Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-05 / 157. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET idején, hogy miért halad olyan lassan a helyrehozatal, mi lesz a kazettákkal, de végül is megérte az eredmény a hosszú böjtöt. Bizonyítja ezt a vendégkönyvben sok elismerő bejegyzés, valamint, hogy távoli vidékekről is felkeresik az eldugott beregi falvat. (Aki pedig egyszer eljött megnézni, az viszi a hírt, s így új vendégeket toboroz.) Örömünk akkor lesz igazán teljes, ha az új-régi harangláb is a helyére kerül. Most csak úgy felkötötték egy fára a harangot, onnan jelzi a delet, mert a régi harangláb megroggyant, azt is fel kell újítani. Ha pedig már ilyen nagy munkába fogtak a műemléki felügyelőség ácsai, úgy döntöttek, a legelső torony tervei alapján készítik el. Bízvást ugyanolyan eredménnyel jár a munka, mint a tréfásan mezítlábas, avagy paraszt Notre Daniénak nevezett templomnál, csak ne kelljen rá ilyen sokat várni... (papp) Talán szebb, mint kétszáz éve volt! A tákosi templomot ugyanis 1766-os évszámmal látták el építői, s most, 1986 nyarán végre ismét teljes szépségében fogadja a látogatókat. Vakítóan fehér falak, új zsindelyek a tetőn, de az igazi meglepetés odabent vár ránk: a különleges, fakazettás, festett mennyezet minden négyzetcentimétere gondosan restaurálva, ugyancsak rendbe hozva a szószék, a többi bútor. Nagy port vert fel annak Szombati galéria Bohóc. Kótics Ferenc rajza. Rostás-Farkas György Kiáltok kérdőjellel kérdezek ielkiáltójellel Szembenézek csak a pontot nem ismerem ha kiáltok ha kérdezek ha nézek t — szembenézek 4 kis ház hulló vakolatával, a végtelenbe futó sínszál mellett, már régen elvesztette jelentőségét. Az az út, melynek forgalmát vigyázta, meg sincs. János bácsi és a kissé testes felesége maradtak csak — a gyerekek már saját házaikban laknak, építettek — a bakterházban. A megmaradt telefonon kívül nem is köti őket a vasúthoz semmi, hiszen az öreg nyugdíjas már évek óta. A ház körül tesznek-vesznek egész nap. Ma éppen a kerekes kutat körbefogó lécrácsos tetőt javította ki. — Valamikor minden évben lefestették — jutott eszébe. — Ha meghalunk, biztosan le is bontják a házat. A múlton és a közeljövőn való töprengéséből Anna néni határozott hangja zökkentette ki. — Mikor indulsz már? El- hordják a kenyeret a falusiak! ★ — Hol lehet már ez a vénember? Ha egyszer bemegy a faluba, biztos akad cimbora egy fröccsre, egy kis beszélgetésre. Több kilométeres körzetben egy lélek sem lakik, így aki az őrházban marad — mert Anna néninek is egy fél napba kerül, ha a faluba bejut —, a ház körüli tennivalót is elvégzi, elfoglaltság gyanánt. Most sincs másként. A malacok, a két kis bárány — az aprójószágokrol nem is beszélve — már túl vannak az esti etetésen. Nincs még későre, de az égbolt gyors beborulása az estét közelebb hozta. Áz őrház lakói — Az lesz a vége, hogy elázik — dohogott magában a ház asszonya. Alig ezt kigondolta, koppant a bicikli kormánya a ház falán. — Nagy vihar lesz! — Hun nótái eddig? — No, nem ilyen viharra gondoltam! — évödött az öreg. A látóhatár alján már cikáztak is a villámok. A vihart megelőző szél pedig a ház előtti jegenye nyárfák koronáit mozgatja. — Ez már vihart jelez — állapítja meg magában, s körbenéz, rendben van-e az udvaron minden. — Nagy idő lesz -— tört meg a csendet Annus néni, s kezeit imára kulcsohm öleben pihenteti, ahogy a széken ül. — Már az van! — a villámok egymást érve írnak jeleket, megvilágítva a környéket. — Ilyen időben a kutyát kár kikergetni! Csak a vasúton nem áll meg a munka — jutott eszébe, ahogy megcsörrent a kis engedélykérö telefon. . Belehallgatott. — Pontos lesz a huszonhatos. A vihar nem csitul, mintha egy láthatatlan kéz dézsából öntené a vizet. Hatalmas dörrenés, éles villámlás... majd egy tompa zuhanás, melyet ágak recs- csenése követ. — Mi volt az!? Nézz már ki!! János bácsi egy gyors ka- nyarintással, kiszolgált sándorkáját kapta magára úgy hogy a fejét is takarta. — Annus! Annus! An- nuuusü A lámpát gyorsan! A nyárfa kidőlt! — Hova?! — Hova, hova! A sínre! A huszonhatos! — nyilallt c gondolat János bácsiba. Nincs idő megbeszélni semmit. .. A kavicságy mellett, c lámpa és a villámok fényt segítségével elindult a vo nattal szemben. — Minél messzebb jutni Minél messzebb jutni! — ismétli agya minduntalan. Zihál, sípol a tüdeje. Szive a torkában dobog. Kavicsok perdülnek lába alatt. — Az ívből ha kibújik, akkor nem y<d megállni! Odáií el kell jutnom! Rohan, rohan az öreg, mái alig bírja, közben a beideg- zödött mozdulatokkal adja c megállj jelzést. Csikorgás, a fékek ezei szikrát szórnak a kora estében. A zsúfolt vonaton emberek esnek egymásnak poggyászok potyognak. — Mi történt?! — így fékezni is csak egy mozdonyvezető tud! — Marha vasutas! — Süsü ez mind! — hang zottak az első kifakadások. 4 z öreg most ér vissza a kidőlt fához, s előtte ott áll pár méterre a mozdony épen, sértetlen szerelvénnyel és a leghangosabb méltatlankodók megdöbbenésével. — Köszönjük, öreg! — so mozdonyvezető magához öleli a volt bakteri. — Hozok fűrészt és baltát. Na, segítsenek maguk is. nagyszájúak! Zsoldos Barnabás Huzataiéit kéziratok a Szatmári Múzeumban Luby Margit hagyatéka Kalandos, drámai, megható utat tett meg Luby Margit kéziratos hagyatéka, amíg több mint tízéves felajánlkozás, majd kényszerű „némaság" után hazatalált. „Megszólaltak" a kéziratban rejtőző szatmári, beregi emberek, az adatközlők, akik többsége már nem él. Luby Margit, amikor hírül vette, hogy Mátészalkán múzeum létesül és Farkas József igazgató megkereste őt a gyűjtéseit tartalmazó kéziratos hagyaték megvétele céljából, felkiáltott: „Megvan az elszakadt fonal vége.. ." Farkas József, aki a közelmúltban jelenítette meg a feldolgozott, szerbe-számba szedett kéziratos hagyatékot egy szerény. 250 példányban megjelent kiadványban — Luby Margit kéziratos hagyatéka a Szatmári Múzeumban címmel —. így emlékezik a pillanatra, amikor az asztalra kerültek a kincseket érő kéziratok. „...a meghatódottságtól azt sem tudtam megkülönböztetni, hogy melyik az első, második, harmadik vagy negyedik példány. Csak a súlyos csomóhegyet láttam magam előtt, s közben árra gondoltam, hogy a szatmári temetőkben pihenő szatmári parasztságunk elporladt világának néprajzi feljegyzései előtt állok. Az sem érdekelt, hogy ebből a hatalmas anyagból mi jelent meg eddig, mi az eredeti, mi a másolat, csupán egy nemes, egészéletet élő asszony életművét láttam magam előtt. . .” Amikor az érdeklődő kézbe veszi az alig száz oldalnál több. kisméretű könyvecskét, tulajdonképpen címek, feljegyzések sokaságát találja, mégis, olyan izgalmas világ bontakozik ki a kéziratok címszavaiból. amelyek után kedvet kap. hogy közelebbről is megismerje a mögöttük lévő leírásokat. Nagyecsed, Ököritó, Csenger, Tyúkod, Botpalád. Kispalád, Komlódtótfalu, Ura, Csengerújfalu, Nyírmeggyes, Nyirlugos, Papos, Kisar,*Nagyar. Porcsaima, Mátészalka. Nyírbátor, Fülpösdaróc, Gacsály, Nagygéc, Fehérgyarmat, Kömörö és más szabolcsi, szatmári, beregi falu. város néprajzi hagyományai elevenednek meg a múzeum birtokába került kéziratok jóvoltából. Talán a Legtöbbet Nagy- ecsedröl tudja meg az érdeklődő — és környékének népéről, szokásairól, hiedelemvilágáról. Az Ecsedi-láp községéinek babonás hagyományai — boszorkányok, táltosok, tudományos kocsisok, tudós gulyások — éppúgy felkeltették a néprajzi gyűjtő figyelmet, mint a viselet, a szokásrend hiteles megörökítése. A ragadványnevek, a falucsúfolók, a lakodalmi és más neves események is sok érdekességet kínálnak a velük közelebbről megismerkedő olvasóknak. Hiteles leírást tartalmaz a hagyaték egyebek mellett a liba lápi múltjáról. Ilyen alcímek sejtetik e téma érdekességeit: A liba legeltetése, eladása. behajtása. — gyalogszerrel — Debrecenbe. Az értelmes liba. Babonák, szólásmondások, A kincskereső libapásztorok. A liba őrzése, A rajtaért liba- tolvaj. . . Az Ecsedi vár mondavilága éppúgy megtalálható a hagyatékban, mint a házasságszerzés, előkészítés, a jegyesség, a kelengye, vagy a temetési szokások gazdag, sokszínű lejrása. A teljes életet kísérte nyomon gyűjtései során Luby Margit a születéstől a halálig. A korabeli falusi illemszabályok. .a szerelmi ajándékok, a komuság, az öröklés, a tolvajok megbüntetése, a dohánycsempészés, a dramatikus táncok. farsangi és egyéb népi játékok, szokások, ördöngös kocsisok feljegyzett krónikái izgalmas olvasmányélményeket ígérnek. Külön rész foglalkozik a pásztorélet hagyományaival, a pásztorok társadalmi helyzetéről, a pásztorság különállásának és rendiségének nyomaival. Az állat nyakában lévő kolorpp. harang különböző fajtáiról, szerepéről is gazdag leírást őriz a múzeum e "•'*'1' '■’apján. A csikós, kocsis babonakor dig a vízen való átkelés, »megkísertés és ráküldés, élettelen tárgyak életre ke se, kocsisbravúrok tárgyki. ben szolgál szemléletes és s lemes adalékokkal az eg., élt emberek hiedelemvilágé Méltó helyre került Li Margit gazdag kéziratos gyatéka. A Farkas József á feldolgozott, rendszere; anyag, s közreadott kézii cím-gyűjtemény nemcsak néprajz iránt érdeklődők: jelent pótolhatatlan és tii forrást, hanem az átlag érd lődőnek is. Páll G> A „mezítlábas” Notre Dame
