Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-01 / 180. szám

1986. augusztus 1. Kelet-Magyarország 3 Az illetékes válaszol Menta­ügyben A vezetők továbbképzéséről Lazítás helyett AZ OXIGÉN- ÉS DISSOUSGÁZGYÁR VÁLLALAT nyíregyházi átfejtőállomásán naponta 500 palackot töltenek meg oxigénnel. A gáz cseppfolyós állapotban kerül tartályba, ahon­nan egy része gázosító rendszeren keresztül érkezik a palackokba, másik része pedig cső­rendszeren az UNIVERSIL Gyárat látja el. Képünkön: Tóth Károly ellenőrzi a tartály fo­lyadékszintjét és nyomását. (Farkas Zoltán felvétele) Hírmondó az olvasótáborról Hatalom, pénz, boldogság... enzálni, egyensúlyt terem­em. — Ez a helyzet tehát nálunk, rajon milyen kép alakul ki lennünk, ha a hazai tapasz- alatokat összevetjük a külföl- liekkel? — Nehéz összehasonlítani . hazai vezetőképzést mind i szocialista, mind a tőkés tllamokbeli tapasztalatok­ul. Szocialista országokban nás a tananyag struktúrá- a, a képzés szerkezete, íyugati államokban viszont gén drágák a tanfolyamok, íéldául egy egyhetes turnus 500—2000 dollárba kerül, víagyon megdolgoztatják a íallgatékát, kemény mun- la folyik reggel 8-tól este i-ig. És még vacsora után s tartanak foglalkozásokat, ■endszerint ekkor rendezik neg a csoportos vitákat. Magyarországon él még az i rossz beidegződés, hogy ikit elküldenek tanulni, az azíthat a tanfolyam ideje ilatt. Hazánkban viszony- ag olcsó a vezetőképzés, lehéz erőteljes tempót dik- :álni, bár szükség volna rá. \zt lehet mondani: a fia- ;al vezetőkkel viszonylag cevés gond van. — Kik jelentkezhetnek az OVK tanfolyamaira? — Maguk a vállalatok, az ntézmények döntik el, ki­ket iskoláznak be. A veze­tőképző iskoláknak fontos Eeladata a kádermunka könnyítése. Hogy a már bi­zonyos képességeket felmu­tató, tapasztalt kádereket, akik alkalmasnak tűnnek magasabb vezetői beosztá­sok betöltésére, felkészít­sék. — Tájékoztatójukat lapozgat­va szembetűnő a tanfolyami dijak különbözősége. Van, amikor 800, míg máskor 30 ezer forintban állapítják meg a részvételi díj összegét. Mi­lyen forrásból jutnak pénzhez a vezetőképzők? — Az intézmények általá­ban önfinanszírozók, kivéve az Országos Vezetőképző Központot. Az OVK jelen­tős támogatást kap a költ­ségvetésből, mert széles kö­rű vezetési-szervezési ku­tatásokat is folytat. — A vezetőképzésnek ugyan­úgy követnie kell a társadalmi, gazdasági változásokat, mint maguknak a vezetőknek. Le­het-e a hazai vezetőképzést érintő módosításokkal számol­ni? És ha igen, kérem, említ­sen meg néhány konkrétumot. — Véleményünk szerint a különböző képzéseknek az eddigieknél jobban kel­lene egymásra épülniük. A vezetőképzést egyetemen megszerzett alapismeretek­re támaszkodó továbbkép­zésnek kellene tekinteni. Ennek megfelelően vezeté­si-szakmai, általános veze­tőképző, és speciális tanfo­lyamokat volna célszerű in­dítani. Az OVK szerint a jövőben a munkahelyek ál­tal, ajánlottak mellett egyé­ni jelentkezőket is kellene fogadniuk az intézmények­nek. Szerintünk nagyobb teret kell kapnia az irányí­tott önképzési programok­nak, a távoktatásnak, a le­velező, az esti tanfolya­moknak az elkövetkezendő időben. A munkaidő jobb kihasználását, a költségek csökkentését segítené elő, ha a vizsgákat, konzultá­ciókat, bizonyos csoportos foglalkozásokat a törvényes munkaidőn kívül tartanák meg az intézmények. — Végezetül szeretném meg­kérdezni: az OVK hogyan tud­ja mérni módszereinek, gya­korlatának, tanfolyamainak ha­tásosságát? Egyáltalán mé­rik-e? — Foglalkozunk vele. A nálunk végzett hallgatók egy része tagja a vezetői minőségi köröknek, így tő­lük kapunk visszajelzést. Nemrégiben végeztünk egy kérdőíves felmérést és a válaszokból kiderült: a ná­lunk végzett hallgatók 80 százaléka jelentősen előre­lépett pályáján — mondta befejezésül dr. Horváth László, az Országos Veze­tőképző Központ főigazga­tója. H. T. A hazai statisztika — a vállalatok, a hivatalok cso­portvezetőitől kezdve — 400 ezer különböző szintű vezetőt tart nyilván. Embe­reket irányítanak, gazdasá­gi folyamatokat szervez­nek, s a helyzetüktől füg­gően milliók, milliárdok sorsáról döntenek. Nyilván­való, nem mindegy, hogy ezt miként teszik. A veze­tés minősége meghatároz­za a munkahelyi közérzetet, növelheti, csökkentheti az emberi teljesítményt. Fon­tos tehát, hogy a vezetésre alkalmas személy rendel­kezzen minden szükséges ismerettel, felkészülten tud­jon eleget tenni a sokolda­lú igénynek. A nélkülözhetetlen infor­mációk megszerzését, a ve­zetői készség fejlesztését, a felkészülést harmincnál is több intézmény segíti ma Magyarországon. Közöttük meghatározó az OVK, az Országos Vezetőképző Köz­pont, melynek munkájáról, a hazai vezetőképzésről ' a főigazgatóval, dr. Horváth Lászlóval beszélgettünk. — Az alapokat egy 1971- ben kiadott minisztertaná­csi rendelet tette le, ez in­tézményesítette a veze­tőképzést. — Kezdte a be­szélgetést dr. Horváth László. — A jól képzett ve­zető a nemzeti vagyon fon­tos része. Hazai intézmé­nyeink 20 ezer embert ké­pesek felkészíteni évente. Kezdetben kevés tapaszta­lat állt rendelkezésünkre. Az idő tájt szerveződött a vezetőképzés a többi szo­cialista országban is. A szo­cialista elveknek és viszo­nyoknak megfelelő képzési formákat, programokat az ILO. az ENSZ Munkaügyi Szervezete támogatásával dolgoztuk ki. — Az ILO közreműködé­se a nemzetközi kapcsola­tok létesítését is elősegítet­te. Eleinte nehezen lehetett összehangolni a termeléssel az oktatást. Voltak örök tanfolyamosok. A hallgatók különböző alapismeretekkel érkeztek a tanfolyamokra, ami nehezítette az oktatók munkáját. A képzés nem volt elég hatásos. Azt le­het mondani, 15 év alatt nagy kapacitású intézmény- hálózat jött létre, amely al­kalmas hasznos ismeretek átadására. Amin javítani­való van még, az a mód­szertani gyakorlat. Nagyobb szükség volna úgynevezett aktiváló képzésre az egy­szerűbb előadások helyett. Konkrét helyzeteket, esete­ket kellene feldolgozni és több készségfejlesztő tré­ninget a programokba ik­tatni. — Az Országos Vezetőképző Központ ötvenféle tanfolyamot kínál és ajánl, még az egészen speciális igényeket is igyek­szik kielégíteni. Tapasztalataik szerint az utóbbi esztendőkben milyen alapismeretekkel érkez­nek a vezetők a tanfolyamok­ra? Mennyiben készek befo­gadni az új információkat, módszereket? — Vegyes a kép. Az utóbbi évtizedben javult a vezetők iskolázottsága, a többség felsőfokú végzett­séggel érkezik. Hátrány, hogy vezetői alapképzést néni ad sem a főiskola, sem az egyetem. így az ok­tatónak mérlegelnie' kell, honnan kezdje a felkészí­tést, milyen információból mennyit adjon úgy, hogy közben ne ismételjen. Ho­gyan fogadják? A hallgatók túlnyomó többsége aktív módon fogadja az ismere­teket, jól reagál. De válto­zatlanul van egy közönbö- sebb réteg. A régi, a- rutin­ból vezetők közül nem egy visszautasítja az új mód­szereket, gyakorlatot, in­formációkat. Más — az OVK-hoz hasonló —, intéz­ményben is ilyen negatív tapasztalatok gyűltek ösz- sze. Ez a felfogás a jelenlé­vő többi hallgatóra nézve káros, a tanárnak kell kom­Pár éve megyénkben is szép számmal voltak olvasó­táborok, aztán fokozatosan bezárták a kapukat, megszűn­tek. Hírmondónak még tartja magát egy bástya, de egyre nehezebben, megléte egyre inkább csak az ügy makacs megszállottjain múlik. Aranyló homokpart itt a „sárga fövenyszőnyeg”, fen­séges ligetek kísérik a szőke folyót, és a túlparttól, nagy messziről idekéklik egy zempléni hegygerinc. Ideáli- sabb gyermekparadicsomot képzelni sem kell: a termé­szet szinte még érintetlen. Legfeljebb a bójasor idegen a tájban, de arra meg nagy szükség van, jó tudni, hol barátságos a Tisza. Jutalomból Az Ibrány-Nagyerdő mel­letti táborban járunk, ahol nyaranta tíznapos, kéthetes olvasótábort rendez a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár, illetve a házigazda nagyközség könyvtára. Idén is különös gonddal ügyeltek arra, hogy & táborlakó nogy- ven-egynéhány gyereket azok közül válasszák ki a kistele­pülések könyvtárosai, peda­gógusai, akik megérdemlik ezt a jutalomtáborozást, s amellett valamilyen szem­pontból hátrányos körülmé­nyek között élnek. Az itt lé­vő hetedik-nyolcadikosok között sajnos elég sokan van­nak, akiknek ez életük leg­első tábora, akiknek nem természetes a nyári üdülés. Félárvák, rokkant, elvalt szülők gyerekei, vannak, akik gyerekfejjel rendszeres nap­számra, nyári munkába áll­nak, mert helye van minden fillérnek. Sokan kellemesen csalód­tak, mert nem ilyennek kép­zelték az olvasótábort, azt hitték, itt reggeltől estig ál­landóan olvasni kell, nagy lesz a szigorúság. Arra csak nagyon kevesen gondoltak, ami ennek a tábornak és a hasonlóaknak célja. A tábor vezetői és felnőtt résztvevői arra az emberileg csodálatos, társadalmilag pedig hasznos feladatra vállalkoznak, hogy ezeknek a gyerekeknek életük egy jelentős fordulópontján, a nyolcadik osztály előtt, de inkább után, valamiféle út- ravalót, eligazítást adjanak; hogyan foglalják majd el helyüket a felnőttek vilá­gában, az életben. Az idei legfőbb téma: az emberi érté- k'0k Miért halt meg Molnár Csilla, a tavalyi szépségki­rálynő? — erről tartott ép­pen a vita,amikor ott jártunk. Vagyis, az ember tűrőképes­ségéről, alkalmazkodásról. erejéről, a kudarcok elvise­léséről. A gyerekek összeg­zik a táborvezető Tóth László és a foglalkozásvezető Fejes Gáborné kérdéseire: az em­bernek tartoznia kell valaki­hez. másokhoz, akikhez kötő­dik, akikben megkapgszkod- hat, akik segíthetnek nehéz helyzetben. A következő fel­adat már nem ilyen egysze­rű, pedig játék: fontossági sorrendbe kell helyezniük olyan fogalmakat, mint érvé­nyesülés, becsület, hatalom, pénz és anyagi javak, boldog családi élet, szívesen végzett munka, stb. Érdekes lesz a játék folytatása is, ha augusztus 8., a táborzárás előtt, újra elkészítik a rang­sort, vajon mennyit változik véleményük az itt hallottak alapján7 Á tűrőképes­séghez Természetesen nem hiá­nyoznak a könyvek sem — olyan könyvek, amiket „nem lehet letenni”, és a foglalko­zásokon feldolgozott témák­hoz kapcsolódnak. Alkalom van itt közelebbi ismeretsé­get kötni más múzsákkal is, lesz faragás, gyurmázás — Tar Béla faragót és Sebes­tyén Sándor szobrászművészt várják. Szerencse, hogy me­A veréb nem volt túl­ságosan bátor. Sem­mi másra nem vá­gyott, csak szerény családi boldogságra. Egyszer, ami­kor éppen a telefonvezeté­ken ült, arról gondolkodott, tulajdonképpen meddig ter­jednek a szerény, óvatos élet határai. Hirtelen meg­szólította őt a macska: — Mondd csak, nem vagy te túl vakmerő azzal a re­püléssel? Meglátod, egy­szer leesel, és összetöröd a fejed. Ne felejstd el a köz­mondást: Addig jár a kor­só a kútra, amíg el nem tö­rik! Én csak a feleségedet sajnálom, különben nem ér­dekelne a dolog. És ráadá­sul gyerekeid is vannak. Vigyázni kell magadra, hi­szen családfenntartó vagy. — De a fecske is repül — mondta bátortalanul a ve­réb. J. A. Tallo A veréb halála — Az egészen más dolog — legyintett a farkával a macska — az egyszer itt van, egyszer Olaszország­ban, hozzászokott a könnyű élethez, te csak ne hason­lítsd magad hozzá. Az már régen eladta a lelkét az ör­dögnek, és akinek nem le­het tanácsot adni, azon nem lehet segíteni. De te itt szü­lettél, közénk tartozol, biz­tos, hogy itt is akarsz meg­halni. A veréb gondolkodóba esett. Eddig soha nem jutott eszébe, hogy leeshet, és összetörheti magát. — Különben is — foly­tatta a macska — neked nem való az olyan könnyel­mű élet, amilyet a fecske \ él. Csak legyeket fogdos, te viszont tisztességesen meg . tudod találni az ennivalótok I kát a földön is, nem vagy ráutalva a legyekre, iga­zán nem is értem, miért j kockáztatod meg a repü- ‘ lést a magasban. Miért ke­veredsz ilyen veszélyes dől- t gokba? A veréb, amikor át- ; gondolta, amit hal- j lőtt, egyszerre meg- ' rémült a saját vakmerősé­gétől, és elhatározta, hogy I ezentúl csak a földön fog ' járni. Kitárta szárnyát, és óva- | fos’ repüléssel leereszkedett ( a telefonvezetékről a föld­re, ahol a macska már ug- j rásra készen' várta. Ez volt I a veréb utolsó repülése. Kelethús GT­Rekonstrukció Augusztusban rekontsruk- ciós munkálatok kezdődnek a Kelethús GT Ságvári ter­melőszövetkezetbeli húsüze­mében. Korszerűsítik a ser­tésvágást, modern forrázóká­dat, kopasztó-, illetve szőrte- lenítőberendezést állítanak munkába. Mindezek révén gyorsítható a sertésvágás, il­letve jobb minőségű munka valósítható meg. Építenek egy új szárítóhelyiséget is, mely a közkedvelt Nyírsé­gi csípős és a Nyírségi fok­hagymás kolbászok folyama­tos, valamint nagyobb meny- nyiségben történő gyártását teszi lehetővé. gyenk irodalmi nagyjairól Margócsy Józseftől hallhat­nak. Megismerkednek Ibrány múltjával az itt élő múze- umigazgató-helyettes Nagy Ferenc segítségével. És még sorolhatnánk a hírneves vendégeket, foglalkozásokat: nyelvi játékok, távcsöves be­mutató, növénygyűjtés, film­ankét, természetjáró túrák és sok mozgás, sport. Több figyelmet Szociológusok, tudósok ku­tatásai igazolják az olvasótá­bori mozgalom pozitívumait. Azt mondják, aki életében csak egyszer is volt olvasó­táborban, olyan hatások érik, amelyeket soha nem felejt el, és olyan igényekkel tá­vozik. amelyek az emberileg értékesebb, gazdagabb, telje­sebb élet felé irányítják, és ezt képesek szűkebb környe­zetükben is közvetíteni. Ezért érdemelné meg ez a tábor, amelyhez hasonló nem élte túl a megyében a nehézsé­geket, hogy több figyelmet kapjon, mert nem jut min­denre a könyvtár szűkös kasszájából. És megérdemelnék az ér­telmes gyerekek, mostani szószólóik: Juhász Andrea Fehérgyarmatról, Revók Ma­rianna Ibrányból, Varga Zita Tákosról, Hegedűs Viktor Vásárosnaményból, Gellén Mónika Mátészalkáról, Dobó István Kállósemjénből — meg az utánuk következők ... Raraksó Erzsébet Kedvetlen kistermelők címmel jelent meg egy men­tatermelő panasza a Fórum rovatban. A termelő menta­értékesítési szerződést kötött szövetkezetünkkel. A szerző­dés egyértelműen tartalmaz­za a menta osztályba sorolási jellemzőit. Eszerint a fosztott levélmenta 1 százalék szár­részt és idegen növényi anya­got tartalmazhat. A pana­szos áruja nem felelt meg ennek a követelménynek, mi­vel a termelő késsel vagdal­ta össze a mentát, így a szár- rész is a szárított mentába került. Az ilyen minőségű árut pedig csak szénamenta­ként lehet értékesíteni.^ A termelő és a felvásárló között átvételkor minőségi megegyezés történt, amit a felvásárlási jegy is igazol, melyre a termelő a mentáért járó összeget felvette. Ö ké­sőbb különböző fórumokhoz fordult panaszával, mi így értesültünk a minőségi vitá­ról. Mint a felvásárlás veze­tője megpróbáltam a vitát rendezni a termelővel. Meg­állapodtunk, hogy az idegen szárrészt rázórostán külön­választjuk a levéltől, s a le­vélért járó árkülönbözetet kifizetjük — holott a koráb­bi minősítési megállapodást a termelő már elfogadta. Sajnos a panaszos nem je­lent meg a rostálásnál, ezért azt nem végeztük el. A vita­tott áru jelenleg is a raktá­runkban van, ahol bármikor hatósági vizsgálatnak vethető alá. Megjegyzem, hogy az említett írásban tévesen sze­repeltek a gyógynövény fel- vásárlási árai. Az első osztályú borsmen­tát 145, a másodosztályút 130, az első osztályú szénamentát 25, a másodosztályút pedig 20 forintért vesszük át kilón­ként. Hreska János csoportvezető Ibrány ÁFÉSZ

Next

/
Thumbnails
Contents