Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-18 / 194. szám
1986. augusztus 18. Kelet-Magyaronug 3 Az olvasó kérdez /--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------v Leveleink nyomán a TEHO-ról V -J Igaz-e, hogy elment a megyéből Ratkó József József Attila- dijas költő? — kérdezi Lencsés Istvánné (Nyíregyháza. Acél utcai) olvasónk. — Korábban én is megkérdeztem Ratkó Józsefet erről. Azt válaszolta: egy év alkotói szabadságot kapott, mert önmagával szembeni adósságait szeretné törleszteni. Fodor János,-a Nagykállói Nagyközségi Tanács elnöke — munkaadója — is megerősítette: Ratkó József ez év július 15-től egy év alkotói szabadságot kért és kapott, s a következő hónapokat a fővárosban és környékén tölti, de nem akar elszakadni a megyétől. r ' 2* I. Péter olvasónk a nyíregyházi Stadion utcai Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 23. sz. ABC-jében azt tapasztalta: az egyik napon elromlott a bolt hűtőszekrénye, s a romlott húst — szerinte — átrakták egy másik hűtőszekrénybe, a tejtermékek mellé, s tovább árusították ... — Felhívtam az áruházat. Tima Péter boltvezető-helyettes örömmel vette a hívást. Éppen ő volt bent augusztus 9-én, amikor éjjel valamilyen műszaki hiba miaitt elromlott a hűtőszekrény. Azonnal kihívták az állatorvost, aki megtiltotta az árusítást. körülbelül két mázsa húst kellett kidobni. Ezekről hiteles dokumentumokat is találhat olvasónk a bolt vezetőjénél, amennyiben nem elégítené ki a válasz. Kóródy László nyugdíjas népművelő azt kérdezi: miért nem esik szó azokról a névtelen kezdeményezőkről. akik a nyírbátori zenei napok rendezvénysorozatát két évtizeddel ezelőtt elindították? — Olvasónk — aki egyben sokáig lapunk külső cikkírói közé is tartozott — valóban névtelen kezdeményezője a zenei napoknak, melyről egy korábbi írásunkban szóltunk is. Ezúttal is tisztelet a „névtelen” kezdeményezőknek — s mindazoknak —, akik nélkül ma nem beszélhetnénk a 20. nyírbátori zenei napokról. Szalámivég ügyben kérdezett Kovái Albertné nyíregyházi olvasónk. mondván: egyre több boltban „belevágják” a szalámivéget a kért mennyiségbe. Ki tesz ez ellen? — kérdezi. Személyes tapasztalataim is megerősítik olvasónk jogos kérdését. Váradi István, a megyei tanács kereskedelmi osztálya kereskedelmi felügyelőségének vezetője pontosan idézte az idevonatkozó kereskedelmi szabályt. Lényege, hogy nem szabad a szalámivéggel megkárosítani a fogyasztót. A felvágott végét a kötéstől számítva egy centiméterre kell-elvágni, s ezt nem szabad eladni. A szalámivéget akkor adhatja el a, bolt — jogosan, szabályosan. —, ha valaki egész, vagy fél rúd szalámit vásárol. Egyetértek a kereskedelmi felügyelőség vezetőjével, hogy a boltok egy része így is akarja Páll Géza kulturális rovatvezető válaszol menteni a veszteség kiegyenlítésére engedélyezett kálót. Ez tilos, nem szabad eltűrni a fogyasztó megkárosítását. Miért maradt el az augusztus 10-re hirdetett Korda-est a nyíregyházi szabadtéri színpadon? — tudakolta több nyíregyházi és vidéki olvasónk. — A művész a szokásos gázsi háromszorosát kérte volna magánszervezője útján a nyíregyházi fellépésért. Az Országos Rendező Iroda július 30-án kelt levele alapján ez a hatályos jogszabályokkal ellentétes. Egyébként augusztus 5-ig 300 jegy fogyott el az estre. Mégsem a mérsékelt érdeklődés miatt bontotta fel a művelődési központ a május végén megkötött szerződést, hanem az indokolatlan magas gázsi miatt — tájékoztatott Simon Györgyné igazgatóhelyettes. Nem tudjuk nézni a tévét, csak csíkokat látunk este, mert nagyon lecsökken az áram erőssége — írja levelében Kuncsák Pál Nyírszőlős, Kollégium utca 28. szám alatti olvasónk. Már fordultak a TITASZ-hoz, ők is megállapították. de évek óta semmi sem történt. Viszont az utcától 200 méterre lévő víkendtelkeket már bekötötték, arra jutott pénz — érvel. Deák Zoltán, a TITÁSZ-ki- rendeltség vezetője válaszol: ismeri a problémát, valóban kevés az esti feszültség Nyírszőlősön, oka az elavult hálózat. Kisebb korszerűsítést még ebben az évben végez a TITÁSZ, de ez lényegesen nem változtat a helyzeten. 1987-ben és 88-ban várható komolyabb fejlesztés. A ví- kendtelkekre a tulajdonosok saját anyagi hozzájárulásából építették ki a vezetéket. Sajnos több jót én sem mondhatok olvasónknak. Kiktől közöl az újság verseket, prózai írásokat? Mik a feltételek? — kérdezte Huszka Albert Nyíregyháza, Sólyom utcai lakos. Kevés lehetőségünk van — lapunk kis terjedelme miatt — irodalmi zsengék közlésére. Ezért sem találnak az olvasók kimondottan irodalmi mellékletet lapunkban, ez inkább a folyóiratok profilja. Ennek ellenére esetenként közlünk kötettel még nem rendelkező toliforgatótól is egy-egy verset, prózai írást. A mérce: értékes, eredeti munka legyen, s terjedelme ne haladja túl a napilap lehetőségét. Miért engedik meg, hogy egyes )I P- vagy szövetkezeti lakástulajdonosok mások rovására terjeszkedjenek, megnagyobbítsák lakásukat, a lépcsőházban előbbre helyeztetik ajtajukat — kérdezték az Öszőlő utca 107. és a Május 1. tér 11. számú szövetkezeti házból. Diczkó József, a lakásszövetkezet elnöke arról tájékoztatott: minden esetben a lakóközösség írásos hozzá já- rulása szükséges a „lakásna- gyobbításhoz”. Csak akkor engedélyezik — ideiglenes jelleggel — az ajtó előbbre- vitelét. Amennyiben később a szomszéd, a lakóközösség ezt hátrányosnak érzi, visszavonhatja hozzájárulását és a szövetkezet felszólítja a lakástulajdonost az eredeti állapot visszaállítására. Volt-e már sajtópere? — kérdezi Tomasovics István Vajda- bokori olvasónk. — Hogy lekopogjam, eddig nem volt. Remélem nem is lesz. Ki fizet, ki mentesül? Szabolcsban az érintetteknek körülbelül egyharmada már befizette a településfejlesztési hozzájárulást. A többieknek még csaknem egy hónapjuk van arra, hogy eleget tegyenek kötelezettségüknek, amelynek megállapított összegét a vártnál kevesebben vitatták. Másodfokon a megyei tanács pénzügyi osztályán bírálták el a városokból és a megyei irányítású nagyközségekből érkező fellebbezéseket. Több jogcímen Részben a jó előkészítésnek, részben pedig a tanácsok hely- és emberismeretének köszönhetően alig néhány esetben volt szükséges az eredeti határozat megváltoztatása vagy módosítása. — Mindösszesen 25 fellebbezés sorsáról kellett döntenünk — tájékoztatott a részletekről Horváth István csoportvezető. — Ezek közül hetet találtunk részben vagy egészben indokoltnak, azaz három esetben töröltük a kiszabott településfejlesztési hozzájárulást, négy fellebbezőnél pedig csökkentettük az eredeti összeget. Két fellebbezés ügyében még nem született döntés. A fellebbezések többsége Vásárosnaményból és Űjfe- hértóról érkezett. A fellebbezők egy része kifogásolta, hogy nemcsak a lakás, de más ingatlan után is fizetésre kötelezték. Ez azonban nem szabálytalan, hiszen a településfejlesztési hozzájárulás több jogcímen is megállapítható. Mások, szintén alaptalanul, azt sérelmezték, hogy csak a lakás után kaptak engedményt (vagy mentességet), s példának okáért a telek után már nem. A jogos észrevételeket, illetve a méltánylandó szempontokat természetesen figyelembe vették a fellebbezések elbírálásánál, de azok is elfogadták a határozatot, akiknek a fellebbezését végül nem találták megalapozottnak — egyetlen ügy sem került harmadfokra, vagyis a megyei tanács vb-titkárához senki sem nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Aztán vannak olyanok is, akik nem éltek ugyan törvényadta jogukkal, de szerkesztőségünkhöz küldött levelükben megfogalmazták kételyeiket, vagy véleményünket kérték, hogy bizonyosságot szerezzenek, az ő esetükben is helyesen dön- tött-e a tanács. Néhány leveS tohanek ezúttal formában volt. Az események lázában égve, előre megfontolt szándékkal vett egy jegyet a Hungaroring, Forma 1-re. Elindult. Ment határozottan, jószándékkal és Trabanttal, valahová Kerepes- tarosa és Mogyoród közé. (Csömör is közel volt, de az csak később vette elő.) A Trabantban Stohaneken kívül ott volt a sátor, a láda sör, az egyheti hideg élelem, továbbá az önbizalom és a hurráoptimizmus. Ez utóbbira már a harmadik defektnél és az első forgalmi dugónál szükség volt. Bár Stohanek tévét nem nézhetett, rádiót nem hallgathatott, mégis viselkedett. Mintha csak róla lelkendezett volna a tv-riporter, vele példálózott volna a rádió. Stohanek türelmes volt és megértő, mint egy kisangyal. Tizenegy óra 12 perc és huszonegy másodperc alatt tett meg négy kilométert, azt az útszakaszt, amely a parkolóhelyig elvezette. A parkolótól gyalog átvágva az erdőn, egy gyümölcsösön, kikerülve néhány vízmosást Stohanek nem lelt a helyére. De már nem is érdekelte túlzottén, let megmutattunk a szakembernek, Horváth Istvánnak, s mint kiderült, a levélírók aggodalma többnyire alaptalan. — Tévhit például az, amit „több hasonló helyzetű családtól” hallott egy újfehértói lakos, tehát, hogy amíg telkükön fel nem épül a családi ház, addig nem kell településfejlesztési hozzájárulást fizetniük. A beépíthető telek után fizetni kell a hozzájárulást, akár készül már a ház, akár nem. Tévhitek, tévedések — Egyik buji levélírónk azzal még csak egyetért, hogy a nagyszülőktől örökölt lakás után most már neki kell fizetni a településfejlesztési hozzájárulást, de azzal már nem, hogy a nagyszülők által korábban be nem fizetett községfejlesztési hozzájárulást is neki kelljen pótolnia ... — Pedig így van, hiszen az adósságot is örökölte, s az örökség mértékéig eleget kell tennie az esetleges követeléseknek. Ugyancsak Bujon volt egy másik érdekes esetünk is. Hárman örököltek egy házat, de nem egyenlő arányban. Kétharmad részt egyetlen ember örökölt, aki kifogásolta, hogy a „tehót” miért csak neki kell fizetnie? Bele kell törődnie, a tanács szabályszerűen járt el, mert azt kell fizetésre kötelezni, akinek nagyobb a tulajdoni hányada, vagy aki az örökölt ingatlant használja. — Két olvasónk esetében azonban, mármint ha a tények mindenben megfelelnek a levelükben foglaltaknak, valóban nem járt el a tanács kellő körültekintéssel. — Ha a tiszadadai idős néninek tényleg csak 2388 forint nyugdíja, és egy ötszáz négyszögöles kertje van, akkor nem kötelezhető „teho” fizetésére, mert egyedülállóknál 3 ezer forintban szabta meg az alsó határt a helyi tanács. De ha tavaly még meghaladta a néni együttes jövedelme ezt az összeget, akkor más a helyzet, mert az 1985-ös jövedelem alapján kell megállapítani a tehót. Azoknál a családoknál is, ahol például az idén született egy gyermek, ezt a tényt majd csak jövőre tudják figyelembe venni. A kislétai levélírót megnyugtathatjuk, kétszeresen nem lehet megadóztatni ugyanazt az ingatlant, tehát a tulajdonosra nem, csak a haszonélvezőre vethető ki a településfejlesztési hozzájárulás. Van, aki önként Egy kis számvetés: a megye 225 településéből 180 város és falu lakói értettek egyet a településfejlesztési hozzájárulással. Négy településen szavaztak nemmel, 35 településen a lakosságra háruló egyéb terhek miatt nem is tervezett a tanács településfejlesztési hozzájárulást. A lakosság az idén 300—1000 forinttal járul hozzá lakóhelye gyarapodásához, az átlag 571 forint. A legtöbb helyen utat és járdát építenek belőle, de szép számmal terveztek a „tehó”-ból iskolát, egészségügyi létesítményt, ravatalozót is. Gönczi Mária Nyugati megrendelésre készítenek nagy tételű zakót és öltönynadrágot Nyíregyházán, a Vörös Október Férfiruhagyárban. Képünkön: Karakó István amerikai megrendelésre a zakó alkotórészeit szabja. (Farkas Zoltán felv.) Stohanek dicsekszik L hová szól a jegye. Arra gondolt, nagy a meleg, jól jön egy üveg sör. A sör viszont a kocsiban maradt. Mindössze kétszer vétette el az utat a parkolóig, de egy jószívű helybéli készségesen útbaigazította: „Érdemes odamenni, van ott egy Trabant, amit a mogyoródi kutyák tisztára szétrágtak. A kutyák a szagra mentek, mert abban a Trabantban rengeteg a kolbász, a kirántott hús, a kenyér és a szalonna. Ja és egy láda sör ...” Stohanek felnyögött. — Jaj a Trabantom! Jaj a kolbászom! Jaj a söröm! Stohanek ezek után legszívesebben hazajött volna, de jegye volt a Forma 1-re. Ettől nem tágított. Ült tehát három nap és három éjjel egy dombtetőn és nézett. ötödik nap a mellékutakon settenkedett be a városba, de pechére ott is szabolcsi ismerősbe ütközött. — öregem — mondta ez az ismerős —, hogy te milyen szerencsés fickó vagy! Élőben láthattad Manselt, a leggyorsabbat. Tanúja lehettél az ördöngös kerékcseréknek és frászt kaphattál, amikor Sennát Mansel megelőzte... Stohanek morgott valamit, de azt egy szóval sem mondhatta, hogy semmit sem látott, hogy olyan mesz- sze volt tőle a versenypálya, hogy a látószögébe egy villanásnyira feltűnő kocsik hangyának tűntek. Stohanek akkor és később nagyon el volt keseredve. De már magához tért, mesél: — Amikor megkérdezte tőlem Prost, a tavalyi világbajnok, hogy van Stohanek úr, én szerényen a nemzeti közérzetre apelláltam. Jól vagyok — mondtam —, mert jó ügyet szolgálok. Milyen tömegben vagyunk itt és mind magyarok! Ez a mi ügyünk! Prostot ez a szerénység annyira meghatotta, hogy átengedte a kocsiját, tegyek vele néhány kört. Ö meg az én Trabantommal jött utánam. A cserét ■ láthatóan nagyon élvezte ... Seres Ernő Szégyen H ogy érezte magát a nyugati körúton? — érdeklődöm futólag az utcán ismerősömtől, aki habozás nélkül rávágja: nagyon rosszul. Nem vettem a „lapot”. Hogyan érezhette vofna rosszul magát az a magyar turista, aki gondtalan két hetet tölthetett el egy osztrák—nyugatnémet—svájci társasutazáson. Szóvá is teszem neki, de már látom, hogy komoly a dolog. Még egyszer megerősíti, hogy enélkül az élmény nélkül sokkal, de sokkal jobban érezné magát. Neki legalábbis kár volt elmennie, mert nagyon nagyot csalódott. Az útitársaiban. Akik nem voltak kíváncsiak egyetlenegy társas programra, műemlékre, a múzeumra. Ehelyett minden alkalmat megragadtak, hogy jól megismerjenek minden boltot Bécsben, Münchenben és Genfben. Pontosan tudják a forint és más valuták árfolyamait, a videomagnó, a kazetták, a tucatkvarcórák árait. És hogy ne veszítsenek az időből és a valutából, nylonzacskóba seperték be a reggelizőasztalokról az utolsó megmaradt morzsát, s itták ki természetes mozdulattal (a már nem is csodálkozó személyzet szeme láttára) a másik asztalnál hagyott narancsitalt. Tudom, hogy egyetlen utazási iroda sem kötheti ki: a pénzes és még inkább pénzéhes honfitársaink helyett a kevés pénzű, de idegenben a valódi élményt, a szellemi épülésre szolgáló értékeket kereső és befogadó turista képviselje ezt az országot. Ne a primitív újgazdag, vagy gyorsan azzá lenni szándékozó. Mégis, ismerősömmel és másokkal együtt sajnálom a történteket és szégyellem magam. Helyettük is. Kopka János
