Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-07 / 158. szám

1986. július 7 Kclet-Magjrkronne 3 Az olvasó kérdez Halász Ferenc, Nyíregyháza, Mikszáth Kálmán u. 26-ból kér­dezi: Hogyan lehet, hogy néha lapunk egész oldalain olvashatat­lanok a sorok, élvezhetetlenek a képek. Egyszer kevés a lesték, másszor meg elkenódik. Nagy Lászlóné az Ungvár sétányról (és még sokan mások) azt kérdezik, mi az oka a számtalan helyes­írási hibának a Kelet-Magyaror- szágban, még elmeknél is. Miért, nem vigyáznak, netán tanulnak nyelvhelyességet az újságírók? — Való igaz, messze va­gyunk még az igazán jó mi­nőségű újság nyomásától. A nyomdai illetékesek szerint ennek az oka, hogy a leg­újabb újságnyomó géppel még csak most kezdenek is­merkedni a szakemberek. Emellett esetenként emberi hanyagság is közrejátszik. Ennek elkerülésére magunk is többször felhívtuk a fele-_ lös vezető figyelmét. A má­sik esetben is jogos a meg­állapítás: sajnos, olykor már bosszantóan sok a helyesírá­si hiba lapunkban. Olvasó­inknak tudniuk keli, hogy ennek kiiktatása is nyomdai feladat. Ez nem csorbítja a szerkesztőség felelősségét. Ígérhetem: a közeli jövőben ezen változtatni fogunk. M. K. Északi krt. 23. szám alatti lakos: Miért foglalkozik lapunk megkülónböz,etett figye­lemmel azokkal a sportolókkal, akik elmennek a megyéből? — Egyrészt azért, mert sok olvasónk érdeklődik irántuk, másrészt mert — mlint Kiss- Miklós és Moldván Miklós is — ezek a sportolók hosszú ideig bizonyítottak nálunk, s magunk is úgy véljük: meg­érdemlik, hogy méltóképpen fejezzék be aktív pályafutá­sukat, s az nyilvánosságot is kapjon. Izsák Ferenc, Nyíregyháza, Stadion u. 34. sz. alól kérdezi: Miért nincs Nyíregyházán Baj- csy-Zsilinszky Endréről elneve­zett utca, tér, vagy park? Mások a Deák Ferencről, illetve a város­alapító tirpák ősök jelesebbjei- ről elnevezett utcát hiányolják. — Bajcsy-Zsilinszky utca található Nyíregyházán, igaz, hogy külterületen, a Császár-' szállás melletti Butyka tele­pülésen. Deák Ferenc utca Etedig Oroson van, s ez is Nyíregyháza. A városalapí­tók legnagyobbjairól szintén elneveztek — igaz új és ki­sebb utcákat. A városi ta­nács illetékesei ígérik: a té­mát napirenden tartják, s a lehetőség szerint méltó, vá­rosi környezetet találnak e nagy neveknek. Hozzáteszem: nagyon meg kell gondolni egy utca átkeresztelését, mert az az ott élőknek sok kel­lemetlenséget okoz, de a hi­vatalos szervék munkáját is szaporítja. Kopka János főszerkesztő válaszol ügyet, amely azért húzódott, mert hárman nem fizették be a tartós használatbavételi dí­jat. Egyébként szeptember 30-dg minden telekikönyvet továbbítanak. (A négy év így is sok!) , Másik kérdése olvasónknak: ta­valy, augusztus 12-i és 13-i szá­munkban az XKSZV igazgatója vá­laszolt a kérdésekre. Akkor ígértük, hogy akinek a lap ha­sábjain nem jutott hely, írásban fog választ kapni. Olvasónk ese­tében ez nem történt meg. — Tóth János, az IKSZV igazgatója nem emlékszik a kérdésre, de ígérd: amennyi­ben olvasónk névvel és cím­mel megírja, milyen ügyben várt választ, tájékoztatja. Csajbók Jánosné Nyíregyházá­ról a kereskedelemben dolgozók nevében kérdi: mikor számíthat­nak a 40 órás munkahét beve­zetésére? — Ezt egyelőire alighanem a miniszter sem tudná pon­tosan megmondani .. Ko­molyra fogva: a kérdés jo­gos, foglalkoznak is vele, de végleges döntés még nem született. Fekete Imréné Tiszalökről kér tanácsot, ö gyesen van, férje sorkatona. A családi pótlékot azonban sem a férje, sem saját munkahelye nem folyósítja. — Amennyiben olvasónk jogosult volt a gyesre, az ő munkáltatójának kell folyósí­tani a családi pótlékot. Ha viszont méltányossági gyesen van (ez a levélből nem de­rül ki), akkor családi pótlé­kot is csak méltányosságból kaphat. E kérelmével a 'tár­sadalombiztosítási igazgató­sághoz kell fordulnia. Pepsi Colára szomjazik egy magát megnevezni nem kívánó olvasónk, de hiába — nem le­het kapni sem litereset, sem másmilyet... Miért? — Kapni éppen lehet, csak nem mindig és nem eleget... A tájékoztatás szerint ez az üdítő amerikai alapanyag felhasználásával készül, s devizáért kell beszereznünk, ezért nem tudnak annyi pa­lackot tölteni, amennyit sze­retnének, s amennyi elfogy­na. Ez egyébként nemcsak a Pepsdt gyártó Borsodi Sör­gyár gondja, de néhány más üdítő (Coca-Cola, citrusfé­lék) .gazdájáé” ds. Megváltozott a tejföl minősé­ge — említi egy ugyancsak név­telen telefonáló. — Valóban — közölték a tejipar vezetői. Egy hónapja új technológiával készítik e terméket. Ennek következté­ben jobb minőségű tejfelt kínálnak — nem fordulhat elő a két szélsőség, hogy vagy szinte szilárdan meg­köt, vagy pedig tejszerűen folyik a tejföl. Mint mond­ták: ezt a háziasszonynak még szoknia kell. Reméljük, képes lesz rá ... Gyurján János nyíregyházi la­kos azt szeretné tudni, hogy a lakásszövetkezet — amely 19*2- re ígérte — mikor telekkönyvez- teti a Toldi utca 35—39. sz. ház udvarában lévő garázsokat? — Mint Diczkó József el­nöktől megtudtuk, éppen a napokban tárgyalták az Molnár Gyula, Nyíregyháza Színház u. 32. szám alatti lakos azt tett szóvá: az újságban meg­jelenő jogi kérdésekre nem min­dig jogász válaszol. Miért? — Azért, mert a válaszoló a téma kitűnő ismerője. (A többi kérdésre levélben válaszolunk.) Egy üveg meggy Nagybani befőzés Csegöldön Idegen • „próféták“ bizonyítanak 'Amerre a Szenke halad és viszi vízét (amikor van), a szamossályi árapasztóban, ott van a csegöldi—császlói ha­tár. 2400 hektár termő terü­let a kínkeserves növény- termesztéshez és a virágzó, jól jövedelmező mellék­üzemághoz, a konzervgyár­hoz. Ez utóbbiról Mészáros Ferenc főagronómussal be­szélgetek. Természetszerű vi­szont, hogy a csegöldi nagy­bani befőzés taglalásának előjátéka egy kis személyes­kedés. Hallom azt a nem lényeg­telen dolgot, hogy a gazdál­kodás irányításában jelenleg 80 százalékban idegenek, avagy bevándoroltak „pró­féta lkodnak.” — Jómagam fülesdi szü­letésű vagyok, választott munkahelyemre, ide hívtak és jöttem. Szülőhelyemen is lett volna munkám, de isme­ri a mondást, senki sem le­het próféta stb ... Arra a kérdésére, hogy idegen he­lyen lehet-e, azt mondom, le­het. Dolgozik az emberben a bizonyítás szándéka, kiala­kul az egészséges verseny- szellem, ráhajtunk az ered­ményre. — A konzervüzemnél is? A konzervüzem, amelynek három éve vezetője Lévai András, élelmiszeripari üzemmérnök — Kisnamény- ból jött „idegen” — nos ez a konzervüzem 90 milliós termelési értékével, ered- , ményével eltartója a terme­lőszövetkezetnek, éltetője a helybeli zöldség- és gyü­mölcstermesztésnek, egyszó­val ott a konzervüzemnél is ráhajtanak az eredményre. Még mindig a főagronómus mondja: — Az alaptevékenység ter­melési értéke évi 30—35 mil­lió; ennek alapján megítélhe­tő, miből lett 1982-ben a ki­váló termelőszövetkezeti cím, másik két évben a miniszte­ri dicsérő oklevél. Nekünk a VI. ötéves terv évei jól be­jöttek, szép sikereket köny­velhettünk el. A megye 119 tsz-e közül — ezt a TESZÖV- nél számították ki — ered­ményeink alapján a hatodik helyen állunk. Pedig nagyon rossz itt a föld. Miután a közölt szavak bi­zonyították, hogy a szatmári síkság közepén másfél évti­zede tető alá hozott konzerv­üzem léte mennyire meghatá­rozó és áldás, a továbbiak­ban már a termelés nagysá­gáról, az alapanyag-termelés módjáról és egyebekről esett szó. — A meggyszezon már le­ment. 150 tonnányi meggyet dolgoztunk fel ötliteres üve­gekben. Az alapanyaghoz 15 Kiss Csaba targoncavezető meggybefőttből rakja a pira­mist. (Esik Sándor felv.) tonna saját termés, 20 tonna lehetett a két község háztá­ji, házikertitermés. A többi a szomszédos tsz-ből, áfész- ek közreműködésével, a kör­nyező települések kisterme­lőitől került hozzánk. Egy üveg meggy. Ennyi maradt az üzemben a feldol­gozó vonalon, viszont kint az udvaron a befőzött meggyből piramist raktak az emelővil­lás targoncák. Ez a látvány az alapja, hogy tovább be­széljük a konzervüzem dol­gát. Mészáros Ferenc közli: — Már megkezdődött az uborka felvásárlása, kezdő­dik a szezon. Az idei feldol­gozási terv zöldségfélékből 2000 tonna, gyümölcsből 1500 tonna, ipari alma 2500 tonna. Nem kevés. Juhos Sándor, a termelőszövetkezet elnöke — a beszélgetés közben ér­kezett — az alapanyag-ter­melést, a feldolgozás hátterét sorolja: — 50 hektár körüli a tsz zöldségtermő területe. Sok az uborka, tavaszi vetésben 12 hektár: Most árpatarlóba ve­tettünk 8 hektárt, öntözzük. Az uborkára tavaly nagyon ráfizettünk. A termés nagy részét elvitte az uborkavész. Idén jók a kilátások. Hol­land hibridet vettünk, ki­logrammja 12 ezer forint... Termel a tsz paprikát, para­dicsomot is, lesz szilva is. Szilvából 27 hektár a termő- terület ... Körbebeszélünk egy régi igazságot. A konzervüzem — amely valamikor a tsz-tagok foglalkoztatási gondjának megoldására létesült — már régen több hasznú élelmi­szeripar. Már nemcsak a sze­zonban dolgozó 60—70 em­bernek a megélhetését bizto­sítja, de megélnek még több százan abból, hogy zöldséget, gyümölcsöt termelnek és szál­lítanak, helyből és a kör­nyékből feldolgozásra. És a kör egyre bővül. Lévai And­rás: — Az utóbbi években évi 5—6 millió forintot költöt­tünk fejlesztésre. Üj üzem­csarnok épült. Korszerű gép­sorokat állítottunk munkába, az almalégyártás új gépei a fizikai munkát könnyítet­ték ... — Most a fejlesztés új módjával próbálkozunk — szól közbe Juhos Sándor. — Pályázatot hirdettünk a tartósító- és csomagolóvonal bővítésére, korszerűsítésére. Be akarjuk vonni az erdőhá­ti tsz-eket. Hat termelőszö­vetkezet hajlandóságot mu­tat érre... Kevés a hely arra, annak leírására, mi minden került még szóba a csegöldi Baj­csy-Zsilinszky Endre Ter­melőszövetkezet konzervüze­me révén. Ami még feltét­lenül idekívánkozik: jól gondolkozott annak idején Jócsák László (már nyugdí­jas elnök) és Matécsa János (ma nyugdíjas főkertész), akik az üzem alapjait lerak­ták. Áll még megkopott fa­laival a régi kis üzem, de ami belőle és mellette ki­nőtt, az már valami más: csegöldi léptékkel óriás. Seres Ernő Létélmény H atása alatt va­gyok az iro­dalmi ambí­ciókat tápláló bará­tom levelének. „Sze­rencsés az egyértel­mű dolgokat átélni — írja. Például az aranyeresnek öröm egy testmeleg szék ... Kínoz a gyomrom, tiszta ügy, tiszta fájr dalom. De mit kezd­jek, ha egészségesen fuldoklók egy levegő­vel teli szobában és mindenhogy tehetet­len vagyok. Meghatá­rozhatatlan módon átélem, hogy elúsz­nak a percek — és ez nagyon zavar. Ilyen­kor, rossz esetben be­rúgok, hogy a lámpa- búrát medúzának lás­sam. Alapvetően ér­dektelen és hiábava­ló számomra a vi­lág.” Megyek az utcán és nem tudok mit kezdeni ezekkel a gondolatokkal. Fel­zaklattak, de képte­len vagyok válaszolni rájuk, vagy hozzájuk tenni valamit. Ügy vetette magát észre a lány, mint egy közlekedési lám­pa. Nem volt kifeje­zetten egyedi jelen­ség, de mindenképp figyelni kellett 'rá. Kiabálás színű, ízlé­sesen átlátszó ruhá­ban gazella léptekkel jött felém. Könnyű és érzéki nő. Szinte átüt rajta a szem. Olyan könnyű, ujjhe­gyével egyszínre ecsetezné a pöttyöge­tett pilleszárnyat. A határtalannak tűnő horzsolékonyság itt időt feledtető szépség is. Igazi, kellemes, időt fékező létélmény. Megfeledkeztem a barátomról, az elúszó percekről. C sak később jöt­tem rá: ha megírom neki ezt a lányt, úgy azt válaszként értékelhe­ti. A szépség lelket­verő létélmény le­het, pedig nem egy­értelmű. Sztancs János Alap vagy ellátás? Az alapellátás fogalom azt takarja, hogy a ke­reskedelemben, bizonyos nagyságrendű települése­ken nem kapható minden, hanem csupán az, ami az élethez elengedhetetlen. A döntés és a k&ncepció tö­kéletes, hiszen aligha vár­ható el, hogy egy-egy né­hány száz lakosú község­ben ugyanazt lehessen kapni, mint egy nagyvá­ros áruházában. Tehát nem az elvvel, hanem an­nak gyakorlatával támadt pörölhetnékem. Most kizárólag arról az igényről szólok, mely be­letartozik az alap fogal­mába. A falusi igények, éppen az ott végbemenő kommunális, technikai fejlődés eredményeként tetemesen módosultak. Ha úgy vesszük, ma alapkér­dés lehet a kávéfőző gu­mija, a többféle színű, dí­szítésű harisnyanadrág, a kozmetikumok jó része, hogy ne szóljak bizonyos élelmiszerekről, húsáruk­ról, hűtött termékekre1. Nem véletlen, hogy pél­dául az uszkai boltos jó pár éve a japán permete­zőt szerezte be, mivel ki­derült, ez lényegében már napi cikknek is számíthat. Az alapellátás szintjének meghúzása, új, módosított változata már azért is fon­tos, mert egyre többször teszik szóvá a kistelepülé­seken: minden, a faluban nem kapható áru beszer­zése a tetemes buszkölt­séggel nő, nem is beszél­ve arról, hogy mennyi időt vesz igénybe az utazás. Van, ahol 40—50 forintos közlekedési költség és fél nap terheli azt a vásár­lást, amit nagyobb köz­ségben, netán városban kell végezni. Nem volna szerencsés, ha későn eszmélnénk, s csak fáziseltolódással ven­nénk tudomásul: a falu és a város közti különbség növelője lehet a sok plusz- költség, a napi áruk utáni futkosás, másfelé. Nem használ a munkaidőnek sem, ha jó néhány do­logért mindenképpen útra kell kelni. Kevésbé növe­li egy-egy kisebb község népességének megtartá­sát, hogy a bolt kínálata éppen az az alap, mégpe­dig az eléggé önkényesen megválasztott alap szint­jén mozog. Az áfészek sokat igye­keznek egy-egy falu, te­rület jobb ellátásáért. He­lyesnek vélhető, ha most újra felmérik, mi is az alap, s mi az, amit ese­tenként olyan mozgó tú­rával vihetnének a hely­színekre, amit keresnek, s nem tartozik a fogalom­ba. Olcsóbb lehet egy kü­lönlegességeket mozgó mó­don helybe szállító busz túráztatása, mint emberek utazása, időtöltése amiatt, hogy helyben nem kap­ják, amit keresnek. A kor­szerű kereskedés nem re­kedhet meg annál, hogy a városok nagy áruházakat, kisebb helyek ABC-t kap­nak. A legkisebb falvak­ban is olyan emberek él­nek, akik állampolgári jo­gon kívánhatják meg, hogy a legjobb, a lehető­ségek maximális kihasz­nálásával szervezett ellá­tásban részesüljenek. Bürget Lajos SZERKESZTŐI oooooooo

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents