Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-23 / 198. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET Gábor Miklós pályaképe Hamlettól Shylockig — És mit csinál most Gábor? Váratlanul ért ez a kérdés tavaly ősszel, egy londoni lakásban, az angol színikritikusok doyenjének, öreg barátomnak a házában. John Trewin kérdezte, és az első pillanatban azt hittem, egy Gábor keresztnevű közös barátunk után érdeklődik, de aztán rájöttem: a kérdés Kossuth-díjas kiváló művészünkre, Gábor Miidósra vonatkozik. Igen, John Trewin, az Illustrated London News színi- kritikusa, aki most is, életének nyolcvanadik évéhez közeledve, hetenként háromnégy színházi premierre jár legalább, még mindig emlékszik Gábor Miklós 1962-es Hamletjére. Trewin akkoriban a Kulturális Kapcsolatok Intézetének vendégeként töltött el két hetet Budapesten, persze minden este színházban ült. Egy napilap számára kértem tőle nyilatkozatot, s abban a többi között elmondta: életében addig ötvenszer látta színpadon a Hamletet, egyedül Laurence Olivierrel (akit a szerep legjobbjának tartott) tizenhétszer, de Olivier után a legjobb Hamlet, szerinte: Gábor Miklós. (Trewint igazán nem zavarta, ez esetben, hogy nem tud magyarul, a Hamlet teljes szövegét régen betéve ismerte, tehát magyarul is szótagról szótagra pontosan tudta követni.) Mintegy másfél évtizeddel ezután ismét nálunk járt Trewin (összesen háromszor vagy négyszer volt hazánk vendége), addigra már száz Hamlet-előadáson volt túl, sajátmagával példázva, hogy a világirodalom legnagyobb darabja megunhatatlan, de mint mondta, Olivier után Gábornál jobb dán királyfit azóta sem ismer. Gábor Miklós a Hamletben formálni” — kérdésre: „Elolvasom a darabot!” Ilyen egyszerű lenne? A színész csak elolvassa a darabot (no meg megtanulja, persze, szerepének szövegét), és aztán rajta, a többi megy magától? Szerencsés esetben pedig ebből az egyszerű mutatványból, mint a bűvész cilinderéből „kijön” egy olyan nemzetközi formátumú alakítás, amilyen Gábor Miklós Hamlet je volt? Nem, nyilván nem ilyen egyszerű. Az ilyen csodálatos szerepformálás létrejöttének számos megfejthető és néhány megfejthetetlen titka van. Igazából jobb nem bolygatni, elemezni, részletezni, mert esetleg illúzióvesztéshez vezet. A lényeg a színpadi varázslat, a színészi tehetség és egyéniség csodája. Kétségtelen, Gábor Miklós a Hamlettel érte el pályafutásának legnagyobb sikerét, de ezt sok nagyformátumú és méltán sikeres színpadi és filmalakítás előzte meg. Hogy ismét személyes emléket idézzek: máig nem felejtettemel, hogy az Uránia moziban láttam először, diákkoromban, 1941-ben. Villogófogú, jóképű dzsessz-zenész volt az Európa nem válaszol című bűnügyi filmben. Kis szerep volt ez, apró epizód, de az akkor 21 éves fiatalember már olyan szuggesztív volt, annyira felgyújtotta a nézőt tekintetének tüze, fogva tartotta mosolyának hívogató varázsa, hogy nem lehetett elfelejteni. Még néhány év, és megint valami nyugtalanság, újrakezdési vágy fogja el. Kos- suth-díjas kiváló művészként képes hirtelen hátat fordítani a fővárosnak, mert úgy hallja, hogy Kecskeméten valami izgalmas történik, valamilyen újszerű, neki való színház játszik Ruszt József vezetésével. És megint óriási sikerek közepette (Schiller Don Carlosától O'Neill Boldogtalan holdjáig), négy-öt évadot eltölt Kecskeméten is. Ha több helyem lenne, részletesen kellene szólnom a színpadinál nem kevésbé jelentős filmszínész Gáborról is. Nagyszerű filmekben nyújtott monumentális alakításokat, elég, ha csak Rad- ványi Géza Valahol Európá- ban-jára, Máriássy Félix Budapesti tavaszára, Szabó István Apa című filmjére utalok. Nem Hamlettel kezdte, sőt, akkor már túljárt az emberélet útjának felén, hogy mégis azt a címet adtam ennek a cikknek, amit adtam, azért történt, mert talán éppen e két Shakespeare szerepben, a Hamletben és A velencei kalmár Shylockjában nyújtotta minden alakítása közül a legmonumentálisabbat. A Szépművészeti Múzeum a modern külföldi rajzgyűjtemény európai hírű lapjait mutatja be a műfaj kedvelőinek. Közülük a legtöbbet — szám szerint 259 darabot — a művészet és a múzeum önzetlen, nagy barátja, Majovszky Pál ajándékozta 1935-ben. Biztos kvalitásérzékkel, kiváló ízléssel, anyagiakat sem kímélve válogatta össze főleg a francia rajzművészet remekeit. A szakszerűen rendezett kiállítás végig kíséri azt az utat, mely a látás történetének nagy forradalmán, a 19. századon át vezet a kortárs művészetig. A bemutató hazai vonatkozásokban sem szűkölködik. A 19. század elején a magyar főúri megrendelők által sokat foglalkoztatott J. Kriehuber leheletfinom akvarelljeivel indul, és R. Alt pest-budai látképeivel folytatódik a hazai műemlékek kedvelőinek gyönyörűségére. A 19. század művészetének egyik uralkodó áramlata a múlt kötöttségei alól felszabadulást jelentő romantika volt. Legnagyobb mestere, Delacroix lendületes, Szent Sebestyént ábrázoló tollraj- za csak a legnagyobb régi mesterek műveihez mérhető. A fejlődés további irányát a természethez forduló barbizomélyített krétarajza, valamint Pissaro és Degas ritka lapjai képviselik. Az impresszionisták második nemzedékéhez tartozó Toulouse-Lautrec a modern rajz és vonal egyik kiemelkedő művésze a korabeli híres mulatóról, a Moulin Rouge-ról készített karikatúraszerű pillanatfelvételt. Az impresszionista művészet felbomlását jelző poin- tilizmust képviselő Seurat és Signac mellett a korszakos Cézanne is szerepel több művel. Ő volt a nagy forradalmár, aki a huszadik század mestereinek irányt mutatott a kubizmus felé a tér és testek szerkezetének hangsúlyozásával. A holland Van Gogh az expresszionizmus elindítója volt, érzelmileg túlfűtött képeivel. A kiállításon első, szociális indítékú, sötét korszakának jellegzetességeiről valló, munkásasz- szonyt ábrázoló szénrajza szerepel. Az impresszionizmust felváltó harmadik nagy irányzat a dekorativitás volt, amely e kiállításon Paul Gauguin műveiben jelentkezik. Ez áramlat örökösei voltak a Vadak és a Nabis-csoport képviselői, akik közé Bonnard mellett a magyar Rippl- Rónai is tartozott Párizsban töltött ifjúsága idején. Picass Pierre Auguste Renoir: Csónakázók Már a huszadik szá: köszönti Picasso korai, gyermekével című i mely első nagy stílusvál nak idején, 1905-ben ké: ni festők jelölték ki. Művészetüket Daubigny és Rousseau hangulatos tájai ismertetik meg a közönséggel. Az iskola nagymestereit, Corot-1 és Millet-t krétarajzok képviselik. A barbizoni mesterek baráti köréhez tartozott a francia karikaturista, Daumier. ■ A francia realizmus vezér- egyénisége Courbet volt. s Guys volt az első, aki felfigyelt a kialakuló párizsi nagyvilági életre. A tárgyak tudott képét megörökítő realizmust felváltó impresszionizmus a tárgyak optikai illúzióját adta. Művészeinek fényes sorát legnagyobb mesterük, Manet párizsi utcát ábrázoló ecsetrajza, Renoir ragyogó színvilágé akvarelljei, Sis- ley-nek a moret-i templomot ábrázoló kékes árnyékokkal Felszabadultan, jóked Gondolatok a nyírbátori nemzetközi ifjúsági Nem akarok sokat anekdo- tázni, de engedjen meg az olvasó csak még egy apró, de igaz történetet. Ama évad elején, 1962-ben egy hetilapunk szerkesztője azzal bízott meg: Kézben a szerep címmel készítsek interjút öt vezető színésszel, akik már tudják, mi lesz az első premierjük abban az évadban, és mondják el, hogyan készülnek rá. Az öt közül Gábor Miklós volt az egyik, Hamlet szerepével a kezében. Vállalkozott az interjúra, de nem szívesen beszélt a tárgyról. Ügy gondolta, felesleges „lilaság” komolykodó dolgokat mondani a felkészülésről, hiszen azt, hogy milyennek képzeli Hamletet, úgysem előzetes nyilatkozatok fedik fel, hanem majd játéka a színpadon. Ezért csak ennyit nyilatkozott, a „hogyan készül rá, s milyenné akarja Szombati galéria Györke Zoltán: Szerelmünkön pecsét Kóbor szelek kifosztják házamat. A fákról fagyos levél-könny pereg. Fuldokló kert, mint halak jég alatt. Lábamnál lecsapott virág-fejek. Orvul tört rám a magány évszaka. Csendből húzok magam köré falat, S várom, jöjjön a sarki éjszaka. Megbénult minden szándék, akarat? S jöttél, szemedből fény áradt s meleg. Eldöntötted a hamleti kérdést: Lenni kell, s immár örökre veled. Magzat. Tilles Béla térplasztikája S ím: tetszhalott kertem újraéled. Bennem vágyrobbanás, tavasz-féltés. S szerelmünkön pecsét már a véred. A tizedik évét megért nyírbátori nemzetközi ifjúsági vonószenei tábor — hagyományainak megfelelően — az idén is több hangversenyt ad „székhelyén” és a környező helységekben. Az alábbi gondolatok a táborozás első félidejének koncerteseményeit foglalják össze. Az első két helyszín Nyír- béltek és Tákos volt, augusztus 7-én, illetve 8-án. A csodálatos szépségű és különleges atmoszférájú műemlék templomokban a hely adottságaihoz alkalmazkodó műsor hangzott el. Kiss Vilmos Péter (hegedű), Kedves Tamás (gordonka) és Irmai Kálmán (csembaló) — mindhárman a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozatának tanárai — Johann Sebastian Bach műveiből adtak elő. A darabok nemcsak kamarajellegüknél fogva, de szellemükben is jól illettek a környezetbe, amellett a szerző hangszeres zenéjének legmagasabbrendű értékeit reprezentálták. Mindhárom művész tudásának legjavát nyújtotta; ha adódott bizonytalanság ezen a két estén, az jórészt a nyomasztó hőség számlájára írható, ami nem csak az embereket, de még a hangszereket is „megviselte”. A tábor kamarazenekara először 10-én lépett a nyilvánosság elé Máriapócson, a görögkatolikus bazilikában. A hangversenyt a Kanadában élő kiváló karmester, Joó Árpád vezényelte, aki idén is a zenei tábor művészeti vezetője. A műsort egy huszadik századi amerikai szerző, Samuel Barber költői szépségekben gazdag, romantikus hangvételű Adagioja nyitotta meg. Vivaldi: c-moll gordonkaversenyét és d-moll concerto grossóját, valamint Händel: F-dúr concerto grossóját (Op. 6/2) a barokk zenélés egykori nak megfelelően csen lől vezényelte Joó J kitűnő akusztikájú ban felszabadultan é vei muzsikált a zen« hetes közös munkájúi nyességéről maguk • is itt szereztek poziti talatot: produkciójuk ga és zenei színvona egyenletesebb volt, megelőző próbák sor: kor. A Vivaldi-konce szólamát Ádám Kár receni főiskolai taná ta, kitűnően. Elism demelnek a concert szólóit előadó fiatal tagok is: Andruk Borlói Ildikó, Jávor és Pejtsik Péter. A nyírbátori tábor fogva vállalt feladat rában külö'nösen fon' a hangversenyek, üzemekben, intézn adnak a fiatal m Ezek akkor tölthetik di, ízléscsiszoló, a z érdeklődést ébresztge tetésüket, ha a műso tás figyeléríibe veszi közönség összetételé dóképességét. Az i úgy tűnik — jobbat mint az elmúlt éve rendezvényein. Augusztus 11-én e Határőrség Nyírbátor te volt ilyen hangvei helye. Szovjet, lengi beli, bolgár, cseh i fiatalok adták itt elő ninov, Bach, Haydn, per, Dvarionász, Bai Reschofsky egy-egy letve műrészletét. Nagy Gábor és Henri tanárok működtek műsor színes volt, ■ egészében nem túl 1 egyik esetben az elő virtuozitást megközt nikai szintje, máske
