Kelet-Magyarország, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-16 / 193. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. augusztus 16. Tóth János, a Nyíregyházi Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalat igazgatója, ötvenéves. Nyíregyházán, a közgazdasági technikumban érettségizett 1955-ben,. ám nem e területen 'haladt tovább: Debrecenben villanyszerelő tanuló lett, 1957-ben a TITÁSZ-nál kezdett dolgozni — itt az újonnan alakult KlSZ-szer- vezet titkára lett. Munka mellett továbbtanult: elvégezte Miskolcon a villamosipari technikumot, Budapesten pedig üzemmérnöki oklevelet szerzett. 1963-ban az épülő új nyíregyházi nagyüzem, a konzervgyár hívta: energetikus lett, majd főenergetikus; megválasztották az üzemi pártszervezet titkárának is. 1975-től anyag- és áruforgalmi osztályvezető volt — s ebből a pozícióból került az IKSZV igazgatói székébe 1978-ban. Közben elkezdte a közgazdasági egyetemet. Egy jól sikerült egyetemi dolgozata alapján 1984-ben doktori disszertációt írt. Idén sikerrel megvédte munkáját, s megszerezte a doktori címet. A disszertáció címe: „Ingatlankezelő szervezetek összehasonlító vizsgálata a kontingenciaelmélet alapján”. V Hétvégi interjú az IKSZV igazgatójával a megyeszékhely lakásairól ^ Hasonlóan sok a vita a lakáscseréknél. Azt hallani: az ingatlankezelő csak teljesen újjávarázsolt lakást vesz vissza, s ez sokba kerül az elköltözőnek. — A rendelkezés szerint „tiszta, beköltözhető” állapotban kell visszaadni a lakást. Ez persze tág megfogalmazás. Az elköltöző azt szeretné, ha minél kisebb költséget jelentene neki a lakás leadása — a beköltöző pedig azt kívánja, hogy minél jobb állapotban kapja meg a „régi-új” lakását. Az álláspontunk az: a lakásba költözőnek legalább két-három évig ne kelljen különösebb karbantartásra költenie. Ezért aztán tiszta, hiba nélküli falakat, szőnyeget kell kapnia, nem vehet át elöregedett gázkészüléket és így tovább. Pontos felmérést készít a vállalat dolgozója arról, hogy mit kell rendbehoznia az elköltöző bérlőnek, s mit a vállalatnak, mielőtt átadják a kulcsot az új lakónak. Régebben mód volt arra, hogy megegyezzen a régi és az új lakó ... Az IKSZV az állami bérlakások gazdája Nyíregyházán. Hány családot érint az önök munkája? — Hét és fél ezer lakást kezel vállalatunk, és mintegy 850 egyéb bérlemény is ide tartozik: garázsok, műhelyek, üzlethelyiségek. Tevékenységünk két fő területre osztható: a lakóépületek üzemeltetésére és fenntartására. Az előbbi annyit jelent, hogy biztosítjuk az épületek központi berendezéseinek működését — víz, villany, lift stb..—, gondozzuk a közös használatú helyiségeket, dolgozóink ellátják a házfelügyelői teendőket. A fenntartáshoz a különféle hibák elhárítása, az időszerű és a tervszerű megelőző karbantartás tartozik és feladatunk épületek felújítása, korszerűsítése is. Mindezt mennyi pénzből végzik? Futja-e mindenre, ami szükséges? — Az üzemeltetés mintegy negyvenmillió forintba kerül évente, a fenntartásra pedig 30—35 milliót fordítunk. Ami ezen felül marad — nem sok —, az jut a felújításokra, korszerűsítésekre. Ami bevételeinket illeti: tavaly 71 millió volt, idén közelebb lesz a nyolcvanhoz. Ha ezt összevetjük az említett kiadásokkal, látható, hogy nem dagad a pénztárcánk. Persze minden évben kapunk az irányító főhatóságtól állami támogatást is, az elmúlt öt év során összesen 113 millió volt ez az összeg. A most kezdődött ötéves terv idejére viszont már csak negyvenmillió a támogatás — de ehhez hozzá kell tenni, hogy a felújítási szükségletek a felére csökkentek a városban. A városlakó ezt nem egészen így látja... — Ha a városrendezési tervek szerint egy épület tíz éven belül megszűnik, akkor csak a legfontosabb állagmegóvási munkákat végeztetjük el rajta. Egyébként még annyit: a „felújítási korba” lépő házak többsége ma nem nagy épület, hanem pár lakásos. Felújítási korba ... — Ez a kifejezés azt jelenti: rendeletileg megszabták, hogy hányévente kell feltétlenül felújítani egy-egy épületet. Az is csökkentette az ilyenek számát, hogy immár 30 év ez az időszak — míg a hatodik ötéves terv idején 15—25 év volt. • Tehát lényegében „papíron” is csökkentették a felújítást igénylő házak számát?! — Ezt jórészt a kényszer szülte — egyszerűen nincs elegendő pénz. Ami van, azt mire költik a közeli jövőben? — Két nagy tervünk van. Az egyik: a Nyírvíz-palota felújítása. Jövőre kezdjük, megújul a tetőzet, a homlokzat, a lépcsőház, a nyílászárókat kicseréljük. 14 milliós munka. A másik, ennél is nagyobb feladat a Takarékpalota. Ennek költsége többszöröse a másikénak, ám mivel az OTP bérli az épület jelentős részét, s ráadásul náluk van a legtöbb gond, megállapodtunk: megelőlegezik a költségek nagy részét. Ezt is jövőre kezdjük, és legalább három évig tart a munka. • * lakókat mennyire fogja ez érinteni? pes liftfelügyeleti rendszer minden jelzése, a gépkocsikban CB-készülékek találhatók ... • Ami a panaszokat illeti: a Zrínyi Ilona utcai új sávház alatti pincében van a főhadiszállásuk. Az épületben lakók-, sokat panaszkodnak az itt parkoló jármüvek zaja, a kora reggeli munkaeligazítás hangjai miatt. — Azon leszünk, hogy minél kevésbé. Nem lesz szükség arra, hogy kiköltöztessük őket, mivel a lakások mindkét „palotában” korszerűek, azokhoz nem kell nyúlni. • Hasonló ígéretek hangzottak el annak idején a Toldi utcai tetőtér-beépítésnél is. Mégis ki kellett költöztetni az ott élőket, s ez igen sok bonyodalmat eredményezett, még ma is panaszkodnak többen. — El kell ismernem: hibáztunk. Hatalmas, ám végül is jól sikerült munka volt a tetőtérben kialakított lakások létrehozása. Elkövettük azt a hibát, hogy a tetőt a Toldi utca 35—39. számú épületről egyszerre bontottuk le végig — és jöttek az esőzések... A továbbiakban már gondosabban végezték dolgozóink a munkát: fokozatosan bontották a tetőzetet, így a többi épületben nem került sor költözködésre. Egyáltalán hová tudják tenni ilyenkor a kényszerűségből távozó lakókat? — Huszonöt átmeneti lakás áll rendelkezésünkre a városban, összkomfortos, komfortos otthonok. Ha pedig nagyon szorít a helyzet, a tanács az új lakásokból is átad időlegesen néhányat. De hadd folytassam a felújításokkal. A következő nagy munkánk a Guszev-lakótelep rekonstrukciója. 385 lakás van itt, ezeknek csaknem felét annak idején istállókból építették át. Tíz évvel ezelőtt felújítás volt, egy sor új válaszfalat húztak — alapozás nélkül. Egy részük már megsüllyedt, megrepedt. Most vizsgálat folyik, hogy mely lakásokat érdemes rendbehozni, melyeket nem. Egy részüket esetleg más célra, például raktározásra lehet használni. Már elkezdtük néhány helyen a felújítási munkát, de a teljes kép egy hónapon belül rajzolódik ki. A nagy munkák után nézzük az „apró- 0 munkát”. Pár éve megalakult a vállalat gyorsszolgálata, s azóta alaposan meg is nőtt. — Ma már a „hibaelhárító építésvezetőség”, hatvan embert foglalkoztat. Az ő feladatuk a napi hibák kijavítása az épületekben, és ők végzik az időszerű karbantartást is. — A közelmúltban intézkedtem, hogy a reggeli munkaelosztást ne az udvaron tartsák és jobban ügyeljenek a környezet nyugalmára. Az építésvezetőség kis dömpere például már nem mehet be az udvarra,' mert nagyon hangos. Bár itt meg kell jegyeznem: amikor a múltkor egy órára engedélyeztem, hogy bemenjen, máris jöttek a panaszok. Pedig akkor éppen az udvart tette rendbe! Vállaltuk — társadalmi munkában! — a rendcsinálást, holott ez közterületnek számít, tehát nem lenne feladatunk. Az ön véleménye szerint jó helyen van ez az építésvezetőség? — Nem. De jobbat egyelőre nem tudunk. Több milliós beruházás kellene az áttelepítéshez — erre ma nincs pénzünk. Már említette a számítógépes liftügyeleti rendszert. Hogyan vált be? — Jól vizsgázott. 14 alközpontba futnak össze a városban ötven lift jelzései, ezekből pedig urh-n jutnak el a központba, ahol állandó ügyeletet tartunk. Van azonban egy hibája, ami miatt eddig kétszer állt le az egész. A házak között húzódó kábelek villámvédelme nincs megoldva — vihar idején megbénult a rendszer. Ennek kiküszöbölésén most dolgozik a tervező vállalat. Emellett újra kiépítjük a házfelügyelői lakásokból a közvetlen jelzőrendszert — csengőkkel. Ez tartalék lesz hiba esetére. A bérlakásokban örökös vitaforrás — különösen az utóbbi években —, hogy a javításoknál, cseréknél mi a bérlő és mi a vállalat kötelessége. — Bonyolultan szabályozott, s valóban so kat vitatott téma. A berendezési tárgyak cseréjénél — például gázkonvektor, bojler esetében — a bérlőnek kell fizetnie a költségek felét. Van viszont egy lista, amely azokat a dolgokat tartalmazza, melyek cseréje teljes egészében a vállalat költségére megy. Furcsa helyzet, de például a mosogatószekrényt nekünk kell cserélni, míg maga a mosogató már a fele-fele kategóriába tartozik ... Elégedett velük? — Igen. Ügy érzem, jó irányban haladunk ezzel a formával. Javítanivaló persze van: főleg az előkészítési, szervezési munkáknál. A lakossági panasz is kevés rájuk — szerintem az ország egyik legjobban tevékenykedő ilyen jellegű szervezete. Állandó ügyeletet tartanak, ide fut be a számítógéHa beázik egy lakás, vagy megsérül csempeburkolat... — Akkor is két lehetőség van. Ha a beázott felület a helyiség összfelületének a húsz százalékát nem haladja meg, akkor a bérlő dolga a helyreállítás. Csempénél tíz százalék a határ. Ha nagyobb a felület, akkor a vállalatra hárul a munka. — Ezt megszüntettük, mert rengeteg problémát jelentett. Az új lakó — örvendve a kiutalt lakásnak — szinte mindenre rábólintott, ha hibás volt, ha nem. Aláírta a papírt, hogy ..a megtekintett állapotban” átvette a lakast. Aztán két-három hónap múlva jött panaszkodni, hogy ez sem jó, meg az sem jó ... Ma pedig a régi bérlő által felrakott tapétát vagy szőnyeget kicseréli beköltözés után, mert neki nem tetszik? — Ez megelőzhető úgy, hogy a költségekről megegyezik a két lakó, s az új olyanra csináltatja, amilyenre akarja. De akkor is az ingatlankezelő által készített minősítési ív alapján kell dolgoznia, s csak akkor veszi át a régi lakótól a vállalat, ha mindent rendben talál. » Ha már a rendnél tartunk: örökzöld téma a lakbérfizetés, illetve nem fizetés. Mennyivel tartoznak ma az IKSZV-nek a bérlők? — Sokkal. Több mint kétmillióval. Annyi viszont örvendetes, hogy míg másutt a növekvő lakbérekkel a tartozások is nőttek, nálunk alig változott a helyzet. De mindenképpen sok a hátralék, és sok a notórius nem fizető is. Ezért kezdeményeztük néhány éve, hogy az ilyeneknek felmondunk — és bírósági határozat után ki is költöztetjük őket a bérlakásunkból. Nem kis port kavart ez annak idején, de lett eredménye is. 1980- ban például, amikor több mint száz felmondólevelet küldtünk ki, a fele rögtön fizetett, több bérlő a bírósági eljárás idején törlesztette adósságát. 1981-ig egyébként ötven családot költöztetett a tanács igazgatási osztálya szükséglakásba vagy alacsonyabb komfortfokozatúba. Idén 11 hasonló eset várható. .. Hová teszik ezeket a családokat? — A Guszev-lakótelepen van néhány szükséglakásunk, s továbbiak kialakítása folyik. ^ Befejezésül; milyennek tartja vállalata és a bérlők kapcsolatát? — Ügy érzem, hogy folyamatosan javuló. Az is igaz viszont, hogy van egy tucatnyi ember, akik — úgy tűnik — a panaszkodásban, az „ügycsinálásban” lelik örömüket... A lakossággal tartott kapcsolatot úgy is javítani szándékozunk, hogy kihelyezett ház- kezelőségeket alakítunk. Júliustól működik ilyen a Guszevban, szeptembertől az Örökösföldön is lesz. Pár éven belül a Jósaváros- ban is létrehozunk egyet. Itt azért késik, mert egyelőre nincs helyiségünk. Ezek révén szorosabbá válik a kapcsolat az IKSZV és a lakosság között — remélem, mindany- nyiunk megelégedésére. Köszönöm a beszélgetést. Tarnavölgyi György ... a fiatalok általában olyanok, amilyet a felnőttek megérdemelnek. Mármint társadalmi méretekben, hiszen mindig voltak és lesznek szabálytalan életminták és -utak. Többnyire tükörbe nézünk, amikor gyermekeinkre és mások fiaira, lányaira tekintünk. S ha nem tetszik, amit látunk? „Ne a tükröt okold, ha a képed ferde”. A „tükörkép” természetesen sosem a szülő tökéletes hasonmása, és mivel senki sem cseperedhet burokban, a felnövekvő nemzedék I arcán, jellemén, magavise- I létén a szűkebb és tágabb környezet is nyomot hagy. Egy semmirekellő felnptt tehát nemcsak saját gyermekeinek árt (persze nekik leginkább), mint ahogyan a tisztességes gondolkodás- mód sem marad (szerencsére) csak a családban. Életünk hullámokat vet, mint a belédobott kő körül a víz. Felelősségünk terheit, felelőtlenségünk következményeit egyaránt viselnünk kell, osztozunk egyikben is,.másikban is. Mégis, ha valami baj van, akkor az első jelek láttán hajlamosak vagyunk úgy tenni, mint a kisgyerek: behunyjuk a szemünket. abban a hiszemben, hogy amit nem látunk, az nem is létezik. Vagy ha mégis, pusztán szórványos jel nségről van szó, ami ve- lv-<k (a mi családunkban) n- : fordulhat elő... éleményem szerint egy kicsit így voltunk a fiatalok körében (is) egyre terjedő alkoholizmussal, dohányzással, „kábulatkeltö anyagok” fogyasztásával, az ifjúság egy részére jellemző magatartási és értékzavarokkal is. Tévúton jár, aki mindezért különféle intézményekre hárítja a felelősséget. Kitüntetett helyen szokták említeni például az iskolát. Nem tudom, megfigyelték-e már, hogy az utcán, autóbuszon, színházban rosszalkodó, hangoskodó gyerekektől, fiataloktól rendszerint ezt kérdezik a felnőttek: melyik iskolába jársz?, ki az osztályfőnököd? A furcsa az, hogy o kérdés teljességgel igaztalan ugyan, de voltaképpen logikus. Jellemző a társadalomra, amely legszívesebben az iskolára hárítaná a gyerek nevelésének minden terhét. Elvárjuk, hogy elsajátíttassa az alapvető erkölcsi, magatartási normákat; neveljen az értékek, a munka megbecsülésére; ugyanakkor lehetőleg gondoskodjon csemetéink étkezéséről, sportolásáról, mi több, még a szórakozásáról is. Nem csoda, hogy az iskola, a pedagógus roskadozik ennyi teher, s legfőképpen ekkora felelősség súlya alatt. Különösen, hogy — egyébként mint más korokban is — ár ellen kell úsznia, mert a minta, amit nagy erőfeszítéssel felépíteni törekszik, „kint”, az életben merőben másképp fest, s nagyon is kérdéses, hogy a számos követésre hol méltó, hol végképp méltatlan példa közül melyik bizonyul majd perdöntőnek. A pedagógus néha úgy érezheti magát, mint Kőmíves Kelemen. Amit épít nappal, leomlik estére. Ugyanis a mintákkal — képmutatás lenne az ellenkezőjét állítani — sok baj van. Gondoljuk csak meg, milyen benyomásokat szerez a gyerek már idejekorán a munkáról, a pénzkeresés módjairól. Ellesi, mire költik ezreseiket azok, akiknek bőséggel van: leginkább arra, ami látszik. Megtanulja, mi a szórakozás és a kikapcsolódás (ugyanezen mérce szerint); pénzbe kerülhet, de szellemi erőfeszítésbe nem. Emiatt a kultúra gyakorlatilag kimaradt az életéből, hiszen a zenét kizárólag a diszkó és 1 vagy a magyar nóta, az irodalmat a krimi és a képregény, a vizuális kultúrát piff-puff mozidarabok „képviselik”.. Volt vagy valódi igazának érvényesítését a filmek ököljogászaitól tanulja, a viselkedés- és érzelmi kultúrát nincs kitől tanulnia. Bécset úgy tudja betájolni, hogy ott él Falco, a popsztár; majdani felnőtt életéről azt gondolja, hogy abban, mint a mozivásznon és a slágerszövegekben, együtt lesz „siker, pénz, nők, csillogás”, vakációzni leugrik majd „néhány hétre Délre", ahol a tengerparton Alfa Romeo és egy „több mint izgató” Gulia várja .. . Minták — érték nélkül. KM
