Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-05 / 157. szám

1986. július 5. Kelet-Magyarorasáf S Erősei kapcsolatokat Herr© farv & szakszervezeti amatőr művésieeti mozgalom? A szakszervezeti ama­tőr művészeti moz­galom helyzetét Vi­tatta meg a közelmúltban a szakszervezetek megyei tanácsa. Ezek szerint a je­lenleg működő 50 szakszer­vezeti amatőr művészeti csoportnak 1394 tagjával, évi 415 fellépésével — a mozgalom gondjai ellenére. jelentős szerepe van a 'ine­gye. olykor 3z ország ama­tőr művészeti életében. Bár összességében a megyei mozgalom 15 százalékát ad­ja. a kórusmozgalomban a részesedés mintegy 50 szá­zalék körüli. a néptáncban 22 százalékos, a fúvósegyüt­teseknél pedig egyeduralko­dó. Az amatőr művészeti mozgalom egyenetlenségei és nehézségei ellenére sem veszített értékhordozó és értékteremtő jelentőségéből, sokoldalú nevelő hatásából. A megyei helyzetkép sze­rint amelyik művészeti ág­ban — vagy csoportban — meg tudták oldani a meg­felelő szakmai irányítást, javították a munka körül­ményeit, a foglalkoztatást és a folyamatos utánpótlást, ott a művészi színvonal is fejlődött, a közösségek életképessége is kielégítő. Ezek a feltételek azonban — hangoztatták — csak a kórusmozgalomban és né­hány — eddig is színvona­lasan működő — együttes­nél adottak. Nem kielégítő a szakember-utánpótlás o színjátszóknál, majdnem minden művészeti ágban javítani kell a munkakörül­ményeket. A csoportok fog­lalkoztatása sem mindig megfelelő, ami érződik az utánpótlás megnyerésében is. Az értékelés - szerint a megyei és területi szintű szakszervezeti találkozók dijai, a fenntartók és irá­nyítók kezdeményezései igyekeznek fellépési, anya­gi és erkölcsi elismerést nyújtani a mozgalom leg­jobb csoportjainak és mun­kásainak. Az anyagi elis­merés mellett azonban job­ban érvényt kellene szerez­ni az erkölcsi elismerésnek. Jelentős számú öntevé­keny művészeti együttes működik a hat szakszerve­zeti fenntartású művelődési otthonban. Ezek körülmé­nyei minden tekintetben rendezettebbek, többségük működése folyamatosabb és kiegyensúlyozottabb, mint az üzemi csoportoké. Fenn­tartásuk és fejlesztésük mégsem problémamentes. Alkalmanként ezekben az intézményekben is gondot jelent a szakember-után­pótlás. a működési feltéte­lek fejlesztése. Ezeknek a csoportoknak a szereplése jóval meghaladja az üzemi csoportokét, az évi átlag 12 fellépés. Az Ifjúsági fúvós- zenekar 49, a Szabolcs-Vo- lán néptáncegyüttes 60 szereplést teljesít évente, a három színjátszó együttes pedig átlagosan háromszor lép fel egy év alatt. A mű­sorszolgáltató feladatok miatt kevésbé érvényesül e csoportok módszertani, bá­ziscsoport jellege. rdekes és figvelmez- jr. tető adat, hogy me­gyénk mozgalmi ágazataiban általában száz szervezett dolgozó közül egy kerül kapcsolatba az öntevékeny művészeti mun­kával. elenyésző a munká­sok részvétele a tanácsi fenntartású csoportokban is. Az okok 'elemzése a követ­kező időszak feladatai közé tartozik. P. G. Rendezési terv három falunak Lassan húsz évg, hogy el­készült Demecser összevont rendezési terve. Bár időköz­ben többször is módosították, ma már a változtatásokkal együtt sem felel meg a köve­telményeknek. Ezért tavaly új rendezés: terv készült, mely kiterjed Borzsova-la- nyára — mint továbbfejlesz­tésre kijelölt településre — valamint foglalkozik a két társközséggel: Kékkel és Szé­kellyel. A lakosság Demecserben 500. Kéken 400 forint telepü­lésfejlesztési hozzájárulás fi­zetésével járul hozzá a ter­vek megvalósításához. Borzsova-tanyán. vala­mint Székelyben az ivó- vízhálózat építése miatt nem tervezték a hozzájárulás megállapítását. Demecserben út, járda, egészségügyi léte­sítmény és szolgáltatóház. Kéken pedig ravatalozó épí­tésére fordítják majd az ösz- szeget. Mivel a szervezés el­húzódott, ezért december 31- ig fizetheti be a hozzájárulás idei összegét, kamatmentesen a lakosság. A közkedvelt Viking üdítőt palackozzak a Nyírkémia Vál­lalat üzemében, ahol a nyári főszezonban naponta közel tízezer palackot töltenek meg az asszonyok. Levegőnk tisztasága A porszennyeződést a szemcse nagyságát is meghatározhatják az­zal a számítógép ve­zérelt részecskeszám­láló berendezéssel, amely a nyíregyházi KÖJÁL laboratóriu­mában működik. A VIDIMET műszerrel dr. Csokona; József- né dolgozik. (Elek Emil felvétele) Új dala van a bonki harangnak Kötődni a „térséghez” A túloldalon lévő harang mondta: „Lónyán nincs ke­nyér." Az itteni felelte rá: „Benken sincs! Benken sincs!" Ez volt ám régen. Ma már a mondókat is csak az időseb­bek ismerik. Ülünk Benken a posta előtti lócán. A „nyugdíjasok padján' — ahogy erre ne­vezik. A postaautóból most rakják ki a lapokat, zord pisztolyos őr felügyeletével a pénzt, a leveleket. Tűz a nap, a Tisza felöl is inkább meleg fuvallat érkezik. Pe­dig még reggel van. alig múlt kilenc. Egy kis terefere Mellém telepszik Tamás Pali Sácsi. Nyugdíjas, nép- frontos. mindenes. Ahogy be­szélni kezdünk, egy-egy perc­re megállnak mellettünk. A boltba sietők. a rendelésre menők. Tehetik, hiszen itt a faluban minden egy helyen van, 20 méteres körben az egész közélet. — Mondhatnám úgy is — kezdi Pali bácsi — gazdag lett a falu. Ma már aligha felelné a harang, hogy Ben­ken sincs. Persze azért a templomot, amit 1703-ban kezdtek építeni, rendbe le­hetne hozni. írtam is ez ügyben, szép kis műemlék ez nekünk. Rábólintanak. s közben mondogatják. Öbenk felé már jó az út, meg aztán a jövő évre itt is lesz vezetékes víz. Csak a szeméttelep, nos ezt nem lehet megközelíteni, azért aztán az utcák végei olyanok, amilyenek. Vagyis kis szeméttelepek. Szégyellik is. tanácsolják: Mándok ve­hetne egy szemetesautót, az összeszedné, elvinné. Mert az ugye aligha valószínű, hogy valaki targoncával toligassa ki a házi hulladékot. — Nem azért — így Tamás Pál —. de Mándok jó anya­község. Három osztályt itt hagytak az iskolában, jó a buszközlekedés, nem érezzük, hogy mostohák lennénk. Dicsérik aztán Uzonyit, az elöljárót, aki most a szőlő­ben dolgozik kint. dicséfge- tik a megyei tanácstagot, aki minden falugyűlésen ott van. Valaki, kicsit megkésve rea­gál az iménti beszélgetésre, s visszatér a fájó pontra: jó lenne már az is, ha fémtar­tályt állítanának fel nehányat, mert így bizony néha szé­gyellj a benki magát az ide­gen előtt. Egy kis séta Pali bácsival elindulunk. Először Öbenk felé. Mert ez a régi rész. igaz. a legrégeb­binél újabb, de hát annak a helyén a Tisza folyik. Üj házak, a régi szépből őrzők sorakoznak, a kertekben érik a meggy, s már teli pompá­ban a muskátli, mályva, ró­zsa. — Látja — mutat a töltés felé kísérőm — erre ingázik a mi gulyánk. Igen. ingázik, mert reggel kimennek a Tisza partjára, ott kompra szállnak, s átmennek a túl­partra, Lónva mellé. Ez így megy már hosszú évek óta. Este meg haza. Megszokta már a jószág, mi annál ne­hezebben — sóhajt, amiből megérzem, a legelőgond nem is olyan egyszerű. Nézem a futballpályát. amit betiltottak. Nem a szö­vetség. hanem a TITÁSZ. Jogosan, hiszen fölötte ma­gasfeszültség húzódik. Hogy lesz-e másutt? Majdcsak ki­találnak valamit, hiszen a fiatalnak kell a hely. a moz­gás. Mert fiatal az ván. A hatszáz fős lakosság ugyan alig gyarapszik, de a közeli óvodában még akad pár gyerkőc, jelezvén növekszik az utánpótlás. — Nos, én nem vágyok ilyen derűlátó — magyaráz­za nem sokkal később dr. Szabó János ügyvezető kör­zeti orvos, aki szerda lévén éppen itt rendel. — Meg is mondom miért. A múlt esz­tendőben kettő, az idén hét elsős lesz. A terhestanács­adásnak ide nem is érde­mes kijönni, ha van egy-két várandós, jobban jár, ha be­utazik Mándokra. Betegeim zöme is idős. sok mozgás- szervi beteg, sok vérnyomá­sos. Valahogy nem rendezett, hogy az építkezés kedvezőbb feltételt biztosítson azoknak. akik nem itthon dolgoznak. Márpedig belőlük var: bő­ven. Egy kis számolás Bíró Guszlávné, a mán- doki közös tanács elnök asz- szonyának tájékoztatása jut az eszembe. Mándok és a három társközsége a terme­lőszövetkezeteken kívül a vasútból. az ERDÉRT-ből. az átrakókörzetből él. A négy településen 71-ben még 3020 — 2 éves gyerek volt. számuk ma 252. az ezredfordulóra 220-ra számítanak. A tizen­négy évesek 153-an voltak 15 évvel ezelőtt, ma 109-et tar­tanak nyilván, s a következő 15 évben száz alá megy Szá­muk. Az ötven felettiek ma 580-an vannak, ők 2001-ben várhatóan 672-en lesznek, a hetvenen felüliek pedig már ma megközelítik a hétszázat. — Helyben nem lévén ipar — így az elnök asszony —. a legtöbben elmennek. Minket úgy neveznek: Záhony és térsége. Ez az ... és térsége sok mindent elmond. Pedig azok. akik innen száz és száz embert foglalkoztatnak, igazán besegíthetnének akár a fiatalok lakásépítésébe, akár más. kommunális célok megvalósításába, tehermen­tesítve ezáltal a nagyobb te­lepülést is. — Tudja — mondják Ben­ken — ha lehetne itt is mun- káslakásakció! Mert most mi van? Mindent bevittek Zá­honyba. még az áfészt is. Márpedig ami messzebb esik. az ritkán juttat valamit. Nem lenne okosabb, ha a mi kis községeinkben telepedne meg a fiatalság? A busz úgyis jön értük, meg axtán Záhony se tud a világba növekedni. Ott a határ, meg a sín. meg az országút. Be vannak kerítve. Hát nem volna jobb, ha itt alakulnának ki a kis, szép vasutasfaluk? Jobb lenne mind járt az ellátás, lenne sok fiatal, s lenne sok gyerek is... Egy kis meditáló s Nem rossz ötlet, amit mondtak a kis vasutasfaluk­ról. Egy túlzott, s oly sok­szor megbukott centralizáció helyett emberi, lélekben is közelálló településeken lak­hatnának azok is, akik hely­ben nem találnak munkát. Mert ezt a falut is szeretik lakói. Még ott a lócán mond­ták: több mint 700 éves a település. Volt híres harang­ja, olyan is, ami a vízbe bo­rult, olyan is, amit Debre­cenben őriznek. Tudnak ar­ról, Tiborc is idevalósi volt, itt ment át Lónya felé a kis Somával, meg a bán felesé­gével. Ezeket a térségeket — na­gyon helyesen — külön fej­lesztési terv igyekszik támo­gatni. De jó is lenne, ha ennek során minden okos helyi gondolat. vélemény hangót kapna! Mert Benk. s hozzá hasonlók. nemcsak történelmüket őrzik, hanem valamit a mában abból is. amit úgy mondhatunk: em­beri közelség, melegség. Bürget Lajos N e siessük el a dolgot — mondta a fölöt­tébb gazdasági po­zícióban lévő és azzal pél­dálózott. hogy őseink is­merték a dörgést. A ban­kúti búzát ok keresztbe rakták, asztagba hordták és eközben a nagy természet őskohójában, a nap melegé­ben raktárszárazra érett a szem, mi több már őrlésre is alkalmas volt. — Most a technika századában — emelte fel a hangját a fö­löttébb gazdasági pozíciós — elkapkodjuk az aratást. Gyorsan, gyorsan, mondo­gatjuk! Mit számít a 28 szá­zalékos nedvességtartalom, leszorítjuk, megszárítjuk, lúlszaritjuk. Nem értünk a száritáshoz, a betakarítási idő jó megválasztásához. Egyszóval rontjuk a minő­séget. Néha azt mondom, a mainai jobb volt a régi módszer. Az alantabb pozícióban lévő — miután szót kért és kapott — kategorikusan ki­jelentette:- — Nem értek egyet a két- menetes aratással. Jó lenne nem mondom, de ma már nincsenek meg a feltételei. Mert kézikasza úgyse jö­het szóba. Rendrevágó és rendfelszedő talán. De kér­dem én. hol van ma rend-, revágó és rendfelszedő? így és még ehez hasonló­an bő negyedóráig tartott a szövegelés, amikor frissítő­ként hatott egy újabb ki- nyilatkozás. köznyelven hozzászólás: — Azért fontoljuk meg a dolgot. Igaz, hogy a kétme- netes aratás kulcskérdés, de ne lépjünk vissza. Mind­azonáltal a mi területünkön (és itt a gaztól felvert ka­lászosokra gondolok) nem mindig bírja a kombájn. Meg sem éri. Na már most. ha a gazos ritka búzát mondjuk rendre vágnák, felszednék, elcsépelnék, ke­vesebb gép törne, olcsóbb lenne, meg minden. .. De! Mégsem . értek efjyei a két- menetes aratással. Megma­gyarázom. .. — Kerem! Kérem! — nyújtja a kezét a fölöttébb pozíciós, de nem kap szót. A még fölöttébb pozíciós úgy gondolta: a vita hasz- inos, és egészséges. így az­tán a fölöttébb pozíciós kénytelen volt beérni egy tömondaros ígérettel: — Majd utana. Erre háromnegyed óra múltán került sor. A kel­menetes aratást még hatan elítélték, elvetették, mi több száműzték, sárba tiporták, kerékbe törték. Akkor az­tán újra szót kapott a fö­löttébb pozíciós, aki irult, pirult, és irtó dühös volt. — A kétmenetes aratási én is ellenzem, ezt én a szá­mon ki sem ejtettem. Csak példálóztam. Arról beszél­tem, hogy őrizzük meg a \ búza minőségét. Ne rohan­junk az éretlen, a nedves búzatáblákba. De ha mégis, akkor a szárításnál legyünk óvatosak.. . Tökéletesen fél­reértettek. Meghökkent tekintetek. Majd egy elsuttogott meg­jegyzés. — Ügyes. Így kell takti­kailag visszavonulni. A még fölöttébb pozíció­ban, lévő zárszavában a vi­tat meg sem említette. Mintha mi sem történt vol­na. Seres Ernő

Next

/
Thumbnails
Contents