Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-05 / 157. szám
1986. július 5. ^ DÚSA LAJOS Üzenet Suomiba Még a lélek is szaunázik: rokon-melegség, messziség-fagy le egyszerre vagy. Suomi. Közös bánatok vesszei vernek, de nem vagyunk mi síró pulyók. se száraz szamártövisek: mint tölgyerdő. mint fenyves erdő — mélyen markoljuk két hazánkat. .. De mikor jön az esti szél. germán, szláv énekek fölött üzenünk át a hegyek nyelvén, a síkok nyelvén. és a vizek ismerős ősnyelvén tinéktek: — Hosszú ösvénye van a létnek, csak medveistent fegyverekkel ne sértsd. de kínáld áfonyával, de halássz véle, hogy szívünket minden idegen nép megértse: szelíd erő a mi hatalmunk. Káma-dédanvánk unokái! ELSA NIILEKSELA ÜZENETVÁLTÁS Versek egy Nyíregyházán kiadott magyar—finn antológiából ?^|em mindennapi feladatra vállalkozott a megyei író- < csoport. A Kajaaniban, Nyíregyháza finn testvérvárosában élő költőkkel közösen kétnj'elvű verseskötetet jelentetett meg. Az antológia huszonhat költő harminc versét és Berecz András tíz grafikáját tartalmazza. A finn költeményeket írócsoportunk tagjai ültették át magyarra, a mi költőink verseit pedig magyarul is jól tudó finn fordítók tolmácsolták a finn olvasók számára. A testvérvárosi együttműködésnek másutt is. nálunk is sokféle fajtája alakult ki az idők folyamáéi: küldöttsegcserék, kórusok látogatása, kölcsönös képzőművészeti kiállítások stb. A kapcsolatteremtésnek mi most egy új válto- zalát teremtettük meg ezzel a kötettel. Földrajzilag igen messze vagyunk egymásól. de szeretnénk egymást jobban megismerni, szeretnénk egymásról többet tudni, s úgy gondoljuk, hogy ehhez a verses ..üzenetváltás” is hozzásegíthet bennünket. A kötet összeállításánál az volt a célunk, hogy a művek minél sokszínűbb, minél árnyaltabb képet nyújtsanak a két város, a két táj lakóinak életéről, érzelem- és gondolatvilágáról, ezért a válogatásnál a szűkebb hazához való kötődést tekintettük a legmeghatározóbb szempontnak. A kötetben szereplő magyar versek egy része korábbi publikációkból — részben épp a Kelet-Magyarországból — ismerős lehet már az olvasóknak, ezért ízelítőként most inkább a finn versek magyar fordításaiból mutatunk be nagyobb számmal. Katona Béla MESTER ATTILA Hangulatjelenlés Házam s hazám van nem nagyok elférek bennük — megvagyok ATTILA MESTER Tiinnelmatiedolus Köti ja kotimaa pinet, vaan niihinkin sovin — olemaan. Suomentanut: Johanna Laakso ropogtasd a remegő fát \ adui merre vezet éhed nyöszörög a nyírfakéreg levét köpi a laporka párát nevelnek a nedvek hamuhalmok füstölögnek Szerzek szikrát az óriástól tüzet az örökmozgótól felforr a föld kettéroppan az égig üstökös röppen izzó áram iramodik parázs pernye keveredik rőt kavicsok repedeznek hevülnek a köves helyek puszta sziklák porrá lesznek fellángolnak a fenyvesek hamvazva a határtalant bömböltetve a végtelent Fordította: Antal Attila E1LA KUKKONEN Füstösszauna füsttől feketült. Nyitott szemekként a kormos falak öléből néznek kifelé. Milyen ismerős itt a tűz szaga, a füstiZekkel kavargó pára. A sarokban vöröslő kövek, ..bűnbocsánatunk szent helye, a kőből készült kályha.” Loccsintok vizet rá. —------Szája sziszegve szórja parázs lelke ködgomolyáit. Nedves nyírfaág- lombocska lebben. bőrömön barázdák piros szalagjai és verítékcsöppek vidám futkosása. Fönn a résén, hol füst forog, alkonyati napfény csillan át. A partkövek között augusztus szele szőtt hullámok dallama, és sirályok kiáltása a tó íplött. Fordította: Jánosi Zoltán ANN1KKI JUNTUNEN Sziklarajz Lobbanj lenge tűz éledjél háncson forgácson íutossál röptessed a szárnyas szikrát Még mindig itt komorlik vén fala. áll az öreg füstösszauna. Nyikorgó ajtaja és az ablakocska A távolból fehérlett a szikla, s csak nőtt, míg a vadász evezett. Csónakjában könnyű nyíl, s parittya, farkasirha ágyéka felett. A sz'iklafal fellegekig érő, bokrot sem tűr ormai között. Hullámgerincet tör a kemény kő, s partjánál az élő víz hörög. — A vadász becserkészte a sziklást, mint ki álmot könnyű íjjal űz. S háta mögött is látta a sziklát míg lobbant az esti máglyatűz. Vad rénszarvas száguldott riadva, Tapio Csepelt érett kalászt. Fenyők dőltek gyökerük mutatva míg a tüzet nézte a vadász..'. — Áll a szikla a hullámverésben, örök vízen ring a csónakos. De ott fönn a magas sziklabércen erdő zeng, futnak a szarvasok; íj feszül, meglódul a parittya amíg áll e festett szikla itt. S tűz lobban: az ember örök titka — ezer éve már. hogy ránk virít. Fordította: Dúsa Lajos ELSA KEMPPAINEN A Hepoköngäs vízesésnél Lét hajnala volt még s már yoltál te vized árad tengerek ölébe. Elcsendesülni hallom hangjaid ha jéghegyekhez érnek hullámaid, Nap nélkül virrad a téli reggel szívem itt titkos csend tölti el. Az utolsó vihar mindig neked jut jég-fedte vizeden tajték nem fut. Föléd, téli-sötét hosszú éje láng-küllőit veti észak fénye, tündökletét csak sejthetem én vendég nem lehetek ég ünnepén. Nyári víz-zsongást, hullám-morajt vert vissza az ezüst sziklapart. S tél jött fagy-vértben éjbe borulva ködfátylat tűz a hegykoszorúra. Messze, messze, hol ég a földhöz ér lelkem ott leszáll s nyugodni tér. Majd égbenyúlt fenyők közt hallgatom míg orgonád zeng fenyves vadon. Fordította: Öszabó István L1ISA JUUSONEN Még egyszer Ezen a tavon túl sok az északi szél kékje, az esőfüggöny szürkéje, tejcsíkok habja. A borzas felhőket leseperte az augusztus hosszú ecsettel az ég padlójára. Még egyszer magam köré gyűjtöm a nyarat,, mikor a. szél már kabátot kínál, lejjebb ereszkedem az égből, hogy a nap magasabbra jusson. Megérinti az estét a fény hosszú árnyékkal, s a homály elfátyolozza a napok ibolya színeit, őszi szél fujdogál az ég padlózatán. Fordította: Bodnár Istvárj fti magyar hímzés A jellegzetes gránátalma. 17. századi lepedőszélről való motívum nagy gránátalmával. Fehér jutával, selyemmel és ezüsttel varrott, subrikával, vert csipkével díszített futó. A hímzés hazai történetének kezdetei /. István király uralkodásának idejére tehetők. Felsége, Gizella hímzőműhelyében német és görög apácák, magyar udvarhölgyek készítették a finom művű munkákat. Ebben a műhelyben készült az az aranyhímzéssel borított koronázási palást, amit a királyi pár a székesfehérvári egyháznak adományozott. A ráhímzett felirat szövege: ..Krisztus megtestesülésének 1031. évében a 14. indictióban István király és Gizella királynő által készített és adatott ez a kazula a Fehérvár városában lévő Szent Mária egyháznak!." A pompakedvelő magyarok a lakomák terített asztalát díszes, hímzett abrosszal terítették. Még az étekkináló kezekre is hímzett kendők kerültek. A Magyar Nemzeti Múzeum őrzi II. Lajos király feleségének. Máriának esküvői öltözetét, amely valóságos műremek. Arany, ezüst hímzését ugyanúgy tekinthetjük Magyarországon készült olasz reneszánsz jellegű hímzésnek, mint a magyar úrihímzés első megjelenésének. Az európai múzeumok és gyűjtemények közül Magyar- országon maradt fenn legnagyobb számban 17. századból származó hímzés. A főúri, a köznemesi és a jómódú polgárasszonyok otthon készítették maguk és családtagjaik legdíszesebb ruháit. A korabeli levelezések egyik leggyakoribb témája a díszítések ügyében adott és kért jótanács, s a mintacsere. Teleki Józsefné Bethlen Kata is sok tanácsot adott hímzések készítéséhez, sőt rendelésre is elvállalta keszkenők varrását. 1729-ben a következőket írta Teleki Sándorhoz címzett levelében: ...... minthogy énnékem felesen vánnak varróim, én bizony tiszta jó szívvel varratok. ha az Űrnak, Sógor uramnak is úgy tetszik.” A hímzés népszerűségét az is mutatja, hogy a varróládiká- kat még a kolostorba vonuló szüzek is magukkal vitték A 17. században Battliyányiné Poppel Éva udvara olyan nevezetes voít a kézimunka-oktatásban. hogy az egyik osztrák herceg hozzá küldte tanulni két leányát. A nagyasszony a Székesfehérváron élő Ámhát Aga feleségét, Fótit is felkereste levélben hímzés minták ügyében. A török varróasszonyokat bulyának nevezték, akiket a kótya-vetyóken adtak-vettek. Tőlük tanulták meg asszonyaink a török hímzést. A fonalak közül a legbecsesebb a skófium volt: az aranyból, ezüstből húzott vékony drótszálat nevezték így. A XVII. században ezeket Törökországból szállították, de miután nagy divatja lett. hazai előállításáról kellett, gondoskodni. II. Rákóczi Ferenc munkácsi várában állította fel a skófiumhúzó műhelyek egyikét, ahol török és örmény származású mesterek dolgoztak. A jó hímzőtűt is nagy becsben tartották, többnyire Bécsben vásárolták. A kor legmárkásabb darabjai az olasz és a török hímvarrótűk voltak. „Nem csak az jellemző, amit átvettünk, az is, amit nem. Csak a lelki egyezések honosodtak meg, olvadtak bele hímzóskuttúránkba. Érvényesült egyfajta tudatos válogatás, egy nagyon magabiztos ízlésirány határozottsága lelihető fel ezekben a kézimunkákban. A törökös hímzés egyik jellemzője a növényi ornamentika, a színek rendszer szerinti váltakozása. A hímzett virágok a mi asszonyaink kezében elvesztették kissé merev formájukat, szabadabb, kötetlenebb formát kaptak. Élettel, egyéni érzésekkel, gondolatokkal teltek meg a munkák. ,A török formák európai alkalmazása és kivitelezése nálunk egyedi módon történt. A magyar munkák mentesek a túlzsúfoltságtól, a barokkra jellemző tobzódástól, a rokokó cikornyás bájától. Viszont átvettük a lendületes vonalvezetést, a fények és színek játékát, a részletek sokféleségét” — magyarázza Koltai Lászlóné, aki a főváros hajdani női ipariskolájában tanuLt. Az úrihímzés meghódítását 1955-ben határozta el, de csak 1970-ben tette le az asztalra első munkáját. Addig tanult, készült, gyakorolt. Fegyelem, hűség, alázat, szorgalom kellett elsajátításához. Talán nem véletlen, hogy igen kevesen művelik széles e hazában, ilyen színvonalon pedig — úgy hírlik — senki más. Hazai, külföldi megrendelések, Kisjankó Bori-díj, kiállítások jelzik, hogy a sokáig elhanyagolt, érdemtelenül mellőzött úrihímzés kezdi elfoglalni méltó helyét hímzéskultúránkban. Ez jórészt az ő érdeme. 17. századi észak-magyarországi perzsaöltéssel varrott kézimunkarészlet. J Berecz András versillusztrációja. Varázsige
