Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-23 / 198. szám
HM "ÉT VÉGI MELLÉKLET 1986. augusztus 23.^^ Radóczi Jánosné Szolnok megyéből, Martfűről került a Debreceni Agrártudományi Egyetemre. Szülei fizikai munkások voltak a Tisza Cipőgyárban. 1975-ben kapott'agrár- mérnöki diplomát, majd szintén a DATE hallgatójaként 1980-ban vállalatgazdálkodási szakmérnöki, 1984-ben pedig mérlegképes könyvelői képesítést szerzett. 1975-ben a Nyírmadai Állami Gazdaság tiszaszalkai kerületében kezdett dolgozni. A gyakornoki idő letöltése után törzskönyvező állattenyésztő volt, ezt a munkáját két fia születése szakította meg egy időre. 1978-tól a nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezetben előbb üzemgazdász, később üzemgazdasági csoport- vezető, majd 1985-ben főkönyvelő. Ez év februárja óta a Szabolcs-Szatmár megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége Ellenőrzési Irodájának a vezetője. A Örülnek maguknak, ha valamelyikük megjelenik egy termelőszövetkezetben? — Akad hely, ahol nem fogadnak szívesen. Megállapításainkat, pontosabban az azt tartalmazó összefoglalót beteszik egy jó mély fiókba. Ez azonban csak ott fordul elá_ ahol baj van, ahol tényleg nem öröm kiteregetni a szennyest. Szerencsére a döntő többség látja jó szándékunkat és tudja, hogy hasznos az a feltáró és elemző munka, amit végzünk. Az alapos és hatékony ellenőrzés a célunk, ez pedig még ott sem kellemes dolog, ahol nincs mitől tartani. Azt is mondhatnám, hogy a termelőszövetkezeteknek is megvan a maguk „intim szférája”. Mi a módszerük? — Kétévenként átfogó ellenőrzést végzünk minden közös gazdaságban. Ezenkívül egy bizonyos témára, vagy célra irányulót, és utóvizsgálatot. Az általános vizsgálatot szeretnénk a közeljövőben három esztendősre tágítani, viszont komplexszé tenni. Hasznosabb lenne. Ami erőnk ezen felül marad, azt a prémiumkifizetések rendjére, az adózásra, a mérlegbeszámolókra, a költségvetési kapcsolatok vizsgálatára és a szabályzatok elkészítésének segítésére, illetve ezek eldöntésére fordítjuk. Ez a munkamódszerünk, az elvünk pedig a megelőzés és a segítés. Minden jegyzőkönyvet javaslattal zárunk. Önök voltaképpen saját kenyéradójukat ellenőrzik, hiszen a TESZÖV a tsz-ek érdekképviseleti szervezete. — Ez csak az első pillanatra tűnik kényes és összeegyeztethetetlen ügynek. Valamennyi termelőszövetkezetnek érdeke, hogy a törvényes rend szellemében és betűje szerint menjenek nála a dolgok. Ha megelőzzük az ettől való eltérést, illetve feltárjuk a már erre utaló jeleket és segítünk visszaállítani a helyes gazdálkodást, akkor szintén érdekképviseleti funkciót látunk el. Gazdaságainkban azonban időről időre napvilágra kerülnek bűncselekmények, vagy „jobb” esetben csak ahhoz közel álló visszaélések. Ez már súlyosabb dilemma. — A gazdálkodás normálistól eltérő folyamatairól jelentést teszünk a tsz vezetőségének, valamint a TESZÖV-elnökségnek amely irányítja irodánkat, és a küldöttközgyűlésnek, felügyeleti testületünknek. Szerencsére ez teszi ki az eseteknek a lényegesen kisebb részét. Minden másban elegendő a konzultáció az érintettekkel. Ök is tudják: jobb a félreértéseket házon belül tisztázni. A Tapasztalataik szerint manapság melyek a leggyakoribb „félreértések”? — Az elmúlt években sokat változott a gazdálkodás profilja, ezzel együtt az adózás rendje. Mint minden újdonságban, itt is az egységes értelmezéssel van a hiba. Az alaptevékenységen kívüli tevékenység és az új vállalkozási formák körében kell „helyreHétvégi interjú Radóczi Jánosné IRODAVEZETŐVEL a tsz-ek ellenőrzéséről tennünk” a dolgokat. Másképpen adóztatják például az ipari tevékenységet és a szolgáltatásokat. Pedig némelyikről akár egyiket, akár a másikat ki lehet deríteni. És ez is történik. Különösen problémás a határesetek elbírálása. Ilyenkor a KSH állásfoglalása az irányadó. Nem árt minél hamarabb a végére járni az ilyesminek, mert akkor jön a büntetés és az adókülönbözet visszatérítése. Visszamenőleg ráadásul. Ugyancsak az előírások, pontosabban a szabályozók változása nagyon érzékeny pont. Egyik pillanatról a másikra kerülnek kényelmetlen helyzetbe gazdaságojk. Ennek részben az az oka, hogy a rendeletek megfogalmazása is félreérthető. £ Nem is kell ehhez „okoskodni”. Elegendő kellőképpen „feledékenynek” lenni. Példa erre néhány béradóval tízmilliós nagyságrendben elcsúszott termelőszövetkezet. Biztosan ön is fel tudna sorolni közülük néhányat. — Fel tudnék, de nem teszem. Mint ahogy más rossz példák megvilágítására sem mondok neveket, mert ellenkezne irodánk státuszával. A Akkor mondok én. Például az azóta már egyesült érpataki tsz több mint húszmilliós béradóhátralékba került. Vagy a tavalyi év „szenzációja” a bátorligeti eset, szintén ezt megközelítő összeggel. — Ezek valóban kirívó ügyek, amelyek létében fenyegetik elkövetőjüket. Másutt és kevesebb pénzzel még gyakoribb a hasonló. Oka legtöbbször az, hogy a főkönyvelői munka csak a számvitelre korlátozódik. Az új bérszabályozásban azonban, különösen ha kényesebb formáját választják, nagyon résen kell lenni. Legcélszerűbb lenne havonta figyelemmel kísérni a bérkiáramlást, mert egy negyedév is helyrehozhatatlan csúszást okozhat. A büntető adótételek pedig sok száz százalékosak. A főkönyvelő tehát közgazdász is legyen, mert a könyvelés rendben tartása kevés ma már. A Megszűntek az ezzel kapcsolatos fegyelmezetlenségek „netán”? — Sajnos, még a belső szabályzatok karbantartása sem naprakész. Pedig ha nem szabályozzák pontosan például a leltár rendjét, hogyan kérik számon a leltárhiányt? Előfordulhat, hogy dokumentáltság hiányában a tsz veszít a munkaügyi perekben és még sok másban is. Igaz, hogy közel negyven szabályzat van és ráadásul egyik-másik át is fedi egymást. Nagyon sokan tekintik teljesen felesleges papírmunkának, de eltekintve valóban bürokratikus vonásaiktól, nagyon is szükségesek. Ennek megfelelők a büntetési tételek is, ha nem mi észleljük hiányukat. Megmondhatják azok a vezetők, akiknél például a tűzoltóság, vagy az autófelügyelet nem találta rendben a szabályzatot. Mi nem bírságolunk, hanem javaslatot teszünk, de ha nem hallgatnak ránk. akkor már készíthetik is a pénzt. ^ Beszéljünk most „ügyesebb" főkönyvelőkről. Akik némi csűrés-csavarással jobb zárszámadást képesek csinálni, mint amilyen az esztendő volt. Erre mondják azt, hogy megettek előre két évet. De csak utólag mondják. — Elvétve előfordul, de nem gyakorlat a mérleghamisítás. A készletértékelésre kiadott utasítás sajnos nem értelmezhető egységesen. A saját termelésű készletek értékelésénél szokott leginkább probléma lenni. De hasonló az olyan selejtezés is.' amely miatt meginog a pénzügyi egyensúly. Bűncselekmény előfordulását észlelve jelzünk külső szerveknek. Minden svindlinek nem is tudunk a nyomára bukkanni, mert a belső helyzet teljes ismeretében jöhetnénk csak rá. £ Következzenek a „még ügyesebb" termelőszövetkezeti vezetők, akik saját pénzügyi mérlegükön szeretnének segíteni. Kevésnek ítélve jövedelmüket a háztáji gazdálkodásukat bővítik. Felül a törvényes egy holdon, bérelve még hozzá néhányat. Egyik-másikat rendőrségi tudósításban láthattuk, a fáma viszont jóval többről beszél és természetesen mesés bevételekről. — Magunk is kapunk ilyen bejelentésekéi, nem is keveset. Csakúgy, mint minden más feladatunknál, betartjuk ugyanazt a rendet. Elmegyünk és megvizsgálunk minden tárgyra vonatkozó okiratot, meghallgatjuk valamennyi illetékest és érintettet. Mivel tudjuk: a háztáji és az abból származó jövedelem napjaink egyik legkényesebb témája, ebben vagyunk a legkörültekintőbbek. Áz eredményről részletes tájékoztatót adunk a bejelentőnek, ha tudjuk ki az. és az elnökségnek. Meg kell mondjam, hogy nagyon sok vád fakad irigységből és meg nem alapozott információk alapján. Súlyos hiba lenne, ha a bejelentett vezetőket rögtön úgy kezelnénk, mintha a vádak igazak lennének. Nagyon kevés esetben van erről szó. Ilyenkor megtesszük a szükséges lépéseket. Az ilyen jelenségeket a mozgalomban mélységesen elítéljük. £ Tsz-pártiak, vagy tagpártiak? — Szövetkezetpártiak vagyunk és azon belül igazságszemléletűek, ha egyáltalán pártolásról szó lehet esetünkben. A Eléggé felkészültek a vizsgálatokhoz? A termelés szakmai ismereteire gondolok. — Ellenőrzéseinknek teljesen új alapvonala a szakmai színvonal emelése érdekében a termelési oldal figyelemmel kísérése. Négyévente minden termelőszövetkezetben elvégezzük az ilyen felülvizsgálatot, de szeretnénk, hogy legalább háromévente sor kerüljön rá. Az ilyen jellegű munkát agrármérnökök végzik irodánkban. Ezenkívül a többi revizor felkészültségét is igyekszünk ezen a téren gyarapítani. A Ez a tevékenység már tényleg okoskodásnak tűnhet. — Csakhogy mi nem okoskodunk, hanem nagyon vigyázunk, hogy kizárólag megalapozott javaslatokat tegyünk. Ha úgy látjuk például, hogy az állattartási körülmények nem jók. indítványozzuk azok megváltoztatását. A Ilyen volt például a pecsenyeliba-tartás Tiszanagyfaluban? — Igen. Vagy egy másik: rossz gyakorlat miatt a szopósbárányt magas súllyal vették nyilvántartásba. íme ezen is múlhat az alacsony súlygyarapodás. Van egy bizonyos „helyi vakság”, amely teljesen nyilvánvaló hibákat takar el az ott dolgozóktól. Ezért is hasznos, ha szakemberünk kimegy, és a kívülálló friss szemével néz, elemez, összehasonlítja a hozamokat a felhasznált műtrágyamennyiségekkel. Megnézi: azt a műtrágyát használják-e. amelyet a talajok és a növények leginkább meghálálnak. Megjegyzem: néha hiába a javaslat, mert az Agroker nem mindig tudja azt a műtrágyát szállítani, amely ajánlatos lenne. Ellenőrzéseink célja rávilágítani a szakmai restségre, a technológiai pongyolaságokra, az igényesebb kivitelezésre és arra. hogy nem helyes út a kisebb ellenállás irányában kitérve lemondani a szakmailag szép feladatokról, az előrehaladásról, a modern megoldásokról. Q Mit gondol, amiket elmondott az pusz tán az ellenőrzéstől megvalósul? — Csupán attól biztosan nem. Azon mulasztások sora azonban, amire rábukkantunk, figyelmeztet: folytatni kell ezt a munkát, sőt erősíteni. Erre sarkall egyébként bennünket elnökségünk útmutatása, amely egy magasabb áttételben a gazdaságok akarata, a mozgalom szándéka: hatékony gazdálkodás szükségeltetik és a tartalékok maximális feltárása. Manapság, amikor a gazdasági helyzetünk nem a legrózsásabb, nap mint nap születnek újabb és újabb rendelkezések, változnak a szabályozók és átalakul a gazdálkodó egységek szűkén vett környezete is. Mindennek rendben kell végbemennie, mégpedig anélkül, hogy tág tér maradna a kiskapukat keresgető, az ügyeskedő, a törvénynyel nem élő. hanem visszaélő szellemnek. A gazdálkodás minden tényezőjének részt kell venni a termelő folyamatban, ezért figyelünk nagyon a tétlen tartalékokra. És ennek csak egyik tétele a készletgazdálkodás ellenőrzése. Szeretnénk minél több területen vizsgálatot végezni ez irányban. Az ellenőrzés kevés ugyan az általam vázolt célok eléréséhez. de egyáltalán nem elhanyagolható tétel. £ Véleménye szerint mi az, amitől ma leginkább félteni lehet a termelőszövetkezeteket? — Nem kell félteni őket. Legfontosabb feladataink egyike: a gazdasági és pénzügyi egyensúly megtartásának segítése. A feltárt hibák és hiányosságok nagy része — együtt legalábbis — előbb-utóbb ezek valamelyikének megbomlásához vezetne. Ahol pedig megbomlott, kivétel nélkül ilyenek előzték meg. Ellenőrzési irodánk munkáját tehát az minősíti, hogy mennyire tudjuk ezt megelőzni, veszélyére figyelmeztetni a termelőszövetkezeteket, a gazdálkodás helyes medrére felhívni figyelmüket. 0 Köszönöm a beszélgetést. Esik Sándor rendkívüli mértékben megnőtt a perc, az óra — a napokról nem is szólva! — egyáltalán az idő szerepe, jelentősége az egyén, a vállalat, kivetítve: az egész népgazdaság számára. Különösen az időnek a munkaidőre szűkített, ám annál lényegesebb része, amelyben az értékeket kell vagy kellene (!) megtermelni. Ilyenkor hatványozottabban jelentkezik, felértékelődik a meg nem mért, az elfecsérelt, „lecsúsztatott” idő, perc, óra. amelyek kitöltetlenek, de nem biztos, V ________ hogy kifizetetlenek is. Ezek az órák aztán napokká, hetekké duzzadnak, végül az egyént, a vállalatot és a népgazdaságot is károsítják. Csak éppen nem fogjuk fel, mert más, az időt nem becsülő vágányon halad még ma is sokszor a gondolkodásunk, noha tudjuk, hogy olyan értékkel lopjuk meg magunkat, amelyek nem pótolhatók. De megcsonkítjuk mások idejét is. Szerintem társadalmi életünkben sürgősen vissza kell állítani az idő, a perc, az óra becsületét, a munkaidő rangját. XJjra az alapokhoz kell visszanyúlnunk, ha azt akarjuk — akarjuk?! —, hogy visszaálljon a rend. Vajon hányféle munkaidőbeosztás szerint dolgozunk? Ahány kollektív szerződés, szinte annyiféle. Megértem én, hogy szükséges alkalmazkodni az élet diktálta követelményekhez. Egyik vállalatunknál hosz- szabb ideig vizsgálták a késéseket, s ezek kihatásait. Egyik héten 34, a másikon 11, a harmadikon 41, egy kiugróan „rossz”-on pedig 68 dolgozó késett a munkából. Többségük kulcsember, olyanok, akiktől jórészt függ a termelés zavartalansága, az ütemes munka, a technológia megtartása. Szerintem joggal döbentette meg a fegyelem rangját visszaállítani törekvő igazgatót a munkaperceket és órákat elfecsérelő esetek sora. Akadtak, akik 80, 120, s még ennél is több percet késtek, nem termeltek annyi idő alatt értéket, ám a teljes munkaidőre kaptak bért. És nem egy olyan dolgozó is akadt, aki ismételt! Olykor persze előfordulhat, hogy késik a busz, a vonat. Erre hivatkozni azonban nem mindig ildomos. Az még inkább elgondolkodtató, hogy amikor az esetek után az igazgató igazolást kért a termelés- irányítóktól a későn érkezett dolgozóikról, egy-két esettől eltekintve az volt az írásos válasz: igazolt, csúsztatott. Sőt, ami talán felhá- borítóbb, ilyen írással is találkozott: „A tmk-dolgozók- nak a fenti napokra csúsztatást írtam ki.” Nem a jogosságot keresem ezúttal, hanem a felelősségvállalást, a józan gondolkodás hiányát. Mert mi történik akkor. ha ne adj isten vezérgépek hibásodnak meg. targoncák robbannak le és a termékgyártó gépsor felmondja a szolgálatot? Szerintem sok helyen nincs értéke a percnek, az órának, egyáltalán a munkaidőnek. Ügy vannak vele, ami nem valósul meg ma, majd holnap elintéződik. Nem sürget az idő, mert nincs, ami hajtson. Pedig az idő mögött szigorú személyes és társadalmi érdekek húzódnak meg. Csak fel kellene fedezni! Amíg nem késő. Egy vállalatnál egy közepesen „laza” — tnár ami a késéseket illeti — hét tanulságait elemeztük. Az említett héten 1242 perc fecsérelődött el, vagyis 27 óra. Annyi, mint ha három-négy ember hiányzott volna a munkából. Bár amióta következetesebb az ellenőrzés, a vállalatnál csökkent a késések száma. Legutóbb csupán 13 volt egy hét alatt. Még ez is sok. Ahhoz, hogy rendet teremtsünk, hogy ne csak érezzék, hanem értékeljék is az idő fontosságát, rá kell döbbenteni arra. mennyi érték vész el, ha nem termelik meg. Ezen a „fronton” csak akkor várható előrehaladás, ha elsősorban a termelésirányítók értékelik a percek, az órák, egyáltalán a munkaidő értékteremtő szerepét.
