Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-16 / 193. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. augusztus 16. (---------------:------------------■ ------------------------------------------------------------~-------------------:----------------------\ FIATALOKRÓL — FIATALOKNAK V ________________________________________________) V) ÁRÉJSUKÁÍS Ilyenkor minden más. különös hangsúlyt kapnak a dolgok. Sötétben élesebb a tény, az árnyak jobban körvonalazhatók. Sűrűbb a csend és hangosabb a zaj. Barátokkal a szokásosnál is gyorsabban múlnak a percek, ha egyedül vagy, torokszorítóbb a magány. * Tartasz az ismeretlenektől, ugyanakkor soha így nem nyílsz meg vadidegen előtt. Éjszaka van, járom a várost. Lovagok, lányok, szerencsevadászok Tölgyes. Az erdőszéli csárdában jókedvű társaságok mulatnak. Találunk egy szabad asztalt. Rágyújtunk, rendelünk, dumálunk, bámészkodunk. Jön a nyurga hírlapárus srác. Az Estin mór túladott, most szórakozni vágy ... Jó kis foglalatosság ez a féléves kényszerpihenőre. Pénze is van, szabad ideje is — egészen őszig, mert ajkkor újra főiskolás lesz. Rég látott iskolatársnőm borul a nyakamba, harsányan ■üdvözöl, csókot nyom a (képemre. „Olvastalak.” — mondja. „Ott vagy még az írn.-d színháznál?” — kérdezem én. Ennyi elég is mára. Diadal üvöltést hallat, s elrohan. Kikérték a sörét. Húszon biztosan fölül van már egy-két (vagy több) esztendővel a szomszéd asztalnál ülő lány. Csinos. Az arca kicsit talán jellegtelen, de a szemében van valami hívogató. Sűrűn tekintgetek arra, s mindig viszonozza a pillantást. Nem zavarja különösebben, hogy balján ott a fiúja, ö még csak most tanulgatja a gavallériát. Fizet, komoly borravalóval tetézve a számlát. Gyerekképén elégedett mosoly. Üjabb ezrest vesz elő, gyűrögeti. Szivei ?)- választottja gyons pillantást vet a tárcára. Hozatnak még elvitelire két sört, aztán a műúton Sóstó felé indulnak. Nem várják meg a kanyart, rátérnek az erdej ösvényre. ★ Ügyeletes slágergyártóik remekeire mulat a nép a Krúdy-teraszon. (Meglep, hogy egészen kitűnően énekel a mikrofont szorongató lány.) IUuminált hölgyek, urak lejtik szertartásosan: mókásan ugrándoznak az üdülővendégék gyermekei. Idegen szavak ütilk meg a fülünket. Lágyabb szláv mondatok, szigorú hangzású német beszéd. Külföldi az a pár is, akikre nem lehet nem odafigyelni. Jókedvűek, bolondoznak, egyéni figurákkal dobják fel a magunt diszkósémát. Mezítlábasán, rövidnadrágban sem fáznak. (Lenne kedvünk nekünk is láncolni egyet, de — biztos, ami biztos — nem merem itthagyn.i zakómat a széken. Még valakinek megtetszik.) Bafésülí hajú, barna (bőrű legények pótolják pantomimmel a nyelvtudást. Próbálják megértetni az idegen lányokkal, hogy holnap is találkoznának velük. (A német srác, áki élhozta ide havernőit, feszeng. Ö lett az ötödik kerék.) Elköszön a zenekar, a pincérek sietősre váltanak, nehogy a kedves vendég megpattanjon a tömegben fizetés nélkül.. A ponyva alatt nem éreztük, de odakint már esik az eső. Szerencse, hogy kölcsönkaptunk mára egy kocsit, másképp bőrig áznánk. Barátnőmet a frász kerülgeti — s nemcsak azért, mert az én kezemben a volán. Hatalmas villámok világítják meg az utat, ezek jobban riasztják. Na, ebből se lesz éjszakai riport! ★ Ma végre tiszta az ég. Tizenegy óra elmúlt, véget ént a lumpolások első felvonása, bezárták az olcsóbb helyek. A Kelet Áruház előtt két kimaradásos katona támogatja egymást. (Meddig szólhat a papírjuk?) Nem nehéz kitalálni, hogy a Piacbír felé tájolták be magukat. Fűtik a kapust, engedné el nekik az ötvenforintos belépőt. Úgy látszik, nem tudják, hogy ez beleszámít a cehbe. Felváltom én is utolsó százasomat. A „Karfiol” ma nem látszik igazolni éjszakai rossz hírét. Egy-két magányos alak várja a szerencséjét — amíg ott voltam, nem sok sikerrel. Konszolidált társaság az asztalok mellett, mindössze egy idősb hölgyről rí le az ősi mesterség néhány ismertetőjegye. Nincsen már egyedül. Mire megjelenik a pincér — pillanatokon belül ott terem —, kifundálom, hogy kisfnöccsből sokat kellene inni ütvén forintért. Vodkát rendelek meg üdítőt. Rázendít a zenekar — szolidan, csendesen. Előbbi hölgyünk nehezen tudja diszkó- tánara rávenni 'korosodó, pocakos, kicsit már imbolygó lovagját — visszaülnek az asztalhoz. A vitéz urak kísérleteznék ezzel-azzal, de semmi nem jön össze; küllemük nem igazán az álmok fehér paripás hercegét idézi. Nem marad más, felkérik az évtizedekkel öregebbnek kinéző hivatásost, hamarosan oda telepszenek az asztalához. A vetélytárs — beletörődve a helyzetbe — békésen bóbiskol. Sudár, fekete hajú lányt táncoltat a barátja, öröm rájuk nézni, minden mozdulatuk összeszokottságra, harmóniára vall. Forgásuk: egy gyönyörű éjszaka ígérete. Megjelenik két „az éjszaka császára” típusú, skatulyából kihúzott fiatalember a hozzá illő nőkkel. Még egy asztalihoz ülnek fiatalok. Két harminc körüli férfi és éppen-csak-hogy- felnőtt munkatársaik. Vége a konzervgyári műszaknak, holnap is csak kettőre kell menni, belefér az időbe a vörösbor melletti szövegelés. (Egyszer állnak csak fel, „átmennék Flipper öcsibe”, de vagy a játékot elégelik meg, vagy a pénzt sajnálják rá; leülnek ismét.) Unom a banánt. (Kicsit restellem magam a gondolatért: egy régi este ugyanitt izgalmasabb volt, akkor legalább pofonok csattantak.) Smuoigságomra ráfizetek. Szó szerint. Nem esik igazán jód, de kérek még egy kis- vodkát és kávét, gondolván, leiszom az ötvenest. Ügy kell nekem! Ha gyakrabban járnék ide, tudnám, hogy kilencven forintom bánja majd. Kezdek rájönni, miért nem ez a fiatalok törzshelye ... „A régi pályaudvar már egy megszokott állomás... ” A diákváróban ketten múlatják a lassú időt. Toprongyos öregember vesz elő egy üveget, meghúzza, akkurátusán megtörik a száját, aztán — minden átmenet nélkül — káromkodni kezd. Ránk vet egy- egy lapos pillantást, végül fogja a motyó- ját, és szitkozódva távozik. Az ablak alatt elhanyagolt külsejű fiú vágta hanyatt magát. Látszólag alszik, de ahogy leülök kicsit odább, kinyitja a szemét. A jól bevált formula szerint előbb megkérdi, hány óra, aztán mesél. Hogy késő estig dolgozott, vonata csak hajnalban van, de alighogy hazaér, már fordulhat vissza, mert korán kezdődik a műszak. Hogy miért nem marad akkor inkább itt? „Nem lehet, megbüntetnének a rendőrök.” Beszél, beszél, egyik szava üti a másikat. Mintha csak az iménti öreg utánpótlása lenne. Feláll, indul az ajtó felé. Mintegy ezeréves havernak, úgy szól vissza: mindjárt jön. Én meg inkább megyek. A nagy váróterem szokásos éjszakai látványába nem illik bele a táskája mellett üldögélő srác. Nem alszik, nézelődik. Megunja a tétlenséget, a lépcső tetején választ új figyelőállást. Megszólítom. — Pestre megyek a barátnőmmel. Ha sikerülne valahogy jegyet szerezni a Queen- re, akkor maradunk a hétvégén, ha nem, és jó idő lesz, akkor leugrunk a Balaton~ ra. Hajnalban indulunk. Már tegnap bejöttem Ny.-ből, de a barátnőméknél nem aludhatok, a kollégiumban pedig egy új nevelő van, aki nem ismer, ezért ott sem maradhattam. Azt ígérték a barátaim, hogy éjfélre értem jönnek, felmegyünk az egyik srácékhoz, akinek ma este mentek el a szülei. Most őket várom. Szilárd jövőre érettségizik a szakközépben, de másfelé szándékozik továbbmenni. A tanárképző testnevelés—földrajz szakára készül. — Egyik sportban sem vagyok egy kiugró tehetség, de szinte mindegyikhez van érzékem, és szeretem csinálni. A földrajz pedig a kedvenc tárgyam/ El is hiszem, mert hamarosan az utazásokra terelődik a szó. Beszél arról, hogy nemsokára nemzet~ közi építőtáborba indul, és hogy már járt hasonlóban Lengyel- országban. Mesél Varsóról, milyen csodálatos város, szavaiból kiderül: érzékeny lélekkel figyelt/ az emberekre is. Kicsit nehezen induló csevegésünk egyre oldottabb. Közben elmúlik éjfél, a haverok sehol — elriasztotta őket a zuhogó eső. Kocsival vagyok, elviszem a beígért szálláshoz, de totál sötét a ház. Visz- sza az állomásra. — Kibírom már ezt a kis időt, nemsokára itt lesz a barátnőm. ★ Bandukolok keresztül a városon. A Búza tértől a Szamuely lakónegyedig szinte semmi mozgás. Az állomás diákvárójában nagy csomagos átutazók szenvedik ki a vonatindulást, a nagyobbik helyiségben viszont már akadnak különleges figurák. Egy férfiú például a fal felé fordulva alszik, közben fennhangon hadakozik valami éji démonnal. Srác próbál pihenni, de vánkosa, a sátor nem bizonyul puha párnának. Felül, újságokat szed elő. Észrevesz, rákérdez az időre, aztán idekínálja az IPM-et. Két perc múlva már együtt fújjuk a füstöt a lépcsőn. — A Balatonról jövök. T.-be megyek, de csak ötkor van vonatom. Augusztus végéig maradtam volna a barátnőmmel, de közbejött valami... Fáradtak voltak, este korán belebújtak a hálózsákba. Aludtak egy sort, aztán Gábor felébredt. Sétálni indult, s végül a diszkóban kötött ki. Javában rázta egy lánnyal, amikor megjelent a barátnője. Pech. — Egy éve ismerjük egymást. Ö Békésben lakik, de minden hónapban találkoztunk. Vagy én mentem, vagy ő jött hozzánk. Kicsit már unalmas lett & dolog. Mindig ugyanaz, semmi változatosság — magyarázza Gábor, s( mintha nem is bánná a szakítást. Közben azért .sike-' rült ledöbbentenie. Nem akarok hinni a fülemnek: húszezer forinttal indult út~ nak! Édesápja már harmadik éve külföldön keresi & kenyerét, ebből futja. Ifjú barátomat azonban talán még nem rontotta meg a pénz. Hülye érzése volt, amikor összefutott a Balaton- parton tiszadobi srácokkal. Abszolúte pénz nélkül lébecol- tak ott. — Azért hiányzik apu. Különösen a tízéves öcsémnek, de nekem is. Visszatérünk a szakításra, vigasztalom. Úgyis változatosságra vágyott, most itt a lehetőség. Mire Gábor, e jövőre érettségiző, komoly fiatalember, gyerekes fél- szegséggel megszólal: — Persze... Csak az a baj, hogy szerelmes vagyok. Odalenn közben egy igazi szakadt fazon tűnik fel. Mokasz- szín, foltozott világos nadrág, viharvert felső alatt kopott; póló, vállig érő, egyenes haj, szakállkezde- mény. Az egész nincs több ötven kilónál. A Sínek mellett érem utol. A bátyjához megy, Szerencs mellé — kölcsönkérni, mert megbüntették a buszon. Meghökkent a kora. Mindössze tizennyolc esztendős, én pedig harminc körülinek saccoltam. — Figuráns vagyok Debrecenben a geodéziánál. A szakmunkásképzőt otthagytam, nem tetszett az egész. Most furulyázom és éneklek egy amatőr bandában — magyarázza, aztán hirtelen lehajol. Nagy kincset fedezett fel. öt szál, teljesen ép Symphoniát! Két rendőr sétál át az állomáson. A lányok, akiket korábban a takarító legény és egy másik fiú szórakoztatott, nincsenek sehol. (Figyeltem előtte a társalgásukat: csupa ócska poén és egyértelmű kétértelműség.) Mire ki~ tisztul a levegő, újra megjelennek. Beszélgetőtársuk röhögve nyugtázza a jelenetet. — Na, ez is előbújt — mutat rám. Megtisztelő feltételezése szerint én is az egyenruha elől menekültem. Persze a lányok is tagadják. Csak vécézni ugrottak át a parkba ... PAPP DÉNES (-------------------------------------------------------------------------------4 FÁK ALATT V árom a nyolcast a Fe- fag előtt. Szemben kisfiú szórakoztatja magát. (Mit kereshet itt egyedül?) Break-mozdulatokba kezd, próbál felmelegedni. Borzongat' már az este, kevés az egyszál vékony póló. A mellettem lévő padra két üde, fiatalka lány ül le. Vidám, nyári szerelésben, színes karkötők, láncok, fülbevalók csilingelnek rajtuk. Beszédbe elegyedünk. Ők is a sóstói járatra várnak, mennének hazafelé egy kis családi ünnepségről. — A Krúdyba járunk — válaszol Edit, a fiatalabb testvér. — Most voltam el- ! sós, a nővérem pedig má- .sodikos. Ezután nem is nagyon szól többet, inkább csak helyesel Évának, vagy éppen cáfolja. Elég unalmasan telt a nyaruk eddig. Nem lehet a kert szerelmeseinek nevezni őket, főleg, mert az otthoni ezerkétszáz négyszögöl jelenti inkább a „szórakozást”, semmint a közeli strand. Igaz, Évának mozgalmasabb hetek következnek. Előbb az Adriára indul, utána meg' Debrecenben tölt el pár napot. — A húgodat nem viszed? — Isten őrizz! — vágja rá rögtön. Később, amikor Edit a buszt lesi, magyarázatként hozzáteszi: KülönV. _____________________ ben az előbb átvert. Tudod, úgyis mindig tizenhatnak néznek, ezért kitaláltuk, hogy ezt is mondjuk mindenkinek. Edit még csak nyolcadikos volt, én viszont már tanítottam egy évet képesítés nélkül. Ősszel kezdem a főiskolát. De meg ne mondd, hogy elárultam! Jó? Nevetünk egyet az átve- rési kísérleten (be is jött volna), aztán a buszról le- szállva már cinkosokként mosolygunk össze, s köszönünk el egymástól. Gyerünk a partra, a terasz úgyis zárva már. Lírai leírásokba bonyolódhatnék a víz és a park gyönyörűségéről, de nem fárasztom az olvasót. Elég tán annyi, hogy szép, nagyon szép. Csendes, kihalt a környék, éjszakai fürdéssel sem li- babőrözteti magát senki. Arrébb két bicikli támasztja a nagy fát, gazdáik a pad támláján ülnek, lábuknál üveg sörrel. Rájuk köszönök. Cigire gyújtunk, pöfé- kelés közben könnyebben folyik a szó. Géza szakközepes, Laci gimnazista, most lesznek negyedikesek. Illetve ... Szóval Gézára pikkel a matektanár, ezért aztán augusztusban még van egy jelenése. (Az indokláson el- vigyorodunk. Géza is tudja, nemcsak a tanár a hibás, de magyarázatként elmegy.) Itt laknak Nyírszőlősön, „olyanjuk volt”, átugrottak Sóstóra. — Nem voltunk sehol a nyáron, ahhoz pénz kellene — legyint Laci. — Gondoltuk, elmegyünk kőműves mellé, de keveset akart fizetni. Háromszázat naponta, pedig van, aki ötöt is megad. Persze lehet, hogy még megpróbáljuk. A szünet — a kötelező gyakorlat óta — strandolással, koncertekkel telt. Nem isznak ők, ez a sör is inkább csak alibi a kis kiruccanáshoz. „84 forintot elkértek ezért a két üvegért, pedig a bolti ára csak 13!” — morgolódnak. Szidjuk még kicsit a vendéglátást. Panaszkodnak, hogy nincs Nyíregyházán egy normális hely, ahová érdemes beülni. ,-1 :>» — Nézd meg, mi lett a Corsóból, az Omniából! Még a Művész tetszene, ott jó fej a pincérsrác is, de az se olcsó. M i kerül még szóba? Zenekarok, filmek és, hogy már bánják, amiért gyerekfejjel a mostani iskolájukat választották. Laci hosszú évekre elkötelezte magát egy olyan pályára, amiről csak romantikus elképzelései voltak akkor, Géza pedig — ha megmarad a szakmában —, elmehet bagóért az akták közé. De majd csak lesz valahogy, ráérnek még gondolkodni rajta eleget. Különben is: még egy hónap hát~ ra van a nyárból!---------------------------------/ KM