Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-20 / 196. szám
Kass János rajza Ratkó József: Történelem Mindennap ünnep, forduló, születésnap, halálnap. Ünnepe lelket földúló születésnek, halálnak. Hétfőn múlt ezer éve, hogy térdre esett az ország, siratni, elsiratni rossz papokra bízta sorsát. Csütörtökön, körülbelül hét-nyolcszáz éve ennek, mellének tatár-nyíl szegült, s kihalt a fele nemzet. És hogy gazdátlan ne legyen király nélkül az árva, kiadta a történelem művelni — harmadába. S a halál ügyes gazda volt — megkoronázta Dózsát, munka közben himnuszt dalolt, taposott őszirózsát. Lépes György, rongy Szapolyai, Haynau, Tisza István, Horthy, pióca Prónay volt itt a botosispán. Halálos centenárium a szita-szita péntek. Tüdőt, lelket köptek falun tízezer jó cselédek. Szombaton másfélmillió koldus tengerre szállá. Fölbúgott, indult a hajó a Föld túloldalára. Csomagot lestünk, híreket; asszonynép várta jöttük. Óriás sírhantok, hegyek púpozódtak fölöttük. S mindennap ezernyi halott, és tíz- és százezernyi, míg leltünk egy vasárnapot gyászolni, ünnepelni. De újra kezdődött a hét. Földet és pofont adtak, gázolták növekvő hitét a munkásnak, parasztnak. A földbe ember vettetett, vérben csávázott holt mag, — Szabadság, műveld földedet, s teremnek majd e holtak. Avár kincsek a iemzeti Múzeaniban Huszonnégy magyarországi múzeum legszebb avar leleteiből kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Múzeumban. A több mint 4000 tárgyat bemutató kiállítás az elmúlt év során nagy sikert aratott Moszkvában, Frankfurtban, Nürnbergben, Párizsban és Bécsben. Az avarok a VI. század közepétől a IX. századig éltek a Kárpát-medencében. 250 éves fennállás után önálló államuk a frank és a bolgár hódítások nyomán széthullott, egyes néptöredékük azonban minden bizonnyal megérte a magyar honfoglalást is. Az avarok kincsei című kiállítás tárgyai ezt a három évszázadot elevenítik fel a sírleletek segítségével. A történelmi időrendet követő vitrinek sora szemlélte» ti az altáji vidéktől a Duna- medencéig vándorló avarság sok szálból összetevődő műveltségét, majd a 630-as évekig tartó bizánci háborúk eredményeképp az avar birodalomba bekerült idegen népelemek hagyatékát. A pompás véretekkel díszített övék, aranylemezzel borított fegyverek és használati tárgyak, színarany ivóedények, ékszerek és ruhadíszek a nomád népek fejedelmi udvarának gazdagságát tárják elénk. Az egyszerűbb használati tárgyak, lószerszám veretek, kerámiák pedig az alsóbb néposztály műveltségét érzékeltetik. A kiállításon látható a híres nagyszentmiklósi aranykincs másolata, amelynek egyes darabjai feltehetően az avar korban készültek, egésze pedig avar kagáni kincstárból származik. A kiállítás október 31-ig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Múzeumban. Gúla alakú arany fülbevalópár Hódmezővásárhelyről Kancsó a nagyszentmiklósi aranykincsből Ä szürke kőből épített, boltíves teremben hűvös volt. A félhomályt csak a keskeny ablakokon beáramló fény pásztói törték meg. István, a király, az egyik pásztához vitte a fémtükröt. Egyedül volt, s így, szemérmét nem sértve tette meg azt, amit más előtt soha meg nem tesz. Fejére próbálta a koronát. A korona most is szorított. Az abroncs szinte, belemélyedt a homlok bőrébe. István tudta, nem az arany, nem a drágakő súlya az, ami ily nehézzé teszi a fej ékét. István, a király, tudta, a korona súlyát a hatalom adja. Eszében ott forogtak a jól megtanult mondatok, amelyeket a koronázáskor hallott a püspök úr szájából. A kard ^át vételekor: „...az özvegyeket és árvákat kegyesen segítsd és védelmezd meg, a leromboltat építsd fel, a felépítetted őrizd meg, az igazságtalanságot torold meg, a jól elrendezettet erősítsd meg ...” A karpánt, a palást, a gyűrű átvételekor: ......... ma fejévé és fejedelmévé rendeltetsz az országnak és népnek...” A jogar és a bírói pálca átvételekor: „ . .. Vedd át az erény és igazságosság vesszejét, hogy tudd simogatni a jámborokat és megfélemlíteni a gonoszokat, tudj a tévelygőknek utat mutatni, és az elesetteknek kezet nyújtani, alázd meg a gőgösöket és emeld fel a gyöngéket.. Majd a koronát tették a fejére: „... Te a külvilágiak- ban mint Isten ügyének igaz előmozdítója és Krisztus egyházának minden ártalom elleni bátor védője, valamint az Isten által Neked adott országnak, mely az apostolok és minden szentek nevében adott áldásunk által lett uralmadra bízva, rátermett tisztségviselője és üdvös kormányzója fogsz megjelenni...” Szőrit a hatalom, súlyos a korona. Üjra és új hitet adni a népnek. Lenyergelni a lovat, s igába fogatni. Sátrak helyére házat építtetni. Írást és törvényt adni. Feltöretni ősgyepet, kölest, búzát vettetni. Kalandozót megfékezni, várba tenni ispánnak. Mindent másként tenni mipt addig volt, mert meg kell maradni, itt Európában. Kezében a döntés, miként alakuljon ország, benne vár, falu, ember. Lesz, aki nem bírja — elhull. Van, aki nem akarja — félre kell állítani. Van, aki elenszegül — le kell számolni véle. Lesz, aki nem érti — meg kell tanítani. És neki, a királynak, minden este szembe kell néznie önmagával, a lelkiismerettel. Ettől nehéz a korona. A felelősség teszi bírhatatlan súlyúvá. Tízmillióan kaptunk koronát. A történelem osztó igazsága juttatott mindünknek. Nehéz, súlyos koronát. A hatalomét és a felelősségét. Gondunk más, mint volt Istváné. Gondunk nem könnyebb, mint volt az az első királyé. A második évezred első esztendejében Istvánra forradalom várt. Egy addig volt kor lezárása, .az akkor egyetlen korszerű megkezdése. Segítői voltak, társai is. De a felelősség, a korona súlya csak őt nyomta.' Korunk ismét forradalmi. Gazdaságunk, társadalmunk eddig sem rögtelen útját cseréljük másra. Korszerűbbre. Modernebbre. Másra, mint az eddigi. Űj kihívás előtt állunk, minőségileg jobbat kell adnunk. De mi nem mutogathatunk senkire. A hatalom nékünk adatott, annak minden terhével, a szolgálat nagyszerűségével, s tisztességgel megfelelni csak úgy tudunk, ha a korona súlyának, az abroncs szorításának kínját mind érezzük. Vagyis: osztozunk a hatalomban, osztozunk a felelősségben. I III I I Hull I — ——I HUM ——11 Bürget Lajo A hatalom szolgálat, talom felelősség. Istvár csak szűk körrel oszt tott ebben. Ö írta: „A t állít királyokat, dönti ország sorsát, védelrr hazát, csendesít csatát, zelmeket ő arat, kergt madó hadat, behívja a tokát, várakat ö rak ront le ellenséges sán Minthogy pedig a taná ekkora haszna van, c és pöffeszkedő embei összeállítani, én úgy i mit sem ér; hanem a i télyesebbek és a jobb bölcsebbek és a legm csültebb vének ajkán fi lódjék és csiszolódjék.” a második évezred vég a felelősség és bölc: másra nem testálhat döntések kezünkben nak, csakúgy, mint a tt A sikerekből és kudarc egyformán részesülünk maradt az igazság: a bi szava legyen a messze zó, a pöffeszkedőnek < tobának legyen halig neve. Ma tízmillió taná ka van a hatalomnak, < got irányító munkáját mokráciának hívják, s vet, mi alkottatik szót musnak nevezik. Ma kát kell kinyitni, új 1 új dolgok iránt. Ma kell fogni a számítógél mikroprocesszoros tra a felépítettet ma is me őrizni, az igazságtalar megtorolni, a jól elrenc tét megerősíteni. Nem kik, nem valakiknek. künk. Szorító, fejet n; súlyos koronával a feje De nehéz volt met konok pogányt! De ki szenvedés volt megta> egykor, hogy szállás ke re a jószágnak! Mily k lembe tellett, míg az c mellett dalra fakadt az kori pusztai lány! Mit döttek a tanítók, míg k forgató kezekből betí csart ki a türelem. És csoda volt, amikor az e ri nomád keze alól ara készült remek került k kemény kő emberarcot tázott munkája nyc Apró és nagy csaták, delmek az emberben, 1 molások régivel, tempói tó, gyorsító lépések a dennapokban, erősre de várfalak, addig soserr mert közigazgatás — r mind egy lépés affelé, itt maradhassunk, a Ká medencében, egyen j másokkal megférőként. ván állt a tükör előtt, fején a pántot, mely ; tott, s egyre nehezet /bizonyult. Ö, a felkent rály, a szuverén, az tett uralkodó úgy érezte mény, mokány testét, sok csatát viselt el, c ■ Toppantja a korona. Hazánkban ma itthor gyünk. Egyjogúként, ti lió felkent királyként, vérén nemzetként, alc vénybe fogalmazott ji mely a jognál is szigi kötelességekre épül. egyedül, mint volt I népe, barátokkal, kik é szándékot, s egyek a ben. De féltve kérdem, egy a felelősök közül: mindannyian érezzük-i a terhet, amit a törtéi a vállunkra tett? Egyfc nehéz-e mindenkinek c korona? Érezzük-e hogy a harmadik évez intelmeken kívül rém országot, gazdag hazát hagyni fiainkra? WPS fi* ÉMilliliiHfli LBY hl ÜNNEPI P1UBWW»
