem osztottak még telkeket, és szeptember 15-ig nincs is lehetőség rá.) A telkek kiválasztása után előszerződést köt a tanács a leendő építtetővel. Ebben a tanács garantálja, hogy átadja a kiválasztott telket, ám ezért 100 ezer forint letéti díjat kell fizetni. Ez a pénz természetesen nem vész el, sőt öt százalékot kamatozik, és a telekár kifizetésénél felhasználható. A jelenlegi elképzelések szerint 1986 novemberében adják a területet birtokba, és a jövő év végéig elkészülnek a közművek is. Így lehetővé válik, hogy a közműépítésekkel párhuzamosan épülhetnek a lakások is. A közműépítések időpontja természetesen attól is függ, hogy folyamatban lévő kisajátítási ügyeket, ezt követően pedig a telekkönyvi átvezetést sikerül-e megoldani a tervezett időpontra. A telkek ára várhatóan 320 ezer forint lesz, amely természetesen tartalmazza a közművesítés (víz, villany, út, szennyvíz és gázvezeték) költségeit is. Akinek jelenleg a Korányi Frigyes útra érvényben lévő telekigénylése van, azt nem kell megújítani, de külön kihangsúlyozták, hogy a telkek elosztásánál nem az igénylés időpontja, hanem a lakáskörülmények a mérvadóak. Elsősorban természetesen a tanácsi bérlakást leadok számíthatnak telekre, és azok, akik korábban a Korányi II. ütemben szerettek volna lakást építeni, de innen kimaradtak. Ezután következnek az OTP-, illetve szövetkezeti lakást leadok, hiszen ezek a lakások újra visszakerülnek a tanácshoz, s újraelosztásukkal újabb lakásigényeket elégíthetnek ki. A számítógép ilyen szempontok alapján dönt majd a telkek sorsáról. A Korányi Frigyes utca a lakásépítési területek egy részét biztosítja, ám emellett további területeken is folyamatos telekellátásra törekszik a tanács. Sóstóhegy térségében most is több telek vár gazdára (a volt borforgalmi vállalat szőlőjét alakították telkekké, s az igen jó adottságú telkek viszonylag olcsó áron — 120—140 ezer forintért — szerezhetők meg.) A terület nagysága pedig 180—200 négyszögöl. Annál is inkább jó adottságú területnek tekinthetjük ezt a részt, mert ha a városrész lakossága saját erőből vállalja a gázhálózat megépítését, akkor a VIII. ötéves tervben ide is eljut a vezetékes gáz. Az orosi városrészen most 10—15 építési telekkel rendelkezik a tanács, ezek ára 140— 150 ezer forint. A Kállói úti telkek környékén újabb területeket tár fel a tanács, s a Bogyó utca, valamint az Alma utca térségében alakítanak ki telkeket 1987—88-ban. A lakásépítési igények nagyságától függően a tervidőszak második felében újabb telkek kialakítása várható a Korányi Frigyes utcán, és erre az időre tervezik a Tiszavasvári út északi oldalának feltárását is. Ebből körülbelül 1989—90 körül lesznek telkek, de akik a város központjában szeretnének lakást építeni magúknak, addig nem kell várniuk. Igaz, itt elsősorban magánforgalomban találhatók telkek, különösen azután, hogy a ma még érvényben lévő tilalmak és korlátozások egy részét az új rendezési terv feloldja. Egyik ilyen terület — már építkeznek is itt — a Benzcúr tér és Engels utca térsége. Itt természetesen a magántulajdonban lévő ingatlanok kelnek el, hogy helyükbe új lakások épüljenek. Ezeken a helyeken is olyanok építkeznek elsősorban, akik a bérházakból vágynak kertes házakba, s ennek bizony sokszor magas ára van. Az eddigi tapasztalatok szerint az ilyen rekonstrukciós területeken körülbelül 400— 500 ezer forint az egy lakásra jutó telekár. Ennyi pénz kell tehát ahhoz, hogy hozzá lehessen kezdeni az építkezéshez. S hogy ilyen telekárak mellett is van fizetőképes kereslet, azt bizonyítja, hogy a város belső részén meglévő építési lehetőségekért irreálisan magas telekárak mellett is van ingatlan- forgalom. (Meglepve olvashattuk a napokban a hirdetést, hogy a Sóstói úton négyszögölenként 9 ezer forintért kínálnak építési telket!) A tanácsi telkek a teljes közmű- vesítettség ellenére is lényegesen olcsóbbak ettől. Néhány napja jelenít meg a Kelet-Magyar- országban egy információ a telekgazdálkodásról, amelyben azt írtuk, hogy a megyei tanács telkenként 30 ezer forinttal támogatja, ha a városokban 40, a megyei irányítású nagyközségekben 30, a nagyközségekben 20, a községekben 10 telket alakítanak ki egy összefüggő területen. Ez a pénz arra való, hogy ha visszakapja ezt az összeget a tanács a telek megvásárlójától (természetesen a tartós használatbavételről van szó), akkor az összeget újabb telkek kialakítására fordíthatja — vagyis folyamatos telekgazdálkodást valósíthat meg. Amint ez a fentiekből kiderült, Nyíregyházán nagy szükség is van erre, mert ha kedvelt területről van szó, több az igénylő, mint a telek, s azok is építkezésre adják a fejüket, akiknek egyébként eszükbe sem jutott volna. Balogh József Korányi Frigyes utcai gyümölcsös — madártávlatból
