Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-23 / 198. szám
1986. augusztus 23. Kelet-Magyarország 3 A „FORRÓ HÓ” Csak súlyra könnyű Nikecell-gyártók Nyírmadán A Sámson és Delila című operában láttam, amint a legendás erejű mitológiai alak tízméteres kőoszlopokat döntöget fél kézzel. A drámai előadás levegője hitelessé tette a lehetetlent. Csak utána gondolkodtam, miként lehetséges az ilyesmi. Műanyag habból voltak az oszlopok. A nyírmadai Béke Termelőszövetkezet nikecellt gyártó melléküzemében asszonyok emelgetnek akkora térimét, hogy azt lehetne hinni, agyonnyomja őket. Megmosolyogtak: nincs több harminc kilónál egy-egy. Igaz — három műszakban sok-sok tonnává gyarapszik a tengernyi pihekönnyű hab. Tajtékzó hab A zsákban még importból érkezett műanyag, apró gyöngyök formájában. Megemelem: nehéz, mint a só. Egy tornyos, forrón dohogó gépezet alján már piheköny- nyű hab tajtékzik. Alig akar leülepedni, vándorol, mint az örvény, burványai olyanok, mint egy vízesés alja. Végső Istvánná kezében egy tízliteres edény, azzal veszi a mintát: megnézni, olyan-e a nikecell, mint amilyennek lennie kell. — Már tizenöt esztendeje vagyok ebben az üzemben. — Ujjai gyakorlott mozdulattal mélyednek a matt gyöngyök közé, morzsolgat- ják. A másik kezével a hajába túr. Tele van a szállingózó, soha el nem olvadó forró hóval. — Azelőtt az állami gazdaságban voltam alkalmi munkás. Kint a földeken dolgoztunk, amikor volt mit. Elképzelheti: ha jött a rossz idő, vagy a holtszezon, akkor várhattuk reggelente az indulást. — A ház körül nem akad elég tennivaló, és jövedelem? — Akadni akad, de nem annyi, hogy havonta 3800— 4000 forint bejönne belőle. A háztartás gondja persze, megmarad, de nagy már a lányom, segít. — Hogy lehet megszokni a három műszakot? — Azit tényleg nehéz. Különösen az első időkben nagyon megforgatta az életrendünket. Aztán mégis csak belejöttünk. Ha a városiak bírják ... Végül is csak háromhetente kerül az emberre a sor. Sajtolt tömbök Balogh Jánosné a kész, gőzzel összesajtolt tömböket szedi ki a nagy présgépből. Itt lesz a habból formázott és összeállt nikecell, amit később méretre darabolnak. — Csak a szemnek nehéz ez, — emeli meg mosolyogva a több mint két köbméteres darabot. Kettőt tesz egymásra, és úgy tolja ki a préshelyiségből a darabolók- nak. — Előtte még megszámozzuk, — vesz elő egy krétát. — Minden darabot leltárba veszünk, mert nagyon drága az anyag. Nagyon kell figyelni, mert ha nem, akkor úgy járunk, mint ezzel. A megmutatott selejtes tömbnek úgy kinyílt az oldala, mint a kelt tésztáé. — Ezzel az erővel városban is lakhatna — vetem közbe, amikor elmeséli szintén három műszakos munkarendjét, amely hét éve osztályrésze. — Tényleg lakhatnék. A lányaim oda is kerültek. Az egyik az Universilben, a másik a naményi üveggyárban dolgozik. Én nem akartam engedni őket, de hát vitték a vők. Azért a kicsi vágyik haza. Dohányt fogtak a tsz-ben az idén is. Én sem adnám a kertem semmi pénzért. Higgye el: úgy van az jól, hogy kijövök ebből a melegségből és munkából, aztán hazasétálok az árnyas homokúton. Ezt nem kapja meg a városi ember. Nekem meg van olyan munkám és fizetésem, mint neki. „Hibás” csak 1 százalék alatt Az üzem 150 dolgozója közül alig tucatnyi a férfi, és az asszonyseregben vannak ketten, akiknek nem itt van a munkakönyvük, hanem a Fűzfői Nitrokémiai Ipartelepeken. Az övé itt minden, de erről majd később. Érdekes módon nem az üzem vezetése kellett a távoli gyárnak, hanem a meóé. A tény magáért beszél: több, mint érthető. Egyikük Bodnár Jó- zsefné divatos, csinos fiatal- asszony. — Én még azok egyike vagyok, akik 15 éve elmentek Fűzfőre a szakmát tanulni. Itthon átadtuk a tanultaikat, és a többiek az alapján kezdtek a munkához. Aztán felajánlották, hogy legyek me- ós. örültem a bizalomnak. Nem keveset követelnek tőlünk. Egy százalék alatt kell tartanunk a hibás árut. Ez eddig sikerült. Ha van mégis hiba, akkor az nagyrészt az importanyag hibájából adódik. A gépek és berendezések teljesen automatikusak, nagyon nagy figyelmetlenség kell ahhoz, hogy emberi hibából adódjon rendellenesség. Kimegyünk az épületből, de csak a por és a pára lett kevesebb, a hőség nem szűnt. Juhász László, a gazdaság főmérnöke és a párttitkár Tolnai Ferenc beszél az üzemről, most már a számok nyelvén. Egyenlő ranggal A fűzfői gyáré az összes gép, ők adják hozzá a munkát. Mindezért bért fizetnek. így a 320 milliós termelési érték után a Béke Tsz Bodnár Józsefné a tömbök méreteit ellenőrzi. 17—18 milliót lát. Ebből fizet munkabért, annak a járulékait és egyebeket. Valamint adja az épületet és az energiát: Ha nem a rekordterméssel biztató almáskertekből és a gyönyörű dohányból jöttünk volna, azt hihetmém: vegetál az alaptevékenység e jól menő üzem mellett. Nincs azonban így. Itt mind a kettő egyenlő rangú. Most éppen a rengeteg alma sorsát rendezgetik, hiszen piros már és szedésre érik a napokban. Megragadt bennem a párttitkár egy mondata: „Minden tagot harminc fához hívunk, az hatvan mázsa fejenként.” Igen, hívják és nem küldik az embereket a munkához. Bt. Boyér Ágoston valamikori képviselő úr egykori birtokának épületei előtt veszek búcsút a nikecellüzem- itől. A kapu előtti szép, virágos parkban hatalmas vörös csillag fogadja a látogatót. A szem monumentalitást kölcsönöz a napfényben fürdő alakzatnak. „Nikecellből van” — világosít fel a párttitkár. Hm ... Milyen köny- nyűvé lehet tenni egészen nehéz dolgokat. Esik Sándor TESZÖV-OKLEVÉL A MARTOS FLÓRA BRIGÁDNAK Elismerés tarpaiaknak A Magyar Szocialista Mun- Termelőszövetkezet központi káspárt XIII. kongresszusa és irodájának dolgozói alkotta hazánk felszabadulásának 40. Martos Flóra szocialista bri- évfordúlója tiszteletére indí- gád a TESZÖV által adomá- xott szocialista munkaver- ,A .. senyben elért eredményeiért ^yozott oklevel-kituntetesben a közelmúltban a tarpa— ®s ezzeI együtt 10 ezer forint gulács—tiivadari Esze Tamás pénzjutalomban részesült. Végső Istvánné mintát vesz az örvénylő habból. Videofilm a gázos aknánál Nyugtalan újítók SZÍNES VIDEOFILM KÉSZÜL a szenzációszámba menő újítások bemutatására. ősz elején, a műszaki hónap alatt újítási kiállítást rendeznek. ott vetítik majd e filmet a nagyközönség előtt. Ülünk a Sza- bolcs-Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalat központjának parányi helyiségében és peregnek a tegnap rögzített kockák. A gázos aknából előbukkan egy védősisakos szerelő és egy bevásárlókosár nagyságú szerkezetet működésbe hoz. Aztán idetolat a műhelykocsi, amelyet két fiatalember gyorsan átalakít daruskocsivá. Emberi gondolatokat, milliókat érő újításokat vetít elénk a film. Az „operatőr-rendező” Erdélyi Tamás, a vállalat műszaki-fejlesztési csoportjának vezetője. Szinte narrátorként mondja az újságírónak, hogy a kosár nagyságú szellőzőberendezést újítási javaslat nyomán módosították, s a berendezéshez csatlakozó hosszú cső segítségével percenként 500 köbméter friss levegő fújható a gázos aknába. Az újítás iránt a Magyar Posta élénken érdeklődik, főleg a közelmúltban történt gázos baleset miatt. A forgatókönyv még nem végleges, de a csoportvezető any- nyit elárul, hogy filmre kerül az az újítás is, amelynek nyomán a szennyvíz üledékéből talajt javító trágya készül. A megyei újítási kiállításon szűk lesz a' hely, de a SZAVICSAV minél többet szeretne bemutatni és ez csak a film segítségével sikerülhet. Az átalakítható műhelykocsit egyébként is képtelenség lenne a kiállítóterembe cipelni. Ennél a vállalatnál már egy évtizede igen élénk az újítási kedv. Vezetők és beosztottak, vasasok és vegyészek fognak össze jobbító szándékkal, az újítást gondolkodó munkavégzésnek tekintik. Úgy látszik, megéri nekik. Erről, vagyis a közös, meg az egyéni haszonról beszél Turóczi Miklós, a gépszerelők csoport- vezetője is. A zömök, erős fizikumú szakmunkás azt mondja, hogy az utóbbi öt évben kapott újítási díjaiért, jutalmaiért kaphatna egy fél gépkocsit, vagyis befizethetné az előleget mondjuk egy Skodára. Arról is beszél, hogy nemcsak a pénzért újítgat immár húsz éve. Nyugtalanítja minden olyan gép és szerkezet. amely szerinte nem egészen tökéletes. Nyugtalansága néha bosszúsággal párosul, s olyankor még jobban töri a fejét az ész- szerűsítésen, az újításon. A gázos aknák levegővel való ellátása részben az ő újítása. ŰJAT ÉS JOBBAT AKARÓ EMBER JUHÁSZ ZOLTÁN is, a gépszerelők brigádvezetője. Elsőként azt tudjuk meg tőle, hogy brigádja háromszor kapta meg a vállalat kiváló brigádja címet. Főleg azért ez a sorozatos elismerés, mert a 12 fős kollektíva valameny- nyi tagja újít, vagy újított. Pár hete nem kevesebb, mint 27 ezer forint jutalmat kapott a brigád, kizárólag a közelmúltban elfogadott újításokért. Pár éve egy brigádtag Szocsiban üdülhetett sorozatos újításaiért. Most, nyár elején két brigádtag kapta meg a Kiváló Újító [kitüntetés bronz fokozatát. A hosszú, jól felszerelt műhelybe belépve az ember úgy érzi, pontosabban arra gondol, hogy ez a helyiség szellemi műhely is. Most egyszerű szerkezeten dolgoznak a vasasok. Készül egy mozgatható, elfordítható állvány, vagy fogas, amelyre egy sötét lepel kerül. A műhelyfőnök magyarázza, hogy a vízművesek gyakran hegesztenek utcán, vagy járdán. Borús időben és este a hegesztés vakítónak tűnilk, rontja a közlekedők szemét, a szikra kiégetheti a ruhát. Mi több: a hegesztés mellett elhaladó gépkocsivezető balesetet okozhat. De ha odateszik ezt az újítás nyomán készülő állványt... Nem pofon egyszerű, hanem szinte világraszóló szabadalom Tóth Tibor műszaki igazgatóhelyettes és Vad- nay Ákos vegyész-környezetvédelmi szakmérnök szabadalma. Ennek lényege: vegyszer segítségével kocsonyás anyagot visznek a csőtörésekhez, repedésekhez és ez az anyag megbízhatóan szigetel. A Ság- vári-telepen történő próbája jól bevált. Jó hír ez a lakosságnak, a közlekedőknek azért, mert a kocsonyás anyag alkalmazásával szinte fölöslegessé válnak a nagy útfelbontások, kevesebb földtúrás lesz. A hagyományos csövek mellett a félautomata berendezések, számítógépek is találhatók a vállalatnál, s jelen van a modern biotechnika is. Azt is megtudjuk az újítási előadótól, hogy az Országos Vízügyi Hivatal a közelmúltban értékelte a vállalatok elmúlt ötévi újítási tevékenységét és ennek alapján a SZAVICSAV kollektívája és külön még három dolgozója oklevelet kapott. Az idén eddig 90 ezer forint értékű újítást adtak el más vállalatoknak. S hogy az utóbbi öt évben a vállalat 78 újítója az újítási díjon felül 91 ezer 800 forint jutalmat kapott. Nábrádi Lajos Hazai yesedializátor A művese-berendezések egyik fontos egységét, az eddig importból beszerzett dializátort ezután a Pest megyei Műanyagipari Vállalat is gyártani fogja. A dializátor lényegében egy különleges műanyagból álló szűrő, amely kiválasztja a beteg véréből a káros anyagokat. Évente 50— 60 ezret használnak el belőle, ami hat-, nyolcszázezer dollárba kerül. A hazai gyártással ennek a valutának egy részét megtakaríthatják, s ezt a pénzt az egészségügyi ellátás további javítására lehet majd fordítani. A PEMÜ külföldről vásárolja meg a licencet, s százmillió forintos beruházással Solymáron egy átalakított épületben jövőre kezdi meg a gyártást, j (---------------------------------------------------V an egy nap minden évben, amikor ösz- szejönnek. Tíz éve már, hogy ezt teszik. A megye minden szögletéből hozzák a föld szagát, a mezők és erdők illatát, a nagy idők emlékeit. Az egyik harsog, mint Tarcali Zsig- mond Ököritóról, a másik komoly, csendes, mint Farkas Antal Tiszabercelről, vagy Juhász János Kisvár- dáról. Olyan is akad, aki nótázni vágyik, mint az egykori elnök Záhonyból. Fehér asztalinál. terített asztal mellett ülnek. Régi szán.tóvetők, kik egykor homokon, vályogtalajon, avagy finom löszön szántottak millió barázdát, miközben cserzett arcukat is munkálta az idő. A rohanó idő. Elnökök ők. Vannak vagy százan, olyan emberek, akik csendes társként .L__ _____ n'' ................-......................................................................... —■1 A viszontlátás oromé a történelmi tettben, maradandóan nagyot alkottak. Élen jártak a szövetkezeti mozgalomban. Újfehértón, ahol a vendéglátó a Lenin Termelő- szövetkezet, Hosszú László, a TESZÖV titkára jól tudott dolgokról beszél. Emberség, tisztesség és földszeretet. Ezek voltak ők. Nem csak beléptek a sorba, de szívük, eszük és erejük is a szövetkezetbe költözött. Hol tartanánk ma enélíkül? Költői a kérdés, de igaz. Lenne-e virágzó mező- gazdaság, avagy 13 milliárdos termelési érték, ezer kombájn, 500 ezer tonna alma és minden ami van, örömünkre és boldogulásunkra. Szerencsénkre egészségesek és nagy ajándéka az életnek a tanúságtétel lehetősége. Hetven, vagy nyolcvan év súlyával a vádiakon, de jo annak, akinek tartása egyenes, lépte biztos, lelkesedése és érdeklődése friss. Már a vendéglátó üzemet járják öregeink és nem fáradnak bele a kérdezős- ködésbe, a vitába. Dicsérik az ipari üzemeket, különösképpen az újonnan épült cipőfelsőrész-készítőt, ahol száznál is több asszonynak Van jó munkája. De mit terem a föld? Bánfalvi András, az újfehértói elnök sorolja a számokat. Sajnos az 1500 hektár búza csak 35 mázsával átlagolt. De nagyon jó volt a repce 24 mázsával és sokat ígér a napraforgó. Na és az árpa? Aki ezt kérdezi, nem is a válaszra vár, inkább beszélni szeretne. Kerekedik is a vita arról, mikor kell vetni az árpát, miikor a búzát és rozsot. Alakul egy csoport és elkezd gazdálkodni. Szavak által elevenedik a régen múlt idő, amikor nyakba akasztott zsákból kézzel vetettek, amikor kézzel kapáltak, kaszáltak és itták az aratópá lankát. Az asztal mellett ki-ki párjára lel. Jóízű a húsleves, a birkapörkölt, a sült és rántott hús, sütemény. Kiadós az ebéd. Nagy a beszélgetés. Az egyik éppen azt mondja el, árulja a telkét és házát, költözne a gyerekekhez. A másik hazai dolgait már régen rendezte, városban él és kesereg, a városi élet nem az igazi. Szeretne ismét a határban járni. Az lenne jó. M i lenne jó? Az élet rendjét, az idő múlását nem lehet semmisíteni, de ideig-óráig el lehet felejteni. Ez jó. Erre nagyon jó minden évben a találkozás, ahol az egykorvolt termelőszövetkezeti elnökök jó hangulatban és vidáman vannak. Seres Ernő
