Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-12 / 163. szám

2 Kelet-Magyarország 1986. július 12. Pénzt, sátrat, beutalót Ha üdül a család... SÍPLÁDÁVAL A NEMZETI SZÍNHÁZÉRT. A veszprémi Kossuth utcában egy különös muzsikus tűnt fel. Tóth Sán­dor Pécsről érkezett a városba kis szekrénynyi hangszeré­vel, ami nem más, mint egy régi tekeröorgona, azaz síp­láda. A muzsikus ezzel a felújított, egyébként 89 éves zene­szerszámmal járja az országot, és gyűjt az új Nemzeti Színház javára. (MTI fotó) Megvádolták a gyermekét fogva tartó apát A túszdráma második felvonása Erőszakos közösülés és hivata­los személy elleni erőszak miatt emelt vádat a nyíregyházi ügyész­ség Pallai László 36 éves újfehér­tói lakos ellen. A szomszédok gyermeksí­rást hallottak Pallaiék házá­ból. Tudták, hogy az apa és H éves kislánya van bent, s korábbi rossz tapasztalataik, valamint előérzetük miatt ki­hívták a rendőrséget. Amikor Pallai nem nyitott ajtót, erő­sítést kértek. Megérkeztek a nyíregyházi rendőrök, ké­sőbb a megyei akciócsoport. Minthogy kiderült: veszélyes, túszszedéses esetről van szó, a forradalmi ezred miskolci zászlóaljának akciócsoportja is a helyszínre érkezett. Gyorsan peregtek az esemé­nyek, a gyereket mégis csak másnap délelőtt sikerült ki­szabadítani, ekkor tudták ár­talmatlanná tenni az őt több mint 24 órán át fogva tartó apját. A sok időre azért volt szükség, hogy mindenképpen meg tudják óvni a gyermek életét. 1 Dióhéjban ennyi volt an­nak a drámai küzdelemnek a története, amelyet a rend­őrök folytattak május 20-án reggelitől másnap délelőttig a kislány életéért. Eliita pénzét A Toldi utca Üjfehértó szélén található. Pallaiék há­za meglehetősen régen épül­hetett, alaposan megviselte kívülről az idő, belülről pe­dig a gazdája, mert rég el­adogatott már mindent be­lőle, hogy legyen mit elin­nia. Kereshetett volna is per­sze, mert jó szakmája van, de ő amióta legutóbbi bör­tönbüntetéséből szabadult, nem volt hajlandó dolgozni. Felesége járt napszámba, hogy a két gyereknek legyen mit enni adni és legyen mi­ből az embernek pálinkát venni. Május 20-án reggel is meg­járta már a boltot Pallai, s mint utólag kiderült, kislá­nya nem azért ment vele, mert annyira szerette apját, hanem olyan erősen fogta a kezét, hogy ne tudjon elme­nekülni tőle. Ezt követően zárkóztak be a lakásba. s ezután sírt, kiabált segítsé­gért a kislány. Utólag meg­állapították, hogy fajtalanko- dott kislányával, a gyerek azért kiabált, apja pedig ezért nem engedte be a szomszédokat, később pedig a rendőröket sem. A kislányt óvták Amikor a megyei kapitány­ság rendőrei is megérkez­tek, Pallai ölébe ültette lá­nyát, egy 25 centis kést sze­gezett a gyerekre, s azzal fe­nyegetőzött, hogy rögtön megszúrja a kislányt, ha megpróbálnak behatolni. Az alku, a gyerek életéért elin­dított küzdelem több mint 24 órán át tartott. Beszéltek Pallaival szépen, beszéltek csúnyán, volt csend és erős zaj, hogy felőröljék Pallai idegeit, de ő nem tágított. Próbálkoztak a rokonok, a családtagok segítségét' kérni, de minden kísérletezés ered­ménytelen volt. Szóba került az is, hogy fegyverrel vetnek véget a túszdrámának, de végül is azért nem alkalmaz­tak erőszakot, mert a kislány élete és épsége mindennél fontosabb volt. Százak vették körbe egész nap, sőt éjszaka és másnap reggel is Pallaiék házát. Dél­előtt 9 órára úgy tűnt, hogy mégis csak lehet vele egyez­séget kötni. Beleegyezett, hogy két ampulla méregért kiadja a kislányt, s véget vet életének. Rendőrt természetesen nem engedett be, de azt mondta, egy orvos beviheti a mérget, és cserébe odaadja majd a lányt. Ezt az alkalmat talál­ták az akció vezetői'a leg­alkalmasabbnak arra, hogy kiszabadítsák a lányt és Pal- lait is ártalmatlanná tegyék. Itt voltak ugyanis a miskolci akciócsoport tagjai is, köztük Lubiczki Mihály őrmester, aki valamikor a Honvéd bir­kózója volt, aztán megtanult magas szinten karatézni és cselgáncsozni is. ö vette ma­A nyaralások, üdülések szezonját éljük. Jönnek-men- nek az emberek, ki éppen megkezdi, ki meg befejezi a szabadságát. Manapság a nyaralás sem olcsó mulatság. Arra kerestünk hát választ, hogyan segítik a munkahe­lyek dolgozóikat, mit tesznek azért, hogy a gondtalanul el­töltött, jól megérdemelt pi­henés után újult erővel áll­hassanak a munkapadokhoz. A NYÍREGYHÁZI PAPÍR­GYÁRBAN ezerháromszáz ember dolgozik. A főidényre szóló 77 SZOT-beutalónak így nem volt nehéz gazdát ta­lálni. Sajnos az idei beutaló­jegyek között mindössze 16 családos akadt. A (többit há­zaspárok, egyedülállók ve­hették igénybe. A papírgyá­riak Soprontól Hajdúszobosz­lóig tölthetik el szabadságu­kat. Legnépszerűbb mégis a vállalat balatonszéplaki üdü­lője, ahol egyszerre 3—4 csa­lád pihenhet. Ez azért köz­kedvelt, mert egyedül itt van mód a nagycsaládos dolgo­zók üdültetésére. A nyíregyháziak emiatt is kutatnak más megoldás után. A Tisza-parton lévő Dombrá- don az elmúlt években saját üdülőt kezdtek építeni. Az új létesítményben idén már második alkalommal pihen­gára az orvosi köpenyt. Sze­rencsére Pallai elhitte, hogy a rendőr őrmester orvos. Megoldotta a karatés Pallai megkapta az egyik ampullát, de a lányt még ek­kor sem adta oda. Lubiczki őrmester nem nyújtotta mindjárt a másik ampullát, hanem megpróbált úgy alku­dozni, hogy Pallainak el kell­jen mozdulni a méregért. Eb­ben a pillanatban a szoba felől lövés dörrent (a levegő­be lőttek), s míg Pallai oda­nézett, a karatézó őrmester kiütötte kezéből a kést. A következő pillanatban a kis­lány szabad, apja fogoly volt. A túszdráma ügyében a nyomozás befejeződött, az ügyészség vádat emelt. A kislány szerencsére egészsé­ges és egyszer talán elfelejti, majd ennek a 24 órának ösz- szes izgalmát. Orosz nyelvi tábor Szatmár központjában Van-e olyan diák, aki nyá­ron szívesen tanul? Százból 99-en bizonyára nemmel vá­laszolnak. Ám a Mátészalká­ról küldött levélben Sóvári Judit ennek ellenkezőjéről számolt be. Az orosz nyelvi táborban középiskolás diá­kok éppen az igeragozást, a folyamatos beszédet gyako­rolják. Pihentetőnek renge­teg szabad program kínálko­zik. A moszkvai és a vlagyi- miri főiskolai hallgatók már visszatérő vendégei az orosz nyelvi tábornak. Mi teszi felejthetetlenné ezt a három hetet a diákok­nak? Egyrészt az, hogy a szovjet hallgatókkal — ter­heinek a dolgozók. Az épít­kezés még ezekben a hetek­ben is tart. Ha befejeződik, a mostani három helyett össze­sen tíz család pihenhet majd kellemes környezetben. A TTSZAVASVÄRI alka­loida Vegyészeti Gyár üdültetési lehetőségei ez év­ben lényegesen javulták. A Miskolc-Tapolcán 2,8 millió­ért vásárolt saját üdülő idén először fogadja a vendége­ket. A folyamatos, egész év­ben működő nyaralóban egyszerre huszonnégyen pi­henhetnek, ahol a térítési dí­jak igen kedvezőek. A hely- választás sem volt véletlen. A veszélyes, egészségre káros anyagokkal dolgozóknak bi­zony jót tesz a hegyvidéki le­vegő. Az újonnan szerzett üdülő végre a csereüdülte­tésre is lehetőséget teremt. A lengyel Polfa gyógyszer- gyár és a kassai vasgyár már régóta keresi az efféle kap­csolatot az Alkaloidával. A vállalat saját autóbuszát ingyen vehetik igénybe az országjáró kirándulásokra induló szocialista brigádok, akiknek nemcsak térítésmen­tes járművet, hanem akár naprakész programot is szer­vez a helyi szakszervezet. Évente 1500-an jutnak így el hazánk legszebb pontjai­ra a gyáriak közül. Az üdül­tetés gazdái gondoltak a dol­gozók gyermekeire is. Idén nyáron Szentléleken pihen­hetnek az apróságok, akik a táborozáshoz szükséges fel­szereléseket ingyen kapják, az egyhetes, személyenkénti 700 forintos költséghez pe­dig 200 forinttal járul hoz­zá a szakszervezeti bizottság. A helyben szervezett gyer­mekprogramok között úszó- tanfolyam, horgászverseny és játszóház szerepel. Nagy se­gítség, hogy a beutalójegy árának felét, indokait eset­ben akár teljes egészét is fi­zetik a nagycsaládosoknak. A MOM MÁTÉSZALKAI GYÄRÄBAN idén a szoká­sosnál kevesebb SZOT-be- u tál ót kaptak. Főidényre szó­ló családos jegy mindössze kettő érkezett! Lényegesen jobb a helyzet a vállalat által kínált üdülé­si lehetőségek terén. Bada­csonytomajon, valamint Gár­donyon kívül Gergelyiugör- ■nyán pihenhetnek idén a má­tészalkaiak, akiknek tavaly nyelcezer, idén 14 ezer forint üdülési támogatást nyújtott a gyár. Elsősorban a nagycsa­ládosokat, gyermeküket egye­dül nevelőket és a nyugdíja­sokat segítik ebből a pénzből. A gyárban a külföldi üdül­tetés is hagyomány. Főleg az NDK-ba utaznak nyaranta a MOM dolgozói, akik közül idén két család indul a hosz- szú útra. A gyermeküdülte­tésben a Balaton és Sopron környéke a legkedveltebb. (k. é.) mészetesen oroszul — beszé­lik meg a napi eseményeket, s ilyenkor akaratlanul is so­kat tanulnak az idegen nyelv­ből. Bár foglalkozásokat min­dennap tartanak, amelyen a Szovjetunió életével, hétköz­napjaival, történelmével, földrajzával, kulturális életé­vel ismerkednek meg. Hiába a szigorúság, az idegen nyel­ven elsajátított tudnivalókat mégsem érzik tehernek a di­ákok. A trojkák — két magyar és egy szovjet fiatal — sza­badidejükben járják a várost és apró, ám a társalgásban nélkülözhetetlen nyelvi isme­retekkel gazdagodnak. A sza­badidő újabb alkalom a ta­nulásra, hiszen esténként ma­guk készített műsort visznek színre, beszélgetnek költé­szetről, hallgatnak zenét, tán­colnak. (tk) Trojkák Mátészalkán Kockáztat-e a kereskedelem? Vevőcsalogató, árakkal I Másfél évvel ezelőtt egy minisztertanácsi rendelet nyomán megszüntették a kereskedelemben az árkocká­zati alap képzését. Azt a kockázati alapot, amelyet töb­bek között a vállalatok és szövetkezetek kötelesek vol­tak a különböző leértékelésekre, kedvezményes akciók­ra, illetve elfekvő készletek kiárusítására fordítani. A kockázatvállalás viszont a kereskedelmi tevékenység folytatásának továbbra is kí­sérője maradt, sőt a vállala­ti és gazdálkodási egységek önállóságának növekedésé­vel új elemekkel is bővült. Ezért a rendelet a vállalatok saját hatáskörére bízta, hogy mikor és mekkora összege­ket használjanak fel a külön­böző kiárusításokra. Ez az összeg konkrétan a nyeresé­get csökkenti, végső soron azonban a vállalati dolgozók haszna lesz. A vásárlók vi­szont mindig is érzékenyen reagáltak a kereskedelem kü­lönböző engedményes akciói­ra, és a továbbiakban is jog­gal számítanak rájuk. Hiszen a vásárló egy-egy szezonvé­gi kiárusítás során jelentős összeget takaríthat meg. A keres­kedelemnek is érdeke Bodó Istvánnál, az ipar­cikk-kiskereskedelmi válla­lat áruforgalmi igazgatóhe­lyettesénél annak jártunk utána, hogy vajon a bolti dol­gozók a nagyobb nyeresége érdekében nem kerülnek-e hátrányosabb helyzetbe a fo­gyasztók, nem csökken-e a kiárusításokra, leértékelések­re szánt összeg? Az áruforgalmi vezető az ellenérvek és a számadatok egész sorával válaszol. — Az ésszerű vállalati-ke­reskedelmi politika érdeké­ben esetenként feltétlenül szükség van a készletek bi­zonyos mértékű leértékelésé­re. A kereskedelem ma ki­egyensúlyozott, egyre jobban kiéleződik a versenyhelyzet. Kockázat nélkül egyébként soha nem lehetett keresked­ni. Előbb-utóbb súlyos pénz­ügyi gondjai lesznek azok­nak a vállalatoknak, amelyek nem igyekeznek mozgósítani az elfekvő készleteiket. Ugyanakkor a lakosság által megszokott és igényelt kiáru­sítások elmaradása forgalmi visszaesést, sőt a vevőkör megcsappanását is okozná. A szerződéses és jövede­lemérdekeltségű boltok meg­jelenésével az állami és szö­vetkezeti kereskedelemben egészen új folyamat kezdő­dött el. Üj abban a döntések egyre nagyobb hányadát vég­re ott hozzák, ahol a leg­több az információ, tehát az üzletekben. Logikus, hogy a kedvezményes, vevőcsaloga­tónak is felfogható értékesí­tési akciókat is ott kezdemé­nyezzék. De van-e valamifé­le garancia arra, hogy. az egyes üzletek a saját nyere­ségük érdekében ne vonják el a vásárlóktól a leértéke­lésre felhasználható össze­get? Különösen indokolt ez a kérdés olyan vállalatnál, mint az iparcikk-kiskereske­delmi vállalat, ahol négy bolt kivételével mindegyik szer­ződéses vagy jövedelemérde­keltségű. A központ Is nézi — A bolti dolgozók jól fel­fogott érdeke garancia arra, hogy változatlanul fordítsa­nak bizonyos összegeket a le­értékelésre. Hiszen ha vala­melyik üzlet nem árulja ki, mondjuk augusztusban a nyári ruháit, az nem tudja megrendelni és raktározni az őszit és a télit sem. Egyéb­ként is az üzletek kötelesek kimutatást készíteni a költ­ségeikről, amelyet mi is el­lenőrzünk. Ha azt tapasztal­juk, hogy nagy a készlet — ami arra utal, hogy nem kezdeményeztek leértékelést, vagy rosszul gazdálkodtak, közben pedig a bolti nyere­ség több lett —, akkor mi kötelezzük őket arra, hogy kezdeményezzenek ilyen ak­ciókat. Bodó István ezután szám­adatokat mutat. A vállalat­nak korábban évente a for­galom 1,1 százalékát kellett felhasználnia kockázati alap­ra. Ez 1984-ben a szállítók­tól kapott engedélyekkel együtt 21,7 millió forint volt. A múlt évben a kötelezett­ség megszűnése ellenére sem csökkent ez az összeg; a kü­lönböző kedvezményes ak­ciókra 21,9 millió forintot használtak fel. Újszerű akciók Azt is megtudom, hogy en­nek a gazdálkodási módnak kifejezetten új elemei is van­nak. Igaz, hogy a hagyomá­nyos szezon végi kiárusítá­sokba néhány üzletben ke­vesebb árut vonnak be, gyak­ran előfordul viszont, hogy szezon közben és szezon ele­jén is van leértékelés. Gon­doljunk például a cipőboltok nagy sikerű akcióira. Újab­ban a Nyírfa is rendszere­sebben várja vásárlóit az áruház előtti kínálattal. Gyakrabban van bútorakció is. A vállalat továbbra is odafigyel a rétegpolitikára. Rendszeresek a gyermekru­házati vagy iskolai akciók és az egyes társadalmi ünne­pekhez — anyák napja, nő­nap stb. — kapcsolódók. Bodó István azzal fejezi be a beszélgetést, hogy újabban a leértékelések azért nem olyan látványosak, mert nem terjednek ki az egész válla­latra, hanem csak egyes üz­letekben jelentkeznek. A vá­sárlóknak tehát mindig ér­demes figyelniük a kirakato­kat. Bodnár István VÍZITAXI MOHÁCSON. Munkába állt az első vízitaxi a Dunán, a mohácsi folyószakaszon. A vízitaxi hét személyt szállíthat egyszerre. Ha az utas kívánja, vízisívontatásra is vállalkozik. (MTI fotó)

Next

/
Thumbnails
Contents