Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-26 / 175. szám
gliH HMHnMHjH B BH HBHM9I Bfl SM HBHM 1986. július 26, e o kul és következetesen a nőkről mi, hogy a női emancipate vissza lehet fordítani, g lehet állítani. Ez száz- ís vívmány, megfordítha- lan. Az alapvető félreértés lig szerintem abban van, iy amikor elromlik egy fi—nő kapcsolat, akkor az >t a nő munkájában, ancipáltságában keresik, n'g harmonikus egy pár- >csolat, nem érdekes, hogy •enjogú-e a nő. Nem sze- em a szélsőséges szembe- tásokat, sem a főzőkanál- : visszarendelő konzerva- izmust, sem a feminista zlólobogtatást. Azon érde- s inkább gondolkodnunk, irt romlanak meg gyor- a párkapcsolatok. Sze- tem a kapkodás, az idő- ny, a szerzésvágy miatt, rt a szerzésre mindenki- : van ideje. Vallom, hogy zerzés roncsol, nem az ancipáció.- A kapcsolatok kifáradá- an az idő is komoly tényező. Egy színésznőt talán még érzékenyebben érint az öregedés, mint egy civilt. Sokan azt is mondják, hogy a színészet nem női mesterség . . . — A színészet a karakterteremtés művészete. Ha ezt megérti, és fiatalon is elfogadja az embei, akkor nincs törés. A noivaszerepekből valóban korán kikopnak a színésznők. Baj akkor következik, ha egy negyven-ötven éves színésznő nem akarja tudomásul venni, hogy megváltozott az arca, a teste. Liv Ullmann megírta, a műsorban el is mondom, hogy hiába viseljük magunkban a fiatal lányt, az arcunkon senki nem látja többé. De a férfiakkal sem kegyes az idő. Amíg a férfinak és a nőnek szüksége van egymásra, ezek a problémák nem jelentenek terhet. A színészeknél persze egy kicsit minden más. Molnár Ferenc azt mondta: a színész kevesebb, mint férfi, a színésznő több, mint nő. Pokolian ismert bennünket. Nappal élünk, mint más, de este felmegyünk-a színpadra. Én például mostanában a Várszínház színpadára, és egy órán keresztül a megtört asszony vagyak, akit kisem- rniznek, kifosztanak, és aki nem tud túljutni válságán. Én abban hiszek, hogy nem kell idegszanatóriumi szintre zuhanni ötvenévesen sem, nem kell pohár után nyúlni. Meg kell újulni. A műsor második órájában Liv Ullmann vagyok, akit szintén elhagynak, akinek házasságon kívül született a gyereke, de aki tud magából töltekezni, építkezni. Érzi, hogy a megpróbáltatás arra jó, hogy több legyen általa. Túl kell lépni', változtatni kell. Ebben hiszek. Történhet bármi, estére készen kell lennem. Budai Rózsa ___________J Bölcsőtől a koporsóig Juhász Mihály fafaragásai Fésülködőasztal székkel és tükörrel. S imogassa tekintetünk, képzeletben tapintsuk kezünkkel, s érzékeljük a formákat, a fa fonalának, szálainak selymes vonulásait és vegyük teljesen birtokunkba e míves, nagy gonddal faragott-alkotott tárgyakat, amelyek végigkísérik életünket. Juhász Mihály, a „mester” Máriapócson él, s alkot. A dél-amerikai híres ebenen és a mahagónin kívül szinte minden fát faragott már. Vallomását idézve: „a tölgyet nemességéért, a diót, a hársat, a nyírfát faraghatóságáért, az olajfát, a szilvát és a körtefát vöröses tónusaiért kedvelem. A fenyőt pedig azért, mert ez az alapfa: az embert a, bölcsőtől a koporsóig végigkíséri.” (Szöveg: Farkas Kálmán — Fotó: Császár Csaba) Juhász Mihályt lapunk 10. dalán mutatjuk be. olA termelőszövetkezet kocsija hátulnézetből. Szépen faragott bölcső. jyénk múltjából ti aratósztrájkok sebb áilomásai igulata. A népi elégedetlen- , az aktív cselekvés útjára ett: először az Alföldön, a íarsarokban, majd hamaro- i országszerte aratósztrájkok itakoztak ki. A mozgalom savarta a mozdulatlannak, «nek hitt államhatalmat. A imány megrettent a szocia- a tanok térhódításától, az tendőről esztendőre erősö- aratósztrájkoiktól. Egyetlen an szere az erőszak volt. zabolcs megye hatalmas ag- proletariátusa jó táptalaj- í bizonyult a szocialista mék számára. A XIX. szá- 1 második felében a sze- lyparasztok és zsellérek az táslkor kereshettek a leg- bet. De ez sem emelkedett il néhány mázsa termóny- . Egy 1884. évi kimutatás rinit 11 ezer arató 20 ezer zsa terményt kapott munkabérben. Még 2 teljes mázsa termény sem jutott egy arató számára. Általában a 15—16. kereszt jutott az aratóknak. Ebből a" földesúr levonta a pálinkajuttatást, iaz élelmezést, terményelőlegeket. Ehhez járultak a ledolgozás különféle terhei: pl. terménybetalka- rítás, oséplés az érvényesnél jóval alacsonyabb napszámbérért istb. 1897-ben aratósztrájkokra került sor, de a nyírségi falvaikban csend honolt. 1898 tavasza .már a bérharcok jegyében telt el. A szabolcsi parasztság bojkc^ttátta az aratási szerződések megkötését. A „Földművelő”-ből megismert bérszerződések elfogadtatásával igyekeztek kedvezőbb munkafeltételeket kiharcolni a maguk számára Balsán, Ven- csellőn, Tímáron, Ibrányban, Rakamazon, Jákón, Öfehértón, Apagyon és Napkoron. A nyár elejére a parasztság kimerült, kilátástalanná vált további küzdelme. A következő években a nagybirtokosok összefogása révén sikerült megakadályozni az agrárproletárok nyílt fellépését. De az elégedetlenség az államhatalommal és a társadalmi rendszerrel szemben tovább élt, sőt a XX. század elején egymást követő rossz terméseredmények miatt mélyült is. 1905-ben a Dunántúl több száz községében hatalmas ara- tósztrájkök tomboltak. Megyénkben látszólag csend volt, azonban mégis történtek megmozdulások. Császárszálláson, Nagyhalászban és a Bö- köny melletti Veszprém-tanyán kitörnek az első laratósztrájkok. A sztrájkmozgalom ellen a főszolgabírók a csendőrség létszámának felemelését sürgetik. Ugyanebben az évben a Nyír- vidék áprilisi cikkei „haladék és időveszteség nélkül” felhívták a■ birtokososztály figyelmét, hogy szervezkedjék és teremtse meg a fegyvert a várható aratósztrájk ellen. „E fegyver az aratógép!” A következő évben csalk egy jelentékenyebb munkamegtagadás fordult elő. Hartstein Sándor téti birtokán követeltek béremelést az aratók. 1907- ben az egri főkáptalan Tisza- polgár község határában lévő birtokán 170 aratópár lépett sztrájkba. A sztrájk hat nap után az aratórész javításával ért véget. A sztrájkoló munkások közül 68-at az 1898. évi II. te. azaz a „rabszolgatörvény” passzusai alapján 20 illetve 30 inapi elzárásra ítéltek. Nyíradonyban 23 arató és 22 marolkszedő, Nyíregyházán 89 arató sztrájkolt eredménynyel. A századforduló arató- sztrájkjai 1907 után elcsitulták, a későbbi években két munkamegtagadásról van tudomásunk. 1912-ben Üjfehér- tón, 1913 nyarán a jászód pré- postság itiszaberceli gazdaságának eséplőmunkásai ill. aratói hagyták abba a munkát magasabb bért követelve, utóbbi ’ helyen a sztrájkoló munkások közül 25-öt 20—20 napi elzárásra ítéltek. Sokat lehetne írni a Horty- korszak szociális állapotáról, a tessék-lássák földreformról, a munkanélküliségről, újabb kivándorlásról Amerikába, több ezer nincstelen ausztriai, németországi idónymunkaváUa- lásáról, és a hamu alatt lappangó fűzről. A 20-as évek elejéről nem találunk híradást bérharcokról, munkamegtagadásbkról. A Nyírvidék 1927. július 5. száma már arról tudósít, hogy egy nyírmártonfal- vai tanyán az aratók megtagadták a szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítését. A sztrájk 24 résztvevőjét a nyír- acsádi szolgiabíró egyhavi fogságra Ítélte. A 30-ias években szórványosan újra találunk híradásokat megmozdulásokról. 1932-ben Űjfehértón, Ibrány, Paszab, a királytellki uradalom, a beleg- rádi bérgazdaság, 1933-ban Apagy község arató munkásai elhatározták, hogy csak előnyös aratási szerződéseket kötnek. Ezt a követelésüket mun- kamegtagadássail akarták sikerre vinni. Baloldali szociáldemokrata munkások Mácihel Sándor és Dankó András vezetésével először Apagyon a Klár-uradalomban, majd Leveleken, Ma gyón, Gégényben, Kéken, Nagykállóban és Császárszálláson szerveztek ara- tósztrájlkdkat. Előfordult, hogy aratósztrájkolkat olykor szociális gondolkodású lelkészek is támogatták. Így Békés Géza encsenosi gör-kat. kántortanító & gróf Zselinszlky-uradalom arató napszámosainak 1939- ben megmagyarázta, hogy nem kötelesek aláírni azt a munkaszerződést, mely nem adja meg a liszt és szalonna kommanciójúkat: a 2 hétig tartó sztrájk végül is sikerrel járt. Dr. Bacsóka Béla akkori (1942) nyíradonyi s. lelkész tanácsára a Szakolykerti Gencsy-ura- dalom summásai leültek a kaszára, s bár főszolgabírót és csendőrséget mozgósítottak ellenük, addig nem kezdték el az aratást, amíg jogos bérkövetelésüket nem teljesítették. Az említett mozgalmak mögött a legszegényebbek, az arató napszámosok, a parcellás parasztok és cselédek álltak. Az agrárproletárok elsősorban a kicsikart szerződésekben megszabott bérek felemelését, a rájúk erőszakolt szolgálmá- myok csökkentését illetve eltörlését kívánták. Velük szemben az úri világ tehetetlen volt. Hiába alkalmazták a „rabszolga'törvényt”, hiába hozattak (részben a kivándorlás következtében is előállt relatív munkaerőhiány) vendégmunkásokat, számos esetben meghátrálásra kényszerültek. Az osztályharcnak ezen a frontján erősödtek azok áz erők, melyek a felszabadulás után eredményesen küzdöttek a szocializmus megválósításá- ént. Orosz Szilárd Csernus Mariann és műsorai
