Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-20 / 196. szám

KM I ÜNNEPI MELLÉKLET

1986. augusztus 20.

A beton szobrásza

A „Kelet kapuja” alkotójánál

Mesealakokkal, állatfigurákkal népesítettük be kö- lyökkorunkban az eget; minden egyes felhő formázott számunkra valamit. Marosits István szobrászművész valahogy így lehet az őt körülvevő tárgyakkal. Akár a vízvezeték szétszedett darabjaiban is megtalálja a lehetőséget : néhány illesztés és máris készen van a bumfordian kedves játék állat. Ha fenn- költebben akarunk fogalmazni, azt mondhatnánk, az anyagból kibontja a benne rejlő lehetőségeket.

Másfél évtizede még holmi furcsaságnak látszott az ötlet: betonból szobrot, azóta viszont már kevesen csodálkoznak rajta. Marosits István bebizonyította, hogy csak meg kell ismerni ezt a ridegnek ható (építő)anyagot. s akkor kezessé szelídül. Szeretünk kategorizálni, ha azt mondom, Marosits, te rávágod: betonszobrászat. Ezért is meglepő a Nyugati pályaudvar közelében a Kresz Géza utcán található műhelyműterem látványa...

A cement illata

Kénytelen vagyok a művészi rendetlenség elkoptatott fogalmát használni. Fő helyen — beton és fémek szintéziséből — a közeljövőben felavatandó Liszt Ferenc- emlékmű kicsiben is impozáns makettja: amott a záhonyi „Kelet kapuja’’ szétszedve, tenyérben hordozha- tóan; aztán a kőzettömbből kinövő legendás Kis herceg; mégcsakötletek — kibontásra várva; öntőminták, kisplasztikák, fafaragások, félig kész portrék, lendületes grafikák. Agyag, fa, beton, fémötvözetek, kő, vörösréz, bronz — ■minden, amiből alkotni lehet.

Vendéglátóm nem is örül túlságosan, amikor csak mint a betonszobrászat hazai úttörőjét tartják számon, hiszen annyi minden más is művészetté lesz a keze alatt. Nem mintha megtagadná ezt a titulust, sőt, ma is kedves gyermeke a beton, most is izgatják a benne rejlő lehetőségek.

— A művészek többnyire csak pótlékként veszik számításba. Azt mondják, csak azért foglalkozik vele valaki, mert nincs pénze nemes anyagokra. Pedig ezzel olyan hatások érhetők el, amilyenek mással nem. Mégcsak nem is feltétlenül szürke. (Ezt a szót különben is egyre nehezebb kimondani, mert egész életünk az, habár tele*- van talmi csillogással.)

Vallja, hogy meg kell ismerni az anyagot, szinte még az izét is; a friss cement illatától ma is egészen különleges érzés járja át. Gyerekként érezte már, ha homok közelébe jutott: ezzel valamit tenni kell. Legszebb órái lettek, amikor elkezdte formázni a homokvárat. Sok csipkével, tornyokkal, alagutakkal. Aztán amikor kész lett, benépesítette szarvasbogárral, csigákkal, apró lényekkel. Mikrovilág, ami hatalmas lehetőségeket hordoz.

Tizenhat évesen még állatorvos szeretett volna lenni, de akkor kifaragta első szobrát (fából egy kulacsot szájához emelő parasztot) és — mintegy varázsütésre — megfogalmazódott benne: nem tud mást csinálni, csak ezt. Érettségi után segédmunkás- kodott a fővárosban, s amikor egyszer hazament a szülői házba „Vazs megye-Vazs- várra", visszatalált a homokhoz. Vakoláshoz hozták, de más lett belőle.

— Formáztam egy szfinksz- szerű önportrét, aztán nem engedtem hozzányúlni. Jött egy nyári zápor, aztán újra sütött a nap. A formák ösz- szemosódtak, de még mindig olyan maradt. Másfél hét után apám — akinek hallatlan nagy érzéke volt az ilyesmihez — azt mondta, keverMarosits István

A Liszt-emlékmű makettje.

jek hozzá cementet, csak ne sok vizet használjak, akkor megmarad.

Így kezdődött a szerelem, aztán hosszú évek kísérletezései után alakult ki a mai módszer, amivel igazán tartóssá tehetők a betonból készült alkotások. Néhány éve Magyarországon járt az a japán professzor, aki ezt az eljárást kidolgozta, de az a fajta, kézzel fölhordott, „fecske- fészekrakásos" dolog nem tetszett Marosits Istvánnak. A beton az legyen beton, legyen kemény és mindig keményebb. A lövellt beton technológiája (amikor a speciális keveréket szárazon viszik fel a felületre, és csak a kilövés pillanatában kapja meg a megfelelő vízmennyiséget) az iparban már adott volt. Miért ne alkalmazhatná a művészet is?

Művészi üzenet

— Persze, hiába a technológia, kell hozzá maga az ember. A piskótakészítés is állítólag a legegyszerűbb dolog, megvan hozzá a kész recept. Mégis, az egyik háziasszonyé könnyű, habos, a másiké pedig sosem sikerül

Évek során finomodott eljárás, megszülettek a színe- zési módszerek is, és ma már a beton egyenrangú anyaga szobrászatban. Megvan a maga karaktere. De csak az egyik anyag! Sőt. maga a

A XVIII. század kimagasló személyisége volt a Hajdúdo- rogon született Görög Demeter. Nevelő, lapszerkesztő, újságíró, író, térképész, mezőgazda és mecénás volt egy személyben. A kiváló ember előtt tisztelgett a szülőváros akkor, amikor szobrot állíttatott neki. Tóth Sándor Mun- kácsy-díjas szobrászművész

szobrászat is csak az egyik — bár Marosits István számára a legfontosabb — módja a művészi üzenet közvetítésének. Ha valamilyen érzése nem a véső, a kalapács segítségével fejezhető ki, akkor megszületnek expresszív grafikái, vagy sajátos hangulatú írásaiban fogalmazza meg gondolatait. Egy nagy színez- tézia az egész. Ahogyan egyik versében mondja:

„Rajzaimat szobraim pókhálós

árnyékából szövöm

fésülöm és vadvirág versekkel koszorúzom”

Hogyan alakult az élete, míg eljutott idáig? Elvégezte a főiskolát, Pátzay Pál tanítványaként.

— Mint ahogy az ember megért bizonyos törvényszerűségeket, de mégis mindig ellenkezik vele, úgy voltam én a mesteremmel. Imponált, hogy ilyen hosszú távon tudja magát okosan, mértéktartóan felkészíteni, de ugyanez irritált is. Gyakran mondta nekem, hogy „Nézze, Pista, nem minden indulatból lehet szobor!”. De ha más nem, hát lesz belőle legalább egy káromkodás.

Megérezte a varázst

A diploma megszerzése után Derkovdts-ösztöndíjban részesült, majd Derkovits-dí- jat is kapott. Elnyerte a SZOT ösztöndíját, sokszor szerepelt a magyar művészet különböző külföldi tárlatain, tizenegy önálló kiállítása volt, a tizenkettediket egy hete nyitották meg az újpesti galériában. Alkotásai köztereket díszítenek, magán- és közgyűjteményekben kaptak helyet. Ez a nyár különösen emlékezetes marad, hiszen Záhonyban júliusban avatták fel a „Kelet kapuja'’ kompozícióját, augusztus 31-én pedig a végleges helyére kerül Esztergom egyik szép parkjában a Liszt-emlékmű.

— Kerítés nélkül a kapu — funkciójában még annyi sem, mint a diadalívek. Megérez- tem Záhony mellett a hely különös varázsát: a madár se jár erre, a Tisza is odébb pár száz méterrel. Néhány kamionon és lengyel autóson kívül mást alig láttam. Először nem ujjongtam a környezet láttán, aztán leesett a tantusz. Készíthetek egy kaput, amin ha átmész, akkor is ugyanott vagy, ugyanakkor szimbólumot hordoz; nagyon huszadik századi jelképnek érzem. Az is mindig izgatott, hogy olyan szobrot csináljak, amibe bele lehet menni, nemcsak kívülről szemlélni.

A Liszt Ferenc-szobor sem a hagyományos ábrázolásokat követi. Nem az agg, tiszteletre méltó mester, hanem az ■ereje, képességei teljében lévő férfi jelenik meg. Ügy, hogy ezt az alkotást is birtokba lehessen venni, gyerekek játszanak a lábánál (a ■talapzat olyan, hogy kapaszkodót is talál, aki fel akar menni rá), megfogható, kitapogatható legyen. A géniusz a természetből, vulkánkúpból nő ki; hatalmas, mégis emberi ...

Papp Dénes

alkotását a tanácsháza melletti. téren állítatták fel, és augusztus 19-én adták át Dorog lakóinak. Kálmán Béla akadémikus, egyetemi tanár mondott avatóbeszédet. A bronz mellszobor szépen példázza a város törekvését, ami a múlt értékeinek fokozott tiszteletét igyekszik előmozdítani.

Tóth Sándor szobrát avatták Hajdúdorogon

t

—

Demokrácia a szereidében

r---------------------------------------------------------------------------------------------------„Az én politikai eszményein a demokratikus eszmény. Személyében mindenkit tisztelni kell...”

(Einstein)

— Ez a vállalat a második munkahelyem, de igazi otthonom. Az Ikarusból jöttem haza azért, hogy szaktudásom itthon hasznosítsam. Harminc éve ez az igyekezet fűt. Először a lakatosüzemben, később a kísérleti műhelyben dólgoz- tam. Egyedi, új gépeket alkotunk. Izgalmas, érdekfeszítő munka. Általunk születtek a befutott darálógépek, silómarók, takarmány- kiosztók. Szinte dagad az ember keble, hogy ilyen gépek megszületésénél bábáskodhatott.

— Garanciális szerelőként dolgozom. A saját konstrukcióban alkotott gépek javításában részt veszek itthon is, külföldön is. Irántól a Szovjetunióig sok országban képviseltem a vállalatot. Az idén Portugáliában egy áramot fejlesztő szólgépet szereltem, Rosz- tovban két silómarót üzemeltem be. Igazán jóleső érzés, h,ogy magyarként tisztelettel fogadnak külföldön, attól függetlenül, hogy nyelveket nem beszélek.

— A szakma szereteté- ben, az ember közérzetében, felkészültségében, az egyetértésben és az alkotó vitákban, de nem utolsósorban az eredményekben mutatkozik meg a jó, demokratikus munkahelyi légkör. Most kezdünk éretté válni azokra az emberi jogokra, amelyekkel értelmesen élni kell. Igen, mert úgy érzem, hogy az alkotómunka ma már nem csupán jog, hanem igény és követélmény is. így éreztem ezt az idén Minszkben, ahol 14 napig tolmács segítségével mutattam be kiállításon az E- típusú esztergapadunkat és egy modern silómarót.

— Ezekben az alkotásokban kifejeződött munkatársaim fegyelme, szakmai felkészültsége, szeretete, minősége .. . Egyedül az ember szinte semmi, ha összefog sok mindent elérhet. Ezt igyekszem segíteni. Foglalkozásomból ered, hogy az új gyártmányok javításában, tökéletesítésében részt vegyek. El is várják, de számomra presztízs is. Több, a MEFI (Mezőgazdásági Fejlesztő Intézet) kollektívái által alkotott gép- rajz gyártásközi módosításában vettem részt. Olykor javaslataim alapján változtattak. örültem, mert figyelembe vették javaslataimat, s úgy érzem ez is a demokráciához tartozik.

(Székely Péter 52 éves, hároimszaJkmás munkás vallomása, aki a Nyíregyházi Mezőgép Vállalatnál garanciális szerelőiként dolgozik.)

O

— Én itt nevelkedtem az első perctől. Számomra olyan a gyúr, mint a család. S mint a jó családban, itt igazán elvárják, hogy szóljak mindenről. Igénylik, kérik a véleményem, s ez jó érzés. Jogot is formálok hozzá. Ha nem így lenne, sértene, hiszen korábban olyan szocialista brigádnak voltam vezetője, amelyik négy alkalommal volt aranykoszorús.

— Nem tagadom, bizony adódnak olykor éles viták egy-egy új gyártmány megszületése körül. És ez természetes is. Különben, hogyan lehetne elérni valamilyen minőséget is?! Az MSE kisesztergagépek gyártásánál is adódott némi

műszaki-tervezési prücök. ,.Kirajzolták’' egyebek mellett a motorfelfogatás folyamatát. de más gond is akadt. Észrevettem, mielőtt a sorozatgyártásra sor került. Szóltam a tervezőmérnöknek, aki éppen itt járt Budapestről. Azonnal kijavította a rajzot a helyszínen. Hogy mi lett az eredménye? Forintban nem mérhető. Egy azonban bizonyos. Könnyebb és egyszerűbb lett a gép kezelése, s ez megnövelte gyártásának hatékonyságát! Nem, nem vártam én ezért pénzt, hiszen a szakmai presztízshez tartozik, hogy az ember szóljon. Kísérleti gép volt. az első 0-szérián dolgozott a kollektíva.

Olykor természetes, hogy nézeteltérés is van. Szerintem ez így jó, a vita hozzátartozik a demokráciához. Csak az a lényeg: érvekkel védje az ember az igazát, s ne a hatalmával. Másképpen ítélem én meg a munkaszervezési folyamatban a technológiai sorrendet, mint olykor a vezető. Vitázni kell, érvekkel alátámasztva, így volt ez legutóbb az esztergagépek szerelésénél is. A korszerűsítéssel időt nyertünk valamennyien.

(István József véleménye a demokráciával kapcsolatban. Harmincegy éves. Kétszakmás munkás, szerszámgép-felújító.)

O

— Az esztergagépek gyártása az én világom. Ezt ismerem. Teljesítménybérben szedjük szét a gépeket. Kiszámoltam: havonta a

csoportomnak 30 gépet kell szétszednie ahhoz, hogy meglegyen a kenyere, teljesítménye. A munka abból áll, hogy fő egységenként szétszedjük és darabonként megmosott állapotban a hi- bafelvófcelezőhöz kerülnek az alkatrészek. Itt derül ki, melyik jó, melyik selejt. Nem mindegy, hogyan nyúlnak hozzá egy gép szétszereléséhez, mert lehet roncsolni is, meg menteni is.

Mögöttünk a soron a köszörűsök, az edzők, iá gyalusok dolgoznak. Ha ütemesen dolgozunk, megélnek, ha lazsálunk, felkopik az álluk. Egymásra utaltság van a szereidében. így aztán nem csupán pénzért, hanem a társai boldogulásáért is dolgozik az ember. Ez is .adhat örömet, sikerélményt. Mi úgy gondoljuk: kinek milyen a munkája, olyan az ember is.

(Csonka József szereldei csoportvezető. ötvenegy éves, géplakatos és hegesztő, kétszakmás munkás, párttag s 1958 óta eszi kenyerét a vállalattól.)

O

— Ifjú emberkorom óta itt nevelkedtem. Fél esztendeje vagyok a kísérleti műhelyben csoportvezető. Most a CNC-gépek átalakításával és univerzális hajtóművekkel folynak kísérletek. A kísérlet már eleve igényli, követeli az emberi szaktudós és képesség kibontakozását. itt minden véleményt igényelnek is! Lényeges a gépek megtervezése, de a gyártásig,hosz- szú a folyamat, s addig adódhatnak gondok.

— Bizonyos értelemben szabad kéz és szabad gondolkodás van. Igyekszik is az ember önmagát adpi, hogy a siker mindlannyi- unknak örömet okozzon. Olykor apróságokon múlik. Legutóbb egy illesztőszegen, amelyet itt oldottunk meg, mert a kereskedelemben hiányzott, s egy igen értékes gép elkészítését késleltette. És bizony a munkásök fegyelmétől, találékonyságától. szakmai felkészültségétől függ, hogy megoldódjon a gond Ezt vagy igénylik, vagy nem. Ahol igen, ott érvényesül a demokrácia. Tőlem is kérnek véleményt, tanácsolt. És jólesik ha hasznosítják.

(Benkőházi László 30 éves géplakatos, gimnáziumi érettségivel és szakmunkásbizonyítvánnyal rendelkező kétszakmás munkás, 13 éve a vállalat dolgozója.)

Farkas Kálmán

Kiss Attila rajza