Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-12 / 163. szám
VALÓSÁGUNK KÖZELKÉPBEN — Pereskedésre kényszerítenek a gyermekeim — panaszkodik N. Péter, a portás, miközben felhúzza a sorompót. — Szegény feleségem ha tudná, forogna a sírjában — csuklik el a hangja. Hét gyermeket nevelt szűkös kenyéren a házaspár, míg a hűséges asszony örökre elment. — Ügy ömlött az égi áldás, mintha dézsából öntötték volna, amikor temettük. Sár, latyak volt az egész környéke a sírnak., Jóformán nem is láttuk, hová került a drága. Csak néhány nap múlva döbbentem rá, amikor felszikkadt a föld. Besüppedt a sír- hant, alig leltem rá. Nem, nem hagytam én ott a drágám. Fel is vétettem, s más, nagyon szép helyre temettettem el. Két koporsót (!) vettem neki. Ez is háromezerbe került. Most már megnyugszom — osztja meg nyugalmát Péter bácsi. — Jó asszony volt, nagyon szerettem. A hagyatéki tárgyaláson a közjegyző részletesen elmagyarázta a gyerekeknek, hogy a vagyon, a ház, a kert, minden tulajdon, szerzemény fele az apát illeti. — Elmondta, a közjegyző a gyerekeimnek, ez törvény. — magyarázza N. Péter. — Szó sem lehet róla, hogy aláírjuk — jelentette ki ennek ellenére a két gyerek. Ha netán a fater megnősül majd, az új asz- szony élvezze a jussot? Rá maradjon a kert, a ház, a vagyon fele?! — ötvenkilenc éves vagyok. Rokkant nyugdíjas. Egyedül nyomorogjak hátralévő éveimben? Ha más asszonyhoz is kötném az életem, csak azért tenném, hogy szót váltsak valakivel. Kell valaki, egy társ az embernek. Nem élhet egyedül ... Negyven évi házasság, békés együttlét Után jut el a bírói pulpitusig szégyenszemre két fia miatt az apa. — Én építettem a házat ezzel a két kezemmel az utolsó szögig. Én telepítettem be a kertet gyümölcsfákkal. Van most benne 80 almafa, 15 körtefa, őszibarack, négy diófa, szőlő. Még százhúszezer forint adósság van rajta. Én fizetem. Nevemen vannak a csekkek is. A tárgyalásra viszem magammal, hogy bemutassam a bíróságnak. Hétből két gyermek nem egyezett bele, hogy az apát illesse a vagyon fele, s most ezért cibálják bíróság elé az öreget, feleslegesen. — Azok, akik egy szálat sem tettek keresztbe otthon. Ez fáj talán a legjobban — nyomja el a könnyeit a portás. ★ A Bibliában, Mózes harmadik könyvében „A Tíz- parancsolat követelményei ’ részben olvasom a következő sorokat: „Azután így beszélt Mózeshez az ŰR:” ... Anyját és apját mindenki tisztelje.” Örökké érvényes emberi törvény. És mégis oly sokszor és sokan vétenek ellene. Mit jelent a tisztelet? Erre így válaszol az Etikai kislexikon: „Az egyik legfontosabb erkölcsi követelmény, az emberekhez való olyan viszony, amelyben gyakorlatilag (megfelelő cselekedetekben, motívumokban, illetve szociális élet feltételekben) jut kifejezésre a személyiség emberi méltóságának elismerése ★ — Ernő! Ernő! — kiabált be a mama már többször is, de nem mozdult bentről senki. Megunta, s kezdett felmászni a kerítésre a kertkapu mellett, amikor végre megpillantotta a lépcsőfeljárón a fiát. — Édesanyám! Édesanyám! Mit tetszik csinálni? — hűlt meg benne a vér pillanatok alatt, összecsapta kezét, s már futott is, hogy átsegíti az édest a kerítésen, mert éppen a belső, az udvari oldalon leszállásra készült. Ernő remegett. Beleizzadt az izgalomba. Az édes meg csak mosolygott huncutká- san. — Otthon felejtettem a kapukulcsot fiam — jelentette ki, mint egy rossz gyerek. — Kiabáltam, nem hallottad, gondoltam bemászom. Különben sem az első eset — dicsekedett. — Télen sokszor megtörténik. Fia döbbenten hallgatta édesanyját. — Hogyan tehet ilyet édesanyám? Mit gondolnak az emberek, ha meglátják? Ezt többé ne tessék megtenni, ha azt akarja, hogy nyugodt legyek. De már nem is lesz nekem nyugodt napom ezután — kérlelte az édest Ernő, az egyik vállalat főkönyvelője. ö msélte egyik alkalommal a történetet, amikor kocsijába felvett. Még láttam, amint csókkal köszönt el az édestől, akire ráparancsolt, nehogy fűnyíráshoz lásson. Majd ő jön és a füvet elintézi. — Édesanyám most 74 éves. Jól bírja magát hál’ istennek. Van egy kis fóliája, zöldséges kert. Elbabrál- gat benne. Mindig azt mondogatta: neki a mozgás az élete. Ernő és testvére az apai örökségből ezért vásárolta meg a kiskertet a házzal. Édesanyjuknak. Ernő itt él, itt lakik a mamával. — Sokszor gyalog jön ki édesanyám a városból a kertek alatt az erdőn keresztül. Elkapálgat, elszösz- mötöl a zöldségeivel. Olykor tűző napsütésben és félek, hogy napszúrást kap. Pedig mindig megmondom, mielőtt elköszönök tőle, inkább korán reggel dolgozgasson, mint a perzselő napon. Néha hiába szólok. Amikorra észbekapok, már lenyírta a füvet. így aztán mostanában meg sem várom, hogy megnőjön a fű, nyírom. Az édes évtizedeket dolgozott az egyik gyárban. Ott szenvedett halláskárosodást a nagy, zajos munkában. Innen ment nyugdíjba. Ernő és a testvére úgy döntöttek, hogy meglepik a mamát egy külföldi halló- készülékkel. — Valakitől megtudta, hány ezer forintba kerül ez a svéd készülék — meséli Ernő. — Azóta úgy tesz, mintha nem is lenne rá szüksége. A napokban aztán cselhez folyamodtam. Azt mondtam neki, hogy a készüléket meg lehet vásárolni OTP-hitelre is. Megnyugodott. Talán mégis beleegyezik, hogy megvegyük. Szívszorítóan szép, örökértékű vallomást az ÉDES- ről szinte valamennyi klasszikus írt. Szegény minden szó — indok és magyarázat arra, miért is? Hallgattam Ernő szavait, s Nagy László Anyakép költeményének verssorait dúdoltam: Könny nélkül váltam el tőle, / sóhajtva nézett utánam. / Még ölelt volna, még láttam, / karját emelte I De a köd, november kölyke / borult az anyai ölbe, / édes helyemre. Csak morzsákat tudunk szívünk szeretetéből adni viszonzásként életünkért egy életen át. Azért, hogy megszülettünk általa. ★ A boldogság nem szakadatlan öröm, véget nem érő ünnepi hangulat. S bármilyen paradox módon is hangzik, a boldogság abban rejlik, hogy az ember képes leküzdeni a boldogtalanság állapotát, mert hű akar maradni saját eszményeihez. Hégel találó kifejezése szerint a puszta akarás babérjai száraz levelek, amelyek sohasem zöldelltek. És nem is virulnak ki, csak akaratunkkal, tetteinkkel, cselekedeteinkkel, melyek az értékeket, a jót, a boldogság pillanatait hordozzák, amit azért szerzünk másoknak, hogy magunk is boldogok lehessünk! S apáink és anyáink iránti tisztelettel a magunk boldogságát alapozzuk. Csak az a nagy kérdést akarjuk-e tisztelni anyáinkat, apáinkat, hogy „hosz- szú” életűek lehessünk e földön? És főleg boldogoknak valljuk magunkat? Az erkölcsi elvek a viselkedés vezérfonalai. És ilyen vezérfonal a tiszteletadás is. Az erkölcsi kultúra azt tanúsítja, hogy egyik vagy másik erkölcsi norma — a tisztelet — milyen mélyen és szervesen épül be a személyiség, az ember magatartásába, életformájába, felfogásába. És vajon cselekszik-e ezek szellemében? ★ Egyik távoli nagyközségünkben ízlelgetjük a friss, gyöngyöző bort. Barátom csak módjával, éppen csak koccint, mert ma még permeteznie kell. Várja az ÖREG. Hetenként egyszer- kétszer ez a programja. Pontosan, naptár szerint, mert az apa számontartja a napokat, mikor kapott legutóbb permetlevet a szőlő, s mikor szükségeltetik a következő. De talán nem is elsősorban ezért. Látni kívánja fiát, aki, amióta a vékonyka, hórihorgas, szőke öreg ember nyugdíjas éveit morasolgatja, rendszeresen érkezik. Erről még soha el nem feledkezett sok elfoglaltsága közben sem! — Permetezés előtt számtalanszor elmeséltem és megmutattam már az öregnek, hogy csak egy kallan- tyút kell elfordítani és máris permetezhet. Mindig elfelejti. Már gyanakszom a kis öregre, nem készakarva teszi-e. Ugyanis tudja, hogy soha nem megyek üres kézzel. Szíves-örömest magához venné a fia, az unokája is, de mélyek a gyökerek. Ő ebben a házban cseperedett, innen indult reggelente munkába, itt minden tőke az ő keze nyomán érlel szőlőszemeket. A világért nem mozdulna a kicsiny falusi házból. — így arra kényszerülünk, hogy tőlünk lássuk el. Azzal, amire szüksége van. Viola a feleségem főz, mos, vasal az öregre. Én meg hozom-viszem a cuccot, a szennyest meg a tiszta ruhákat. Ám látnod kellene, amikor csak a ruhás csomagot látja meg a kezemben meséli. — Megjöttél?! Szervusz fiam. Tedd oda a sarokba a csomagot — szól ilyenkor morózusan. — Korábban nem sejtettem, miért ez a mogorvasága. Aztán leesett a tantusz. Amikor az egyik kezemben boros üveget pillant meg, azonnal felderül az arca, mosolyog, kedves a hangja is. Olyan, mint a gyerek, örül, madarat lehetne vele fogatni. — Megjöttél?! Szervusz fiam! A ruhákat tedd csak szépen a sarokba, az üveget meg bontsuk meg. Az öreg közelíti a nyolcvannégyet. Egészen jól bírja magát. Nem szorul különösebb istápolásra. Elszösz- mötöl a kertben, kapálgat- ja az imádott szőlőt, mely hosszú hónapokig biztosítja a nyalogatni való nedűt a ha egészen újig nem is, de barátokkal. Olykor persze megszállják a barátok ra- gadványai is, akik megérzik a borszagot, s asztal mellé telepednek, mint a méhek, s míg csordogál, járnak, mint a jó kútra. így aztán gyorsabban elapad, kiszikkad a hordó, s marad az üveges hosszú nyakú. Ez azonban csak két- három sóhajtásig-kocein- tásig tart. A bácsinak újra porciózza fia a bort. Egy-egy üveg járja csak. Vigyáznia kell rá, mert néha szívpanaszai vannak... ★ — Édesanyám kérte magát a B.-i „elfekvőbe”. Teljesen mozgásképtelen, volt már az utóbbi hónapokban. Kérte az istent — bár nem volt soha templomjáró lélek, — hogy könyörüljön meg rajta, szólítsa magához. Nem hallgatta meg imáját. A család: lányai, vejei, unokái rendszeresen látogatták. Az egyik vő még a kis tv- készüléket is felszereltette szobájába, ágya mellé, hogy ne unatkozzon a mama. — mesélte a barátom. Az anyát kiszolgálta az egész család. Gondozta évekig az egyik lánya, fürdette, ápolta, ágytálazta, etette. Aztán folytatta a legidősebb asszonylány egyik lánya, később, amikor ezek lakást kaptak, akkor meg a fiatalabb unokája. Az idős asszony egyik alkalommal megpedzette a lányának: semmi értelme így az életének, nem óhajt senki terhére lenni a jövőben. Ha lehet gondoskodjon egy elfekvőről. így került R. az édesanya B-re. Igazán elégedett volt a körülményekhez képest. Tv-zett, rejtvényt fejtett, olvasott. Egy istenes asz- szonnyal osztották meg a szobáját, s ő az emlékeit. — Én valahányszor megfordultam a B-i intézetben a mamánál, ez az öregasz- szony mindig imádkozott. Morzsolta a rózsafűzért és mormolta a miatyánkot. Reggel, este, mindig. Évekig. Senki nem látogatta. Pedig az édesanyám mesélte, milyen tehetős gyerekei vannak. ★ — Látod Mama! Nem kellett volna elmenned, megvert az isten — mondta E. az édesanyjának, miután az túl volt már a veszélyen, s ott állt mosolyogva a szobában felkötött, begipszelt karral, az . egész csálád babusgatását élvezve. — Édesanyámnak minigarzonja van — folytatta E. — Már több ízben ki akarta adni bérbe. Én nem engedtem. Eddig sikerült lebeszélni. Tudniillik úgy érzem, számára biztonság- érzetet jelent, hogy tudja: van egy lakása, van hová mennie. Kétszer ment el, s mindkét alkalommal baja történt. Egyszer a lába, másszor a keze tört el. A férjem azt mondta: többé sehová! Gy.-t, a vejét imádja. Ő is szereti, tiszteli az anyósát. Ha fáradtan megérkezik a munkából, az első szava: hol a mama? Csókolja, babusgatja. E. édesanyja hatvannyolc éves. öt éve él együtt lányával közös háztartásban. Van külön kis szobája, szépen berendezve. S az anya főz, befőz, mos, de takarítani nem engedik! Eljár a piacra, bevásárol, elkapálgat a kertben, segít a szőlőben Gy.-nek, a vőnek. — Olykor hazajár a minigarzonjába. Meglocsolja a virágait, kiszellőztet, s elpletykálgat a két barátnőjével. Augusztus 6-án lesz a születésnapja. A hatvannyolcadik. Látni kellene, milyen izgalommal készül rá áz egész család. Különösen a kis Gy., a fiam. Lényegében anyám nevelte egészen tizennégy éves koráig. Érthető a ragaszkodása, szere- tete, tisztelete. Végtelen boldog vagyok ezért. E. nénit, E. édesanyját virággal halmozzák el születése napján. E, a lánya j kedvenc ételét főzi, kedvenc süteményét kínálja az édesnek. Eláruljam, mivel kedveskedik Gy. az unokája? Egy gyönyörű matlaszélse- lyem pongyolával. De, hogy a család többi tagja milyen meglepetést tartogat, nem tudom. Egy valami megfizethetetlent, a szeretetet, a tiszteletet mindenképpen, mely belengi e családi fészket, az otthont, melyről Ady az Itthon című költeményében így vall: Áldott kezeddel simogatsz meg, / Anyám. / Intő szavad még mintha hallanám, I Míg rám borulsz / S áldott kezeddel simogatsz meg. ★ A tsz-elnök elvált felesége meséli: — A szülők és a nagyszülők iránti tisztelet vagy tiszteletlenség valamikor régen a paraszt családok étkezési szokásaiban-ha- gyományaiban is kifejeződött. Nem mindenki nyúlhatott például az ételes tálba. És főleg nem azt szedhetett az ételből a tányérjára, ami a kedvére való lett volna. Ebben is rangsor volt. Különösen ha csirkét vagy tyúkot vágtunk, mely pörköltként Hokedlival került az asztalra cseréptálban. — A darabos húsok, a combok, melle a családfőt illették, a májat zúzát szétdarabolták a gyerekek között, s a kaparója, a nyaka, a feje jutott a nagyszülőknek. Nekik ez „járt” csupán. Soha nem felejtem el azokat a régi ebédeket. Évekig egyetlen egyszer sem láttam az én nagyanyámat és nagyapámat az asztal mellett ebédelni. Ok a küszöbre kuporodtak, s ott fogyasztották el ami számukra adatott. Később már fel sem tűnt, megszoktuk, mert ez volt a „rend”, a kialakult szokás. — Az öreg nagymama osztotta-porciózta az ételt, s ő azt ette, ami megmaradt. Vajon az a rangsor változott-e? Bizonyára akadnak családok, ahol ma már asztal mellé hívják a szülőket, s vannak olyanok is, ahol még a régi hagyomány szerint étkezik a család. Ha valamire, akkor erre illik SzophoklésZnek szavai: „ ... nincs csapás szörnyűbb, mint amit ember önmagára mér.” ★ Édesapjának telefonál a nagyvállalat igazgatója, D.- be. — Csókolom Édesapám! Hogyan tetszenek lenni? Édesanyám? Mikor volt az örvosnál? Nem magas a vérnyomása? Milyen gyógyszert vigyünk? Szeretnénk átmenni O.-val és R.-rel a fiammal, meglátogatni édes- apáékat. Nem zavarunk? Jó, akkor vasárnap ott leszünk. Csókolom édesanyámat is. Hétfő délelőtt 11 óra. — Nagyon nagy szeretettel fogadtak a szüleim. Mindennel elhalmoztak bennünket. Csak egyet hiányoltak. Ritkán megyünk. Meglátogathatnánk őket sűrűbben is — mondta az apám. Anya és apa-szülőpár. Génjeink hordozói, megteremtésünk forrásai. Egyetlen élet nem elegendő mindahhoz, hogy amit kaptunk tőlük, viszonozzuk. Szeretetünknek, tiszteletünknek csak a morzsáit adhatjuk a legdrágábbaknak. — Ez örökké hiánycikk marad. — elmélkedett kezét nyújtva az igazgató. Farkas Kálmán Tiszteld anyádat és Krutilla József tollrajza. HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986, július 12.
