Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-25 / 199. szám

4 Kelet-Magyarország 1986. augusztus 25. Naponta isszuk a kávét, s közben alig gondolunk arra, milyen kalandos története is volt ennek a közkeletű ital­nak. Az is ritkán jut az eszünkbe, hogy a kávé útja hosszú és bonyolult addig, míg az asztalunkra kerül. Egy kiváló és rendkívül iz­galmas, kétkötetes német mű, Bernhardt Rothfos hamburgi kávészakértő és importőr ter­mesztésről és felhasználásról szóló munkája megannyi ér­dekes felvilágosítással szol­gál. Ebből megtudjuk: a kávé elnevezésnek — az eddigi hi­edelmekkel szemben — sem­mi köze nincsen az etiópjai Kaffa tartományhoz. A név eredete arab, a qahwa (kava) szóhoz vezet el, ami minden olyan italt jelöl, amit nö­vényekből főznek. A kutatá­sok bizonyítják, hogy a ma kávén néven ismert cserje termését már az ősember is ismerte, fogyasztotta. Nyer­sen, kezdetben a burkával együtt, s csak a tűz felfede­zése után pörkölt formában. •Főzték, de tésztákba bele is sütötték. Lelőhelye Afrika volt, annak is a keleti része, ahonnan rabszolgakereskedők révén jutott el arábiai, je­meni területekre, majd távo­labbi tájakra. Okmányok bi­zonyítják, hogy a kávé a kö­zel-keleti kolostorok ébresz­tőitala volt a 12. században, de Európában csupán a 17. századtól élvezik az embe­rek. A kávé történeténél is iz­galmasabb talán az, hogy min megy keresztül a kávé­bab addig, amíg külön-külön fajták szerint osztályozzák, minősítik. Mert a több száz kávéfajta íze, zamata, színe, formája, hatóanyag-összeté­tele más és más, és máig mintegy 800 féle különböző jellemzője van a kávénak. A legnagyobb kávécégek az ízlést tartják a legfontosabb­nak. Mint a szakkönyv is le­írja: a fogyasztó is szájjal, nyelvvel ízlel, s aligha izgat­ja, mit mond a műszer. így például a Rothfos-cég is több szakértőt tart, köztük olyat, aki száznál több kávéfajtá­ról meg tudja mondani, me­lyik országban, milyen mód­szerrel termelték, szárították. De ezenkívül választ kell ad­nia a kávé savtartalmára, ko­rára, hibáira, küllemére, aro­májára, minden belső, tar­Táncos lábak A Budai Parkszínpa­don a mexikói együt­tes néptánccal, ének­kel és zenével öt egy­mást követő estén szórakoztatta a kö­zönséget. Zarántfokénektől a munkadalig Értékes dallammentést, népze­nei gyűjtést végez évek óta a tanárképző főiskola népzenei tu­dományos diákköre. Feldolgoz­ták a korábbi években az ajaki lakodalmas népszokásokat, a me­gye helyi históriás népballadáit, Szabolcs-Szatmár élő betyárbal­ladáit, a túrháti énekes kará­csonyi népszokásokat. Ugyancsak értékes dallamkin­cseket mentettek meg a fele­déstől az egyszemélyes gyer­mekjátékdalok gyűjtői csakúgy, mint „A mezőgazdasági munká­sok dalai Szabolcs-Szatmár me­gyében” című dolgozat készítői. De a tudományos diákkörnek — s az őket irányító főiskolai ta­nároknak — köszönhető, hogy kottára kerültek többek között a máriapócsi zarándokénekek, a megye cigánytelepeinek botoló- dalaiban fellelhető archaikus vo­nások, kuruc kori dallamok a ma élő szabolcsi, szatmári. em­berek emlékezetében. Feldolgozták a főiskolai hall­gatók a szatmári énekes húsvéti népszokásokat csakúgy, mint a helyi „dajkarímek” és „anyai költészet” jelentőségét a kisgyer­mek zenei nevelésének kezdeti szakaszában. Hasonlóan a nép­zenei tudományos kutatómunka forrását gazdagítják a Szabolcs- Szatmár megyei körjátékokról készült dolgozatok. Már az ősember is itta a kávét talmi jegyre. Több mint 70— 80 jellemzőt tud a szakember ízről megkülönböztetni, ami aztán a kávé minőségét, osz­tályba sorolását dönti el. A szakkönyv részletesen le­írja azt a hatalmas tudomá­nyos kutatómunkát, ami a termesztést hivatott segíteni, valamint azt a nagy műgon­dot, ami minden beérkező kávészállítmány vizsgálatá­nál jellemző. Az igazi kávé­íny enc' a végeredményt él­vezi. Jó azonban tudni: az osztályozástól a pörkölésig, a szárítástól a kóstolásig, a színképelemzéstől a vízössze­tétel vizsgálatáig száz és száz szakvélemény összegződik, hogy napi „mérgünk” a lehe­tő legjobb minőségben kerül­jön csészéinkbe. (b) Ml IS A QAHWA? „Itt mindig meghatott vagyok...” Vendégkönyvben Simándy, Ferencsik és mások Lassan megszokottá válik, hogy időről időre felröppen a hír: újabb csodálatos gyógyszer buk­kant fel. Van, aki már csak legyint ennek hallatán, van, aki reménykedve várakozik az újabb hírekre: hátha... A kíváncsisá­got csak fokozza, ha a távoli Keletről jut el hazánkba a „cso­daszer”, mint most is: az úgy­nevezett japán kristály. A gépelve, stencilezve, esetleg kézzel papírra vetett ismertetők, •melyek immár közkézen forog­nak az országban, igerysok szé­pet és jót ígérnek. Például: a szén-dioxidos készítmény üdítő hatása által kellemes közérzetet biztosít, rendezi a vérnyomással kapcsolatos rendellenességeket, jó a reumatikus fájdalmakra, az urológiai betegségekre is üd­vös hatással van. Sőt: a leírás szerint a daganatos betegségek ellen is használható ez a készít­mény . . . Készítményt írtunk — mivel „saját előállítása” is lehetséges. Ehhez csak annyi szükséges, bogy a (gyógy)szerből egy da­rabkára tegyen szert a „csodá­ra váró”. Persze, ma ez a leg­nehezebb. Ha viszont valaki hozzájut egy kristálydarabhoz, azt csak föl kell „hizlalni” — megfelelő körülmények között ugyanis hetente a kétszeresére növekszik az anyag. Íme, a recept. Egy kis üveg­ben három kiskanálnyi japán kristály, hat szem mazsola, egy kávéskanál kristálycukor, leönt­ve némi állott vízzel, úgy, hogy ne legyen teli az üveg, mivel hely kell a termelődő szén-di- oxidnak. Naponta műanyag szű­rőn kell átszűrni, s a körülbelül féldecinyi enyhén pezsgő vizes oldat két személy adagja. A szűrőben maradt kristályt aztán átöblítjük, s a tiszta üvegbe visszarakjuk. A hat szem mazso­lát hetente kell cserélni, más tennivaló a napi vízcserén kívül nincs. Lényeges tudnivaló: a kristály fémmel érintkezve el­pusztul, ezért csak műanyag ka­nalat, szűrőt szabad használni. Egy-egy kúra három-hat hóna­pig tarthat, ekkor várható az eredmény —, hogy ez milyen lesz, azt ki-ki maga döntse el. Mindenesetre jó adag türelem kell a ,.kristálytenyésztéshez” — s lehet, hogy a türelem ezúttal gyógyulást terem? Végül egy előre várható kér­dés: honnan lehet ilyen anyagot szerezni. Erre egyelőre nincs vá­laszunk . . . (kirják) Megható érzésben része- sülnek a nyírbátori zenei napok hangversenyeinek vendégei, hallgatói a négy és fél évszázaddal ezelőtt épülit, párját ritkító építész­művészeti műemlék temp­lomban. Az elmúlt húsz év alatt mintegy negyvenezer látogatót igézett meg itt a zene szárnyalása. De vajon a fellépő művészeik, karnagyok milyen emlékekkel távoztak az ország csücskéből, a „Föld hátsó udvarából” ? Nos, beszéljen helyettük a nyírbátori művelődési köz­pont vendégkönyve, amit az autogramok gyűjtői bizo­nyára megirigyelnének, hi­szen Ferencsik Jánostól kezd­ve Kobayashi Ken-Ichiróig legalább 50 neves művész sorait őrzi. Zámbó István, a Néphad­sereg központi kórusának karnagya (aki 1973-ban még a Veszprémi énekkar veze­tője volt) az alábbi sorokat írta be: „Felejthetetlen élmény volt számunkra a nyírbátori na­pok. Az új város vendégsze­retete, történelmi atmoszfé­rája, a hangversenyek forró hangulata, légköre ihlető környezete visszatérő ven­déggé avatja a veszprémi da­losokat.” A pécsi Liszt Ferenc kó­rus hatalmas zivatarban ér­kezett Nyírbátorba. A kelle­metlen fogadtatást, úgy lát­szik, sikerült a házigazdák­nak tökéletesen elfeledtetni­ük. Legalábbis erről tanús­kodik közös beírásuk: „A felhők felett mindig kék az ég! Tapasztaltuk, mert zuhogó eső után napsu­garas, barátságos fogadtatás­ban volt részünk, melyért mindannyian köszönetét mondunk.” Egy sokatmondó kétsoros bejegyzés: „Remélem, nem ez volt az első és utolsó sze­replésem, máskor is énekel­hetek.” Kincses Veronika. Nyírbátorban Kodály Psal- musa mindenkit megigéz. Magukat a művészeket is. „Nem tudom, hányadik Psalmus Hungaricus az éle­temben, de itt mindig na­gyon meghatott vagyok. Kö­szönöm.” Simándy József. Néhány lappal odébb: „Na­gyon örülök, hogy ezen a csodálatos helyen közremű­ködhettem. Szeretettel kívá­nok a nyírbátori művelődé­si központnak minden szé­pet és jót.” Medveczky Ádám. Gregor József is szép él­ményekkel távozhatott, mert ezt írta: „Sok szeretettel és örömmel, hogy mint régi nyírbátori, részt vehettem ezen a hangversenyen.” A hasonló lelkes szövegű be­jegyzések közül még csak egyet, amit japánul írtak. Három szó csak, amit ma­gyarra le is fordítottak: „Nagy boldogság volt.” Ko­bayashi Ken-Jchiro. (bodnár) VADKAN FÄBÖL. A legcsinosabb koca sem tudja izgalomba hozni azt a vadkant, amelyet Győrött a trófeabíráló bizottság épülete előtt állítottak fel. Az óriás faszobrot Raffay Béla szob­rászművész egy 140 éves, ötvenmázsás szilfarönkből faragta. Egy érdekes új könyv Betegségről őszintén „ ... felmutatni az orvos­lás lehetőségeit még egyes, kilátásait tekintve gyakran csak a reménytelenséget su­galló betegségek megelőzésé­ben, gyógyításában is — bi­zodalmát adva e kóroktól joggal szorongó emberek­nek.” — írja Székelyné Ker­tész Katalin Látlelet és diag­nózis című interjúkötetének bevezetőjében, meghatározva az orvostudósokkal folytatott beszélgetéseinek célját. A szerző több évtizedes új­ságírói pályáján hitét, tudá­sát az egészségügyi felvilágo­sítás szolgálatába állította, hevével gyakran találkozik az újságolvasó. Cikkeiből az orvosi tanítások, tanácsok, figyelmeztetések közvetítése mellett kiérződik az ember­barát aggodalma, a segíteni akarás. Egyszerre tud szólni az egész lakossághoz és az egyénhez. Ebben a személyes kontaktusteremtésben is rej­lik írásainak szuggesztív ere­je. Az orvostudomány, a be­tegségmegelőzés — gyógyí­tás — rehabilitáció terüle­tén, mondhatni az egész­ségügy minden ágában egy­aránt jártas, jól felkészült új­ságírónőt interjúalanyai part­nerként fogadják. Ezt bizo­nyítja Székelyné Kertész Ka­talin most megjelent könyve is, amelyben nagy tekintélyű orvostudósokat, a szakterü­let kiválóságait szólaltatja meg, érvelve, vitázva velük. Az okos. hozzáértő kérdések­re kapott válaszok beavatják az olvasót a gyógyítás leg­újabb eredményeibe, az egészségügyi ellátás gondjai­ba. Beszélgető társai azt vall­ják, hogy mondani és tenni kell az igazat, természetesen nem hallgatják el az egész­ségügyi ellátás nap mint nap tapasztalható feszültségeit, ellentmondásait sem. A Családi Lap kiskönyv­tár sorozatban megjelent interjúgyűjtemény első feje­zetében korunk népbetegsé­geiről olvashatunk: többek között a rák gyógyításáról, keletkezésének okairól, a szívbajról, a cukorbetegség­ről, az allergiáról, az elme­bajról, az alkoholizmusról... A második fejezet betekin­tést ad az orvostudomány műhelyeibe: A klinikai far­makológia, Diagnózis és gyó­gyítás vérkészítményekkel, Hibák és tévedések az orvosi gyakorlatban, Az orvosi ti­toktartás kérdőjelei címmel olvashatunk interjúkat. Az utolsó fejezet az egészségügy eredményeit és feszültségeit tárja fel, kitérve a nők és az ifjúság egészségvédelmére is. Székelyné Kertész Katalin rokonszenves szerénységgel jegyzi meg bevezetőjében, hogy könyvének létrejötté­ben az érdem az orvostudó­soké. akik tudásukat gazdag ajándékozó kedvvel meg­osztják velünk. Az olvasó úgy érzi, hogy ebből az érdem­ből a szerzőnek is kijár. H. A. KOSSUTH RADIO 8,20: Hogy tetszik lenni? — 9,00: A hét zeneműve. — 9,40: Ki kopog? — 10,05: Nyitnikék. — 10,35: Opere.ttrészletek. — 11.25: Dalok a munkáról. — 11,38: A planétás ember. — 12,45: Gyógyszer és exportcikk — a feketeribiszke. — 13.05: Magyar előadóművészek albu­ma. — 14,10: Népdaiok a Du­nántúlról. — 14,33: Motívumki- bontás. — 15,00: Irodalmi évfor­dulónaptár. — 15,30: Kóruspó- dliiuim. — 16,05: Fantasztikus rá­diójáték. — 16,35: A csudálatos Mary. — 17,00: Gazdasági ma­gazin. — 17,30: Nóták. — 18,00: Tudományos híradó. — 19,15: Buda visszafoglalása. — 20,15: Harminc perc Salzburgból. — 20,45: Opera-művésziem ezek. — 21,30: Tíz kérdés. — 22,30: Ne­vek ürügyén. — 23,30: Zenekari muzsika. — 0,15—4,20: Éjfél után. PETŐFI RÁDIÓ 8,05: Nótacsokor. — 9,05: Napközben. — 12,10: Filmzene. — 12,30: Népdalkörök és cite­razenekarok felvételeiből. — 13.05: Slágermúzeum. — 14,00: Kívánságműsor. — 16,05: Han­gos képrejtvény. — 17,08: Új­donságainkból. — 17,30: ötödik sebesség — Finnországból. — 18,30: Tip-top parádé. — 19,05: Népdalok. — 19,35: Show, ami show. — 23,20: A mai dzsessz. — 24,00: Régi fúvószene. — 0,15—4,20:iÉjfél után. 3. MŰSOR 9,08: Operafinálék. — 10,00: Az I M'usici di Roma kamara- zenekar játszik. — 11,00: Bécsi klasszikus kamarazene. — 11,59: Szimfonikus zene. — 13.05: Ne­vessen velünk. — 14.05: Trom­bitadallamok. — 14,28: Bellini: A kalóz. Kétfelvonásos opera. — 16,30: Komjáthy György mű­sora. — 17,00: Régi magyar vi­lágutazók nyomában. — 17,40: Kamarazene. — 18.30: A hét ze­neműve. — 19,05: Zenekari mu­zsika. — 19,50: Shirley Verrett operaáriákat énekel. — 20,20: A Poptarisznya dalainak különki­adása. — 21,30: Bach: h-moll mise. nyíregyházi radio 17,00: Hírek. — 17,05: Hétnyi­tó. Hétfői információs magazin. Telefon: 11-141. (A tartalomból: Programajánlat. — Sportössze­foglaló. — Fészekrakás ’86. — Hallgatóink leveleire dr. Orosz Gyula válaszol.) — 18,00—18,30: Észak-tiszántúli krónika. Lap­szemle. MűsorelőZietes. (A nap szerkesztője: Kolláth Adrienne) SZOVJET TV 12,30: Hírek. — 12,50: Doku­mentumfilmek. — 13,25: Anyák iskolája. — 13,55: Hangverseny. — 14,15: Hírek. — 14,20: Éljen a film (népszerű ismeretterjesz­tő film) — 14,50: Szóljatok har­sonák. — 15,20: Találkozás J. Ilin leningrádi tanárral. — 16,45: Világhíradó. — 17,00: Nép­szerű-tudományos film. — 17,15: Gyorsítás. — 17,45: Ello­pott boldogság (film). Köziben 19,00: Híradó.— 20,55: Világhír­adó. — 21,20: A TASZSZ jelenti (tévéfilm IV. rész). — 22,27: Hí­rek. — 22,32: Előtérben az em­ber (dokumentuimfilm). — 23,52: Kis hangverseny. SZLOVÁK TV 16,55: Hírek. — 17,00: Iránytű. Katonák magazinja. — 17,50: Slapy. Dokumentumfilm. — 18,20: Esti mese. — 18,30: Tv­h íradó. — 18,30: A rendőrség nyomoz. — 18,35: Telesport. — 18,40: Kérdőjelek. — Dokumen­tumműsor. — 19.10: Gazdasági jegyzetek. — 19,30: Tv-híradó. — 20,00: Szekérnyi fájdalom. — Szlovák tv-film. — 21,30: Egy időszerű témáról. — 21.55: Ro­mantikus történet. — Feliratos bolgár film. — 23,30: Hírek. MOZIMŰSOR Krúdy mozi: TÁMADÁS A KRULL BOLYGÖ ELLEN. Kert mozi: MAD MAX. Elő­adás kezdete: 20,30 óra. Béke mozi: de.: KING-KONG. Du.: NÁSZÜT FÉLÁRON. Móricz mozi: AZ ISTENEK A FEJÜKRE ESTEK. FTTH HALLGASSUNK j^LU nézzünk meg™ 1986. augusztus 25., hétfő Csodagyógyszer (?) a japán kristály

Next

/
Thumbnails
Contents