Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-31 / 179. szám
2 Kelet-Magyarország 1986. július 31. Megmentett emlékek Emlékezzünk csak kastélyaink többségére! Néhánynak közülük szerencséje volt, s funkciója miatt megmenekült, a többségük viszont magtár, iroda, napközi, tsz-major lett, s hol kiszedték a falakat, hol átrendezték az egész belső teret, ahogy az akkor neki szánt funkciónak megfelelt. Rég vége ennek az időnek, s országosan is jó programot dolgoztak ki a kastélyok megmentésére. Szerencsére nem jutottak ilyen sorsra a kastélyoknál is értékesebb épületeink, a templomok, ám mivel felújításukra nem volt pénz — sokszor a szándék is hiányzott —, soknak olyan mértékben megromlott az állapota, hogy egyik-másik már veszélybe került. Néhány éve e téren is változott a helyzet, elkezdődött egy tem- lommentési folyamat, amelyikhez anyagilag éppúgy hozzájárul az egyház, az állam, s az adott település lakói is. Éppen most van folyamatban egy felmérés, amelyik a megyében lévő egyházi műemlékek műszaki állapotáról ad majd hű, megbízható információt. Azt szeretnék tudni: milyen a templomok állapota, hol van szükség felújításra, mennyibe kerül, mennyit tud rászánni az egyház, s milyen megyei tanácsi támogatásra tart igényt. Amint azt Szatmári István, a megyei tanács építési osztályának főelőadója elmondta: e felmérés alapján egy rangsort állítanak fel, ami Rég túlvagyunk azon az időszakon, amikor minden régit lebontottunk, s helyébe újat építettünk. Sajnos, még olyan időszak is volt, amikor művészeti, történelmi, vagy helytörténeti jelentőségű épületek is áldozatul estek, jobb esetben csak belül pusztított a „haladás”, az épületek külsejét az enyészetre bízták. Az 1855-ben épült jánkmajtisi görög újra eredeti szépségében. katolikus templom kerülnek az erső helyekre, amelyek a legkorábbi időből — a 11—16. századból — származnak, tehát a román kori és gótikus templomok, a műszaki szempont szerint pedig a legrosszabb állapotban lévő egyházi épületek. Korábban is volt már a mostanihoz hasonló akció, akkor újították fel a tákosi, a sza- mosbecsi, a nagyszekeresi, a L U X X gOCfi U Cl’lll L C4 X X CUV IC 1. CX X X XJ. • f l ■ i ■ > / « elsősorban művészettörténeti fnkmajtisi, a vamosoroszi templomot. A mostani, meg szempontból értékeli a vizsgálat eredményét, de természetesen figyelembe veszik a műszaki állapotot is. Művészettörténeti szempontból azok a templomok nem végleges ismeretek szerint a csengersimai. a lónyai, a kölesei, a gyügyei, a kis- szekeresi templomok szorulnak legsürgősebben felújításra. Szemtanú a vasúti balesetről „Ugráltak a vagonok 99 Július 29-én, kedden délután Pozsonytól nem messze kisiklott a Balt-Orient expresszvonat. Az eseménynek szemtanúja, sőt részese volt Pusztai Sándor nyíregyházi lakos is. — Csehszlovákiában csereüdülésként a Taurus gumigyár KlSZ-bizottságának szervezésében és képviseletében 12-en tíz napot tölthettünk — mondja Pusztai Sándor. — A vonatra Breclavnál szálltunk fel. A szerelvényen minden hely foglalt volt. A vonat vagy 90—100 kilométeres óránkénti sebességgel haladt. Ezt onnan tudom, hogy a sín melletti úton egy jól húzó Skodát megelőztünk. Az 52. számú kocsiban Pozsonytól körülbelül 3-4 kilométerre éreztük, hogy a vonat hirtelen nagyot fékez, majd a vagonunk egy nagyot „ugrik”, megdől, és érezhetően nem a sínen megy. Még ilyesmiben nem volt részem, de rögtön tudtam: a vonat kisiklott. A csomagtartóról a bőröndök lehulltak, az ülések kiszakadtak, elcsúsztak. Ha jól emlékszem, a szerelvény a 49-es kocsinál szétszakadt. Több kocsi felborult, a miénk nem. Az előttünk tévő vagon jobb oldala, a sínen volt, a bal meg a levegőben. Pusztai Sándor és a társai előreszaladtak, hátha másoknak szükségük van a se gítségre. A felborult kocsikba részint az oldalukon tátongó réseken át jutattak. Kiadogatták a bőröndöket, szatyrokat, s a bentreked- teknek segítettek kimászni. Gyorsan intézkedtek: az utasokat buszokkal Pozsonyba vitették. A Magyarországra tartók különvonattal folytatták útjukat Budapestre. Cselényi György A tárgyalóteremből Megvádolták — ütött Eltűnt egy köszörűgép a huszonöt esztendős vajai Éles Attila munkahelyén, de a tettes nem került elő. Esetleges elkövetőként gyanúba keveredett a vádlott Is, és ő azt gondolta, hogy H. G. híresztelte róla ezt. Ügy döntött, hogy nem maradhat megtorlatlanul az eset. Április 10-én egy ismerősével a vasútállomás melletti kocsmában italozott, amikor betért oda H. G. is. Éles ismerőse — a körülmények ismeretében — úgy döntött,'célszerű figyelmeztetni a veszélyre H.-t. Igaz, elég sajátos módon tette; az egyébként is távozni készülő sértettet kidobta az italboltból. Később aztán hazáig követték, majd rátörték lakásának a bejárati ajtaját. H. tartotta, amíg bírta az ajtót, de az kiszakadt a sarkából, s ezért H. is elesett. Az ismerős ekkor eltávozott, a vádlott viszont ütlegelni kezdte munkatársát, néhányszor meg is rúgta. Amikor a sértett már erősen vérzett. Éles kiment vízért, hogy lemossa. H. azonban kereket oldott. A vádlott akkor érte utói, amikorra az ismerős — aki időközben értesítette a kmb-rendört — visszatért. Éles a sértett nyakát fogva igyekezett megmagyarázni, hogy nem helyesen cselekedett... A Mátészalkai Városi Bíróság a nem sokkal korábban felfüggesztett szabadságvesztéssel büntetett Éles Attilát súlyos testi sértés miatt kilenc hónap börtönre ítélte. Az ítélet jogerős. A felújítási program lényege, hogy a pusztulóban lévő műemlékeket olyanná varázsolják, amilyen az valamikor volt, s elvégzik azokat a tudományos munkákat is, amelyek ezeket segítik, illetve lehetővé teszik a templomok mennyezeteinek, freskóinak, más értékeinek megmentését, körhű helyre- állítását. Nem elhanyagolható szempont a helyreállításra váró templomok sorrendjének megállapításánál a megye idegenforgalmának érdeke sem. Megpróbálják figyelembe venni a turistaútvonala- kat is, hiszen a műemlék templomok sok idegent vonzanak. Egyik ilyen vonal lehet a Nagyszekeres—Kisszekeres—V ámosoroszi—Jánk- majtis—Túrricse útvonal, így idegenforgalmi érdek is, hogy ezek a templomok rendben legyenek. Jelentős segítséget ad ehhez a munkához az Országos Műemléki Felügyelőség is. (b. j.) Szabadtéri színpad, „szálloda”, lovaglással Törvényszerű-e, hogy nyáron uborkaszezon legyen a művelődési házak többségében? Beletörődhet ebbe egy olyan város, mint Vásáros- namény, amelynek művelődési központja az egyik legvonzóbb művelődési-szórakozási centrum? S mit nyújt ilyenkor a sok ezer fürdőző- nek, akik az ugornyai Tisza- parton töltik szabadságukat? Első kérdésünkre tulajdonképpen rábólintott Sánta Miklós, a városi művelődési központ igazgatója, ügy véli, nyári időszakban az a természetes állapot a művelődési intézmények háza táján, hogy holt szezon van. Az emberek inkább a kirándulást, fürdőzést, a szabadban eltölthető programokat választják, s ez így jó. CSAK MÓDJÁVAL — Ezen a nyáron mi is módjával szerveztük a művelődési-szórakozási programjainkat — fűzi tovább a gondolatot. — Egyetlen nagyobb rendezvényt fogadunk, egy kabaréműsort „Egyenjogúságot a férfiaknak” címmel, a Radnóti Színpad közreműködésével. Neves művészek lépnek fel a műsorban, Inke László, Balázsovits Lajos, Esztergályos Cecília és mások. Ez egy viszonylag olcsó produkció, ami a fellép- tidíjat és egyéb költségeket illeti. Napokkal az előadás előtt már minden jegyet eladtunk. Sőt — amint hallotta, Tiszakerecsenyről most telefonáltak, még harmincnegyven jegy kellene. Nem tehetem meg, hogy elutasítom őket, pótszékeket rakunk be, hisz ők minden rendezvényünkön itt vannak ... Kölcsönös a bizalom a vá- sárosnaményi művelődési központ és a közönség között. Nincsenek is érdektelen, negyed vagy fél ház előtt menő előadások, még nyáron sem. De a művelődési központ vezetői nem is fogadnak akármilyen műsort. ÜDÜLŐKNEK IS — Régebben próbálkoztunk ilyennel, megvan a Tisza-parti szabadtéri színpad, de egyre költségesebb bármit is a szabadtéri strand területére kivinnünk, mert belépőjegyet szinte lehetetlen szedni. Márpedig a műsorok a művelődési központnak sok pénzbe kerülnek. Ezért inkább máson gondolkodunk. A nyáron megépítettünk egy szétszedhető szabadtéri színpadot, amit a városban, a művelődési központhoz közeli téren állítunk fel, ahol akár ezer néző is helyet foglalhat majd, ha kialakulnak a nézőtéri létesítmények. A jövőben szeretnénk együttműködni a Kisvárdai Várszínházzal és a nyíregyházi szabadtérivel is, hogy egy-egy produkciót a vásárosnaményi szabadtérin is bemutathassunk. Sánta Miklós a következő nyarakról szólva azt a tervét is megemlítette, töprengenek, hogy a művelődési központ egyes helyiségeit a nyári időszakban alkalmi „szállodává” alakítanák, mivel kevés a városban az olcsó szálláslehetőség. így csoportokat fogadhatnának, gondoskodva a szálláson kívül beregi, szatmári irodalmi- néprajzi kirándulásokról is. Tárgyalásban vannak egy magánfuvarossal is, aki néhány lovát szívesen bocsóta- ná -a vendégek rendelkezésére. így Tisza-parti lovaglással is színesedne a vendégek programja. ÚJÍTANI Első hallásra talán szokatlan, hogy egy élvonalbeli művelődési központ nyári szállodán, lovagláson is töri a fejét, ma már mégsem idegen az ilyen ötlet sem, ha a vonzerőt szolgálja, hasznot hoz és ha nem is mindig direkt fórmában, hanem közvetve, á művelődés, a szórakozás, a kikapcsolódás élményével gazdagítja az embert. S erre különösen nagy lehetőségek vannak a mindinkább felkapott ugornyai parton, ahol a főszereplő a napfény, a víz, de adódnak alkalmak, amikor a tartalmas kirándulás, művelődés is belefér a programba. P. G. Gyarmatiak az NDK-ban, a Székelyföldön Tiniprogram nyárra Az úttörők városi elnöksége, és a városi KISZ- bizottság segítségével mintegy két és fél ezer tizenéves nyári programjáról gondoskodtak, gondoskodnak városunkban az iskolák. A központilag szervezett táborokon túl országjáró kirándulások, cseretáborok kínálnak lehetőséget az iskolásoknak. A Váci Mihály úttörőcsapat félszáz- nyi képviselője a Velencei-tó partján tölthet hamarosan 10 napot, ebből az úttörő- csapatból közel ennyien Tivadarban sporttáborozhatnak majd. A Petőfi Sándor Gyarmati úttörőcsapat szé- felvétele.) kelyföldi- túrával kezdte a szünetet, s ezt követően a Balaton partján negyvenötén táboroznak majd. Első ízben kerül sor közös NDK-beli együttlétre ez év augusztusában: az I. diákok Kolozsvárott (M. K. sz. általános iskola, a Petőfi Sándor Közgazdasági Szak- középiskola és a Zalka Máté Gimnázium a keletnémet Kolpinsében egy teljes turnust lefoglalt. A Német Demokratikus Köztársaságban így száznyolcvan fehérgyarmati diák segíti a gyümölcsszedést. A középfokú oktatási intézmények fiataljai most is versengtek, hogy bekerülhessenek egy-egy építőtábori brigádba. Június végén Bo- dakajtoron bizonyíthatják nem csak a tanulásban és a KISZ-munkában, de a termelőmunkában is helytállnak. Június 22. és július 5. között három brigádban 30 gimnazista 'a kecskeméti konzervgyárban dolgozott, váltott műszakban. Borsókonzerválás épp úgy előfordult a munkák között, mint jam- készítés és bébiétel-kiszerelés. A diákotthonban, ahol a fiúkat, lányokat elszállásolták, igazán baráti hangulat uralkodott. Ezt remélik azok a brigádok is, akik augusztus második felében Kalocsán dolgoznak majd. Jó volt a mozgósítás a Petőfi Sándor közgazdasági szakközépiskolában is, ahonnan negyedszáznyian Kecskeméten, két brigád pedig Tö- rökszentmiklóson segítette a nyári munkát. Már hazajöttek a szakmunkástanulók Bodakajtorról, > és elindult a fiúkból álló brigád Makóra. Július 20-tól augusztus 2-ig pedig újabb két kollektíva utazik Kecskemétre. Külföl di jutalomtábörokba is eljutottak fehérgyarmati fiatalok, a szakközépiskolából Bulgáriába, a gimnáziumból pedig az NDK-ba. A SZABOLCSI ÉPÍTŐK interjút közöl dr. Kovács Jánossal, a jogi és Igazgatási osztály vezetőjével, aki elmondja, hogy a vállalatnál 1985-ben 105 folyamatban lévő, illetve befejezett peres eljárás volt. A líbiai jogvitás ügytől eltekintve ez mintegy 55 millió Ft perértékben jelentkezett. A perek nagy »-észét a szavatossági és késedelmes teljesítés miatti kötbérügyek tették ki. Hasonlóan nagy számmal jelentkeznek a munkaügyi, büntető, végrehajtási és peren kívüli jogvitás ügyek is. A peres ügyek számában az utóbbi időben jelentkező emelkedés azt mutatja, hogy az építőiparral szemben valóban egyre fokozot- tabbak az elvárásáok. Az osztályvezető szerint: „két fontos területen indokolt a még fokozottabb minőségjavítás: az előkészítés stádiumában és a kivitelezés során a minőség javításában, illetve a határidők betartásában, hogy sem mennyiségben, sem értékben ne legyen további emelkedés”. A NYÍRSÉG KONZERVIPARI VÁLLALAT legutóbbi számában Domokos Katalin összefoglalja a számító- gépes programmal készült zöldborsótermesztés tapasztalatait. Megállapítja: „A rendszer alkalmazásával a konzervgyár zöldborsó-termeltetési körzetében az elmúlt években nem fordult elő a gazdaságoknál a cséplőkapacitásukat meghaladó aratási feladat és nem érkezett a gyár fogadóképességét messze meghaladó nyersanyagmennyiség sem. Esetleges torlódások csak műszaki hiba miatt fordulnak elő. A partnergazdaságok megítélése szerint ütemesebbé vált a betakarítás és csökkentek a nyersanyag-beszállítással kapcsolatos gondjaik annak ellenére, hogy évenként jelentősen eltérő időjárási viszonyok alakultak ki. A programrendszer továbbfejlesztésére, működési mechanizmusának finomítására, az alkalmazók eltérő igényeinek beépítésére a lehetőség adott.” A SZABOLCSI VÍZMŰ első oldalon közli az elkészült vállalati VII. ötéves tervet. A tervet ismertető Szilágyi Gábor- né hangsúlyozza, hogy „nagy feladat hárul a vállalatra annak érdekében, hogy megyénk is felzárkózzék, illetve megközelítse az országos közművesítettségl szintet. A VII. ötéves terv végére tervezzük a még ellátatlan csaknem 90 település 80—90!l „ban történő bekapcsolását a közműves vízellátásba, amely öt év alatt 76 településen 25 ezer lakás bekötését jelenti. Ezzel a megye 225 településéből 214 lenne ellátva vezetékes ivóvízzel, ami 95%-os ellátottsági szintnek felel meg. A közcsatorna-hálózatba 12—13 település bekapcsolását tervezzük, 2600 lakásbekö- tésset”. A NYÍREGYHÁZI DOHÁNYFERMENTÁLÓ júliusi számában két oldalon foglalkozik a Nyírbátori Dohánybeváltó Üzem fennállásának centenáriumáról. Néhány múltbeli részlet Lőrincz Antal ipartörténeti dolgozatából: ,,1886-ban az Eduárd utcában, a mai Fürst Sándor utca egy régi épületében alakult meg Nyírbátor község- 'ben a dohánybeváltó hivatal, egy pálinkafőzőé helyén. Itt 1945 előtt öt szabványraktár, egy átalakított régebbi raktár és nagyméretű anyagtároló faszerkezetű építménye szolgálta a dohányfeldolgozást, tárolását... A raktárakban egy kis fülke, régi nevén kulina volt, amibe a dolgozók ruháikat lerakhatták . . . Az iparvágányt 1918-ban kezdték el építeni, addig a készáru kiás betárolását lófogatok segítségével végezték. ... a korábbi időszakban két mázsa körüliek voltak a készárubálák, amiket kézi kezelésű préssel, úgynevezett sutuval állítottak elő ... a raktári bérezés négy kategóriában történt. Heti 5,50-től 11,40 pengőig fizettek, a nehéz fizikai munkától az udvari munkásig kategorizálva. A munkaidő reggel hattól este hatig tartott, kétórás ebédszünettel. . . Az üzem százéves fennállása során politikai, munkásmozgalmi tevékenységnek is színhelye volt. Dokumentumok tanúskodnak arról, hogy az 1919-es tanácsköztársasági eseményekben való részvétel • miatt botbüntetést kapott három beváltói munkásasszony, Bihari Istvánná, Henesz Sándorné és Papp Mihályné. Később 1934- ben és 1937-ben bérsztrájk is volt az üzemben . . A ZÁHONY körzeti Átrakó újságból azt olvastuk, hogy a körzet területén 192 kilométer hosszú üzemi közút van. Ez az út 23 vasúti átjáróban keresztezi a vasutat — tele veszélyekkel. Az autóbuszok vezetői naponta járják a bejárók 52 települését, ahol egyetlen út 347 kilométer és naponta összesen 1947 kilométert tesznek meg. A cikk megjegyzi, hogy az üzem életében sem „angyalok” a gépjárművezetők, hiszen 1985-ben 9 gépjárműbaleset volt, ebből 7-et az üzemigazgatóság gépkocsivezetői okoztak. Ez év első felében eddig már 5 baleset, ebből 3 saját hibás, 1 személyi sérüléssel. Kínálat és uborkaszezon? KASTÉLY, TEMPLOM — TÁMOGATÁSSAL Igya