Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-25 / 199. szám
1986. augusztus 25. Kelet-Magyarország 3 Az olvasó kérdez Tarnavülgyi György belpolitikai rovatvezető válaszol Pazonyi István olvasónk a 19-671-es telefonon kérdezte: miért nem lehet a Trabant Hyco- mat gépkocsit Debrecenben is átvenni? Szálkai Józseftől, a Merkur debreceni telepének vezetőjétől megtudtam, hogy a Hy- comatok száma aránylag kevés, ezért összpontosítják a fővárosba a kiadást. Másrészt pedig az ottani központba futnak be a helyi tanácsi igazolások is arról, hogy igényjogosult-e a vásárló. Tobai József Levelekről érdeklődött: a 41. számú főúton vonalon miért engedik a tilalom ellenére is a kerékpárosok közlekedését? A megyei rendőr-főkapitányságon elmondták, szó sincs „engedékenységről”. Ezen a főúton egyébként is sok a baleset, ezért külön figyelmet fordítanak rá, s a szabálytalankodókat — a kerékpárosokat is — büntetik. Súlyosabb esetben akár 3000 forintba is kerülhet a biciklizés. A reggelente Vásárosnamény- ból érkező 5,15-ös személyvonat mostanában állandóan késik — panaszolta Hegedűs András, aki emiatt gyakorta elkésik a munkából. A nyíregyházi üzemfőnökség két nagy teljesítményű mozdonya javítás alatt áll Szolnokon, így a lassúbb, kisebb gépek viszik a vonatot, ezért a késés. Az ígéretek szerint egy nagy gépet a héten megkapnak, a másikat pedig körülbelül három hét múlva várják vissza. Tóth János Üjfehértóról telefonált. Nemrégiben az ottani állomáson feladtak személypogy- gyászként két kerékpárt Téglásra. Amikor azonban vonatra szálltak, a kerékpárokat nem rakták fel a poggyászkocsiba arra hivatkozva, hogy Tégláson nincs, aki levegye ... A személypoggyászt fel kell rakni, s ha más nem, az utas leveszi a célnál. Emberi hanyagságról lehetett tehát szó. , Tóth Sára a 18-320-as telefonon hívott fel, s azt panaszolta, hogy a 18,21-kor Nyíregyházára érkező záhonyi vonat rettentő zsúfolt. főképp vasárnap, amikor sok a diák. Vasárnap délután nem csak a záhonyi, de más szerelvények is zsúfoltak, mert az ingázó dolgozók java része ezekről száll át a Budapest felé induló vonatra. Növeli a zsúfoltságot a Nyíregyházára érkező diákok serege is. A MÁV-nál felülvizsgálják a helyzetet, s ha lehet, gyarapítják egyes vonatok kocsiszámát. Az új örkösföldi lakóteleppel kapcsolatban is több olvasónk érdeklődött. Kovácsné Székely Judit kifogásolja, hogy a Bocskai utcán kerékpárral nem lehet közlekedni örökösföldre. Ugyancsak ő kérdezte: mikor lesz fodrász, cipész és más szolgáltatás örökösföldön, illetve posta és patika? A városi tanács műszaki osztályvezetője, Kovács István: a kerékpárosok gondján enyhíteni fog a kerékpárút létesítése a jövő év első felében. Romanovits István, a tervosztály vezetőhelyettese annyit tudott mondani: ha fenné olyan vállalat, szövetkezet, amellyel közös beruházásban megvalósíthatják a Szolgáltató í létesítményeket, akkor 'azok hárpáyo^an .fel is épülhetnének. A Család utca lakói tették szóvá, hogy utcájukban nem lehet várakozni, az egyik oldalban megállni sem. Mikor lesz itt megoldás? Szeptember végére kialakítják az új forgalmi rendet, részleges egyirányúsítással megoldódnak a gondok. Az örkösföldi 10. jelű épület körüli állapotokat kifogásolja V. Zs. monogramú olvasónk (rejtély, hogy miért nem írta meg a nevét, címét . . .) Amellett hiányolja a rendes utat a Család utca és az új iskola között. Kétmilliója van a városnak egyelőre az örökösföldi parkosításra, holott háromszor ennyi kellene. Ezért most folynak az egyeztetések a népfronttal arról, hogy a lakosság bevonásával parkosítsanak a városrészben. Erre már ősszel sor kerülhet. Ami az utat illeti: az iskola, óvoda megközelíthető száraz lábbal a Család utcáról, még ha némelyeknek kerülővel is. Másrészt: e városrész jó része egy ideig még felvonulási terület, végleges kiépítése még hátravan. Addig türelemmel kell lenniük az itt lakóknak . .. Igaz-e, hogy a Kossuth utcát négysávosra szélesítik? — kérdezte Gégény István. — Igaz — de csak évek múltán esedékes. — Szertném megkérdezni — írja egy névtelenségbe burkolózó olvasó —. hogy miért kapnak lakást olyanok, akiknek nincs rá szükségük? Olvasónk a nyíregyházi Vasvári Pál utcai úgynevezett „kétlépcsős** lakásokról kérdez. Kovács Mihály, a tanács osztályvezetője elmondta, hogy valóban akad egy-két lakó, aki megkapván a lakást, később lemond arról, hogy a második lépcsőt igénybe vegye, megelégszik ezzel a kis lakással. Mivel azonban személyi tulajdonú OTP-la- kásról van szó, a tanácsnak sem lehet beleszólása, hogy mit tesz a lakásával. Van, aki eladja, van aki kiadja, vagy éppen nem is ott él... Szerencsére a 120-ból csak pár ilyenről tudnak. ★ Helyszűke miatt nem tudok minden kérdésre itt válaszolni — többeknek levélben írok. Kovács Istvánné- nak azonban, aki a „teho”- val kapcsolatban érdeklődött, lapunk más helyén, részletesen adok választ, mivel közérdekű a kérdése. Egyébként köszönöm azok érdeklődését is — akik azt firtatták, hogy nem szerzek-e sok ellenfelet időnkénti csipkelődő-szurká- lódó kis írásaimmal. Válaszom: mivel a fonákságokat szoktam kipellengérezni,1 hg szereztem is jiaragosolk^t J-r- nyugodtan algaom-i.. , w . Megszűnik-e az állatállomány csökkenése? Kap-e új lendületet az állattartás? Mit érzékel a fogyasztó a várható kedvező változásokból? — megannyi kérdés, amelyet megfogalmazunk nap mint nap. Igazodni az igényekhez Január 1-től — új követelmények Éppen ezért érdekes lehet, amit az állatforgalmi és húsipari vállalatnál megtudtunk az 1987. január 1-től érvénybe lépő felvásárlási áremelkedésről és az ösztönzők változásáról. Párbeszéd — tízezrekkel A vállalat jelenleg 100 termelőszövetkezettel, nagyüzemi gazdasággal, 86 közvetett felvásárlószervezettel és mintegy 20 ezer kistermelővel van kapcsolatban. Már most megkezdődött a párbeszéd velük, milyen kívánalmak vannak ■ a jövő év elejétől. A tét nagy, hiszen a nagyüzemek megyénkben 140 ezer vágósertést, 38 ezer vágómarhát és 100 ezer juhot adnak el, mellettük a kistermelők 110—120 ezer vágósertését, hétezer vágómarháját és 30 ezer juhát is fel kell vásárolni. A mennyiség növelése is cél, de ennél is fontosabb talán, hogy tetemes változás menjen végbe a minőség terén. így a szerződések megkötése csak az egyik feladat, emellett kell ösztönözni a fajtacserét is. Kívánatos ugyanis, hogy például a sertésnél a hús és zsír aránya 70—30 százalék legyen, ami feltételezi, hogy elsősorban a fehér és a hibrid állatokat fogják tenyésztésbe. A szarvasmarhák esetében is lényegesen nagyobbak a bel- és a külpiac igényei. A hizlalás módjától függhet ugyanis a hús külleme, már- ványozottsága, ami a felületi faggyúsodás csökkenését is jelenti. Jól kell kiválasztani a hús-, illetve a tejtermelő fajtákat, amit a húsipar a vemhes üszők kihelyezésével igyekszik befolyásolni. Új módon — más szemlélettel Bodnár Albert a vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese elmondta: az-új követelményekre felkészítik a gazdaságokat és a kistermelőket is. Kis könyvecskében ismertetik a legjobb tartási, takarmányozási módokat, s igyekeznek kialakítani a korszerű tenyésztői szemléletet. Eközben kapcsolatot tartanak a tudományos intézetekkel, a tenyésztőrendszerekkel, valamint a gazbonaiparral. Csak a szoros együttműködés eredményezheti azt, hogy az áremelésekből fakadó termelési kedv együtt járjon a minőségi váltással. Természetesen a tenyésztési kedv növelése nem csupán a húsiparon múlik. A központi intézkedések már eleve meghatározzák a serkentés módjait, hiszen az adózás, a beruházás, a bérgazdálkodás terén tervezett intézkedések jó irányba hathatnak. Emellett azonban nélkülözhetetlenek a helyi intézkedések, főleg azok, amelyek a nagyüzemekben az állattenyésztők munkafeltételeit javítják. Mindezek az intézkedések összességükben azt eredményezhetik, hogy a növekvő állomány javítja a belső piaci ellátást, s növelheti az exportot. Az állatforgalmi és húsipari vállalat megyénkben jelentős exportot bonyolít. Hogy mindez a jövőben még eredményesebb legyen, ahhoz szükséges az is, hogy a vágóállat előállítási költsége csökkenjen, s a minőség még jobban figyelembe vegye a külpiac kívánalmait. Köztudott, hogy az amerikai és a közös piaci szabványok kemények, ezekhez viszont alkalmazkodni kell. A vállalat által felvásárolt állatok 30 százaléka megy exportra, ennek a mennyiségnek a növelése is cél. Külföldre — harminc százalék Számítanak arra is, hogy a jövő esztendőben belépő új, feldolgozó rész, a világbanki hitellel épülő rekonstrukciós létesítmények is magas minőségi követelményeket támasztanak. Ha az új vágóvonal is létrejön, akkor arra is lehetőség nyílik, hogy élő állaton kívül feldolgozott terméket is kínáljanak a külföldi partnereknek. Még több mint egy évnegyed van addig, amíg az új árak és a szabványok életbe lépnek. Időszerű a húsipar felkészülése. Remélhető, hogy a változásokat jól ismerő nagy- és kistermelők is készülnek. hogy minél hamarabb fellendüljön az állattartás megyénkben, szolgálva a hazai és a külföldi piacok érdekeit. (b. 1.) A nyíregyházi húsipari vállalat laboratóriumában új gép segítségével mérik a termékek fehérjetartalmát. Képünkön: Kővári Lajosné ellenőrzi az eredményeket. Intelem M óricz Zsigmond éppen in/nen, erről a megyéről írta a Gyalogolni jó kötete egyik felejthetetlen riportjában egy nyíregyházi bokortanya iskolájában szerzett élményeiről. hogy semmi sem Iolyan fontos ebben az országban, mint az elemi iskola és senkii sem kell úgy megbecsülni, mint a néptanítót, aki a nemzeti jövő letéteményese és záloga. Elnézést, ha nem adom vissza pontosan a móriczi riport utolsó mondatait, de azt hiszem, nem ez a lényeg, hanem az. hogy az intelem a harmincas évek legelején hangzott el. Egy hét és megszólalnak a csengők az iskolában, kezdődik az új tanév. A szó legszorosabb értelmében új lesz ez a tanév, hiszen mint azt a múlt pénteken Nyíregyházán, a megyebeli iskolák vezetőinek értekezletén mondta a művelődési miniszter helyettese: jelentős fordulat, megújító változások előtt áll a magyar iskola- rendszer. Ekkor lép életbe ugyanis az új oktatási törvény, amely éppen Móricz Zsigmond figyelmeztető szavai és saját, néhol keserű tapasztalataink alapján egy-másfél évtized során akarja az életnek képző intézménnyé változtatni a magyar iskolát A célok nem hordoznak csodálatos újdonságokat Csupán arra törekszünk, hogy minden iskola rendelkezzék >a megfelelő anyagi és személyi feltételekkel, hogy nevelőink kapják meg a munkájukhoz nélkülözhetetlen önállóságot. Tanító kell. tanterem kell, sok és jól felszerelt. Jó. hogy végre kimondtuk: az első évek meghatározóan fontosak a gyermek számára, ezért az alsó osztályokra irányuljon a fő figyelem. Ha így lesz, nem csupán a móriczi kívánalomnak teszünk vele eleget. Kopka János m É rettségi vizsgálatok a községi gróf Széchenyi István Fiú Felsőkereskedelmi Iskolában. A kereskedelmi iskolában az érettségi vizsgálatok. • amelyeken a vallás- és köz- oktatásügyi, valamint kereskedelem- és közoktatás- ügyi miniszter közös biztosaként Gáspár Gyula tankerületi királyi főigazgató elnökölt, a napokban folyt le, szép eredménnyel végződött — adta hírül 1941 júniusában a korabeli nyíregyházi újság, a Nyírvidék, majd sorra vette, milyen minősítésű bizonyítványt vehetett át a 45 végzős diák. Szombaton reggel tíz deres halántékú férfi jött ösz- sze a Szabolcs utcai régi iskola egyik termében. Bányai Imre, Biró Imre, Bodnár János, Fényes Zoltán, Gajdos András, Kenyeres János, Kékesi Béla, Princz Zoltán, Solczi Lajos és Várhegyi György örömtől harsány szavait visszhangozták a falak, amelyek közül most 45 éve léptek ki az életbe. Családi fényképek járnak kézről kézre —! mindenki beszámol róla,. ,mi történt vele a legutóbbi találkozó óta. Előkerül egy megfakult tabló. A tíz öregdiák elmereng a negyvenöt mosolygós arc láttán. — Hányán is élünk még? — kérdezi valaki. Sorra veszik a hajdanvolt osztály tagjait — ki ennek, ki annak a sorsáról tud. — Tizenhat-tizennyolcan — hangzik a szomorú válasz. — Nem bánt velünk kesztyűs kézzel a történelem. Arra lettünk felnőttek, hogy háború van. — Én még a frontra menő vonaton, mint hadapród őrmester sem hittem, hogy emberek fognak meghalni. — Csak akkor eszméltünk fel, mikor olyan osztálytársainknak vettük a halálhírét, akikkel négy évig egy padban ültünk. — Nem hiszem, hogy van köztünk olyan, aki ne járta volna meg a frontot, vagy ne hurcolták volna munkaszolgálatra. — Egyszer, , közvetlenül érettségi előtt behívatott magához az egyik tanárunk. Javasolta, hogy a zsidó osztálytársainkat különítsük el a tablón. Mondtam neki, hogy szó sem lehet róla, egyforma diákok vagyunk mindannyian. — Aki tovább akart tanulni, nem tudott, aki dolgozni akart, nem hagyták. Sok reményünk egykettőre lOHCK' szertefoszlott. A háború után húsz-egynehány évesen kellett újrakezdenünk az életünket. — Persze, negyvenegy tavaszán még nem láttuk a későbbi eseményeket. Olyanok voltunk, mint a diákok általában — tanultunk és bolondoztunk. — Emlékszem, egyszer valakik meszes lábbal átmentek a Bessenyei-szobor- tól a Vénusz-szoborig, és — szintén meszes kézzel — összefogdosták a meztelen női fémtestet. Valóban úgy nézett ki, mintha a költőtestőr szállt volna le a talapzatáról! — Vagy máskor: szigorú okítónk elejtette az óráját, és azon sopánkodott, hogy megállt a szerkezet. Egyik osztálytársunk, aki értett az órajavításhoz, felajánlotta, hogy ő, megcsinálja. Másnap tágra nyílt a tanár szeme, mikor az asztalára tette a működő órát és két fogaskereket, azzal, hogy azok feleslegesen voltak benne. — Országos hírű iskola volt a mienk. Címzetes királyi főigazgatónkat még a Dunántúlról is megkeresték, hogy ajánljon végzős diákokat különböző állások betöltésére. — Számvitel, matematika, algebra voltak a fő tantárgyaink, de nagy súlyt fektettek a német, angol és francia nyelvek, valamint a kereskedelmi levelezés és a szépírás tanítására. — Mi szerkesztettük a Reménysugár nevű újságot, ami az ország kereskedelmi iskoláinak lapja volt. — Ügy ismertek bennünket városszerte, hogy „kefé- sek", mert elődeink állítólag keféket loptak egy debreceni üzemlátogatáson. — Összetartó, jó szellemű osztály voltunk. Közösen vettünk részt a diák- csínyek kieszelésében és végrehajtásában, az iskolák közötti ilyen-olyan vetélkedésekben. Kár, hogy már csak ennyien emlékezhetünk azokra az időkre .. . A visszaemlékező mondatokat lejegyezte: Czine Gáspár
