Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-12 / 163. szám
1986. július 12. Kelet-Magyarország 3 3EGYZEÍ Rekonstrukció L élegzetnyi időt sem engedélyez a korszerűsítés, az igényekkel való lépéstartás egyetlen vállalatnak sem. Ha egy vállalat az exportkövetelményeknek meg akar felelni, akkor technikai színvonalát emelnie kell és olyan korszerű termékeket gyártani, amelyet szívesen vásárolnak minden piacon. Ennek szükségességét felismerve a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalatnál — a megyeszékhely egyik legrégebbi üzeme — jövőre hozzálátnak a rekonstrukcióhoz. Saját erőből több mint 250 millió forintot fordítanak a megújulásra. Bár a jelenlegi technológia még megfelel, mondhatnánk talán korszerű is. De már a holnap igényeit nem elégíti ki, tovább kell lépni, még korszerűbbet alkalmazni, hogy ezzel még tovább javuljon a fermentált dohány minősége. Kiszámították: ehhez még kevesebb élőmunkára lesz szükségük, méghozzá úgy, hogy kevesebb anyagot és energiát használnak fel! Üj, modern gépsort szerelnek fel. A rekonstrukció kezdete: 1987. Befejezése 1988, pontosabban az első fele, mert az új technológia már 1988 második felében „belép” a gyártásba, de a termelés a rekonstrukció alatt sem szünetel! F. K. Barabási munkahelyteremtők Davuló áramellátás Ibrány térségében Távvezeték épül Nyíregyházától Ibrányig 120 ezer voltos távvezetéket építenek, hozzá egy 20 ezer voltos villamoselosztó állomás készül, mely a községnek és a környékének a nagyobb teljesítményű villamos energiával történő ellátását oldja meg a közeli jövőben. Ezáltal javul Rakamaz, Gá- vavencsellő, Tímár, Balsa. Paszab, Tiszabercel, Búj. Nagyhalász, valamint Tisza- telek és Vasmegyer villamos- energia-ellátása is. A szakemberek elmondták, hogy a korszerűbb ellátás után az egész térségben kevesebb lesz az üzemzavar a középfeszültségű hálózaton. A TITÁSZ megépíti a transzformátorállomást ellátó két rendszerű 120 ezer voltos távezetéket is Nyíregyháza és Ibrány között mintegy 30 kilométeres szakaszon. Erre a vállalat 130 milliót fordít. A távvezeték 75 millióba, míg az állomás 50 millióba kerül, s a többiből a közép- feszültségű hálózatot építik meg. Az ibrányi transzformátorállomás építészeti munkáit már be is fejezték, s megkezdték a technológia szerelését, s július végére elkészül a két rendszerű távvezeték építése is. A transzformátor technológiai szerelését terv szerint ez évben kell befejezni. Üzembe helyezését jelentősen segítené, ha a hozzá szükséges berendezéseket a gyártó cégek idejében leszállítanák. Ennek ellenére is mindent megtesz a TITÁSZ, hogy a villamos állomást év végére üzembe helyezze, s így már 1987 elejétől tovább javuljon a környező települések villamos- energia-ellátása. Pénzt „hoz11 a rongy is A helyi termelőszövetkezetekre vár tehát, hogy munkát adjanak az asszonyoknak. Tőlük telhetőén igyekeznek is. Barabáson például néhány héttel ezelőtt indítottak egy kis textilhulladékot válogató üzemet..., mely ha belegondolunk, nem is olyan kicsi, hiszen majdnem nyolcvanan jutottak ott kereseti lehetőséghez. Rövid életű kísérlet — Próbálkozott már korábban is az ipari ágazat fellendítésével a szövetkezet, sajnos az első komolyabb kísérlet befulladt — mondja a tsz főmérnöke, Szászi Bertalan. — A Rubik-féle bűvöskockákat, bűvös kígyókat gyártotta a gazdaság, s egy ideig ment is az üzlet. Sajnos a kereslet az utóbbi időkben nagyon megcsappant irántuk, abba kellett hagynunk az előállítását, hiszen a raktárra való termelésnek nem sok értelme lett volna. De mihez kezdjenek az ott dolgozó asszonyokkal? A szövetkezetnek akkor már szoros kapcsolata volt a pesti Textilnyersanyag Hasznosító Vállalattal, vagy ahogy csak mindenki nevezi, a Tema- forg-gal. S akkor merült fel a kérdés: mi lenne, ha Barabáson kialakítanának egy textilhulladékot válogató üzemet. A beregiek kapva kaptak az alkalmon, s példás gyorsasággal, és ami nem leMegyénk keleti szegletében a munkát keresőnek a legtöbbször le kell gyalogolni a talpát, míg tűrhető állást talál. Beregben azonban még ennél is rosszabb a helyzet, Vásárosnaményon kívül a körzetben mindössze egy komolyabb ipari üzem kínál kenyeret, a tiszaszalkai acélárugyár. De az is főleg férfiaknak. Válogatják a hulladékot az asszonyok. — El nem lehet azt képzelni, hogy mi mindenre lehet használni ezt a textilhulladékot. Egyébként a nagyságától és a színétől függ a rongy további sorsa. Az apróbb darabokat még kisebb részekre tépik, s fonalat készítenek belőle, többek között Olaszországban is. S ha nem fonalat, akkor paplantömésre használják, illetve gyünk. S ez a magamfajta falusi asszonyoknak el lehet képzelni, micsoda könnyebbség. Délután még kényelmesen el tudom látni a ház körüli teendőket is, ugye ha igyekszik az ember, naponta két-háromszáz forintot is megkereshet. Újabb üzem Katedrán a számítógép Tessenek elképzelni, hogy egy számítógéppel egybekötött készüléksor ugyanazt tudja, mint a televízió 66 című adásában a vezető riporter, Bán János a stábjával együttvéve. Kérdez, esetleg a kérdést, problémát illusztrálja, kivetíti. A válaszokat feldolgozza, értékeli, csoportosítja. A „Primo audiovizuális oktató- rendszer” a sóstói KlSZ-is- kolán már referenciaként működik. Szerkesztője, ösz- szeállítója három fiatal nyíregyházi általános iskolai tanár. Az írásban ők szólalnak meg: — Az alaphelyzet a következő — mondja Kovács Tibor. — Manapság már a legszegényebb iskolának is van dia-, vagy filmvetítője, magnója, esetleg videomagnója. Elgondolkoztunk azon, ha vásárolnak egy számítógépet is, hogyan lehet ezeket az eszközöket összehangolni a mind hatékonyabb tanítás, számonkérés érdekében. Kitaláltunk egy — a hagyományos eszközök és a komputer közé iktatható — szerkezetet, amely a mindenkori programnak megfelelően ki-be kapcsolja, működteti a teljes technikai eszköztárt. — Munkánk gyakorlati haszna például a történelemoktatásban kiválóan megmutatkozik — veszi át a szót Estók Gábor. — A tanár elindítja a programot, azaz megkérdezi, a képernyőre kiírja: mikor volt a mohácsi vész? A diák a padján lévő néhány gomb közül megnyomja a szerinte megfelelőt. Ilyenformán pillanatok alatt felmérhető az osztály — vagy az egyes ember — tudásszintje. Fontos. A tanárnak nem kell rendelkeznie számítás- technikai ismeretekkel. A kezelőprogram kizárólag gépírói tudást igényel. A laikus számára a találmány csak egy jókora doboz, amelybe mindenféle nyomtatott áramköröket zsúfoltak. A maga nemében mégis egyedülálló dologról van szó. A hazai és külföldi szakirodalomban ilyen szerkezetről ugyanis még nem tettek említést. Az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy a nyugati világban léteznek olyan oktatómasinák, amelyek többet is tudnak és rafináltabban is képesek faggatni a tanulókat, illetve csoportokat. Ám ezek célgépek és az áruk miatt számunkra elérhetetlenek. De a magnó, diavetítő már kéznél van, ezekkel, ezekből kellett valami magasabb minőséget „kihozni”. Sikerült, és elfogadható áron. — Három évünk ment rá, míg elkészült a szerkentyű — meséli Nagy Endre. — Nemegyszer megtörtént, hogy egész éjszaka dolgoztunk. Sokszor le sem dőltünk aludni, reggel pedig vártak a nebulók az iskolában. Mindemellett szerencsénk volt, mert — bár más-más tantestületekben működünk — az igazgatók segítették a munkánkat. „Nyíregyházán áram is van?” Majdhogynem ezt kérdezték a három tanártól még egy fél évvel ezelőtt Budapesten a fővárosi — hasonló problémákkal foglalkozó — számítástechnikusok. A következő találkozáskor már így fogadták őket: „Ök azok a nyíregyr háziak.” Eddig egyébként a fiatalemberek ezt a hangnemváltást tartják a legnagyobb erkölcsi elismerésnek, bár az sem akármi, hogy a tavaszi BNV-n a Művelődési Minisztérium standján állíthatták ki, mutathatták be találmányukat. Az anyagi elismerésről különben szemérmesen hallgatnak, a semmiről nincs mit beszélni. Talán ha a Primo-céggel létrejövő megállapodás alapján ősszel megindulhat a sorozatgyártás ... Mint mondták, mindentől függetlenül tovább dolgoznak, vannak ötleteik. Sztancs János Bíró Sándorné becsülendő, igen kis anyagi ráfordítással megteremtették a munka feltételeit. — Egy almatárolónkat alakítottuk át erre a célra — kapcsolódik a beszélgetésbe Szilágyi Antal főágazat-veze- tő. — Ablakokat tettünk rá, radiátorokat szereltünk fel, hogy télen se álljon a munka, s ez mindössze egymillió forintba került. A vállalattól kaptunk két targoncát, két bálázógépet, s május elején indulhattunk. Nagyságtól, színétől A hozzá nem értőben persze felmerül a kérdés: mi szükség van arra, hogy szétválogassák azt a rengeteg rongyot, s egyáltalán mi lesz annak a későbbi sorsa? A Temaforg jelenlévő képviselője Tóth Imre, aki az üzem indulásánál segédkezik, elnézően mosolyog: Szabó Árpádné vatta és ipari tömítők alapanyagául szolgál. A nagyobb darabokból törlőrongy lesz, a közepes méretűekből pedig rongyszőnyeget gyártanak. Az üzem még csak néhány hetes múltra tekint vissza, ám a kereseti lehetőségek biztatóak. Nem csoda hát, hogy szerencsésnek mondhatja magát, aki bejutott ide. — Ezt a munkát kérem össze sem lehet hasonlítani a kapálással — mondja Biró Sándorné, aki a szomszédos Vámosatyáról jár át Barabásra. — Én nyolcvankettőben búcsúztam el a mezőtől, akkor kezdtük el készíteni a bűvös kockákat. Jól kerestünk, havonta megvolt a négyezer forint is, s bizony megrémültünk, mikor észrevettük, hogy nem kell a kocka. — Nem is tudjuk, mi lett volna, ha nem találják ki ezt a kis üzemet — toldja meg Szabó Árpádné, aki szintén Atyáról jön át mindennap a szomszéd községbe. — A tsz autóbusza hoz, visz bennünket, s olyan szerencsésen szervezték meg a munkát, hogy délután fél három táján már otthon is vaJól járnak az asszonyok, de jól jár a termelőszövetkezet is. A válogatásért és szállításért csaknem hatszáz forintot kapnak tonnánként a vállalattól, mely más módon is segíti őket. Most például a szövetkezet egy kétezer négyzetméter alapterületű raktár építésére készül az üzem mellett, amit a Temaforg bérel majd. Számításaik szerint a bérleti díj néhány év alatt megtéríti a raktár kivitelezési költségeit, s lesz egy sok mindenre használható épületük, tulajdonképpen ingyen. S már ez sem lebecsülendő eredmény pénzszűkös világunkban. Ám ennél is fontosabb: nyolcvan család életén sikerült javítaniuk e mostohán kezelt tájon. Balogh Géza T alálkoztam ismerősömmel, Svetozar Zadvernyvel. Egy nagy aktatáskát tartott a kezében és nagyon sietett valahová. Már messziről barátságos mosollyal üdvözölt: — Jó napot! Én sem maradtam adósa: — Jó napot! Megálltunk egy szóra. — Hogy vagy? — folytatta Svetozar a beszélgetést, belepillantva egy kis fekete noteszbe, amelyet a zsebéből húzott elő. — Csak-csak — válaszoltam csodálkozva Svetozar szokatlan cselekedetén. — És te? Te is csak-csak? Svetozar belenézett a noteszbe. — Nem, előléptettek. — Gratulálok! — kiáltottam, miközben úgy éreztem, mintha kést szúrtak volna a szívembe. — Van nálad valami újAgrár- és élelmiszer-termelő ágazat Módosított jövedelemszabályozós A Pénzügyminisztérium módosította az agrár- és élelmiszertermelő ágazatok jövedelemszabályozásának néhány elemét. Ä rendeletet a Magyar Közlöny július 8-i száma közli. A teljesítményekkel aránytalan keresetek kiáramlásának elkerülésére, továbbá annak megakadályozására, hogy az amortizációt más célra, például adó fizetésére használják fel. A rendelet arról intézkedik, hogy ilyen esetben a kereseti adó akár többszörösére is nőhet. Az amortizációból befizetett adó összegét azonban a gazdálkodó szervezetek a következő évben visszaigényelhetik, ha azt nyereségükből pótolták. A konvertálható árualapok bővülését elősegítő hitelek kamata után a jövedelemadó-kedvezmény mintegy 50 százalékkal nőtt. A termelés szempontjából előnyösebb szuszpenziós műtrágya előállításának és felhasználásának ösztönzésére az ilyen műtrágya termelési adója megszűnt. IMRIGfi JÖZA: A kis fekete notesz ság? — fordított egy lapot Svetozar a noteszben. — Nem. És nálad? Még mindig úgy hívnak mint eddig? — próbáltam humorizálni. — Igen, még mindig — mondta értetlenül Svetozar. — Ember, rajtad nem fognak ki az évek! — Köszönöm — mondta Svetozar jóindulatú mosollyal, szemét le nem véve a noteszről. Észbekaptam. — Ne haragudj, mennem kell — próbáltam kifejezni a beszélgetést. — Várj egy pillanatra — mondta Svetozar —, még nem mehetsz el, hátravan az utolsó kérdés! Noteszét az orrom elé tartotta. — Hogy vagy egészségileg? — olvastam ki a kérdést Svetozar noteszéből. — Köszönöm kérdésedet — válaszoltam — jól, és te? — Én is jól, köszönöm — csukta be Svetozar a noteszt — és most ne haragudj, el kell köszönnöm, fontos értekezletem van. A mielőbbi viszontlátásra! — Viszontlátásra! K ezet fogtunk és Svetozar megindult a járdán. Egy pillanatig csodálkozva néztem utána — annak az embernek határozott lépteivel haladt, akinek a döntésétől nagyon sok függ, sőt talán még több. Sarkon fordultam és bementem a legközelebbi papírboltba. Vettem magamnak három kis fekete noteszt ...
