Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-07 / 158. szám

2 Kelet-Magyarorsiág 1986. július 7. A jó fagylalt titka Fűszereit meg kell adni neki... Tisztaaéggal átkerülhető e mórgezóa Fagylaltkörútra indultam. Már nemcsak a város­ban, hanem falu­helyen is kínálja a hideg csemegét a valamire való vendéglő. Ahogy a minőség iránt érdeklődtem, tüs­tént két pártra szakadt a fagylalt­imádók egységes­nek tűnő tábora. Van, aki csak a melegben kíván egy hűsítő fagylal­tot, s az útjába eső első ablaknál leszurkolja az ötöst! Neki általá­ban mindegy, mi­lyen alapanyagból készül. Talán a többség — bár ez csak magánszá­mításom eredmé­nye — kifejezet­ten ragaszkodik egy-egy fagylalt­készítő ízeihez és a világ kincséért sem pártolna el a megszokott finom­ságtól. Ez adta az ötletet: kifür­készni, mi lehet a jó fagylalt titka? — Nincs itt, kérem, semmi titok — állítja két adag köz­ben Tamás Irén, a nyíregy­házi Borsodi Söröző fagylal- tosa. — Az előírt mennyisé­get kimérni, vízzel jól el­keverni, tíz percig fagyaszt­ja a gép és máris adagolha­tom. Egyszerű ez... Néhányan állnak a Kelet Áruház előtti fagyialtos ab­lak előtt. Csak vegyesen kí­nálják a sárgabarack és eper fagylaltot. S ha valaki nem szereti vegyesen? A RAKONCÁTLAN MASINA — A gép fél oldala lefagy­na, de azért ritkán kiszorít­hatunk egyfélét is belőle — hagyja félbe egy percre Mráz Lászlóné, aki a ruházati el­adói szakmát cserélte fel a fagylaltosra tavaly. Közben a bedobott aprópénz eltömí­ti a pénznyelőt, Mrázné kés­sel igyekszik rendbe szedni a rakoncátlan masinát. Nem új dolog számára a szerelés, ha kimegy a gép biztosítéka, egyedül lát hozzá a javítás­ház utcában él a cukrászok klubszövetségének 83 éves tagja. A híres mester nem sajnálta tőlünk a jó fagylalt­recepteket. ö még az unoká­ját is elküldi egy ízes alap­anyagért külföldre. Egyéb­ként nem vagyunk megelé­gedve a hazai alapanyag­termelő kisiparosok munká­jával. — Ügy van ez, tudja, hogy a sajátos ízeket, a fagylalt fű­szereit meg kell adni mind­nek, mint a főzésnél — te­szi hozzá az édesanyja. Előfordult, hogy a mestert is túlszárnyalták és tetszett az öreg cukrásznak ä fiatal házaspár fagylaltja. Elmondták: nem a vizezett vagy a csak habfagylaltra törekednek. Előírás, hogy öt dekát nyomjon egy gömb, ők beleteszik a 6—7 dekát. A tisztasággal pedig garantál­tan elkerülhető a legnagyobb hőségben is a fagylaltmérge­zés. A fertőtlenítő szert hi­giénikus orvos állítja ösz- sze... VALÓDI! FRISS! hoz. A gép mellett nagy vö­dörben áll az elkészített alapanyag. Vajon nem kelle­ne ezt hűteni? — ötlik fel bennem. Mrázné megnyugtat, nem. ö abban látja a jó fagylalt készítésének titkát, hogy sokáig, — legalább fél­óráig — hagyni kell állni a habverővel jól összedolgozott alapanyagot. A FAGYIKIRÁLY ÉS UNOKÁJA Jósavárosban több helyen árusítanak fagylaltot. A sort nem méterben, hanem idő­ben mérik a vendégek Nagy Jánosné Ószőlő utcai pavi­lonja előtt. Itt — jó időben — félórás sóit kell várni. — A fagylaltkészítésnél abból indulunk ki, hogy ami nekünk ízlik, biztosan meg­nyeri a vendégek tetszését is — összegzi a család vélemé­nyét a férj, mert ő is, édes­anyja is kiveszi a részét a munkából. — Számtalan vi­déket bejártunk és próbál­tuk megismerni a szakn.ai fogásokat. Pesten a Népszín­Hamar megkedvelték a városközpontban az olasz fagylaltozót. Fenyvesvölgyi Zoltánná egy hónapja készí­ti itt a hagyományos és az olasz fagylaltot, amelyet ele­inte bizony, kínálni kellett. Azóta a rizs, császárkörte, fa­héj, rumos szilva sajátos ízt jelent a kínálatban. — Igazi, szakmai titkot nem árulhatok el, annyit azonban igen, hogy friss gyü­mölcsöt, kevés vizet és vala­mennyi hozzávaló anyagot bele kell tenni. De ezt bizo­nyára minden fagylaltké­szítő tudja, ez nyílt titok ... A főzött fagylaltokat is bátran készíti Balkányban Szőke Géza az áfész cukrász üzemvezetője. — Eszencia helyett valódi ízeket, friss anyagokat kell felhasználni. Külön főző, kü­lön mosogatóhely a fagylalt­nak. Itt nem válogathatnak a vevők, ezért arra törek­szünk, jó fagylaltot kínál­junk. A fagylaltmérgezés mi­att pedig nem kell aggódni, ha patikatisztaság uralkodik a fagylaltosnál. >T. K. Házmester-MfláisrÉl A kisfiú elnézte az üvegaj­tót. A lendületét már nem tudta lefékezni és átesett a hatalmas táblán. Az üveg csörömpölve hullt, ezer da­rabra, a gyermek lába meg­sérült. Hogy mégsem vérzett öl, amíg orvoshoz került, a helyszínre siető házmester­nek, Drenza Jánosnénak kö­szönhető. Elsősegélyben ré­szesítette a gyereket. ápolni a beteg lakót Bár még szokatlan, hogy a házfelügyelő lássa el a bel teget, mégsem egyedi esetről van szó. Nyíregyházán két éve az ingatlankezelő válla­lat és a Vöröskereszt házi betegápolásból és elsősegély- nyújtásból hirdetett tanfolya­mot a házfelügyelőknek. A szervezők maguk sem gon­doltak ekkora érdeklődésre. Alig egy-két asszony nem fejezte be, huszonnégyen tet­tek eredményes vizsgát. Ok­levelet, jutalmat és elsőse­gélytáskát kaptak a zárófog­lalkozáson. No és egy szépen hangzó ígéretet, hogy a rá­szoruló idős embereken se­gíthetnek tiszteletdíjas gon­dozóként. A fő cél azonban változatlan: a gondjaikra bí­zott családok idős, elesett tagjainak nyújtsanak szak­szerű segítséget. — Alig nyílik alkalmam gyakorolni a tanfolyamon hallottakat — mondta Dren- záné, jósavárosi házfelügye­lő. — Nálunk fiatal családok laknak és ők általában el­mennek az orvoshoz, ha kell. Azért apróbb dolgok előfor­dulnak a házban. Tanultunk vérnyomást mérni, ruhagyűj­tésnél, véradás szervezésénél, de még egy cipővásár lebo­nyolításánál is kérik a segít­ségünket. Drenzáné egyébként is töb­bet vállal, mint általában a házfelügyelők. Az őket tömö­rítő aranykoszorús brigád helyettes vezetője. „Látogatjuk az otthonban Is” A kisebb házfelügyelői la­kást nagyobbra cserélte Nagy Lászlóné és most Nyíregyhá­za egyik legszebb épülő pont­ján, a Vasvári Pál utca 5. szám alatt négy lépcsőház 60 családjának gondját vette vállára. A régi házban, a már sok idős ember otthonát je­lentő Északi lakótelepen sok­szor hasznát vette a tanfo­lyamon tanultaknak. — Óriási a különbség egy „idős” és egy „fiatal” lépcső- ház között — magyarázza Nagyné. — Ott gyakran ki­váltottam a gyógyszert. La­kott a házunkban egy idős házaspár, a nénit húsz éve ágyhoz kötötte a betegség. Vittem neki ebédet, ha por­szívóztam, náluk is kitakarí­tottam egyúttal. Később én kezdeményeztem a szociális otthoni f elvételt, mert ahogy elköltöztem, nem gondosko­dott senki a magatehetetlen, gyermektelen két öregről. Az­óta családostól látogatjuk őket a sóstói otthonban ... Ez is szilgáltatis Kicserélődik lassan a régi házfelügyelői gárda. Ma már egyre többen érettségizettek, szakmunkások. Így érthető, hogy a középfokú végzettsé­get nyújtó betegápolási és el­sősegélynyújtási ismereteket magas szinten sajátították el a résztvevők. Hamarosan to­vább képzésre hívják be őket, hogy ismereteiket felfrissít­sék. — A szolgáltatás az egyik legfontosabb feladatunk — hallottuk Szalai Bélánétól, az IKSZV üzemápolónőjétől. — S ezt nemcsak a takarításra, lakbérszedésre kell érteni. A házfelügyelő ■ a legközelebbi, aki észreveheti a rosszullé- tes, az eszméletlen lakót és mire az orvost kihívja, rhár a legfontosabb tennivalók el­végzésével előmozdíthatja a gyógyítást. Különösen az idő­sek között sok a fekvő beteg, akit mosdatni, étkeztetni kell. Ezért szerveztük meg a Vöröskereszttel ezt a tanfo­lyamot. A vizsgázottak nevét leadtuk a tanácsnak, hátha tudják őket szociális gondo­zókéit foglalkoztatni — tisz­teletdíjért. — Mi csak azokról tudunk, akik nálunk jelentkeztek — mondta Varga Zoltánná szo­ciális szervező a tanács egész­ségügyi osztályán. — Nyír­egyházán 13 főfoglalkozású és a városkörnyéket is be­számítva 95 tiszteletdíjas gondozónőt alkalmazunk. Ál­talában kielégítik az igénye­ket, de nem küldenénk el a dolgos kezeket. ★ Talán csak annyit megjegyzés­ként: ha már egy ilyen hasznos kezdeményezés elindult, bevált, jó ienne, ha az adminisztráció útvesztőiben egymásra találna a segíteni akaró és a rászoruló ember. Tóth Kornélia Nyíregyháza és Nagykálló között, félúton Vasúti szerencsétlenség Komolyabb személyi sérülés nem történt Vasárnap délelőtt a Nyír­egyháza és Nagykálló közötti vasútvonalon. A sínek men­tén félmeztelenre vetkőzött férfiak talpfákat fektetnek, súlyos síndarafookat cipel­nek, lent az árokban olda­lukra borult Vasúti kocsik. Daru, műhelykocsi, különféle kellékekkel megrakott teher­vagonok — a baleset-elhárí­tás nélkülözhetetlen eszkö­zei. „Elkezdett rázkódni“ — De mi is történt szom­bat délután? Nyíregyházáról rendben elindult Mátészalka felé az utasszerelvény, az emberek békésen beszélgettek. Nem voltak sokan, mint később kiderült, szerencsére. Az egyik kocsiban ott ült Vona István is, aki maga is vas­utas, vonatvezető. Letelt a szolgálata, útban volt hassa, Máriapócs felé. — Csak arra lettünk fi­gyelmesek, hogy a kocsi, melyben ültünk, hirtelen el­kezdett rázkódni — eleveníti fel az akkor történteket. — Én nem gondoltam semmi rosszra, de a kocsi másik ol­dalán ülő kollégám már ki­áltott: kapaszkodj, mert mindjárt borulunk! Ma sem értem, hogyan úsztam meg karcolás nélkül. — Hogyan jutottak ki a felborult kocsiból? — Az ablakon át. Mi mász­tunk ki elsőként... sorban betörtük kívülről a kocsi ab­lakait, s úgy húztuk ki a bentrekedteket. Még javában folyt a men­tés, mikor az egyik utas be­gyalogolt a káliói vasútállo­másra, s onnan riasztották a mentőket, a rendőrséget, s természetesen a MÁV illeté­keseit. Akik példás gyorsa­sággal intézkedtek. A káliói állomásról egy üres szerel­vényt küldtek azonnal a baj­ba jutottak elszállításához, s rögtön hozzákezdtek a hely­reállítási munkálatokhoz. Deák Zoltán, a MÁV Deb­receni Vasútigazgatóságának általános igazgatóhelyettese is rövid idő múltán a hely­színre érkezett. Az ő irányí­tásával folyik a munka. A meleg hatására!?) A baleset okát még nem tudják a jelenlévők, csak fel­tevéseik vannak. A nagy meleg hatására elmozdulha­tott a vágány, s közben be­következhetett a síntörés. Ez azonban csak feltételezés — hangsúlyozzák —, a vizsgá­lat eredménye a hét elején várható. — Szerencse a szerencsét­lenségben, hogy komolyabb személyi sérülés nem történt — mondja Deák Zoltán, aki nagy időket megélt már, de ilyen bálesetnek még ő sem volt szemtanúja az igazgató­ság területén. Amíg ő a helyszínen irá­nyította a munkát, bent az igazgatóságon Erdőhegyi György műszaki igazgatóhe­lyettes vette kézbe a dolgo­kat. Óriási munka hárult rá. Több száz kilométeres kör­zetben kellett mozgósítania a szakembereket, s gondoskod­nia kellett természetesen a baleset következményeinek felszámolásához szükséges eszközök, anyagok, speciális berendezések útbaindításáról is. Vonatpótló baszok — A szerencsétlenség 17,10-kor történt, a máté­szalkai főnökségünk dolgo­zói hat órakor már a helyszí­nen voltak — mondja. — Egész éjjel ment a munka, a ml embereink mellett bekap­csolódott a néphadsereg egyik speciális egysége is. — Elkerülhető lett volna a baleset? — Erre most lehetetlen vá­laszolni. A szerelvény hat­Vona István van kilométer óránkénti se­bességgel közlekedhet ezen a vonalon, a szóban forgó öt- venhét kilométerrel ment... Érthető módon, mélyebb elemzésekre nem vállalkozik most senki, mindennél fon­tosabb a megrongálódott pá­lyaszakasz helyreállítása, a forgalom újbóli megindítása. (A hét végén vonatpótló autóbuszok közlekedtek az érintett vonalszakaszon.) Szombat óta csaknem két­száz ember dolgozik, éjsza­ka is talpon Vannak. Rend­ben, tervszerűen folyik a helyreállítás, különösen, hogy tudják: a négy kórház­ba szállított utas — hárman szenvedtek még rajtuk kívül apróbb sérülést, de ők nem szorultak komolyabb keze­lésre — még aznap este el­hagyhatta a kórházat. Balogh Géza MEGKÉRDEZTÜK Miért fogyott el a tej? Vasárnap délelőtt 9 óra körül a Jósavárosban hiába kerestek, már nem kaptak tejet a vásárlók. Miért fo­gyott el ilyen hamar? — tet­tük fel a kérdést Mitruczki Jánosnak, a nyíregyházi tej­ipari vállalat üzemvezetőjé­nek. — Délelőtt fél 10-ig egyet­len üzletből: az Eperjes étel­bárból kaptunk telefonhívást azért, mert elfogyott a tej. Hogy a kereslet volt-e a na­gyobb, vagy esetleg folyós tej is került a szállítmányba — meglehet. Kérték, küldjünk még, aminek semmi akadá­lya, hiszen gyakorlatilag kor­látlan mennyiségben tudunk pótlólag szállítani. — Vasárnapra 3700 literes és ezer félliteres tej került a megyeszékhely árusításra kijelölt presszóiba, éttermei­be. Megállapodás szerint a vendéglátóhelynek kell gon­doskodnia a pluszmennyiség kiszállításáról, de ha rendkí­vüli helyzet adódik — példá­ul nincs autójuk, mint ahogy az az Eperjes ételbár eseté­ben is történt — akkor mi visszük ki az árut. (Bár ez némi gonddal jár, mert ügye­letes kocsink ilyenkor nincs.) Nálunk vasárnap reggel 8- kor kezdődik meg a hétfőn pultra kerülő tej gyártása. A mennyiségről csak annyit, hogy egy óra alatt 7—8 ezer liter tej kerül le a gyártógé­pekről. o A szerkesztő megjegyzése: bár­miként is történt, a húszezer la­kosú lakótelep vasárnap reggeli tejellátásban nem állhat be ilyen zavar. Az évek óta tartó és jól bevált vasárnapi ellátási módszer már bőséges tapasztalatot kí­nál a vendéglátó és a- tejipar együttműködésének hibátlan megszervezéséhez. Vonzóbb lett Nagyhalász Száz parcella beépítésre vár Sok nyíregyházi család lakótelepi otthonából szíve­sen költözne akár egy város- környéki községbe is, feltéve, hogy egyszerű a bejárás és nem kell minden kényelem­ről lemondania. Egyre többen kezdik felfe­dezni Nagyhalászt. A megye- székhelytől mindössze húsz kiló-méterre fekvő település könnyen elérhető autóbusz- szal, kisvonattal egyaránt, valamint több üzlet és szol­gáltatás áll a lakosság ren­delkezésére. Az idén 60 építési engedélyt adott ki a tanács — annyit, mint az elő­ző másfél évben együttvéve. Igaz, elsősorban helybeliek kezdtek házépítésbe, de vet­tek telket paszabiak, sőt nyíregyháziak is. Jó hír a letelepedőknek, hogy bőven van telek a köz­ségben. Két éve vonták be a belterületbe a rétközi részt. Ezen a foghíjas beépítésű környéken száz új telket je­löltek ki, húszra már felhúz­ták a házat is. Szintén két éve alakított ki 45 házhe­lyet Ószőlőben a tanács. Ezek fele elkelt, a többire vevőt keresnek. így most 100 parcella áll rendelkezés­re Nagyhalászban. Ebben a tervidőszakban el­sősorban az új letelepedők és a fiatalok érdekeit szem előtt tartva határozták meg a fejlesztési célokat a faluban. Tervezik egy óvoda, az Ósző­lő utcában pedig egy ABC építését. A lakosság megsza­vazta a településfejlesztési hozzájárulást, amit utakra költenek. Mivel az ivóvízhá­lózat kialakítása miatt sok családot terhel a közműfej­lesztési hozzájárulás fizetése, az idén és jövőre 300, a kö­vetkező három évben pedig 600 forint a tehó összege. Az így összegyűlő pénzből — melyet megtoldanak a ta­nács kasszájából is — 9 kilo­méter út készül el öt év alatt a településen.

Next

/
Thumbnails
Contents