Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-23 / 198. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1983. augusztus 23 Q Évszázados szabolcsi újság Verpeléten Ájtatoskodók a Morgó mellett. Egerben élő apósomat a hét végén elkísértem Verpe- létre egyik barátjához, akinek szinte felbecsülhetetlen értékű régi újsággyűjteménye van. — Ha csak egyetlen percet kések, már nem az enyém — mondta vendéglátóm, majd belekezdett a történetbe. — Húsz évvel ezelőtt a VOSZK vállalat vezetőjeként dolgoztam. Zsebbe való pálinkásüvegeket töltöttünk és csomagoltunk. Csomagolásra újságpapírt használtunk, s azt teherautóval Szolnokról küldték. Az egyik nap ellenőrzésképpen kimentem az asszonyokhoz, akik csomagoltak, és éppen akkor pakolták le az újabb újsághalmazt a kocsiról. Az első kö- teg tetején egy 1889-ból való Szabolcsi Szabadsajtó nevű újságot találtam. Kibontottam a köteget és előkerültek az első világháború előtti, valamint a 20-as évekről való Orosházi Friss Hír. a Magyar Hírlap, a Tanügy, a Friss Üjság, a Nemzeti Űj- ság példányai. Mikor rendszereztem őket. kiderült, hogy mindegyik lapban Gárdonyi Gézával kapcsolatos feljegyzések, cikkek, írások találhatók, s ezeket gyűjtötte. mint kiderült, egy törökszentmiklósi néptanító. De hogy vele mi lett. valamint, hogy került a kocsira a kö- teg, nem lehetett kideríteni. Csak egyetlen percen múlott. Ha később megyek, az aszszonyok az értékes újságokat már felhasználják csomagolópapírként. A Szabolcsi Szabadsajté két száma, az 1887. április 24-i, illetve május 1-i, talán véletlenül került a halomba, mindenesetre érdekes híreket tartalmazott. Egyébként a lap a Szabolcs megyei általános tanítóegylet hivatalos közlönye volt, s megjelent hetenként egyszer, vasárnap. A lap az újdonságok között hozza a következő hírt: „Kozma Sándor királyi főügyész Öméltósága, a mint lapunk legutóbbi számában előre is jeleztük, f. hó 19-én este Szatmárról újból városunkba érkezett, hogy meg- kössff a szerződést Nyíregyháza városa és az igazságügyi kormány között az építendő fogház és igazságügyi székház tárgyában. A szerződés megkötésénél az igazságügyi kormányt Kozma Sándor kir. főügyész úr Öméltósága képviselte. Nyíregyháza városát pedig Krasznay Gábor polgármester, Vidliczkay József, Kovách Gergely, Bencs László, Májerszky Béla főjegyző. Kerekréthy Miklós főkapitány. Somogyi Gyula, Sexty Gyula és dr. Meskó László képviselte. A megkötött szerződés szerint Nyíregyháza városa a kijelölt N. Oros utczai 2366 Q-ö! területű 5 háztelket saját költségein megszerzi.” Eddig a cikk. s bizonyára mindenki ismeri a Megyei Bíróság épületét és mögötte a fogházat, amelynek építését az előbb leírt szerződés megkötése után kezdtek meg. Majdnem száz éve a lap egy kulturális eseményről is tudósított, amelynek bevételét nemes célra ajánlották fel. „A nyíregyházi iparosok és az iparos ifjúság ma, vasárnap ,v a nyári szinkörben műkedvelői előadást rendeznek. Színre kerül: Csepreghy Fe- rencz kitűnő népszínműve a »■Sárga csikó". Az előadás tiszta jövedelme, mint azt a falragaszok hirdetik az »iparos ifjak önképző és betegsegélyező egylete« javára fordítják.” A következő hír a leendő búzaterméssel kapcsolatos. „Az évenként szokásos »búzamenetelési" egyházünnepi menet vasárnap reggelén tartatott meg, a »Morgó" temető melletti földeken. A pompás, tavaszias idő kedvezett a menetnek, melyben az ájtatoskodók nagy száma vön részt.” Az ájtatoskodók április 25- én. Szent Márk napján, a pappal együtt kimentek a búzaföldre. ahol az egyházi személy megszentelte a termést. Ezután mindenki téphetett magának a leendő termésből, amelyet otthon megetetett a háziállatokkal. Azt viszont már nem sikerült kideríteni, használt-e a szentelt búza. elkerülte-e a baj a portákat. Máthé Csaba A rádió egyik kedvencem. Szól a szobában, s nem tagadom, főzés közben is szívesen hallgatom a konyha falán szóló masinát. A jó műsor, a kellemes háttérzene, a sok érdekes információ szervesen hozzátartozik — gondolom nemcsak az én életemhez —. sokunk életéhez. Jó ideje azonban zavarban vagyok, mert sok esetben nem azt hallgatom, amit szeretnék, hanem amit kell. Hétvégeken egyszerűen kényszerhelyzetbe kerülünk, mi rádióhallgatók. hiszen szabad választásunk elé a műsorszórók áthághatatlan akadályt gördítenek. Azt mindannyian tudomásul vesszük, hogy a Petőfin szombaton és vasárnap reggel a nyíregyházi rádió műsorát halljuk. A mi életünkről, erről a tájról. Vagyis érdekeltek vagyunk benne. Hiányozna, ha nem hallgathatnánk. De ha valaki jó előre kinéz egy műsort a Kossuthon. az URH-n, semmi jóra nem számíthat, mert ott Miskolc szól. Éppúgy, mint minden délután. Ami bizonyára érdekes Miskolcon, a szomszédos megyében. De érdektelen itt. És még sok helyütt, ahová az URH hatósugara elér. A helyi adások tehát egyszerűen megfosztanak bennünket attól, hogy válogassunk. A középhullámon szól Nyíregyháza, az URH-n Miskolc, s közben a kiváló Kossuth- vagy éppen Petőfi-műsor nem fogható. Senki nem vitatja, hogy a helyi adásokra szükség van. De úgy. hogy ki-ki maga dönthesse el, hogy hol, mikor és mit kíván fogni. Láthatóan se a Magyar Posta, se a Magyar Rádió nem gondolt erre az elemi jogra. amikor a sugárzások rendjét, nyilván a saját legjobb érdekei alapján meghatározta. Tudom, lehet érvelni azzal. hogy akinek nem tetszik. kapcsolja ki. Aztán az is mondható, akinek URH-s rádiója van, kapcsoljon át a középhullámra, ha azt akarja hallgatni. Vagy fordítva. ha mondjuk Nyíregyházáról van szó. De — töprengek magamban — ki ij szabhatja meg, hogy milyen minőségben hallgassak egy adást? Ha nekem csak az jj URH jó? Ha éppen azért í vettem, mert szeretem a jó minőséget, miért hallgassak egy nem sztereós — esetleg álsztereós — adást? Abba senki nem szól bele, milyen újságot vegyek, s abból mit olvassak. Miért szólna bele '■} egy nem kívánt kényszer, hogy bizonyos napszakok- ■ ban mit hallgassak? Teljesen bizonyos vagyok abban, hogy számunkra, egyszerű hallgatók számára j minderre érthetetlen, álta- ■ lünk alig cáfolható műszaki ' magyarázatot adnak. A lai- ! kus mindent bevesz. Mindez azonban nem változtat azon a rossz érzésen, hogy nem engednek szabadon választani, hogy akkor is a miskolci torony harangjá- tékát kell hallgatnom, ami- | kor mondjuk egy jó zenét j hallgathatnék — sztereóban. Eddig a mono-lóg, amelynek témájáról sokan beszélnek. A hallgatók, akik . már a quadrofónia szintjén mohognak. Wein Tours A humor mint magatartásforma A humorról hallván, nálunk, azt hiszem, szinte mindenkinek Karinthy Frigyes immár szállóigévé vált mondása jut eszébe: „A humorban nem ismerek tréfát”. S Karinthynak tökéletesen igaza volt, a humor komoly dolog. De térjünk vissza a modern irracionalista, úgynevezett „újfilozófusok" egyik képviselőjéhez. nevezetesen Bemard Henry Lévy gondolatvilágához. Könyvében azt a kérdést teszi fel, hogy Athén vagy Jeruzsálem, és határozottan Jeruzsálem mellett dönt. Ez a döntés és ami mögötte van, néhány szó magyarázatot igényel. Az európai kultúrának valóban két forrása van. Az egyik a görög kultúra, melyhez hozzátartozik az újfilozó- i'usok által annyira gyűlölt „homéroszi kacaj" éppen úgy. mint ahogy hozzátartozik Arisztophanész és Lukianosz is. A másik forrás a Biblia, s az említett francia szerző azt állítja, hogy az európai kultúra ott rontotta el a maga dolgát, hogy a görög fejlődést folytatta, holott a bibliai, jehovai erkölcsi elvek alapján kellett volna állnia, s abból továbbfejlődnie. A humorról nagyon bölcsen jegyezte meg Lukács György, hogy mindig bizonyos fölényt, nyugodt magabiztosságot fejez ki, és mindig annak az osztálynak a tulajdona, amelyben ez a nyugodt magabiztosság meglehet. Ha a ma divatos polgári filozófia lényegileg nélkülözi a humort, sőt ha az utóbbi időkben egyre ritkább a jó szatíra, a jó vígjáték, akkor ez teljes mértékben érthető.' A híres pesti humor még az igencsak problematikus gazdasági helyzetben is működik a közéletben, a közgondolkodásban. Mégis nem lehet nem észrevenni, hogy nálunk nagyon sokszor igyekeznek a humort degradálni. vagy pedig a humornak csak egy bizonyos formáját elfogadni — de erről később. Ennek az igyekezetnek volt egyik jelszava például az, hogy Mikszáth humorával szemben szinte az irodalomtörténet teljes erejével léptek fel. Mikszáthot ma nem divat szeretni. Hibája — úgymond —, hogy túlzottan anekdotikus. Nos, véleményem szerint nemcsak Mikszáth, hanem már Jókai humora is egyike volt azoknak a magyar hagyományokban gyökerező jelenségeknek, melyek az osztályok harcának részei voltak. Mikszáth így írja le Jókai Mór élete és kora című könyvében 1848. március 15-e egyik eseményét: „Erre Petőfi vezetése alatt Jókai, Vasvári, Degré és Irinyi behatoltak a nyomdába mint a nép küldöttei. Az ajtó nyitva volt. Könnyen bemehettek. Länderer Lajos a nyomdahelyiség ajtajában várta őket. — Azért jöttünk ..., hogy e két kéziratot kinyomassuk. Länderer megnézte a kéziratokat. — Lehetetlen — felelte szárazon —, nincs rajta a cenzor engedélye. A nép küldöttjei zavartan néztek össze; Länderer odasúgja Irinyinek: — Foglaljanak le egy sajtógépet! Egy géphez lépett most Irinyi. — E sajtót a nép nevében lefoglaljuk és követeljük kéziratunk kinyomatását. — Az erőszaknak nem állhatok ellent — felelte Länderer ünnepélyesen és megparancsolta szedőinek. hogy munkába fogjanak." Vitathatatlanul anekdotát olvastunk az imént a Nemzeti dal és a Tizenkét pont ki- nyomatásának történetéről. Hogy a nép küldötteinek a nyitott ajtón kellett „behatolniuk". hogy Länderer miként tanácsolta az ..erőszakot", amellyel szemben ő „tehetetlen". semmit nem von le a pillanat nagyszerűségéből. Éppen ellenkezőleg. Már említettem, hogy a filozófiai gondolkodástól mennyire nem idegen a humor. Erre utal. hogy Engels egyik levelében arról panaszkodik; Németországban az emberek a múlt század nyolcvanas éveiben mintha teljesen elveszítették volna humorukat és a publicisztika is telítve van a legszárazabb és legpedánsabb fejtegetésekkel. S itt a pedáns kifejezésre külön fel szeretném hívni a figyelmet. Már Goethe hangsúlyozta azt, hogy abszurdnak valójában egyedül a pedantériát lehet tekinteni. A pedantéria természetesen nem azonos a pontossággal, precízséggel. megbízhatósággal. A pedáns ember fejében számon van tartva minden: rendelkezés, paragrafus. a felettesek, a vele egyenlők, a beosztottak akarata, véleménye, kívánsága, mindenoldalúan és minden szempontból. Ez a „mindenszempontúság” elve a pedánsbürokrata sajátja, s éppen ez teszi döntésképtelenné. Ebbe a „mindenszempontúság"-ba egy valami nem fér bele: a humor, tudniillik a humor jellegénél fogva rangsorol, s átlendít a tényleges vagy gondolati holtponton. A humor tehát állásfoglalás, a bürokratapedánstól pedig az állásfoglalás áll a legtávolabb. Az sem véletlen talán, hogy azon kezdtem gondolkodni, vajon a modern polgári irracionalizmus humornélkülisége és a bürokrata humormentessége között nincs-e valami összefüggés. Hátha maga a bürokrata is — talán éppen azért, mert nagyon is raciona- lisztikusnak tűnnek fejtegetései — voltaképpen irracionális közegben él? Ha valaki minden lehetséges szempontot szem előtt akar tartani, éppen a valóság, a valóságos erőviszonyok maradnak rejtve előtte. S a bürokrácia abszurditásának éppen ez a forrása. Ezt vette észre Örkény István egyperceseiben, s nemegyszer ezzel a hatással él Karinthy Ferenc is, legújabban Zenebona című kötetének jó néhány írásában. így a mikszáthi, Örkényi, karinthyferenci' megközelítést a társadalmi élet kérdéseinek egyaránt a humor hatja át, a tréfa nélküli humoré. S a humor önmagában ugyan nem oldja meg sem a magán, sem a közélet problémáit, de a kérdéseket olyan dimenzióba helyezi, ahol már lehetséges azokra értelmes válaszokat adni. Ezért hiszem, hogy a humor magatartásforma, s ezért igaz az, hog3” csak az önmagukban biztos és bízó társadalmi rétegek, csak az önmagukban biztos és bízó nemzetek és csak a saját tudásában biztos ember rendelkezhet humorral. H. I.V Amikor Tokajban megláttam. hogy a helyi idegenforgalmi kirendeltséget Wein Toursnak nevezik, kivert a veríték. Ezt nem nekünk, hanem csak a német anyanyelvűeknek tartják fenn. Nem a turistának, hiszen a Wein egy finnek, egy franciának, vagy mondjuk egy orosznak semmit nem mond. A dolgokat aztán tetézte, hogy a Reitschu- lék, a Weinkellerek. a Bi- erstubék sokasága között kóborolhat a vendég, miközben szüntelenül hallja: bor. csikós, camping, caravanning, folkart. ungarische Küche. Vagyis kínálunk mindent, ami kommersz. abból az egyszerű meggondolásból. aki idejön, vajh mi mást akarna látni, mint azt a sok egzotikumot, amit magunkról oly szorgosan terjesztünk hosszú idő óta. Az idei nyáron jó pár külföldi ismerőst, barátot kalauzolgattam. Kérték, ne legyen Hortobágy, lovagolni sem akarnak, vadászni se. a berugásról meg egyszerűen szó sem lehet. Viszont -r- mondták — ha lehet. a(ckor mutassunk valamit arról, hogyan élünk. És kérdeztek történelemről, látogatták a falusi udvarokat. házakat, rendkívüli érdeklődést tanúsítottak történelmünk iránt, keresték, hol láthatják a koronát, firtatták. miért olyan a magyar falu struktúrája amilyen. Se ló. se pince, se gulyás. Kispénzűek lévén, a budapesti éjszaka se izgatta őket. annál jobban a jó orgonahangverseny, s a cigányt hallgatva is az volt a fó kérésük: hadd nézzék meg közelről a cimbalmot, mert olyat még nem láttak. Közben meg-megkérdezték: miért nincsen sehol egy francia, egy orosz vagy éppen csehszlovák kiírás, miért van minden boltnak idegen neve, nyelvünk szegénysége vagy csupán a restség az oka annak, hogy mindent idegenre keresztelünk. Először bosszankodtak. majd mosolyogtak, amikor minden helyen arA remény Kitörő lelkesedéssel néztem és hallgattam a Nyíregyházi Városi Televízióban, hogy egy vonatkozó jogszabály és a KRESZ értelmében lehetőség van arra, hogy a lakótelepeken olyan övezeteket hozzanak létre, ahol szabályozzák a közlekedést, a zajt. biztosítják a nyugalmat, a normális életet. Debrecenben már van is ilyen. Persze ott könnyű volt, hiszen a város megyei jogú, tehát maga döntött. Nyíregyházán nincsen, mert tudja az ég miért. itt az első döntés joga a megyei tanácsé; Az pedig nem akarta. így aztán a főhatóság se. Csak a lakók akarták a Szamuelyn, de hát mit számít lakó! Na. de hát ha szívós a tanácstag, talán ki tudja harcolni, s remélhetően nemcsak a Szamuelyn, hanem a Jósában, az Örökösföldön is. A város illetékese érvelt, hogy ez sokba kerül, ezt meg azt kell építeni, na meg tábla is kell. Furcsa módon senkinek nem jutott az eszébe, hogy a költségekre hivatkozás lázában rájöjjön arra: már régen (lehet talán száz éve is) rátaláltak az egyszerű megoldásokra. Például ahová nem akarják, hogy behajtson a jármű, régen olyan forgó keresztkorlátot tettek, amelyen átjutott a gyalogos. Ha valahol nem akarták, hogy felhajtson a járdára a kocsi, oda az út szélére magas, sűrű sövényt telepítettek. Ami a tudomány mai állása szerint környezetvédő, zajcsökkentő. szennyfelfogó. De lehet okosan ültetett fákkal is regulázni a közlekedőt, s persze tábla is kell, de talán nem is olyan sok. Ha a lakosságot megkérdik, bizonyára más, .,költségkímélő" javaslat is születik. Bizonyára még olyan elvetemült is akad, aki ültetni segít. Persze ehhez a város elszántsága is kell. Mert a szabály az szabály, ami annál jobb. minél bora ösztökélték őket, hogy adják el pénzüket, vagyis váltsanak feketén. Azt mondja a félévi idegenforgalmi mérleg, hogy nőtt a rubelelszámolású látogatások számára. Nos, ez a vendéget fogadó kiírásokból nem derül ki. De arra se sok gondot fordítanak az erre hivatottak, hogy a kisebb pénzű nyugatinak kínáljanak valami jót, az pedig, hogy a magyar valóságba is bepillanthassanak, az szinte ritkább, mint a fehér holló, ami pedig nincsen is. Néha úgy tűnik, az egész idegenforgalom a tévedések vígjátéka, ahol éppen a rendezők és forgatókönyvírók nem ismerik azt. amit írnak és rendeznek Tudom én jól, a nyár a könnyedebb dolgok szezonja. De ez nem jelentheti a bóvlit. Erre a külföldi is rájön. De csodálkozunk majd, ha kínálatunkra egyszer azt mondja: köszönöm, elég, valami mást. Addig is: az Ostungarn újságírói nevében: Prosit! orok nyolultabb. A lakos a lakótelepen pedig egyre idegesebb. A zaj, a közlekedés sosem szervezett, anarchikus rendje, a biztonság hiánya, a közterület autójavítóként használata, az autósok, motorok terrorja nehezen viselhető. Így aztán csak azt lehet remélni, hogy az intézkedők között is akad gyalogos, lakótelepen lakó, biztonságra vágyó. Az talán gyorsít az ügy intézésén, s lehetővé teszi: nálunk is legyen pihenöövezet. s a lakótelep változzék a csillaggarázsból igazán a lakók nyugodt életterévé. Többször elhangzott az adásban: a dolog új, szokatlan, ismeretlen, példátlan stb. Ez igaz, de azért félni tőle? Ez viszont nem új. Nem szokatlan. És főleg nem példátlan. Hogy mégis remélek? A remény örök. Bürget Lajos Kényszer
