Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-02 / 181. szám
PÁRIZSI DIVATLEVÉL Férfiak a porondon Az 1986—87-es szezon őszi-téli modelljeiből mutatunk be két elegáns öltözetet. BALMAIN: „Zakó — zakó fölött!” — tiszta gyapjú, kockás kelmékből. A felső kabát hátul pántos megoldással készült. Az összeállításhoz tartozik még a legombolt galléros csíkos ing, a keresztcsíkos nyakkendő, a kasmírszövet rojtos sál, s a sima gyapjúpantalló, mely derékban három divathajtással bővül. (Kovács Mari) BALMAIN: Kétsorosán gombolódó teve- szőr posztókabát — alatta kockás szövetöltöny. Az „angol nyakkal” szabott pamutinghez kínai selyem mintás nyakkendőt és hosszú kasmírszövet sálat visel a férfi. Itt a gyümölcsszezon A gyümölcs nemcsak legősibb, hanem a legfontosabb élelmiszereink egyike. Sajnos, az utóbbi években az átlagos fogyasztás nem növekedett a kívánt mértékben. A gyümölcsök cukrokat, savakat, illóolajokat is tartalmaznak. Ezeknek köszönhetően változatos a zamatuk és az ízük. Nyáron a nagy melegben kiváló hűsítő a gyümölcsből készült hideg saláta, turmix vagy üdítőital. Gyümölcsnapokat szoktak ajánlani a fogyókúrázóknak. Valóban egyes gyümölcsök szénhidrát- és kalóriatartalma jelentéktelen. A gyümölcsök előnye még, hogy sok vitamin van bennük. C-vitamin található a földieperben, a szilvában, a málnában, a görögdinnyében, a ribizliben, E-vitamin a mandulában, a gesztenyében, a mogyoróban. Vigyázat, mert ezek zsír- tartalma jelentős! Amikor itt a gyümölcsszezon, használjuk ki a lehetőséget: a friss gyümölcs mindig értékesebb, mint a tartósított, s nemcsak az íze kellemesebb, hanem tápanyagtartalma is nagyobb. Jobb a fáról vagy tőről szedett gyümölcs, mert a hosszas tárolás után jelentősen csökken a vifámintartalom. Nem szabad azonban a gyümölcsöt korán leszedni a fáról, csak akkor, amikor már érett, mert ilyenkor a legnagyobb az ásványianyag- és vitamintartalma. A gyümölcsök változatos módon elkészíthetők, ezért kevésbé unjuk meg őket. Krém. leves, mártás, tészta, saláta, kocsonya — hogy csak a legismertebb elkészítési módokról szóljunk. Sokan szeretik a mirelite-ké- szítményeket. A gyorsfagyasztás legnagyobb, előnye, hogy a gyümölcs és a főzelék akár egy évig is megőrzi vitamintartalma túlnyomó részét, A fagyasztás a szedés után 4—6 órán belül, de legkésőbb aznap történik. Ennek az eljárásnak az az előnye, hogy nem feszíti szét a sejtfalakat, és a felengedéskor újra folyékony- nyá váló sejtnedveket ugyanúgy megtartja, mint eredeti állapotban. Nem lehet elégszer elmondani és leírni, hogy a gyümölcsöt evés előtt folyóvízben alaposan meg kell mosni! Dr. Katona Edit Barkács a fürdőszobában Á veszettségről Csökkenő, de veszélyes fertőzés Az állatról emberre terjedő fertőző betegségek egyike az emberi veszettség. Hazánkban a század elején 312-en haltak meg veszettségben. Napjainkban ritkábban fordul elő, de gyakorta halálos kimenetelű agyvelőgyulladást okoz. A fertőzés forrása hazánkban elsősorban a róka, kutya, macska, esetleg szarvasmarha. A kórokozó a beteg állat nyálával benyálazással, harapás, marás útján jut az emberi szervezetbe. A fertőzésnek elsősorban az erdei munkások, a vadászattal foglalkozók, a vadon élő rágcsálókkal, ragadozókkal valamilyen formában kapcsolatba kerülők vannak kitéve, így a vadfeldolgozók, a prémjükért tenyésztett állatok gondozói. prémfeldolgozók, de a szarvasmarha-tenyésztők is. Megyénkben a múlt évben 57 olyan sérüléses esetet jelentettek be körzeti orvosaink, amelyeket veszettségre gyanús állat okozott. Hazánkban a kutyák oltásának bevezetése és a feltehetően veszett állat harapása, marása által sérültek alkalmankénti oltása óta a helyzet jelentősen megváltozott. Az elmúlt évtizedben Magyarországon erpberi veszettség csak elvétve fordult elő. A megelőzés érdekében tanácsoljuk, hogy azok, akiket veszettségre gyanús állat mart meg, vagy benyálazott, vagy az állat húsát, tejét fogyasztották, haladéktalanul jelentkezzenek orvosnál, hogy a szükséges védőoltásokat megkaphassák. A betegség megelőzését célzó állategészségügyi intézkedések közül a legfontosabb: a kutyák évenkénti oltása, kóbor kutyák, macskák, dúvadak — elsősorban rókák — irtása. Fontos tanács: ha valaki élő, szelíd rókával találkozik, ne fogja meg, ne vigye haza. Ha elhullott rókát talál, ne vegye fel, bőrét ne nyúzza le. ne dolgoztassa ki, mert nem lehet tudni, hogy az állat nem volt-e beteg, s a megtalálója kezén nincs-e olyan sérülés, amiről ő maga nem tud, de ha veszett volt az állat, a sérülésen keresztül fertőződhet a megtaláló. Széles Ferencné, járványügyi ellenőr megyei KÖJÁL Iker hintapad A kertben felállított hintapad felnőtteknek kényelmes és kellemes pihenést, gyermekeknek pedig szinte egész napos szórakozást, játékot tesz lehetővé. És ha ilyen iker-hintapadot barkácsol az apu, ott sem lesz vita, veszekedés érte, ahol két gyerek is van a családban. A négy oszlopon álló 2—2 keresztléccel stabilizált hintapad minden része fából készül, de a tartóoszlopok, az átlók kötéssel, fémcsőből is kivitelezhetek. A két karosszék formájú, fenyőfa lécekkel kényelmesre formált ülő- fiad egy alapzathoz és a 2—2 függőleges rúdhoz van csavarozva. A kész hintapadot a kertbe illő vidám színnel — piros, sárga, zöld olajfestékkel — fessük le, hogy az időjárás viszontagságainak is ellenálljon. Húspuhítás — nyereg nélkül A nyereg alatt puhított hús évezredes legendáját váltig élteti a szájhagyomány idehaza csakúgy, mint a rólunk szóló külföldi krónikákban. Aki a nyereg alatti húst emlegeti, nemigen gondolja végig, miféle igazság van abban, hogy nomád eleink valóban nyargalva puhították-e a fogyasztásra szánt húsokat. Nos, azt már elöljáróban kimondhatjuk, hogy felerészt igazat mond a szájhagyomány; gyakran volt hús az ősmagyarok nyerge alatt, de nem azért, hogy ott puhul- jon, hanem a nagy véres húsdarabok arra szolgáltak, hogy a meghajszolt ló feltört hátát gyógyítsák a nyers húsban levő nedvekkel. A nyereg alatt puhított és aztán elfogyasztott húsról szóló fáma pedig úgy keletkezett, hogy félnomád őseink a Kárpát-medencéből kikitörve, nyugatra, délre kalandozva portyákkal gyara- pítgatták állatállományukat. Harcmodoruk, ruhájuk, saját lovaik szokatlanok és furcsák voltak a talpig páncélba öltözött, rendezettebb hadakhoz szokott — és a történteket végül krónikába foglaló — nyugati szerzeteseknek. Ők feltételezték utóbb az ősmagyarok nyerge alatti véres húsokat látva, hogy az élelemül szolgált. A húsok elkészítését megelőző porhanyósítással érdemes egy kicsit behatóbban is foglalkozni, mert az izomrostok nyers állapotban való föllazításával a. sütés-főzés ideje megkurtítható. Következésképp a húsok tápanyagban gazdag nedveit nem lúgozza ki a huzamos ideig, magas hőfokon végzett puhítás. Miután a frissen vágott állat húsa még feszes, mert tele van az eleven ruganyosság nedveivel, így a hús legtermészetesebb porhanyósítása a legalábbis néhány órás „pihentetés”. Minél magasabb a hús víztartalma, annál hamarabb megy végbe a fellazulás, és az ezt követő bomlás. A halnál például nincs is szükség pihentetésre. A baromfival annyi előkészítő munka van — ha háznál ölik —, hogy az alatt a hús kellőképp fel is lazul. A korosabb vagy nagyobb testű baromfi — tyúk, pulyka, gyöngyös — csakúgy, mint a vadszárnyasok — meghálálják az 1—2 napos pihentetést, természetesen kibelezett állapotban. A magas víztartalmú borjúhús — mire a konyhába kerül — elkészíthető. A sertéshússal bonyolultabb a helyzet. A hűtőházi fagyasztás csakúgy, mint az otthoni mélyhűtés jócskán elősegíti az izomrostok felpuhulását. Csakhogy amint a jégkristályok olvadni kezdenek, a húst azonnal sütni kellene, méghozzá nagyon forró zsiradékban, hogy a hús kérget kapjon, és ez ne engedje kifolyni az értékes nedvet. A hús házi fagyasztásának legcélravezetőbb módja, ha egy alkalomra adagolva egyben vagy szeletekben, lehetőleg előre befűszerezve, ízesítve kerül a mélyhűtőrészbe, s onnan kiemelve, már a kiengedés kezdetekor sor kerül az elkészítésére. A nyers húst pácolással is porhanyósíthatjuk. A pác nem azonos az ízesített lével való forrázással. A marhahúst — legyen az vesepecsenye vagy akár fartő — egy darabban hagyva, vagy szeletben, olajjal bedörgölve, illetve leöntve napokig hagyhatjuk érlelődni. Az olaj behatol a rostok közé, s lazítja azokat. (A vesepecsenye — különösen angolos-véres elkészítésre szánva — megkívánja, hogy olajjal, mustárral bedörgölve akár egy hétig is várjon az elkészítésre.) A sós, borsos, mustáros, őrölt köményes, fokhagymás sűrű olajkenet (pác) behatol a keresztbe-hosszába bevagdalt nagyobb darab hús mélyebb rétegeibe, s nemcsak ízesíti, hanem puhítja is azt. A főzött, ízesített páclét — a hazai háztartási szokások szerint — lobogva forró állapotban szokták a húsra önteni. Ennek hatására azonban a hús külső hártyái összeug- ranak, szorosabbra fogják a burkot a húsrostok körül, vagyis akadályozzák a puhulást. A páclé legyen meleg, hogy a sejtfalakat kitágítsa, de semmiképp sem legyen tűzforró. Az öreg állatok hússzövetei sűrűbbek, nehezebben puhul- nak. Nyers állapotban leginkább a hús színe árulkodik róla, hogy a puhítással milyenek a kilátások. A na» gyón vörös disznó-, a csaknem barna marhahús több puhítási időt kíván. De mit csinál akkor az ember, ha a tyúk, sertés vagy marha a maximálisan rászánt idő alatt sem akar porhanyóvá válni? Nos, első kísérletként ajánlatos a húst kisebb darabokra vágni, úgy puhítani tovább, hogy az inakat jobban átjárja a puhító lé. Ha ez sem segít, akkor ajánlatos késhegynyi szódabikarbónát hinteni a főzőlébe. Ez többnyire meggyorsítja a rostok bomlását. (Mellesleg: ha a hús már nyersen is azt a gyanút kelti, hogy nehezen fog puhulni, ajánlatos só nélkül főzni, s csak amikor a puhulás elkezdődött, akkor megadni az ízét. A konyhasó ugyanis hátráltatja a puhulást.) • Puhításró! lévén szó, említsük meg a külföldön már évtizedek óta ismert, most végre itthon is forgalmazott húspuhító-sókat. A Mátraaljai Á. G. által forgalomba hozott, szóróüvegbe adagolt húspuhító valóban hasznos készítmény. A legkezdőbb szakácskodót is megóvja attól, hogy a natúrszeletnek szánt karajból cipőtalp sikeredjen. A sütés előtt a szeletet mindkét oldalán — sózás helyett — a húspuhítóval, ezzel a speciális sóval vékonyan beszórják, és a hús omlósra, porhanyósra sül. (Persze azért a zsiradéknak is forrónak kell lennie.) Hát ilyen a húspuhítás — nyereg nélkül. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. augusztus 2.
