Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-05 / 157. szám

2 Kelet-Magyarorazág 1986. július 5. Kevés-e vagy sok a nyolcmilliárd forint? Minőségi városfejlesztés —mindennapi gondokkal Háttérbeszélgetés a Nyíregyházi Városi Tanácson A városnak számtalan tit­ka van — ez derült ki első­ként azon a háttérinformá­ciónak szánt beszélgetésen, amelyre pénteken hívták meg a megyeszékhely vezetői a Nyíregyházán működő saj­tószervek képviselőit. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nemcsak a titkok tudá­sa jó, hanem az is, ha nincs tudomásunk róluk. Mert nyolcmilliárd forint nagy pénz — ennyivel gazdálkodik a középtávú tervben a város tanácsa —, de az igények teljesítéséhez mérhetetlenül kevés, nagyon meg kell néz­ni minden forintot, mielőtt elköltik. Fix pénzek ? Mert a fejlesztés, a város működtetése mindenekelőtt pénzt kíván. Nem tudom, hány nyíregyházi lakosnak jutott már eszébe, vajon min­den gond nélkül begurul­nak-e a forintok a város kasszájába. A tanácselnök­nőtől megtudtuk: egy részük igen, de az idén az első öt hónap után kerek negyven- millióval tartoznak a város­nak a befizetésre kötelezet­tek. Mennyi mindenre le­hetne „rábólintani”, ha ez a pénz biztos volna! Természetesen nem pa­nasznapot tartottak a város vezetői, hanem véleményt cseréltünk arról is: gyors-e vagy éppen lassú Nyíregyhá­za fejlődése. Ehhez a legfon­tosabb a lakásépítés, hiszen az viszi el a pénzek nagy részét, ugyanakkor a lakás­építés és a hozzá kapcsolódó beruházások alapvetően ha­tározzák meg a város arcu­latát is. Ki gondolná, hogy a sok lakásigénylő ellenére a város vezetői szívesebben döntené­nek az érvényes tervekben megfogalmazott lakásszámnál — 800 — kevesebb mellett? Pedig lehetséges, hogy ké­sőbb bebizonyosodik: egész­ségesebb arányokra lett vol­na szükség — ám nagyon erősen kopogtatnak a lakás­ra várók... A „másik oldal” gondjait az jelenti, hogy im­már a fejlesztésekre össze­sen rendelkezésre álló pén­zek 55 százalékát lakásépí­tésre költi a tanács. Közben mérhetetlenül lemarad pél­dául az útépítés, vagy más, olyan fontos fejlesztés, amely a városnak kevésbé össz­komfortos részeit érintené. Sok oldalról lehet megkö­zelíteni egyébként magát a ilakásigénylöi névsort is. A gépi feldolgozás előnye, hogy aránylag gyorsan solkféle szempont szerint lehet érté­kelni a névsorokat. A szak­emberek megalapozott véle­ménye. hogy a nyíregyházi születésű házaspárok, illetve a huzamosabb ideje itt dol­gozók lakáskérelmére akár három éven belül is kedvező választ tudnának adni. De a város rendkívüli mértékben duzzad, nagy a letelepedés iránti igény és az újak ese­tenként háttérbe szorítják a régieket, mert a pontszámí­tás alapján esetleg automati­kusan előbbre kerülnek... Hirtelen nő A minőségi városfejlesztés — nagyon sokszor hangzott el ez a kifejezés is. Tizenöt év alatt több, mint kétszere­sére nőtt Nyíregyháza. Ám mint a kamaszoknál lenni szokott, sok mindent hirte­len nőtt ki. Nagy eredmény, hogy a vízmű, a szennyvíz- tisztítómű egyáltalán bírja kapacitással (bár ez utóbbi szolgáltatását a lakosság aránylag kis hányada veheti igénybe.) Anyagi áldozatok Nehezen alakulnak a vá­rosi közösségek is. Mire egy Jósaváros-szerű lakónegyed létrejön, már a második köl­tözési hullám is megindul — a hagyományos éjitelemben vett kapcsolatok az egyes la­kóközösségben nagyon lazák. Vannak kész tervek arra, hogy a párt- és népfrontkör­zetekhez kapcsolódó közössé­gi létesítményeket alakítsa­nak ki, amelyek alapját ké­pezhetik a kellemesebb kö­zösségi közérzetnek. Sokat várnak a bujtosi szabadidő- központtól is, amelynek terü­letét hamarosan az építők ve­szik birtokukba. Ezek a mun­kák csakúgy, mint a családi házas lakóterületek komfor­tosabbá tétele a városfejlesz­tés minőségi jegyeit erősítik. Igaz viszont: a jobb feltétele­kért a jövőben a lakosságnak is nagyobb áldozatot kell vállalnia. M. S. Új állomásoky egyenletesebb elosztás Itt a taxi, hol a taxi? Való igaz, a taxit nem lehet a tömegközlekedési esz­közökhöz sorolni. De luxusnak nevezni is túlzás, an­nál többen, gyakrabban veszik igénybe ezt a „gépere­jű jármű”-vet, amely nélkül a városi közlekedés ma­napság el sem képzelhető. Bízvást mondhatjuk, hogy á szabolcsi megyeszékhelyen ma már elegendő taxi van. Több mint kétszáz hivatásos autós hozza-viszi az utaso­kat. Zömük magántaxis (ter­mészetesen iparengedéllyel, ámbár akad néhány „mezít­lábas” is), géemkás, a többi­ek pedig a Volán égisze alatt fuvaroznak. Csak szerencse? Gondot — legalábbis ed­dig — az jelentett, hogy míg Nyíregyháza központjában a szó szoros értelmében egy­mást érték a kocsik, addig a város távolabbi negyedeiben csak jó szerencséjében bízha­tott a potenciális utas (plá­ne, ha telefonja sem volt, ami aztán igazán nem ritka­ság). A centrumon kívül mindössze egyetlen kijelölt állomás volt, a MÁV-pálya- udvar előtt. Nem indokolat­lanul írjuk mindezt múlt idő­ben. — Most lényegesen meg­változik a helyzet —. tájékoz­tat Szikora Ferenc, a KIOSZ városi alapszervezetének tit­kára. — Az eddigi két (20, illetve 15 kocsiállásos) taxi­állomáson kívül további he­tet jelöltünk ki a városban. Sóstón a Krúdy Szálló előtt 3, a Jósavárosban a Korányi Frigyes úti ABC mögött (a Bánki Donát szakközépisko­lával szemben lévő oldalon) 2, a megyei kórház előtt 6, az úgynevezett „nagy sztk”-nál 3, a Tölgyesnél 2, a Zöld Ele­fántnál 2, az örökösföldi par­kolóban szintén 2 kocsiállást alakítottunk ki. A taxiállo­mást jelző táblák a napok­ban készülnek el, de az út­burkolati jeleket már régen felfestettük, úgy, hogy akár máris igénybe lehet venni a várakozóhelyeket. Átalakítják — Mi a garancia arra, hogy kocsit is talál itt az utas? — A személyfuvarozók vál­lalták, hogy lesz itt taxi. Egyébként nekik is érdekük, hiszen így kevesebbet kell üresen futniuk, s az elfog­laltságuk is egyenletesebb lesz. A tárgyalóteremből Gondatlan veszélyeztetés Ml leaz a zenészekkel ? Hangszer kontra video A megyében egyre több szórakozóhelyen szüntetik meg a zeneszolgáltatást. Mi lesz a zenészekkel? — kér­deztük Juhász Imrénétől, az Országos Szórakoztató­zenei Központi Szabolcs- Szatmár megyei Kirendelt­ségének vezetőjétől. — Sajnos, egyelőre nem tudjuk — kaptuk a választ. — A megyében csupán az idén 8 helyen szüntették meg a zeneszolgáltatást. Az a tapasztalat, hogy amint az éttermet, vagy presszót szerződéses formában kez­dik üzemeltetni, rögtön el­küldik a zenészeket. Az üz­letet szerződésbe vevők ar­ra hivatkoznak, hogy ma­gas a munkabér plusz a közteher, illetve megválto­zott a vendégek igénye, vagyis nem zenét akarnak hallgatni, hanem olcsóbb helyen enni, inni. Sok he­lyen a zenészeket videobe- rendezésekkel váltják fel. Szerintünk mindez nem szerencsés megoldás, külö­nösen az idegenforgalom ideje alatt, ugyanis az élő­zene keltette hangulat sem­milyen gépi zenélőeszközzel nem pótolható. Különösen aktuális mosta­nában alábbi esetünk, érde­mes megszívlelni tanulságait mindazoknak, akiknek a ke­ze alatt nyári gyakorlatot töltenek a diákok. A munka- védelmi szabályok megsérté­se tavaly nyáron majdnem egy fiú szemevilágába került. Tavaly június 11-én érkez­tek tanulók a Bánki szak­középiskolából az Universil nyíregyházi gyárába, nyári gyakorlatra, köztük S. J. is. Első nap megtörtént a mun­kavédelmi oktatás, és más­nap már géphez osztották be őket. Június 13-án S. J. folytatta az előző nap fél­ben hagyott munkadarab esz- tergálását. S. László szak­munkáshoz volt beosztva, aki elmagyarázta neki a munkafogásokat, majd el­fordult tőle, és köszörülni kezdett. A fiú befogta a fé­met a tokmányba, s kezdett volna dolgozni, amikor a rézforrasztás ráütött az esz­tergakés hegyére, lepattant a kés vídialapkája, nagy erő­vel kicsapódott, és megsér­tette a szemét. Viszonylag szerencsésen úszta meg a dolgot, mert — bár látásrom­lása végleges — de „csak” tizenöt százalékos. A Nyíregyházi Városi Bí­róság a történtekért felelős­ségre vonta S. László szak­munkást, akinek meg kellett volna követelnie a védő- szemüveg használatát, és a hozzá beosztott tanulót nem lett volna szabad felügyelet nélkül hagynia. Ha megvár­ja a munkaművelet beindí­tását, akkor megakadályoz­hatta volna a helytelen mun­kafogást. Felelős a művezető, V. Pál is, aki nem követelte meg beosztottaitól a védő- felszerelések használatát, s ezek hiányában engedélyezte a munkavégzést. A bíróság maradandó fo­gyatékosságot okozó, foglal­kozás körében elkövetett gondatlan - veszélyeztetés miatt V. Pált hetvennapi té­tel, összesen nyolcezer­négyszáz, S. Lászlót nyolc­vannapi tétel, összesen hat­ezer-négyszáz forint pénz- büntetésre ítélte. A határo­zat jogerős. Mind sürgősebb a MÁV- pályaudvar előtti áldatlan állapotok felszámolása. Az itt lebonyolódó forgalomhoz képest eléggé szűkös terüle­ten magánautók parkolnak, utasok várakoznak, taxiállo­más van, erre halad, itt áll meg több autóbusz, az egyéb átmenő forgalomról nem is szólva. — Ez az egyik legnagyobb gondunk — kapcsolódik az iméntiekhez Estók János, a városi tanács műszaki osz­tályának főelőadója. — Már megbíztuk a Nyírtervet a terület ‘rendezési tervének elkészítésével. Nem egyszerű a feladat, hiszen a MÁV, a Volán, a taxisok és a ma­gánautósok szempontjait, ér­dekeit kell közös nevezőre hozni. S a forgalomszervezés mellett legalább ekkora prob­léma a szükséges pénzügyi fedezet előteremtése. Manap­ság csak egy buszforduló el­készítése 2—300 ezer forint­ba kerül. — Mikor lesz a tervekből valóság? — Az idén még semmiképp sem, hiszen meg kell vár­nunk a Petőfi téri buszpá­lyaudvar elkészülését. Ez az építkezés, ahogy tudom, az év vége felé fejeződik be. Elképzeléseink szerint ezt követően, és persze a rende­zési terv elkészülése, jóvá­hagyása után áthelyezzük a MÁV-pályaudvar előtti taxi­állomást is, amely a jelenle­gi járdaszigetnek az állomás felőli oldalára kerülne, ez sokkal kényelmesebb lenne mind a kocsiknak, mind pe­dig az utasoknak. Kényel­mesebben A Petőfi téri buszpályaud­var átadása után tovább for­málódik Nyíregyháza belvá­rosának arculata is. A Ta­nácsköztársaság térről a ta­xik zöme „átköltözik” a Jó­kai térre, amelynek egy ré­szét erre a célra szánják. De a részletek kidolgozása és s végleges döntés még a — szerencsére nem nagyon tá­voli — jövő zenéje. Gönczi Mária Ha jegy nélkül akkor plusz WO forint... Sok a potyautas Segítenek a társadalmi ellenőrök Ha autóbuszon utazom és megjelenik az ellenőr, bevallom nyugtalan le­szek. Még mielőtt a jegy­vizsgáló odaérne hozzám, ismét meggyőződöm arról, hogy valóban nálam van-e a bérlet és minden rend­ben van-e rajta. Egy hétköznap délelőtt vi­szont az ellenőröket kísér­tem el, hogy munkájukról ír­ják. Az ellenőrzés így sem volt kellemesebb. Kis János­sal, Zsoldos Józseffel és Já­nos Györggyel Nyíregyházán a 7-es buszra a Csemege mel­lett szálltunk fel. A jegy- vizsgálók a busz indulása után kis ideig vártak, hogy mindenkinek legyen alkalma kezelni a jegyét. Ezután kezdtek el dolgozni. Ketten jegy nélkül A buszon érezhetően fe­szültebb lett a hangulat, ami­kor elhangzott a „kérem a jegyeket felmutatni..fel­szólítás. Egy ideig rendben volt minden, aztán kiderült, hogy egy fiatal lány otthon hagyta a bérletét. Kellemet­len szituáció. Az utasak kö­zül többen a kislány pártjá­ra álltak. Természetesen en­nek ellenére jegyzőkönyvet vettek fel, és tájékoztatták a lányt, hogy ha 48 órán belül a Volán központjában bemu­tatja a bérletét, akkor elma­rad a büntetés. A következő megálló után egy f iatalemberrel volt prob­léma. Ö egy másik járaton kezelt jeggyel akarta igazol­ni magát. A büntetés nála sem maradt el. Sportot űznek? Az ellenőrzés után a Volán személyforgalmi üzemegysé­gének igazgatójától kérdez­tük, jellemző-e, hogy egy já­ratra két bliccelő is jut. — Ennyi potyautasunk azért nincs — csóválja a fejét az üzemigazgátó. — De mégis sok, nagyon sok. Csupán a nyíregyházi helyijáratokon az első fél évben 2796 olyan utast igazoltak az ellenőrök, akik érvényes jegy vagy bér­let nélkül utaztak. A legtöbb baj a diákokkal van, bele­értve a főiskolásokat is. Ért­hetetlen, hogy bár a havi bérletük csak 30 forint len­ne, sokan közülük mégis, mintha sportot űznének a po­tyautazásból. Danku Andortól megtu­dom, hogy a megyeszékhe­lyen negyvennyolc busznak naponta 1300 járata van. Rajtuk tizenkét állandó el­lenőr négy brigádban, három műszakban dolgozik. Munká­jukat további 80—100 társa­dalmi ellenőr is segíti. — A köztudat a jegy nél­küli utazást nem ítéli el olyan szigorúan, mint példá­ul a lopást — mondják. — Pedig eltulajdonítás ez is, pontosan olyan, mintha egy áruházból mondjuk tíz doboz gyufát lopnának el, ami szin­tén négy forintba kerül. Egy csuklós busz kétmillió forint. Nagyon sok négy forintnak kell összegyűlni ahhoz, hogy egy új buszt megvehessünk. Ráadásul még üzemeltetni és karbantartani is kell, ami szintén tetemes összeg. Igyekszünk hát elvenni a fe­gyelmezetlen emberek kedvét a blicceléstől. Udvariasan, de határozottan Az ellenőrzés nem kelle­mes munka, hiszen állandóak a konfliktushelyzetek. A jegyvizsgálóknak udvariasan, de határozottan kell fellépni­ük. Most a hetven éven felü­liekkel még tapintatosabbnak kell lenniük. Mint ismeretes, ha valaki jegy nélkül utazik, száz forint pótdíjat (plusz ke­zelési költséget) fizet. Ha nincs nála annyi pénz, egy csekket kap és harminc nap haladékot. Ha ennek ellené­re sem fizet, akkor további 300 forint büntetést rónak ki rá. Nem érdemes tehát fele­dékenynek lenni. (bodnár)

Next

/
Thumbnails
Contents