Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-19 / 169. szám
1886. július 19. 09 Textilbe szőtt álmok Beszélgetés Katona Szabó Erzsébettel Katona Szabó Erzsébet tex- ;ilbe szövi álmait. Gobelinjein a mesék arany-ezüst és ;yémánterdején vezet az út. Világos, tiszta színei a ter- nészeti jelenségeket idézik. \ szőnyegek mellett egyen- angú szerepet szán a jelmez- ervezésnek is. S a megélhe- ést nyújtó divattervezéssel em váltja aprópénzre mű- 'észetét. Most éppen a Do- ottya utcai kiállitóteremben áthatjuk alkotásainak egy észét, mintegy összefoglalón ddigi munkásságát. Amikor letívének állomásait pörget- ük vissza, elérkezünk művé- zete bölcsőjéhez, Kalota- zegre. — Igen szerencsésnek tudatom magamat. Leginkább bban, hogy akkor és ott szültem, ahol és amikor még lt a népművészet. Nagy- nyám számára nem jeleníti — mai divatos kifejezései élve — hagyományőrzést, ogy magahímezte ruhát öl- jtt magára. Valahogyan linden természetes volt, nélkül, hogy művészetnek evezték volna. Szülőföldem- 51 a természet közelsége kiír. Gyermekkori álmom volt, ogy kosztümtervező legyek, desanyám monumentális lényegeknek szentelte éleit. Az aprólékos, rengeteg tőt rabló tevékenység lát- m először inkább a ruha- evezés felé fordultam. A olozsvári Iparművészeti Fő- kolán mindezek ellenére ibelin szakon végeztem. Ez- :án kerültem Marosvásár- ílyre, a bábszínházba. — Ezek szerint nem vélet- n, hogy eljutott a jelmez- rvezésig. Csakhogy ezek a lmezek nem konkrét da- ibhoz készültek. Hogyan leit úgy tervezni a jelmezeit, hogy azok ne kapcsolódnak hús-vér jellemekhez? — Egy sohasem volt színirab alakjait szerettem vol- i megjeleníteni. Sokat töp- ngtem: miként lehetne ondanivalómat közvetíte- . Egy formai újítás segített, jelmezeket bábukon szokk bemutatni. Csakhogy az ttenetesen idegen. Majd- igynem taszítja egymást a ketlen bábu és a textilbe őtt gondolat. Így aztán élőár a bábukat öltöztettem 1, amihez természetesen feleződtek a színházi élmé- ek, az ott elsajátított fosok. Ügy érzem — minden lemagyarázás nélkül —, az jelem és gondolatvilág szí- s skáláját jelenítjük meg textíliák, a szabások, a dí- tések segítségével. Jelmezek a kiállításról műhelyem, vagy éppen kiállításra készültem. Azután ott van, mondjuk, a műfaj nehézsége — ami ugyanakkor szépsége is. — Leírhatatlan az érzés, amikor elkészül a szőnyeg, s kiderül: sikerült-e az elképzeléseimet megvalósítani. A ruhát egyben lehel látni, könnyebb alakítani, formálni. — Hogyan valósítja meg ma az iparművész terveit? Mindent a két kezével készít, vagy akadnak segítőtársak? — Talán az lenne a legszebb, ha mindent magam készíthetnék. Ám a sok-sok kézimunka rengeteg időt kíván. Anyám példája lebeg előttem: elképzeléseinek csak töredékét valósíthatta meg, mert mindent maga csinált. Igen, vannak segítségeim, de csak addig, hogy állandóan utolérhessem magamat. — Nem feledkezhetünk meg divattervezői munkásságáról sem. összefér vajon a művészet és a köznapi használhatóság? Nem jelent tudathasadásos állapotot, amikor csak szép ruhákat tervez? — A divat csak annyira érdekel, amennyire meghatá-. rozza a kor arculatát. Ezen belül próbálok egyénit nyújtani. Többször voltam szemtanúja, amint megváltozott az ember, aki felvette az általam tervezett darabot. Más a tartása, más a viselkedés- módja, mint hogyha a selyem esése, a hímzés vonala kibontaná igazi egyéniségét. De az is előfordul, hogy elfed és szerepjátszásra kényszerít. Tetten érhetjük ilyenkor, hogyan manipulál a ruha, a divat. Vágyunk az újdonság után, hogy mások lehessünk, és mégis ugyanazok. Erdősi Katalin — Úgy tűnik, hogy most inkább a jelmeztervezéssel foglalkozik. Már régebben is láthattuk kiállításon a gobelinjeit. Hogyan fér meg mindez egymás mellett? — Közös a gyökér: a textil. A körülmények döntik el, éppen mivel foglalkozom a legszívesebben, a legintenzívebben. Sokáig nem volt Három férfi (Antwerpen XVI. sz. első fele) hogy a szövetségesek bombázásakor ezeket a helyeket kíméljék meg. A gyűjteményt már a háború előtt is feldolgozták a műtörténészek. Amikor a hagyaték első része a Szépművészeti Múzeumba került, dr. későbbiekben is megjelölik a szobrokat: „a Delmár-gyűjteményből". Kádár Márta Ajándékozás és vásárlás útján került a Szépművészeti Múzeumba Delmár Emilnek, a két háború közötti évek neves gyűjtőjének az európai szobrászat köréből válogatott kollekciója. Korábban is juttatott már a múzeumnak a mecénás értékes szobrokat. 1984-ben g, örökös huszonhárom igen jelentős művet adományozott, illetve adott el a Szépművészeti Múzeumnak. ( Madonna gyermekkel (osztrák mester kb. 1455—1460) Az anyag jelentősége és a nagy érdeklődés miatt most szeptember 1-ig nyitva tartó kiállításon mutatják be Európai szobrászat címmel Delmár Emil gyűjteményét a múzeum márványtermében. Fontos esemény ez a múzeum életében is, hiszen a szobortárba ezt megelőzően ilyen jelentőségű anyag az 1914-es Ferenczy István-féle bronz gyűjteménnyel került. S fontos esemény azért is, mert a Delmár- hagyaték ilyen gazdag bemutatására sem volt még lehetőség korábban. (A Szépművészeti Múzeum tulajdonában lévő műveket egy, a Magyar Nemzeti Galériában őrzött szobor is kiegészíti.) Harmincnégy remekmű, a 14. és a 18. század közötti időszakból. Az olasz, a francia, a német, az angol, az osztrákba németalföldi művészet köréből. Szerepel a kiállításon a padovai mester, Augustino Zotto a Pokol hegye című plasztikája, amelyet korábban Andrea Riccónak tulajdonítottak. A mű nemrégiben frankfurti kiállításon vett részt, s ott lehetővé vált a pontos meghatározás. Rendkívül értékes a Benedetto de Maiano után készült egykorú dombormű, Giovanni della Robbia festett terrakotta szoborcsoportja, Hagenauernek, az osztrák barokk szobrászat fontos alakjának terrakotta-alkotása. Mindez azt is dokumentálja, hogy Delmár Emil milyen sokoldalú gyűjtő volt. Az 1925—35 közötti években számos műtárgyat vásárolt külföldön és Magyarországon, megszerzett régi magyar gyűjteményeket. í5r Pásztor (Leonard tiroli mester 1438—1476) tudhatunk adatokat. Fotón láthatjuk egykori budapesti lakásának enteriőrjét, a kiállításon szereplő szobrok egyike-másika a képen is felismerhető. Delmár nagy érdemeket szerzett a magyar műemlékek megvédésében. A II. világháború idején — már külföldön — elkészített egy térképet hazánk jelentős műemlékeiről, azzal a céllal, Balogh Jolán foglalkozott vele. S több műleírás, reprodukció a külföldi publikációkba is bekerült. Az anyag és a gyűjtő jelentőségét hangsúlyozandó — megjelentetnek egy vezetőt illusztrációkkal, tárgylistával, bibliográfiával, a gyűjtő életművével foglalkozó tanulmányokkal. S a hazai múzeumi szokásoktól eltérően a A régi külföldi szobrokon kívül igen értékes volt keletázsiai iparművészeti gyűjteI ménye. (Ez utóbbinak nagy része az Iparművészeti Múzeum tulajdona.) Az 1959-ben elhunyt Delmár Emil maga is neves művészeti író volt — tanulmányait, sajtókivágatokat láthatunk a tárlaton. A Szépművészeti Múzeumban személyéről, működéséről is megÄ Delmár-gyűjtemény
