Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-23 / 198. szám
1986. augusztus 23. 09 pai rajzművészet remekei ítás a Szépművészeti Múzeumban FESZTIVÁL-SZTORI Anatír pantomim gazda nélkül Periszkóp a tanárképző főiskolán Auguste Rodin: Tanulmány Madame Séverin portréjához jrmekével l századfordulón Közép- ópában virágkorát élő :esszió a bécsi nagy meséket képviselő Klimt kü- eges lapja sokat elárul a korszak erotikával túlfűtött légköréből. A fiatalon meghalt Schiele viszont az ex- presszionizmus úttörője volt. A most reneszánszát élő Kokoschka is tanulmányozható a bemutatón egy kiváló lappal. Századunk tudományos világszemléletének megfelelően az absztrakt irányzatokhoz tartozó művészek a valóság szerkezetét akarják feltárni különféle geometriai formációkba sűrített alakzatokkal. Ide sorolhatók Van Doesburg architekturális jellegű kompozíciói, Delauney finom pasztellje. Napjainkba vezetnek át a szocialista indíttatású művészet képviselői Kollwitz és Lea Grundig politikai hitvallás erejével bíró művei. B. I. Bármilyen művészeti ágban próbálja ki valaki képességeit, egy idő után kíváncsi lesz önmagára: hová jutott és milyen utat kell még megtenni? Egyszóval meg akarja mérettetni magát. Ugyanakkor sajnos az is tény, hogy vannak műfajok, művészeti ágak, amelyben a megmérettetés egyelőrd' nehézségekbe ütközik, sokszor azért, mert ennek még nincs megfelelő fóruma. Ilyen helyzetbe került évekkel ezelőtt a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán működő Periszkóp pantomimstúdió is. Készítették és számos helyen bemutatták műsoraikat, de olyan fórumot sehol nem találtak, ahol a többi amatőr pantomimcsoporttal mérhették volna össze tudásukat. Az egyetemi és főiskolai napokon például önálló kategória híján a néptánchoz sorolták őket, ahol sem a zsűri, sem ők maguk nem tudták, mitévők legyenek. Az amatőr színjátszó fesztiválok már közelebb álltak az igazsághoz, de még itt sem tudott velük mit kezdeni a bíráló, minősítő bizottság. Ilyen körülmények között született meg a Periszkóp Pantomim Stúdió akkori két tagja — Fábián Gergely és Dobos László — fejében a gondolat» ha nincs nekik megfelelő fórum, akkor majd ők csinálnak. A főiskolai hallgatókból álló csoport két vezetője nekilátott az azóta már jól ismert nyíregyházi pantomimtalálkozó szervezéséhez. Szerencséjükre 1982- ben a Bessenyei György Ta- sikeresen tábor koncertjeiről séges, intenzív muzikalitása ragadta meg a hallgatókat. Középszerű vagy színvonaltalan produkciót nem hallottunk ezen az esten. Másnap, 12-én kora délután a Csepel Szerszámgépgyár Nyírbátori Gyáregységének szerelőcsarnokában lépett föl a tábor mindkét zenekara a nagyon tehetséges fiatal karmester, Gál Tamás vezényletével. Azok a fiatalok, akik első ízben szerepeltek itt, nyilván elcsodálkoztak e szokatlan helyszín láttán. (E sorok írója is így volt ezzel néhány évvel ezelőtt.) A meglepő azonban az, hogy ebben az óriás helyiségben sokkal jobban szól minden, mint sok más, hangverseny céljára épített teremben. (A méretek adta akusztikai körülmények a zenekar játékában előforduló hibákat, pontatlanságokat is jótékonyan elfedik.) A nagy meleg ellenére a zenekarok ifjú tagjai nagy igyekezettel és lelkesedéssel muzsikáltak, s meg tudták teremteni azt, ami ilyenkor a legfontosabb: a zene közvetítésével eleven kapcsolatot a hallgatósággal. Lemérhető volt ez az egyes számok után egyre őszintébben felcsendülő tapsokon, a tetszés .pontén megnyilatkozásaiban. A műsorban a már korábban unlített Barber- és Vivaldi- nűvek után a tábor nagyzene- tara az idei, kettős Liszt-év- órduló tiszteletére az A-dúr :ongoraversenyt szólaltatta neg. A szólót Joó Árpád ját- zotta, interpretációja kiváló élkészültségéről és Liszt zenéével való mélységes azonosu- ásáról tanúskodott. Végül rohann Strauss: Mennydörgés s villámlás című gyors polká- a hangzott el színesen, lendü- etesen, Joó Árpád vezénylete ilatt. Kedves Tamás (gordonka) a nyírbélteki hangversenyen Fábián Gergely, a Periszkóp Pantomim Stúdió tagja nárképző Főiskolán olyan KISZ-vezetést találtak, akik felvállalták egy ilyen találkozó szervezését, és így még abban az évben hét amatőr együttes találkozhatott az első pantomimes fesztiválon, aminek ekkor húszezer forint volt a költségvetése. Itt úgy döntöttek, hogy a közönségdíjon kívül egy vándordíját is adnak ki a legsikeresebb csoportnak, ezzel megteremtve a találkozó folyamatosságát és hagyományát. 1982-ben a budapesti CSIP együttes nyerte a vándordíját. A sikeren felbuzdulva hozzáláttak a következőhöz, amit már a KISZ KB, a Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ és a Nyíregyházi Városi Tanács művelődési osztálya is támogatott. A kilenc amatőr csoportot felvonultató találkozó, ahol a vándordíját a debreceni UNIÖ mozgásszín nyerte, már hetvenezer forintba került és bemutató jelleggel két hivatásos, M. Kecskés András és a CORPUS csoport is részt vett. A harmadik találkozó volt a legnagyobb szabású. Az említett támogatókon kívül a Művelődési Minisztérium, a megyei KISZ és az Állami Ifjúsági Bizottság is hozzájárult a költségek fedezéséhez, ami ekkor már 250 ezer forintra rúgott. Itt nyolc amatőr mérte össze tudását, de a vándordíját ez évben nem adták ki. A hivatásos pantomimeseket M. Kecskés András, a LUDENS, a PINGVIN és Kárpáthy Zoltán képviselték. Ekkor már külföldi vendégek is megtisztelték a találkozót. Az NDK-ból Ralf Herzog és Rainer König, Csehszlovákiából B. B. Dúc és Olaszországból Gardi Hutter. A találkozók egyre színvonalasabbá váltak és úgy látszott, Nyíregyháza az amatőr pantomimmozgalom központjává válhat, ahol a csoportok rendszeresen megmérkőzhetnek. A negyedik találkozónál azonban már gondok jelentkeztek. A KISZ KB és a Művelődési Minisztérium, mivel csak alkalomszerűen és nem rendszeresen támogat ilyen találkozókat, 1985-ben már visszalépett. Így az ekkor százezer forintba kerülő fesztivál, ahol a vándordíját a baktalórántházi PEPITA pantomimcsoport nyerte, hat amatőr és a hivatásosok közül Kárpáthy Zoltán és Virágú Csaba mutatta be produkcióját. A külföldiek közül a drezdai és a lengyel GEST pantomimszínház mutatkozott be. Ez volt az utolsó. A gondok egyre szaporodtak, és 1986-ban már elmaradt a találkozó. Utólag kiderült, minden attól függött, hogy mennyi pénzt sikerül összekaparni. Erre azonban rendszeres fesztivált alapozni aligha lehet. A tanárképző főiskola pedig, amely egész idő alatt helyt adott a rendezvénynek, a mind nagyobbá terebélyesedő találkozó láttán egyre inkább visszakozott, mondván, hogy oktatási intézmény és nem művelődési otthon. Az a hallgatói szervezőgárda is szétrebbent a főiskoláról, akik nélkül nehéz lett volna mindezt megvalósítani. Maguk a szervezők is tévedtek egy-egy kérdés megítélésében. A vándordíj megalapításakor a hagyományt kívánták létrehozni és nem gondoltak arra, hogy ez az egy díj kevés lesz, és ráadásul ez is átértékelődik. A többiek semmilyen elismerésben nem részesültek, így kezdett kellemetlenné válni az értékelés. Sajnos előfordultak — főleg a hivatásosok részéről — sértődések is, amelyek végül hátráltatták az újabb találkozók létrehozását. Igaz, az ő házuk táján sincs minden rendben. Létezik ugyan a Magyar Színházművészeti Szövetség pantomim szekciója, amelynek feladata lenne a hivatásos művészek összefogása, de egy-egy fesztivál megszervezésénél tovább nem jutottak. Az úgynevezett profivá válásnak ugyanakkor ők a mérföldkövei. Náluk kell vizsgázni és a vizsgaanyag a klasszikus pantomimre épül. Akik nem ezt művelik, azok nehéz feladat előtt állnak. (Talán ez is jelzi a szakmai ellentéteket.) így mindenki egymástól függetlenül végzi munkáját, járja a világot műsoraival. A műfajnak egyébként is kevés képviselője van, így feltűnő, ha azok között sincs megfelelő egység. Ez aztán az amatőrökre is átsugárzódik. Igazából senki nem kíván velük foglalkozni. A műfaj körüli bonyodalmak ellenére a nyíregyházi PERISZKÖP pantomimstúdió még mindig nem adta fél a reményt— miközben ők is a világot járják —, hogy az amatőröknek megfelelő fórumot teremtsenek az országban. Az eddigi négy fesztiválból tanulva már jóval körültekintőbben járnak el, úgy tűnik, sikerül megfelelő támogatóra találniuk és 1988- ban megrendezik az ötödik fesztivált, amely ezután kétévenként várja az amatőr csoportokat, és változik a díjazási rendszer is. Munkájuk nemcsak a fesztivál szervezésére korlátozódik. Terveik között szerepel szakmai anyagtár létesítése, táborok, tanfolyamok indítása. Ami tőlük telik, mindent megtesznek, de egyre nagyobb szükségük van mások segítségére is. (Első lépéseik egyike egy pantomimújság megjelentetése, amely előreláthatóan szeptemberben kerül a műfaj kedvelőinek kezébe.) Kertész Sándor Körber Tivadar Joó Árpád él a zenekar a máriapóesi koncerten
