Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-19 / 169. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. július 19. ttMBB K-X-:-X«««««ÍÍ-:-í5SSSíS:ií. Vannak emberek, akikre azt mondjuk: mások veséjébe is belelátnak. Átvitt érte­lemben ez inkább gondolatolvasást jelent, valami olyasféle*, hogy az ilyen emberek elől nehéz valamit eltitkolni. Ahhoz is kü­lönös érzék kell, hogy másokat műszer, spe­ciális készülék nélkül „átröntgenezzünk”, ol­vassunk gondolataikban, megítéljük képes­ségeiket, és eldöntsük, alkalmasak lesznek-e bizonyos feladatok ellátására öt, tíz, húsz év múlva. Ritkán találkozunk ilyen emberek­kel, pedig vannak ilyenek, akik főhivatásúk egy részében „vesébelátással” foglalkoznak. Egy ilyen „röntgenszemű vizsgabiztost” is­mertünk meg Füsi Pál, a MÉM Repülőgé­pes Szolgálatának főosztályvezetője szemé­lyében. A nyíregyházi mezőgazdasági főiskolán az elmúlt hetekben tartották meg a felvételi vizsgákat, amelyen Füsi Pál a felvételi el­beszélgető csoport tagjaként vett részt. En­nek a csoportnak a feladata valamennyire eltér a hagyományos felvételiztető stábétól, ők a „profik” válogató munkája után követ­keznek. Ez a csoport már csak azokkal a fiatalokkal találkozik, akik az előző szűrő­kön túljutottak. Tevékenységük nagyrészt abból áll, hogy a repülőgép-vezetői szakra jelentkező fiatalok pályaalkalmasságát meg­állapítsák. És akikre ők rábólintanak, azok előtt megnyílik egy igen veszélyes, de csodá­latos szépségekkel kecsegtető út: pilóták le­hetnek. Melyik fiúcskában ne kelt volna gyermek­ként a vágy: felszállni a felhők fölé, meg­hódítani a levegő birodalmát. Ami a költő életében „tűzoltó, katona, vadakat terelő ju­hász”, az ma a mozdonyvezető, a repülő, az űrhajós. — Valóban, a jelentkezők egy részét a ro­mantikus képzetek vonzzák a pálya felé — fejtegeti a „vizsgabiztos” —, ez a romantika aztán akkor kezd „lelohadni”, amikor a vég­zés után rájön, hogy most kell aztán igazán elkezdenie a tanulást, és tanulhat élete vé­géig. A kalandvágy az egyik nagy csábító. Igen sokan családi okok miatt jönnek, vala­melyik repülős dinasztia tagjai. És sok fia­talt adnak az MHSZ repülős klubjai, olya­nokat, akik hobbiszinten már évekig vitor­láztak. A magyar felsőoktatási intézmények felvé­teli vizsgái közül az egyik legrettegettebb a pilótáké. Nemcsak azért, mert az óriási, oly­kor több, mint tízszeres túljelentkezés miatt eleve nagy a kiszorulók aránya, hanem azért, mert a vizsga egyes fázisainak követelmé­nyeit igen nehéz teljesíteni, nagyon sok fel­tételnek kell megfelelni. — Mindenekelőtt kötelező a szuperegész­ség — sorolja Füsi Pál. — Aztán jönnek a lélekbúvárok és a pszichológusok tesztjein a legkisebb hiba is kibukik. Keresztkérdé­Aki a vesékbe lát sekkel, különféle módszerekkel a legrejtet­tebb tulajdonságokat is a felszínre hozzák, és sokszor olyasmik is kiderülnek, amiről maga a jelölt sem tudott. Nagyon jól tudják például „mérni” a rejtett agressziót, ami nem mellékes, hogy van-e, vagy nincs. Majd elfeledkezünk a felsorolásnál arról, hogy azért vannak fő tantárgyak, úgy mint matematika és fizika, amelyekből el kell ér­ni a megfelelő pontszámot, sőt, jó ajánló­levél a nyelvérzék is, mivel a repülősöknek két idegennyelv tudása kötelező. És ha min­denen túl van a jelölt, akkor a repülőgépes szolgálat és a MALÉV képviselői, illetve az utasforgalmi és a mezőgazdasági repülés vizsgabiztosai előtt következik a „szemle”. Arról kérdezzük Füsi Pált, mi annak a bizonyos vesébelátásnak a módszere? — Ahogy bejön a szobába, ahogy leül, a mozgásösszerendezettSég, a mozgásszervek koordinációjától kezdve az egész tartás, egy­szóval az ember „vizsgázik”. Nem tudom a mechanizmusát részletesen leírni, megérzés és tapasztalat is közreműködik. És több szem többet lát — elég sokan találkozunk a je­lölttel a döntés előtt. Néhány kulisszatitkot azért megtudunk, ha pontos magyarázatot nem is kapunk hozzá. Az idén például feltűnően nagy volt azok­nak a fiúknak az aránya, akik szeretnek raj­zolni, festegetni. Hogy egyeseknél ez miért hátrány a fe*/ételin, azt bizony csak a szak­emberek tudják. Talán elárul valamiféle mű­vészi hajlamot, ami netán később szórako­zottsággal, vagy hasonlókkal társulhat, és ilyen tulajdonságok nemkívánatosak, ha az ember egy több száz személyt szállító gépet vezet. Nem sikerült a pályaalkalmassági vizsgán átjutni egy olyan fiatalnak, aki korábban népitáncos volt, egy másiknak, aki amatőr színjátszó volt, viszont egy matróz kitűnő eredményt produkált. Jó benyomást keltett egy ifjú legény, aki a nyakkendős-öltönyös felvételizők között foltos farmerban jelent meg a bizottság előtt. Vagányságnak minő­sítették ezt az öltözködésmódot, ami később a levegőben rokon lehet a szokatlan meg­oldások, reagálások gyors felismerésével, és arra is következtetni enged, hogy nehéz helyzetből ki fogja tudni magát vágni. Más­felé is alakulhat viszont a jellem, s netán ez a mostani vagányság egy későbbi, esetleg fölösleges kockázatvállalásra is következtet­ni enged. Akár így, akár úgy, néha nemcsak a bizottság előtt álló fiatalnak van nehéz dolga, hanem a minősítő bizottság tagjainak is. Nem fáj-e a szíve, ha rokonszenves fiatalt kell elutasítania? — Sajnálom — mondja —, de a szívem nem fáj. Inkább most változtasson, mint ké­sőbb temetés legyen. Nagyon fontos a pálya- alkalmasság, hiszen például egy mezőgazda- sági gépen napi hatórás munka tíz-tizenkét órás erős terhelésnek felel meg. És a gép­ben ilyenkor 50—60 fok van. Korábban na­gyon sok baleset történt — azt szeretnénk megelőzni... Nyíregyháza jelenleg a repülőgépvezető­képzés hazai fellegvára, itt tanulnak a jö­vendő mezőgazdasági, MALÉV-es pilótái, de képeznek a hadsereg számára is. Alapvető követelmény a pályaalkalmasságnál a nyu­galom, a koncentrálóképesség, a megosztott figyelem és az egészséges életmód. Idén negy­venkét fiatal jutott el az utolsó szűrőig, kö­zülük tizenöten lesznek azok a szerencsések, akik a katonaidő letöltése után beülhetnek a főiskola padjaiba. A három év alatt meg­különböztetett figyelemmel vigyáznak rájuk a kollégiumban, például a jóltápláltság ér­dekében külön kalóriacsomagokat kapnak, felszállás előtt meghatározott időben köte­lező a takarodó, és még a sör is tilos! Hogy aztán három év után nemcsak képletesen szólva, hanem ténylegesen is kirepülhesse­nek. Reméljük: jó széllel... Baraksó Erzsébet /------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------\ Rétközi anekdoták tyakbélmütét Józsi bácsi már túl volt a hatvanon, amikor először került közvetlen kapcsolat­ba az orvostudománnyal. Először azt hitte, hogy csak elrontotta a gyomrát, s a btíjkáló fájdalmat az a ki­lenc töltött káposzta okoz­za, amit vacsorára evett. Másnap azonban kiderült, ettől nagyobb baj van, és hiába tiltakozott, a körzeti orvos kórházba küldte, „kés alá”! Egy igen szemrevaló, mo­solygós ápolónő készítette elő a műtétre. Gyönyörköd­ve nézegette a fiatal terem­tés bájait. Ügy tűnt még fájdalmai is szűnőben van­nak. A szőrtelenííés során a puha, rózsás kéz jobbra- balra fordítgatta az „öreg műszert”, s a meggypiros száj csacsogva nyugtatgatta a pácienst a műtéttel kap­csolatban. Pödrött, magyaros baju­szát morzsolgatva az öreg előzékenyen közbeszólt: — Hagyja csak aranyos­kám! Megáll az már magától is! (öt héten át közöljük a Rétköz anekdotakincsének néhány da­rabját Nagy Ferenc muzeoló­gus gyűjtéséből.) V._____________________________________________J Kíváncsiság, készenlét, kurázsi, kitartás Vannak jelen­ségek, amelyek megjelenés- módjukkal ma­gukra vonják a figyelmet, álmélkodást vagy csodálatot váltanak ki a szemlélőből, néha még va­rázslatot is sejtünk mögöttük, de ha a látványt magyaráz­ni szándékozunk, többnyire csak lapos közhelyeket, sem­mitmondó fogalmakat tudunk egymás mellé rakni. Egyéb­ként az esetek többségében ugyanez a helyzet, ha a cso­dát művelő alkotót szólaltat­ják meg. Ha szavakba kell öntenie a művésznek mind­azt, amit egy másfajta kife­jezési forma segítségével már elmondott, szétfoszlik a má­gikus hatás, eltűnik az a han­gulat, amelyet a mű megte­remtett. A világ lebájosabb kacsá­ja végre eltotyogott a ma­gyar mozikba is. Akik végig­élvezik azt a rajzfilmfüzért, amely Donald kacsa történe­teit tárja a nézők elé, aligha tudnak kikerülni a hatása alól. Hasonló a helyzet, mi­ként az a Hófehérke és a hét törpe vagy a Százegy kisku­tya esetében volt tapasztal­ható. Ezek a munkák mind Walt Disney műhelyéből ke­rültek ki, s köztük akad olyan is, amely már félszáz éves is elmúlt, hatása azonban vál­tozatlan mindenütt a világ­ban. Mi ezeknek a rajzfilmek­nek a titka? Hogyan tudják frisseségüket megőrizni, ho­gyan tudnak újabb és újabb nemzedékek számára örömet adni ? Milyen képességek bir­tokában van az a művész, aki lelket tud lehelni a celluloid- figurákba? Sokan eredtek a titok nyomába, és akadt olyasvalaki is, aki magát Disneyt igyekezett szóra bír­ni. A mester válasza a titok nyitját illetően a következő volt: „Kíváncsiság, készenlét, kurázsi, kitartás.” Ám ha utánagondolok, mi­vel hatnak rám ezek a fil­mek ugyanúgy, mint gyerek­korom idején; ha arra sze­retnék választ kapni, miként érhetik el ugyanazokat az ér­zelmi reakciókat Japánban, mint Magyarországon, akkor egész egyszerűen nem tudom beérni ezzel a magyarázattal, ezzel a talányos négy szóval, amellyel Walt Disney „kifi­zette” az őt faggató újságírót. Bevallom, azok közé tarto­zom, akik Disney rajzfilm­jeinek fenntartás nélküli hí­vei. Igaz ugyan, hogy az el­múlt egy-két évtizedben megszaporodtak azok a meg­nyilatkozások, amelyek e mű­vek kapcsán konzervatív stí­lusról, avult ízlésvilágról tesznek említést, néha szélső­séges módon adva hangot el­lenvéleményüknek, de mond­hatott vagy írhatott bárki bármit Pinocchióról, a három kismalacról, Bambiról, egy­szóval e csodálatos alkotó- műhely örökéletű figuráiról, nem árthatott nekik, népsze­rűek és közkedveltek marad­tak; a nézők — azzal, hogy megvásárolják a mozijegyet — szavaznak mellettük. A rajzfilm a filmművészet területén is külön világ. A megmozduló kép alapja itt nem a valóságos tárgyi világ, hanem annak megrajzolt má­sa. Szinte hihetetlennek hangzó számadatokat kell említenünk, ha érzékeltetni akarjuk, milyen rendkívül sok, ráadásul aprólékos mun­ka áll kellemes élményeink hátterében. A Disney-mű helyben készült, nálunk is játszott A dzsungel könyve rajzfilmváltozatához kereken 800 000 rajzot használtak fel, hetven animátor dolgozott évekig ezen a munkán. Pe­dig még így is „csal” az ani­mációs film készítője, hiszen ugyanaz a háttérrajz sok-sok mozgásfázisrajz mögött sze­repel újra és újra. Természe­tesen nem mindegy, hogy ez a háttér végig mozdulatlan-e, vagy ebben is felfedezhetünk elmozdulásokat. A Disney- filmek hatásának minden bi­zonnyal az az egyik jelentős tényezője, hogy nála mindig mozog. A képmezőnek nem­csak egyetlen vagy kevés pontjára koncentrálódik az elmozdulás. Nála él a kép egésze, amely azt jelenti, hogy egy időben jelentkezik a központi figura mozgásá­val a környezetnek és a mel­lékszereplőknek a mozgása is. A Donald kacsa nyári ka­landjai 11 epizódot tartalmaz abból a 126-ból, amely 1931 óta elkészült a jeles alkotó műhelyében. Láthatjuk, amint Donald méhészként küzd a méztolvajjal; amint horgász­zsákmányát védelmezi; amint almakertészként a termést óvja, azaz minden történet­ben meg kell küzdenie vala­kivel vagy valakikkel. Fel­vonulnak természetesen a néző előtt a Disney-világ to­vábbi jellegzetes alakjai is: Plútó kutya, Miki egér, aztán Csip és Csup, a két mókus. „A kacsa Clarence Nash- nak köszönheti létezését. Dis­ney a rádióban hallja meg Nash kacsautánzó hangját, felveszi őt és hangjához ké­szít történeteket” — írja Fáj­ja Sándor a rajzfilm atyjá­ról szóló kismonográfiájá­ban. S hogy sok-sok további epizód hőse lehet Donald ka­csa, az Carl Barks munká­jának is az eredménye. Ö az, aki sok kacsatörténetet talált ki tele ötlettel, humor­ral. Donaldnak — miként min­den állatfigurának Disney filmjeiben — nemcsak törté­nete van, hanem jelleme is. Makacs kitartás és a tűrni tudás ad egyéni karaktert számára, s különbözteti meg sorstársaitól. Nem olyan le­leményes vagy harcias, mint Miki egér, de teherbíróké­pessége nagyobb azénál. A Disney-filmek családi filmek. A legapróbbtól a leg­öregebbig találhat bennük mindenki kedvére valót. Más­ként okoz örömet a kisgye­reknek, másként a felnőtt­nek. de hogy örömet okoz, az bizonyos. Ezt igazolják azok a csillagászati mértékű szám­adatok, amelyek e rajzfilm­nek nézettségét rögzítik. Hamar Péter Készül az Cj Magyar Tájszótár harmadik kötete Akik szakmájukból követ­kezően vagy akár csak merő érdeklődésből figyelemmel kí­sérik a magyar nyelvtudo­mány nagy szintéziseinek, köztük az Új Magyar Tájszó­tárnak a sorsát, bizonyára meglepődve olvassák a fenti címet. Készül a harmadik kö­tet? De hiszen még a máso­dikat sem láttuk, csak az el­ső (A—D) kötet jelent meg 1979-es keltezéssel 1980 ja­nuárjában. Sokan talán még arra is gondolnak, hogy en­nek megjelenése valamilyen úton-módon elkerülte a fi­gyelmüket. Pedig — sajnos — nem erről van szó. A fen­ti cím igaz, a szótárt készítő munkaközösség 1984 augusz­tusa óta már a K-betűs anyag­gal kezdődő harmadik köte­ten dolgozik. Ekkor adta le ugyanis a II. (E—J) kötet kb. 140 szerzői ívet kitevő nyom­dakész kéziratát az Akadé­miai Kiadóba. Az, hogy en­nek kiadása lassanként két esztendeje miért húzódik, hogy azóta még a szedés megkezdéséig sem juthatott el, már nem az Üj Magyar Tájszótár sajátos, hanem a tudományos könyvkiadás ál­talános problémája. A mi türelmetlenségünk annál is inkább érthető, mert szótárunk munkálatainak kezdetei igen messze, egészen 1950-ig nyúlnak vissza, s el­húzódásuk oka csakis abban kereshető, hogy a magyar nyelvtudománytól ezekben az évtizedekben elvállalt nagy közösségi alkotások sorában csak a hetvenes évek végétől kezdve nyílt igazán lehetőség e munka méreteivel arányos munkaközösség kialakításá­ra. Ez az időpont különben nem véletlen: ekkoriban tá­madt komoly érdeklődés nemzeti hagyományaink iránt: ekkor kezdtek a kü­lönböző szaktudományok (irodalom, nyelvészet, nép­rajz stb.) képviselői a koráb­binál nagyobb gondot fordí­tani e hagyományok megőr­zésére és továbbörökítésére. Készült, majd megjelent a Néprajzi Lexikon, amelynek az Üj Magyar Tájszótár kö­zeli rokona a nyelvtudo­mányban, hiszen — többek között — azokra a tárgyak­ra, fogalmakra is bőséggel szolgáltat helyhez és szak­irodalmi lelőhelyhez egy­aránt pontosan kötött nyelvi adatokat, amelyekről amab­ban néprajzi tekintetben kaphatunk szakszerű felvilá­gosítást. A XX. század első felének (egészen pontosan az 1890 és 1960 közé eső időszaknak) pa­raszti szókincsét hordozza az a 600 ezer cédula, amelyből az Üj Magyar Tájszótár négy kötete készült, illetőleg ké­szül. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a „paraszti szókincs” nem a szó szoros értelmében vett nyelvészeti kategória, hanem ezen messze túlmutat. A szavak és kifejezések, a gazdag fráziskészlet (szólások és közmondások), a folklór­ból átemelt elemek a század első felének egész paraszti életformájára, a parasztság munkavégzésére, és annak eszközeire, hétköznapjaira és ünnepeire utalnak vissza; s végül, de nem utolsósorban: e nyelvi adatok és környeze­tük. amelyekbe ágyazva meg­jelennek, s amelyek példa­mondatok formájában szin­tén gyakran beépülnek (tö­rekszünk is rá, hogy beépül­jenek!) szótárunkba, a leg­messzebbmenőkig tükrözik a paraszti társadalom gondol­kodásmódját, erkölcsi világát, társadalmi rendjét, kultúrá­ját. Olykor valóban szívszorító, amikor a rádióban, televízió­ban, a különféle sajtóorgánu­mokban nagy élvezettel, de ugyanakkor — rendszerint — teljes tájékozatlansággal íz­lelgetnek egy-egy nyelvjárási szót vagy kifejezést, jelenté­séről faggatják a már csak gyér számban élő öregeket. Igen, szívszorító tudni, hogy mindez megvan, együtt van, meg- és átmenthető, s nem kuriózumok henye gyűjtemé­nyeként, hanem — legalább­is a J-betűs anyaggal záró­dban — szép filológus rend­ben, szakszerűen elkészített szótár formájában várja, hogy napvilágot láthasson. Várja, lassanként két teljes esztendeje, s ki tudja, hogy még meddig. B. L. É. KM |a|km VENDÉGE I

Next

/
Thumbnails
Contents