Kelet-Magyarország, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-19 / 169. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. július 19. ttMBB K-X-:-X«««««ÍÍ-:-í5SSSíS:ií. Vannak emberek, akikre azt mondjuk: mások veséjébe is belelátnak. Átvitt értelemben ez inkább gondolatolvasást jelent, valami olyasféle*, hogy az ilyen emberek elől nehéz valamit eltitkolni. Ahhoz is különös érzék kell, hogy másokat műszer, speciális készülék nélkül „átröntgenezzünk”, olvassunk gondolataikban, megítéljük képességeiket, és eldöntsük, alkalmasak lesznek-e bizonyos feladatok ellátására öt, tíz, húsz év múlva. Ritkán találkozunk ilyen emberekkel, pedig vannak ilyenek, akik főhivatásúk egy részében „vesébelátással” foglalkoznak. Egy ilyen „röntgenszemű vizsgabiztost” ismertünk meg Füsi Pál, a MÉM Repülőgépes Szolgálatának főosztályvezetője személyében. A nyíregyházi mezőgazdasági főiskolán az elmúlt hetekben tartották meg a felvételi vizsgákat, amelyen Füsi Pál a felvételi elbeszélgető csoport tagjaként vett részt. Ennek a csoportnak a feladata valamennyire eltér a hagyományos felvételiztető stábétól, ők a „profik” válogató munkája után következnek. Ez a csoport már csak azokkal a fiatalokkal találkozik, akik az előző szűrőkön túljutottak. Tevékenységük nagyrészt abból áll, hogy a repülőgép-vezetői szakra jelentkező fiatalok pályaalkalmasságát megállapítsák. És akikre ők rábólintanak, azok előtt megnyílik egy igen veszélyes, de csodálatos szépségekkel kecsegtető út: pilóták lehetnek. Melyik fiúcskában ne kelt volna gyermekként a vágy: felszállni a felhők fölé, meghódítani a levegő birodalmát. Ami a költő életében „tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász”, az ma a mozdonyvezető, a repülő, az űrhajós. — Valóban, a jelentkezők egy részét a romantikus képzetek vonzzák a pálya felé — fejtegeti a „vizsgabiztos” —, ez a romantika aztán akkor kezd „lelohadni”, amikor a végzés után rájön, hogy most kell aztán igazán elkezdenie a tanulást, és tanulhat élete végéig. A kalandvágy az egyik nagy csábító. Igen sokan családi okok miatt jönnek, valamelyik repülős dinasztia tagjai. És sok fiatalt adnak az MHSZ repülős klubjai, olyanokat, akik hobbiszinten már évekig vitorláztak. A magyar felsőoktatási intézmények felvételi vizsgái közül az egyik legrettegettebb a pilótáké. Nemcsak azért, mert az óriási, olykor több, mint tízszeres túljelentkezés miatt eleve nagy a kiszorulók aránya, hanem azért, mert a vizsga egyes fázisainak követelményeit igen nehéz teljesíteni, nagyon sok feltételnek kell megfelelni. — Mindenekelőtt kötelező a szuperegészség — sorolja Füsi Pál. — Aztán jönnek a lélekbúvárok és a pszichológusok tesztjein a legkisebb hiba is kibukik. KeresztkérdéAki a vesékbe lát sekkel, különféle módszerekkel a legrejtettebb tulajdonságokat is a felszínre hozzák, és sokszor olyasmik is kiderülnek, amiről maga a jelölt sem tudott. Nagyon jól tudják például „mérni” a rejtett agressziót, ami nem mellékes, hogy van-e, vagy nincs. Majd elfeledkezünk a felsorolásnál arról, hogy azért vannak fő tantárgyak, úgy mint matematika és fizika, amelyekből el kell érni a megfelelő pontszámot, sőt, jó ajánlólevél a nyelvérzék is, mivel a repülősöknek két idegennyelv tudása kötelező. És ha mindenen túl van a jelölt, akkor a repülőgépes szolgálat és a MALÉV képviselői, illetve az utasforgalmi és a mezőgazdasági repülés vizsgabiztosai előtt következik a „szemle”. Arról kérdezzük Füsi Pált, mi annak a bizonyos vesébelátásnak a módszere? — Ahogy bejön a szobába, ahogy leül, a mozgásösszerendezettSég, a mozgásszervek koordinációjától kezdve az egész tartás, egyszóval az ember „vizsgázik”. Nem tudom a mechanizmusát részletesen leírni, megérzés és tapasztalat is közreműködik. És több szem többet lát — elég sokan találkozunk a jelölttel a döntés előtt. Néhány kulisszatitkot azért megtudunk, ha pontos magyarázatot nem is kapunk hozzá. Az idén például feltűnően nagy volt azoknak a fiúknak az aránya, akik szeretnek rajzolni, festegetni. Hogy egyeseknél ez miért hátrány a fe*/ételin, azt bizony csak a szakemberek tudják. Talán elárul valamiféle művészi hajlamot, ami netán később szórakozottsággal, vagy hasonlókkal társulhat, és ilyen tulajdonságok nemkívánatosak, ha az ember egy több száz személyt szállító gépet vezet. Nem sikerült a pályaalkalmassági vizsgán átjutni egy olyan fiatalnak, aki korábban népitáncos volt, egy másiknak, aki amatőr színjátszó volt, viszont egy matróz kitűnő eredményt produkált. Jó benyomást keltett egy ifjú legény, aki a nyakkendős-öltönyös felvételizők között foltos farmerban jelent meg a bizottság előtt. Vagányságnak minősítették ezt az öltözködésmódot, ami később a levegőben rokon lehet a szokatlan megoldások, reagálások gyors felismerésével, és arra is következtetni enged, hogy nehéz helyzetből ki fogja tudni magát vágni. Másfelé is alakulhat viszont a jellem, s netán ez a mostani vagányság egy későbbi, esetleg fölösleges kockázatvállalásra is következtetni enged. Akár így, akár úgy, néha nemcsak a bizottság előtt álló fiatalnak van nehéz dolga, hanem a minősítő bizottság tagjainak is. Nem fáj-e a szíve, ha rokonszenves fiatalt kell elutasítania? — Sajnálom — mondja —, de a szívem nem fáj. Inkább most változtasson, mint később temetés legyen. Nagyon fontos a pálya- alkalmasság, hiszen például egy mezőgazda- sági gépen napi hatórás munka tíz-tizenkét órás erős terhelésnek felel meg. És a gépben ilyenkor 50—60 fok van. Korábban nagyon sok baleset történt — azt szeretnénk megelőzni... Nyíregyháza jelenleg a repülőgépvezetőképzés hazai fellegvára, itt tanulnak a jövendő mezőgazdasági, MALÉV-es pilótái, de képeznek a hadsereg számára is. Alapvető követelmény a pályaalkalmasságnál a nyugalom, a koncentrálóképesség, a megosztott figyelem és az egészséges életmód. Idén negyvenkét fiatal jutott el az utolsó szűrőig, közülük tizenöten lesznek azok a szerencsések, akik a katonaidő letöltése után beülhetnek a főiskola padjaiba. A három év alatt megkülönböztetett figyelemmel vigyáznak rájuk a kollégiumban, például a jóltápláltság érdekében külön kalóriacsomagokat kapnak, felszállás előtt meghatározott időben kötelező a takarodó, és még a sör is tilos! Hogy aztán három év után nemcsak képletesen szólva, hanem ténylegesen is kirepülhessenek. Reméljük: jó széllel... Baraksó Erzsébet /------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------\ Rétközi anekdoták tyakbélmütét Józsi bácsi már túl volt a hatvanon, amikor először került közvetlen kapcsolatba az orvostudománnyal. Először azt hitte, hogy csak elrontotta a gyomrát, s a btíjkáló fájdalmat az a kilenc töltött káposzta okozza, amit vacsorára evett. Másnap azonban kiderült, ettől nagyobb baj van, és hiába tiltakozott, a körzeti orvos kórházba küldte, „kés alá”! Egy igen szemrevaló, mosolygós ápolónő készítette elő a műtétre. Gyönyörködve nézegette a fiatal teremtés bájait. Ügy tűnt még fájdalmai is szűnőben vannak. A szőrtelenííés során a puha, rózsás kéz jobbra- balra fordítgatta az „öreg műszert”, s a meggypiros száj csacsogva nyugtatgatta a pácienst a műtéttel kapcsolatban. Pödrött, magyaros bajuszát morzsolgatva az öreg előzékenyen közbeszólt: — Hagyja csak aranyoskám! Megáll az már magától is! (öt héten át közöljük a Rétköz anekdotakincsének néhány darabját Nagy Ferenc muzeológus gyűjtéséből.) V._____________________________________________J Kíváncsiság, készenlét, kurázsi, kitartás Vannak jelenségek, amelyek megjelenés- módjukkal magukra vonják a figyelmet, álmélkodást vagy csodálatot váltanak ki a szemlélőből, néha még varázslatot is sejtünk mögöttük, de ha a látványt magyarázni szándékozunk, többnyire csak lapos közhelyeket, semmitmondó fogalmakat tudunk egymás mellé rakni. Egyébként az esetek többségében ugyanez a helyzet, ha a csodát művelő alkotót szólaltatják meg. Ha szavakba kell öntenie a művésznek mindazt, amit egy másfajta kifejezési forma segítségével már elmondott, szétfoszlik a mágikus hatás, eltűnik az a hangulat, amelyet a mű megteremtett. A világ lebájosabb kacsája végre eltotyogott a magyar mozikba is. Akik végigélvezik azt a rajzfilmfüzért, amely Donald kacsa történeteit tárja a nézők elé, aligha tudnak kikerülni a hatása alól. Hasonló a helyzet, miként az a Hófehérke és a hét törpe vagy a Százegy kiskutya esetében volt tapasztalható. Ezek a munkák mind Walt Disney műhelyéből kerültek ki, s köztük akad olyan is, amely már félszáz éves is elmúlt, hatása azonban változatlan mindenütt a világban. Mi ezeknek a rajzfilmeknek a titka? Hogyan tudják frisseségüket megőrizni, hogyan tudnak újabb és újabb nemzedékek számára örömet adni ? Milyen képességek birtokában van az a művész, aki lelket tud lehelni a celluloid- figurákba? Sokan eredtek a titok nyomába, és akadt olyasvalaki is, aki magát Disneyt igyekezett szóra bírni. A mester válasza a titok nyitját illetően a következő volt: „Kíváncsiság, készenlét, kurázsi, kitartás.” Ám ha utánagondolok, mivel hatnak rám ezek a filmek ugyanúgy, mint gyerekkorom idején; ha arra szeretnék választ kapni, miként érhetik el ugyanazokat az érzelmi reakciókat Japánban, mint Magyarországon, akkor egész egyszerűen nem tudom beérni ezzel a magyarázattal, ezzel a talányos négy szóval, amellyel Walt Disney „kifizette” az őt faggató újságírót. Bevallom, azok közé tartozom, akik Disney rajzfilmjeinek fenntartás nélküli hívei. Igaz ugyan, hogy az elmúlt egy-két évtizedben megszaporodtak azok a megnyilatkozások, amelyek e művek kapcsán konzervatív stílusról, avult ízlésvilágról tesznek említést, néha szélsőséges módon adva hangot ellenvéleményüknek, de mondhatott vagy írhatott bárki bármit Pinocchióról, a három kismalacról, Bambiról, egyszóval e csodálatos alkotó- műhely örökéletű figuráiról, nem árthatott nekik, népszerűek és közkedveltek maradtak; a nézők — azzal, hogy megvásárolják a mozijegyet — szavaznak mellettük. A rajzfilm a filmművészet területén is külön világ. A megmozduló kép alapja itt nem a valóságos tárgyi világ, hanem annak megrajzolt mása. Szinte hihetetlennek hangzó számadatokat kell említenünk, ha érzékeltetni akarjuk, milyen rendkívül sok, ráadásul aprólékos munka áll kellemes élményeink hátterében. A Disney-mű helyben készült, nálunk is játszott A dzsungel könyve rajzfilmváltozatához kereken 800 000 rajzot használtak fel, hetven animátor dolgozott évekig ezen a munkán. Pedig még így is „csal” az animációs film készítője, hiszen ugyanaz a háttérrajz sok-sok mozgásfázisrajz mögött szerepel újra és újra. Természetesen nem mindegy, hogy ez a háttér végig mozdulatlan-e, vagy ebben is felfedezhetünk elmozdulásokat. A Disney- filmek hatásának minden bizonnyal az az egyik jelentős tényezője, hogy nála mindig mozog. A képmezőnek nemcsak egyetlen vagy kevés pontjára koncentrálódik az elmozdulás. Nála él a kép egésze, amely azt jelenti, hogy egy időben jelentkezik a központi figura mozgásával a környezetnek és a mellékszereplőknek a mozgása is. A Donald kacsa nyári kalandjai 11 epizódot tartalmaz abból a 126-ból, amely 1931 óta elkészült a jeles alkotó műhelyében. Láthatjuk, amint Donald méhészként küzd a méztolvajjal; amint horgászzsákmányát védelmezi; amint almakertészként a termést óvja, azaz minden történetben meg kell küzdenie valakivel vagy valakikkel. Felvonulnak természetesen a néző előtt a Disney-világ további jellegzetes alakjai is: Plútó kutya, Miki egér, aztán Csip és Csup, a két mókus. „A kacsa Clarence Nash- nak köszönheti létezését. Disney a rádióban hallja meg Nash kacsautánzó hangját, felveszi őt és hangjához készít történeteket” — írja Fájja Sándor a rajzfilm atyjáról szóló kismonográfiájában. S hogy sok-sok további epizód hőse lehet Donald kacsa, az Carl Barks munkájának is az eredménye. Ö az, aki sok kacsatörténetet talált ki tele ötlettel, humorral. Donaldnak — miként minden állatfigurának Disney filmjeiben — nemcsak története van, hanem jelleme is. Makacs kitartás és a tűrni tudás ad egyéni karaktert számára, s különbözteti meg sorstársaitól. Nem olyan leleményes vagy harcias, mint Miki egér, de teherbíróképessége nagyobb azénál. A Disney-filmek családi filmek. A legapróbbtól a legöregebbig találhat bennük mindenki kedvére valót. Másként okoz örömet a kisgyereknek, másként a felnőttnek. de hogy örömet okoz, az bizonyos. Ezt igazolják azok a csillagászati mértékű számadatok, amelyek e rajzfilmnek nézettségét rögzítik. Hamar Péter Készül az Cj Magyar Tájszótár harmadik kötete Akik szakmájukból következően vagy akár csak merő érdeklődésből figyelemmel kísérik a magyar nyelvtudomány nagy szintéziseinek, köztük az Új Magyar Tájszótárnak a sorsát, bizonyára meglepődve olvassák a fenti címet. Készül a harmadik kötet? De hiszen még a másodikat sem láttuk, csak az első (A—D) kötet jelent meg 1979-es keltezéssel 1980 januárjában. Sokan talán még arra is gondolnak, hogy ennek megjelenése valamilyen úton-módon elkerülte a figyelmüket. Pedig — sajnos — nem erről van szó. A fenti cím igaz, a szótárt készítő munkaközösség 1984 augusztusa óta már a K-betűs anyaggal kezdődő harmadik köteten dolgozik. Ekkor adta le ugyanis a II. (E—J) kötet kb. 140 szerzői ívet kitevő nyomdakész kéziratát az Akadémiai Kiadóba. Az, hogy ennek kiadása lassanként két esztendeje miért húzódik, hogy azóta még a szedés megkezdéséig sem juthatott el, már nem az Üj Magyar Tájszótár sajátos, hanem a tudományos könyvkiadás általános problémája. A mi türelmetlenségünk annál is inkább érthető, mert szótárunk munkálatainak kezdetei igen messze, egészen 1950-ig nyúlnak vissza, s elhúzódásuk oka csakis abban kereshető, hogy a magyar nyelvtudománytól ezekben az évtizedekben elvállalt nagy közösségi alkotások sorában csak a hetvenes évek végétől kezdve nyílt igazán lehetőség e munka méreteivel arányos munkaközösség kialakítására. Ez az időpont különben nem véletlen: ekkoriban támadt komoly érdeklődés nemzeti hagyományaink iránt: ekkor kezdtek a különböző szaktudományok (irodalom, nyelvészet, néprajz stb.) képviselői a korábbinál nagyobb gondot fordítani e hagyományok megőrzésére és továbbörökítésére. Készült, majd megjelent a Néprajzi Lexikon, amelynek az Üj Magyar Tájszótár közeli rokona a nyelvtudományban, hiszen — többek között — azokra a tárgyakra, fogalmakra is bőséggel szolgáltat helyhez és szakirodalmi lelőhelyhez egyaránt pontosan kötött nyelvi adatokat, amelyekről amabban néprajzi tekintetben kaphatunk szakszerű felvilágosítást. A XX. század első felének (egészen pontosan az 1890 és 1960 közé eső időszaknak) paraszti szókincsét hordozza az a 600 ezer cédula, amelyből az Üj Magyar Tájszótár négy kötete készült, illetőleg készül. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a „paraszti szókincs” nem a szó szoros értelmében vett nyelvészeti kategória, hanem ezen messze túlmutat. A szavak és kifejezések, a gazdag fráziskészlet (szólások és közmondások), a folklórból átemelt elemek a század első felének egész paraszti életformájára, a parasztság munkavégzésére, és annak eszközeire, hétköznapjaira és ünnepeire utalnak vissza; s végül, de nem utolsósorban: e nyelvi adatok és környezetük. amelyekbe ágyazva megjelennek, s amelyek példamondatok formájában szintén gyakran beépülnek (törekszünk is rá, hogy beépüljenek!) szótárunkba, a legmesszebbmenőkig tükrözik a paraszti társadalom gondolkodásmódját, erkölcsi világát, társadalmi rendjét, kultúráját. Olykor valóban szívszorító, amikor a rádióban, televízióban, a különféle sajtóorgánumokban nagy élvezettel, de ugyanakkor — rendszerint — teljes tájékozatlansággal ízlelgetnek egy-egy nyelvjárási szót vagy kifejezést, jelentéséről faggatják a már csak gyér számban élő öregeket. Igen, szívszorító tudni, hogy mindez megvan, együtt van, meg- és átmenthető, s nem kuriózumok henye gyűjteményeként, hanem — legalábbis a J-betűs anyaggal záródban — szép filológus rendben, szakszerűen elkészített szótár formájában várja, hogy napvilágot láthasson. Várja, lassanként két teljes esztendeje, s ki tudja, hogy még meddig. B. L. É. KM |a|km VENDÉGE I